Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-01 / 14. szám
6 * • U| *• íí!/ AZ IZVmiJA-KÜPA ill! VIIÁGBAINOKI ARÁNY IS? Mir« ezek e sorok napvilágot látnak, megkezdődik a jégkorongozók újabb világbajnoksága,' ezúttal a legutóbbi nyári olimpiai játékok színhelyén, az NSZK-ban. A csehszlovák csapat olyan győzelmek után utazott el a világbajnokságra, amelyekre felfigyelt a szakvilág. Nem egy-két, akár vWetlennek is tulajdonít haté ^„kiugrásról“ van szó, hanem sorozatos hazai és idegenbeli kitűnő szerepléséről. A két edző és a közvélemény azonban óvatos, és ez logikus és rokonszenves is. A világbajnoki torna nem hasonlítható még az tzvésztyija- kiipáért vívott erőpróbához sem. Két héten át, tartó, sorozatos, csupa feszültség, tömény dráma ez, tele váratlan fordulatokkal, eseményekkel. Az eddigi előkészületi mérkőzéseken kiválóan védett Ho- leCek és Crha. De mi t'örté- nik, ha egy véletlen sérülés kizökkenti őket? Ugyanez vonatkoztatható a mezőnyjátékosokra is. Helyén van hát az óvatosság annál is inkább, mert jól tudjuk, hogy sokszor a szerencse, a bírók, sőt % közönség rokonszenve is közrejátszik az esetleges sikerben vagy sikertelenségben. Azt azonban nyugodtan leszögezhetjük. bármi lesz is a világbajnokság eredménye: Gut és Staráí, a két edző, a- lapos és koncepciózus munkát végzett. Bátran fiatalító nak, bátran hívnak meg a válogatót keretbe újoncokat. (Nem fordulhat elő velük az, ami például a labdarúgók szövetségi kapitányával. Václav Jezekkel. aki olyan játékosoknak IS alkalmat ad. mint például a ligában is a- lig ismert Rehák. Mások — és itt egy sereg jó labdarúgót sorolhatnánk fel — éveken át nem kapnak alkalmat, holott bizonyítarrak.) Gut és Starái jó kapcsolatot alakított ki az újságírókkal. Egyikük sem pózol, e- gyikük sem kertel. Van bátorságuk bevallani a tévedéseket is, néhány esetben pedig tanácsokat is hajlandók voltak megfogadni! A csehszlovák csapat sorozatosan produkálta a jó jég- korongájtékot. Élvezetes, korrekt és színes volt ez a játék, és nem utolsósorban sikeres. A kapusok — amatőr szinten — a világ legjobbjai a védelem megbízható, a csa társor eredményes. Holtk öt- Ictessége, rutinja magával ra gadja a többieket is, de bebizonyította tehetségét és gólképességét például Novf is, á liga legjobb I’övöje. Senki sem jós, senki sem tudja megmondani, milyen é- remmel tér haza csapatunk az NSZK-ból. Ügy véljük a- zonban, hogy a fiúk elnyerték a közvélemény bizalmát, s talán nem tör pálcát a fejük fölött akkor sem, ha netán gyengébb eredmény csúszik be a világbajnoki tornán. ,A Szovjetunió csapata általában mesterien képes formát időzíteni. Svédországi e- redményei rohamos formajavulásról adtak hírt, de ismerve a sokszoros világbajnok harcosságát tudjuk, nehéz lesz velük a csata az NSZK- ban. Holeőekék és Holfkék esélyesként kezdik meg mérkőzéssorozatukat. A csapat tulajdonképpeni igazi nagy erőpróbája lesz ez. Mo.st válik el, nagy együttessé nött-e a gárda az Izvesztyija-kupa mérkőzésein, vagy újabb évet kell várni a legnagyobb sikerre. Óvatosak vagyunk, de valljuk be: a szíve mélyén azért mindenki aranyéremben