Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-11 / 11. szám

6 li| ’nipt íopdunk a moszbai olimpii nyilatkozta Budapesten Szergej P. Pavlov '#;! l-fh '! í • .• Ä ; V ' * 4t i h‘ I A közelmúltban a magyar fő városban járt Szergej P. Pav­lov, a szovjet testnevelési és sportbizottság elnöke. Az újság­írók sajtóértekezletén ostro­molták kérdéseikkel a neves vendéget, s ö több mint egy 6- rán át válaszolgaíott. Úgy vél­jük, oilvasóinkat is érdeklik Pavlov válaszai. — Hogyan készUI a szovjet sport Montraalra? — .A felkészülés utolsó sza­kaszához érkezik ebben az év­ben. A válogatott csapatok lé­nyegében kialakultak. Néhány változás várható csupán az i- dei világversenyek és a nagy­szabású hazai főpróba, a spar­Az élcsapatokra épít Az olasz lab­darúgó-bajnok­ságban sokáig fej-fej melletti küzdelmet foly­tatott a listave­zető Juventus Torino és a baj­noki cím védő­je, s az éllovas jelenlegi legkomolyabb üldöző­je, a Lazio Roma. A 19. forduló után a Juventus előnye három pont, de messze még a bajno­ki véghajrá, s addig sok min­den történhet. A liga helyzetét a jelek sze­rint maradéktalanul figyelembe veszi Fulvio Bernardini, az új olasz szövetségi kapitány, s legújabb keretében jelentős mértékben biztosított helyet a két klub játékosainak, azt is mondhatjuk, hogy rájuk épül az új olasz nemzeti tizenegy. A keretben a következők kaptak helyet: Zoff (32 éves a Juventus játékosa), Castellini J29, Torino) — mindketten ka­pusok —, Bellugi (23. Bolog­na), Bini (20, Inter Milano), Facchetti (32, Inter), Martini (25, Lazio), Rocca (20. Roma), — hátvédek —, Cordova (20, Roma), Capello (28, Juventus), Re Cecconi (26. Lazio], Genti­le (21. Juventus), Antognini (20, Fiorentina) — középpá­lyások —, Bettega (24, Juven­tus), Chinaglia (27, Lazio), Graziani (22, Torino), Savoldi (28, Bologna). Az olasz csapat az idény el­ső válogatott mérkőzését Nor­végia ellen játszotta, és vendé­gét 4:1 arányban győzte le. Ha összehasonlítjuk ezt az ered­ményt a jugoszlávokéval, akik még az elmúlt év vége felé ii- gyancsak a norvég csapattal, szintén odahaza EB-csoportta- lélkozón 3:l-re győztek, termé­szetesen az olaszok eredmé­nyét jónak kell tartanunk. Any- nyi azonban közrejátszott, hogy az EB-találkozón még formája teljében játszhatott a norvég e- gyüttes, most azonban koránt­sem. A felsorolt játékosak, az o- lasz csapat keretének tagjai között az idős mester, Bernar­dini jévoltából nem kevesebb, mint hat újoncot találunk, mégpedig Gentilét, Binit. Cor- dovát. Grazianit, Savoldit és Bettegút. Tehát alaposan meg­fiatalítják ez azzuriakat. A világbajnokságon csolédást akozott az olasz együttes. Az 1970-es VB döntőjében szere­pelt csapattól, az akkori e- züstérmestől, rangjánál fogva Európa akkori legjobbjától szurkolúi azt várták, hogy az NSZK-ban a VB-n, legalább az elődöntőbe jut. Most a jó EB-szerepléssel is megelégednek, csakhogy a rajt nem a legjobban sikerült, Hol­landia házigazdaként 3:1 a- rányban legyőzte az olaszok megújuló csapatát, s ebből a bizonyos fokig vert helyzetből bajos lesz eleget tenni a szur­kolók EB-kívánságának. A cso­portelsőség nagyon, de nagyon messze van. s abba még a len­gyel együttesnek is lehet és valószínűleg lesz is beleszólá •a. Jzaia) takiád után. Montrealban ne­héz feladat előtt állunk. Min­denekelőtt: rendkívül kiegyen­lítődtek az erőviszonyok. Az E- gyesült Államok versenyzőit nyilvánvalóan fűti a visszavá­gás vágya, s ebben az ameri­kai környezet is segíti őket. Az­után egyre erősödik az NDK sportja, komolyan beleszólhat a pontversenybe. Nemcsak az ellenfelekké), a szokatlan kö­rülményekkel is meg kell bir­kózniuk versenyzőinkitek. A szokatlan, változékony időjá­ráson túl nyo'lcóral időeltoló­dás is van. Nem be.szélve a szervezésröl-rendezésről. Köny- nyen megtörténhet például — amint erről legutóbbi montreali látogatásomkor me.ggyőzödtem —, hogy egyes sportágak kép­viselőinek naponta repülővel kell majd eljutniuk a verseny- pályákra. Neliéz olimpia vár ránk, s a küzdelemre nemcsak flzl'kaiilag, hanem idegileg is fel kell