Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-18 / 12. szám
új ifjúság g PAVEL BUNCäK KÖSZÖNTÉSE: 2 g^c-5 S .g ® ARIADNÉ FONALA Nyugodj békén írják az eni'lékinüpe Aki a szívbe ír terein Álomban érkeztek állelában ti Unmár nem létező lények mi magunk vagyunk az emlékművek ml magunk vagyunk az tdő bennünk fognak kezet a múlt s a Jövendő és ml vagyunk a kor mely térden térdepel a Vállantkooi 01 nő egyre nő és mégsem mondjuk hogy nagy míg fel nem őroU a bánatot míg nem formálja daWá s nem súgja bele az űrbe a földbe a folyóba mely bennüik folyik mindig Midőn már egy gondolatnak sincs súlya és elrepült messzire messalre a testvériségnek hívott városból s ezért szeretnéd hogv a történetünik mely egész a fájdalmadig bomlott ki anyám visszagom bolyod Jék ismét Még egyszer ahogy mondanám BARÁTOK Hol vannak a barátok az Srag barátok elmentek meg nem térnek Álljatok meg barátok álljunk meg a barátság navában a múlt nevében Nem változol nem vénUlsz mondják ám mást gonolnak az öreg barátok Felolvadtak mint a cukor Bbben a világban az élet keserű Hol vannak a barátnők az ifjú barátnők kitáncolták az anyaságot Ha a gyerekeik szállni todnának mint anyáik jánosbogarak lennének Hol vannak a barátnők az ifjú barátnők kinyitnak mint a rázzák . s lehnllnak mio< s csillagnk S leiednek hogy élhessenak a tél anyagos főidőn nem változtatták ággá AZ UTOLSÖ ÁLLOMÁS A nagyvárosok állomásain naponta ezer sors keresztezi egymást minthogy az emberek többsége örömmel utazik Sok könny hullott az Ismeretlen állomásokon Is és sok csók tiszta szívből Vannak üres helyek a világon Isten ujja letörölte e szeretetet róluk csak varjú szilit el arra ás eltúnl katona Vannak még kisebb helyek Is te szivem átment rajtad egészen ás nincs többé Mondjátok okos (elbők ti világot megjárták honnan van legközelebb az egekhez KÖLTÉSZET rrénjavesstett királynő csak-szája-maradt hercegnő az a fanyar erdei gyümölcs ó a patak fölé hajló üvöltöző fészek és még valami ami csak férfinak érték mint a kifogott bal lelőtt szarvasünő földanya kalász szülő nő édes sir E szavakkal vezettelek kézen fogva ás amit mondtál én tovább súgtam hogy a halál nem volna tragédie ha megérne mint az utolsó őszi gyümölcs amit nem szednek le Cselényi bászlö fordltásiai M entek, eánehezült tejjel, szótlanul, rogyadozó láöakkail, a taá'pfók mérték ki a léptei két. Sanyi egy idő után minden követ félnerúgett, a- raeäy a taűpfána tévedt; Jós ka érezte, hogy semmire sem göndör, csak néha, elvétve, talán ama, amire ő. Mentek, neki az alikonyi vörösben sugárzó ég aljának, és úgy cémlett, nem lesz már vége. Jóska ^ezte, hogy Rózslka ismét úgy mosolyog rá az ég adjábóil. lalint valamikor régen, amikor sietett elébe mátyón, s Rózslka megértió mosollyal simult hoizzá. A vasút bekanyarodott, s a kanyarnál leereszkedtek a töltésről, szinte futva, majd lelassították a léptei két s kúnérten haladtak tovább a puha legelőn. Már feltűnt a legelő végében á- gaskodö kút kövvonala, de a falu széle — amely ügy teirült ed, mtotha bemarta volna magát a legelőbe — még messze volt. Jóskán kü- VöQös izgalom vett erőt, túl friss volt a döntés, Sanyi, mint aki nem tudja, mi -vár rá, gondtalanul húzta végig a talpát egy-egy fűcsomón. De mindketten úgy érezték, tartoznak ezzel a szótlansággal egymásnak. A hűvös csend, amely átjárta a csontjukat, s a szél, amely egyenesen az arcukba fújt, a temető friss és hátborzon- gatő emléke, s a