bizakodik. Igaz, ez minden világbajnokság előtt így szokott lenni, de most ez az kupasiker egv kicsit rózsaszínűvé festette a jövőt. (bt^ BEMUTATJUK KARÉI KODEJSKÄT, A SlREPÍilÉS CSEHSZLOVÁK VILÁGBAJNOKÁT Karéi KodojSka 1947-ben született Lomnica nad Popel- ■koun. Hetven kilogramm súlyú, 170 cm magas, nős sportember, Banská Bystrícán katona. Mint tudjuk, Kulmban világbajnoki aranyat nyert a sí- repü'lésben, de ezt a sikerét már meigelözte ]6 Tiéliány kitűnő eredmény. így például megnyerte a baráti hadseregek téli spiartakládját Kav- golovban, negyedik lett az In- terspotturnén, 1973-ban bronzérmet szerzett az obersitdorfl sírepülö világbajnokságon. Kodejskárél közismert, mennyire szereti szüleit. Ha teheti, hazaugrik, hogy édesapját és édesanyját meglátogassa. Lo*mnica nad Popeikou nyo'lcvan kilométerre fekszik Prágátöl. Szülei itt egy kis házat építettek, amely most nyáron lett kész. Karel sokat segített az építkezésnél, de legnagyobb sajnálatára korán el kellett búcsúznia a háztól és szüleitől, mert várták öt — már nyáron is — az edzőtáborok és a versenyek. Karel véletlenül lett síugró. Szülei egyszer díjat nyertek egy báli tombO'lán. A nyeremény egy pár kis slléc volt. A szülök megajándékozták vele Karéit, a fiatal fiú pedig azonnal az asztaloshoz ment, hogy az ajándéko-t kissé átalakítássá. Ogy, hogy az a síugrósporthoz Is alkalmas legyen. A kis Karel óriási élvezettel repült a sín. Nem volt rendkívüli tehetség, nem mondogatták a háta mögött: nézzétek meg jól azt a fiúcskát, egyszer világbajnok lehet belőle! Sőt, még akkor sem, a- mikor már versenyző volt, és be kellett rukkolnia, nem vették számításba a szakemberek. Liberecben nem tartottak rá Igényt. Érdeklődött i- ránta viszont a Dukla Bansiká Bystrica, és Karel szívesen ment. Nem tudta ugyan, mi vár rá Közép-Szlováklában, a- hol akkor rakták le a síugríj- .sport alapjait. Kodejáka kitűnő feltételekre lelt a Szlovák Nemzeti Felkelés városában. Itt nőtt érett, tapasztalt versenyzővé, itt aratta első sikereit, és e klüb képviseletében nyerte élete első világbajnoki aranyát. Elsősorban neki köszönhető, hogy Banská Bystrícán és környékén valósággal beleszerettek a fiataloik a síugrósportba. KodejSka felesége, és kislánya Prágában él. Nem nehéz kitalálni, hogy a szüleit is forrón szerető világbajnok minden szabad Idejét utazá.s- sa! tölti. Egyébként „normális“, fiatal férfi. Kék szeméből aligha olvasná ki valaki azt a bátorságot és elszántságot, ahogy nekifut a sáncon, hogy átrepülje a fagyos levegőt. Kodejska az összpontosítás nagymestere. Kulmi győzelmét is akaraterejének, koncentrálóképességének köszönheti. Első ugrása nem jól sikerült. A második viszont tökéletesen, ezért kapta' az o- lyan becses világbajnoki ara^ nyat. VIDEOTON SPORT CtU 8ZéK6S.#'6H é B VÄ.B Lapunk negyedik oldalán a székesfehérvári Videoton gyárról írunk. Sportrovatunkban pedig a gyár labdarúgócsapatát mutatjuk be. Az együttes az élvonalbeli magyar labdarúgócsapatokhoz tartozik: edzője Kovács Ferenc. Legismertebb játékosa a válogatott Karsai. SPARTAKIÄD és HONVÉDELMI FELKÉSZÜLÉS A mozgás szépsége Mozgás, ritmus, harmónia. Spartakládgyakorlatok magas fokon. Lányok a tornaterem ben. Egyelőre még csak a te remben, de már húzza ki ő két a szabadba a tavaszi zsongás. — Ha ilyen marad az idő, rövidesen kivonulunk az ís- ko-laudvarra — mondják a lányok. ,Az udvaron folyik a mun ka. Készítik a terepet. Kell is. Korszerű, szép épület a stúrovói (párkányi) papírgyár szaktanintézete, de az iskola mögötti sporttelep felépítése még várat magára. — Talán az idén rendbe hozzák — bizakodnak az iskolában. Most még/ a teremben gyakorlatoznak — Örömmel csináljuk, jól esik a mozgás — mondja Hangya Rózsi, az iskola növendéke. Ö amolyan előtornász, jó alakú, jó mozgású lány, de a többiek Is szépen tornásznak. — Már csak a befejező részt kell egy kicsit csiszolnunk — mondja Bállá Sándor testnevelő tanár, jól felkészítette lányait a spartakiád bemutatójára. .Az iskola növendékei igen jó eredményeket érnek el a sportolásban. A fiúk nem vesznek részt a spartakiádon, ók a honvédelmi és a ráter- mettségi sportban jeleskednek, — Tavaly ezt a zászlót sikerült megszereznünk — mutatja büszkén a tanár a csehszlovák néphadsereg ' vándorzászlóját. ______________ A fiúk hatos csapatát Nagy,, Czejtányi, Bánczi, Varga, Ba gala és Sárik alkották. .Az ipari tanulók sportjátékain jól megállták helyüket a stúrovói fiúk. — Az idén változott a csapat, Nagy, Czejtányi és Ba- gala helyett Tóth, Horesnyík és Vígh jutott bp. ők is szép eredményeket érnek el. .A lányok ilyen sikereket ugyan nem könyvelhetnek el, jóllehet ők is odaadóan küzdöttek a győzelemért a kováőovói honvédelmi rátermettség! versenyen, amelyet a SLOVCEP.A főigazgatósága rendezett. A fiúk és a lányok csapata tíznapos edzőtáborban volt a Magas-Tátrában a Csorba-tón, Fontos feladat előtt állunk; meg akarjuk védeni a tavalyi első helyet, de ezenkívül is még sok honvédelmi verseny vár ránk. Például majd Pűchovban, ahol tavaly az I- parügyi Minisztérium honvédelmi versenyén az első helyet sikerült megszerezniük. Jól akarnak szerepelni a duk- lai honvédelmi versenyen, a fionvédelmi öttusában. Kedvező helyzetben vagyunk, minden segítséget megkapunk a szaktanintézettöl és az üzemtől. A gyárban Vaííák és Gelle elvtársak, a szaktanintézetben pedig Benefl igazgató és helyettese. Bús kartárs nyújtanak hathatós támogatást. A Duna-parton hevenyészett lőállásbán az í&kola nővendé kei. Lögyakorlatot tartanak. Lányok és fiúk vegyesen. A fiúk lölapjain nagyszerű találatsorozatok. A lányoknak még gyengébben megy. — Nem baj, majd l>elejöt- tök — buzdítják a lányokat a fiúk. Nemcsak Bállá tanár magyarázgat, a fiúk is vállalták az oktató szerepét. — így tartsd a puskát! — mutatja Sugár Annának Tóth Tibor. És máris jobbak az e- redmények, de több a találat Sínko Erika és Dobiás Mária lölapjain is. Akad ugyan o- lyan célzás is, amely elkerüli a . lötáblát, de hát minden kezdet nehéz. Ezek a lányok csak most melegednek bele a honvédelmi versenyekbe. ^ fiúk elégedetten szemlélik a lölapokat, HoreSnylk Laci, Bánczi Ferenc, Bernáth Árpád, Tóth Tibor és Sárik Laci rövidesen céllövöbajnokok is lehetnek. — Ne feledjétek el, hogy versenyben nehezebb célba lőni, mert