felirat, a- mely Sanyinak az agyába, jóskának egész lényébe Ivó dott be, nem tűrte a beszédet. Jóska szerette voiLna, ha Sanyi hirtelen eltűnik mellőle, saélilé változilk, vagy valamilyen csoda folytán elnyeld a föld, vagy legalább irányt változtat és elmenekül. De Sanyi következetesen haladt mellette, és ügy látszott, hogy nem fog tágítani. A kút már nem vök o- lyan messze, a föld puhább lett, a fü dúsabban nőtt e- zen a lielyen, az ég adja közeledett, Jóskának az volt az éraése, ha kinyújtaná a kezét, megsimogathatná. A kút már csak néhány lépésre volt tőlük, Jóska másodpercek alatt még egyszer átgondolt mindent, majd kilépett, hogy 6 érjen elsőnek a kúthoz, majd ne kidőlve a betonnak, végignézett a mohás favályúdi. Sanyi megállt két lépéíssel előtte, és követte a t^inte- tét. A képe szelíd volt és bárgyú, mint a csecsemőé, nem csodálkozott semmiin. Tudta, hogy Jóska meg fog szódalai, ős várt. Jóska nem váratta soká. Azt megtette az úton. Ilyesxnlrőil küíön- ben sem lehet menet közben beszélni. — Ide figyelj I — düny- nyögte Jóska anélkül, hogy levette volna a szemét a vályúról. — Oda figyelek — mondta Sanyi minden félelem nélkül. Szemtelen sem volt. Csak biztosította Jóskát, hogy oda figyel. Jóska azonban felkapta a fejét, és dúlt jsen Sanyi szemébe nézett. Sanyi megadón áirtatlanul állt előtte, mint aki sem félelmet, sem bűnbánatot, sem fájdalmat nem érez. Jóska látta, hogy a szél belekapaszkodik az egyik tincsébe és időnként megemelt, ismét eiíordult, mintha nem akarna ott lerant a vallatáson. — Hogy is volt az a dolog Rózsival? — Hirtelen megbánta, hogy Rózsit mondott; Így akkor szólította, a- ■ mikor élt, de Rózsáka már hat hónapja az enyészet & rök zugában pihen, lenn a föld alatt, 6 pedig Itt áld a kútnak támaszkodva, arcát füiidetl a márciust iáélben, érzi lába alatt a földet, érzi a kút szagát, szívja a levegőt, és már akkor Is öt évvel élt többet Rózsiikáinál, ha abban a pUlanatban szörnyet hal, és ezt szörnyű 1- gazságtalanságnak érezte. Hát még arra sem képes, hogy Rózsdkának nevezze? — Rózsi kezdte — mondta Sanyi rövid gondolkodást idő után, ártattan, mentegetőző képpel. — Talán RózslkaI — bömbölte Jóska. . — Rózslka — hagyta rá Sanyi suttogva. — Mit kezdett Rőzsika? — kérdezte Jóska. — Az egészet. — Miféle egészet? — Tudod. — Nem tudok semmit — sziszegte Jóska. — Akkor tudtad — mondta Sanyi nyugodtan, mintha emlékeztetni akarná Jóskát, s biztos volt abban, hogy Jóska nem felejtette el. — És miért nem te öntöttél először bort a Rózslka sírjára? — kérdezte Jóska. — Nem jutott eszembe. Te indultál ki a temetőből, én csak mentem utánad. Te vet led a bort, ezért vettem én is. Én nem tudtam, hogy azért vetted a bort, hogy a Rózslka sírjára öntsd. És amikor öntöttél, öntöttem én is. Mikor ittál, Ittam én Is. — És miért nekem jutott őszembe, miért nem neked? — Hogy Jusson nekem í- lyeaml eszembe? — Mllyesmtl — Hát Ilyesmi... hogy bort öntsünk a Rózslka sírjára... SOLTÉSZ JÓZSEF Inni... Csak élni szeretett. Jóskával forogni kezdett a világ Irtózatos eröfeszíté áőbe került, hogy nyugodt maradjon és nem tudta el dönteni, hogy mit tisztázJózsef-nap — Sanyi hirtelen a gyomrára tette a jobb kezét, és az ajkába harapott. — Szóval te azt akarcA nekem mondani, hogy ez bűni... Ml?... — emelte fel Jóska a hangját fenyegetően, s a szeme szikrázott. — Nem tudonf^ — felelte Sanyi nyögve, majd erőt vett magán —, lehet, hogy nem bún. — Mi az, hogy teliét, V zon először: azt, hogy Rózslka nem szerette a bort, vagy azt, hogy csak éinl szeretett. — Ml az, hogy csak élni szeietett? — kérdezte, és szemét elborították a köny- nyek. — Szeletelt élni — mondta Sanyi, és önkéntelenül elhúzta a vállát. — Kivel? — üvöltötte Jóska. hogy nem bűn? Ml azi — Nem bűn! — Jelentette ki Sanyi határozottan. — És akikor?... — Rózslka nem szenet te a bort... Nem szerette a pálinkát sem... Nem szeretett — Mmdenkivel. Jóska megmozdult. — Mit mondtál? — Nem úgy gondoiltam — szabadkozott Sanyi hátrálva. — Hogy gondoltad? Sanyinak irtózatoean fájt a gyovnra, a lába reszketett, a fejében minden összekú szálódott. — A faluban... — Mi van a faluval? — csapott le rá Jóska. i — Mindenki szerette... — Szerette?! És ő mindenkivel szeretett élni, ml?lll... Kivel szetetett élni, mondd csak? — Veled — hebegte Sa uyi. — Biztos vagy beone? — nézett fel rá Jóska gyanakodva és gyűlölettel. — Biztos — felelte Sanyi. — Egészen biztos? —- Igen. — Egészen biztos? — ü- völtötte Jóska. — Egészen biztos. — Esküdj megi — Esküszöm I — És akkor mit jár a pofád? Nem jár. — Szerette Rózslka a bort? — Szerette. — És akkor mit jár a szád? — Nem jár. Hirtelen sötétedni kezdett. A falu határában itt-ott fények bukkantak elő pislákolva. A szél hűvösebb lett, az alkonyplr már csak egy halvány vörös szalag volt az ég alján. Egy Ideig csak a tücskök ciripelése haillai- szott. — Megkaptad te Rózsit? — kéidezte Jóska. — A te menyasszonyod volt — felelte Sanyi. — Hogy kaptam volna én meg... — Megkaptad vagy nem? üvöltötte Jóska. Sányínek remegett a lába. Hátrálni sem tudott már. Csak áMt, mint egy remegő oövek, és többször megborzongott. — Felelj 1 Sanyinak reszketett az ajka. — Feleljm — Nem. — Hazudsz! — Nem. — Hazudsz. — Nem hazudok. — És akkor miért?... — Hagyj — könyörgött Sanyi. — Nem hagylak! — jelentette ki Jőska keményen. — Rózsikét sem hagytam «1. ö hagyott el engem. Valiid be! — Nincs mit. — Nekem te ne hazudj! — üvöltötte Jóska vérben forgó szemmel. — Értetted? — Értettem. — És akkor mit tetté:! vele? — Semmit. — Mii tettél VELE?1 — Csak megcsókolitam. — És? — Megöleltem. — É? Sanyi hallgatott. — És? — Több semmi. — Ml az, hogy semmi? A többi, ami utána Jött, az semmi? — Semmi. — Semmi? — kéidezte Jóska egészen halikan, és is mét megindult Sanyi felé. Sanyi elörenyüftotta a kezét. — Nem semmi — hebegte Sanyt — Kértek hagyjl Jóska megállt. — Ide figyelj — kezdte. — Oda figyelek — mondta Sanyt megadóan. — Tudod, miért hoztalak ép téged erre? A kút felé? — Tudom — mondta Sanyi. •— És ha tudod, miért Jöttél velem? — Nem tudtam... — Tudod? Nem tudod. De majd megtudod. MostI — Miért? — kérdezte Sanyi. — Azért, hogy beledobjalak — felelte Jóska hide gen. — Engem? — Téged! — Azt nem hiszem. — És miiért nem hiszed? Mondd csaki — Mert akkor te börtön be kerülsz, űrök életre. — Az éngemet nem érdé kell A börtön. Miért tudtad? — Mert akkor én hamarabb lemegyek Rózsihoz. Jóska szó nélkül megfor dúlt, megkerülte a kutet, és futni kezdett visszafelé a vasúti töltés Irányába. Teste beleolvadt a legelőre taipa- dó sötétségbe. Sanyi egy 1- deig érezte, hogy a lába a- latt puhán leng a föld, majd azt sem érezte, szeméből csorogni kezdtek a könnyek, vailahoruian mesz- szlről a kisvonat zakatolása hallatszott tompán, Sanyi a kút felé fordult, mellét nekifeszítette a betonnak, mélyen benézett a kútba, a gyomra égett, a feje fájt, a kút sötét volt és mély.