a honvédelmi versenyeken a célba lövést fu fással t'akrítják. Tüdő is kell hozzá — magyarázza Bállá Sándor fiainak. Ha futás kell hozzá, hát legyen — és mindjárt neki is lódulnak a fiúk. Puskával a kezükben futják a kört. Példájukat a lányok is követik, de ők hamar elfáradnak, lihegnek. — Ezt még gyakorolnotok kell — oktatja őket Bállá Sándor. A honvédelmi versenyeken nem osztogatják ingyen a győzelmeket, de még a helyezéseket sem. A sikerért meg kell dolgozni. —«S Mi van vele? (Dr. Fenyvesi Máté Balassagyarmaton állatorvos) . Annak idején cikksorozat ban foglalkoztunk vele mi is. Kitűnő balszélsö volt, és remek ember. Mi van most dr. Fenyvesi Mátéval, vagyis Tüskével? — kérdezi levelében N. N. olvasónk. Feltételezzük, hogy többen is megfogalmazták az utóbbi időben ezt a kérdést, ezért közöijük az alábbi cikket. A balassagyarmati sportcsarnokban találkoztunk. A lábán csizma, a fején kalap, az arca borostás. — Elnézést a késésért — mondja. — Sürgős ügyben hívtak. — Mi történt? — Az egyik bika megug rótt, elcsúszott', kirúgta a mellette ólló lábát. A gazdák kicsit megijedtek. — Gyakoriak az ilyen ve szélyes helyzetek? — Nem, nagyon ritkák. Véletlen, hogy épp most történt. Az állatok nagyon jók. Mintha meg kellene védenie az „elesett“ bikát, magyarázni kezdi, mennyire kellemetlen a jószágnak, ha tu berknlinozzák. azaz i gUmő kórvizsgálatot végeznek rajta. Mátéra azt mondják, nem mestere a szónak. Számomra ezúttal úgy tűnik, mindez tévedés. Hosszan beszél az állatok gyógyitá-sáflak gyönyörűségéről. Nehéz témát változtatni. Gondolatmenete tiszta, világos, sehol sincs egy e- lyan pont, ahol közbe lehetne szólni: „És a foci?“ Végül, szerencsére, kérdezés nélkül rátér a labdarúgásra! — Tudja, a foci azért nagyon hiányzik. Nem az, hogy be.széljek róla, hanem maga a játék. Eleinte, persze, szívesen alkottam véleményt a labdarúgásról, de aztán rájöttem, mennyire fonák helyzet nekünk, akik a munkánk miatt kiszakadtunk a sportból, bírálatot mondani a maiakról. Nem akarok senkit sem bántani, de sokan beleesnek abba a hibába, hogy bár már kívül állnak, mégis rossz értelemben felülről mondanak véleményt. — Magánál ez azonban nem áll fenn, hiszen „belül“ van. a Balassagyarmati SE szaktanácsadója. — Ez csak megtiszteltetés. Nem én vagyok az ideális szaktanácsadó. Ha van időm persze, hogy ott vagyok a pályán. Ha tudok, segítek. Beleszólhatok a taktikai elképzelésekbe. Van, akinek még tudok mutatni egy-két techni kai dolgot. Ugye, nem kell bizonygatnom, ha azt mondom: a labda nekem minden nél többet jelentett. Ennek ellenére a játék csak szórakozás. Nem, annál azért több: egy meglévő szenvedély. — Akkor hogyan tudja háttérbe szorítani? — Már nem emlékszem, ki tői olvastam: „Aki nem tudja legyőzni önmagát, elárulja, hogy még egy gyenge ellenféllel sem bír.“ Én azt hiszem. nekem a sportpályafn- tásom alatt sikerült megbirkóznom önmagámmal. Ma mát tudom, nagyon érdemes voll ezt a harcot vállalni, boldog vagyok, hogy a pillanatnyi ö- Tömök helyett tanultam. Egy darabon elkísértük Fenyvesi Mátét. Csizmájával taposta a sarat, ment beteg J állatait gyógyítani.