készülnie mindeai o- llmpikonnak. — Idestova négy hónapja kapták meg Becsben az 1980. évi olimpia rendezési jogát. Hogyan használták ki ezt a négy hónapot? — Nem vesztegettük az időt. .Az olimpiai rendezési Jog meg­szerzéséért korábban megalakí­tott bizottság újra, még egy­szer összegezte a terveket. Részleteiben Is meghatároztuk az egyes munkaterületeken el­végzendő feladatokat, a létesít­mények építését, az idegenfor­galom i.gényett, a hírközlés fej­lesztését, a közlekedés meg­szervezését és így tovább. A tervek készen állnak. Most megfelelő szakértők bevonásá­val a legmagasabb szinten fo­lyik a jóváhagyás, és utána megkezdődhet a munka. Hogyan készülnek a vár­ható hatalmas idegenforgalom­ra? — Ezzel kapcsolatban Mont­realban is alaposan tájékozód­tunk. Egyre növekedik az ér­deklődés, a turisták elhelyezé­se mind nagyobb gondot okoz. Kanadában például harmincöt­ezer szállodai férőhely várja a vendégeket. A további igénylő­ket a Montrealtól ötven mér- földnyire fekvő líörzetben Igye­keznek magánháza'knáil elszál­lásolni. Egyregy fekhely ára azonban tizenöt dollár. Nekünk más megoldást kell választa­nunk. A baráti országokból is óriási az érdeklődés az olim­pia iránt, hiszen először ren­dezik meg szocialista ország­ban. Minden erővel, a tárcák, a szakszervezet és az ifjúsági szövetség összefogásával Igyek­szünk növelni a szállodai férő­helyek számát. Továbbá szó van arról, hogy egyes új lakótele­pek lakásailmn is az olimpia vendégeit fogadjuk majd. Ezen a téren nagyobbak a lehetősé­geink, hiszen fövárosunkljan é- vente mintegy négymillió négy­zetméter alapterületű lakás é- pül, és a jelenlegi számítások szerint az olimpia idején ne­gyedmillió vendéget fogadha­tunk egyszerre. Ezt a számot egyébként a NOB vezetői is megelégedéssel fogadták. — Mi van a szovjet labda­rúgással? — .A labdarúgás fejlesztését nálunk egyesek, sajnos, össze­tévesztették egypár labdarúgó­ról való ,,gondoskodással“... Pá­lyák építése, különféle alapfo­kú bajnokságok szervezése he­lyett a leglöbtyen csak néhány, csapattal fo-glalkoztak, egy-egy jó csapat körül bábáskodtak. Egyeseknek aztán megártott a dicsőség. Nálunk Is nagyon népszerű a labdarúgás, fejlesz­téshez alapfokon, a legfiata­labbak körélten kezdtünk hoz­zá. Ebben segítségünkre van a Komszomol és az úttörőmozga­lom. Olyan gyermek- és serdü- lőbajnoltságokat rendezünk, a- melyeken a szó szoros értelmé­ben mlDliék vesznek részt. Eh­hez kapcsolódik az oktató-ne­velő munka megjavítása, töké­letesítése. A labdarúgás, saj­nos, nálunk sem tartott lépést a fejlődéssel. Most bizonyos ad­minisztratív intézkedéseltkel fo­koztuk az iramot. A játékosok­nak — bár nem lelkesedtek érte túlságosan — évente négy­szer bizonyos tesztpróbákon kell túlesniük. Ami pedig a vá­logatott csapatot illeti: vissza­tértünk ahhoz a jól l>evált módszerhez, hogy klubegyesü­letekre építjük a válogatottat. Így az EB-selejtezőkre a Dina­mo Kijevre, az olimpiai selej­tezőre a Szpartak Moszkvára épülő legényig készül, edzőik vezetésével. — Mi a véleménye a Fischer — Karpov sakkvtlágbajnoki pá­ros mérkőzésről? — Fischer eléggé szeszélyes ember.. Ha "ragaszkodik követe-, léseihez és meg is nyeri a nemzetközi szövetség támogatá­sát, könnyen kútba eshet a ta­lálkozó. Karpov jó formában van, nagyon készül, és sport­szerű, megfelelő feltételek mel­lett minden .vágya, hogy asztal­hoz üljön és megmérkőzzék Fischerrel. A HOSSZÚ ÉLET TITKA [NYOLCVANÉVES PERCY CE- RUTTII A Stadio Ollmpico közönsége lélegzet visszabontva figyelte a római olimpia 1500 méteres síkfutő döntőjének végkVzdel- mét. Ezer méter után Rózsa­völgyi már nem tudta tartani az iramot, és az esélyes auszt­rál Herb Elliott a francia fazy- töl is egyre jobban elhúzódott. Ekkor a lelátó soraiból jelug­rott egy különös, apró ember­ke. Széles, feltűnő mozdula­tokkal fehér törülközőt kezdett lengetni. Elliott észrevette a jelzést. Maradék erejét össze­szedve gyorsított, és nagysze­rű világcsúccsal nyerte az a- ranyérmet. Percy Ceruttl, az atlétika mágusa, a meg nem értett kijLönc, a nagy világ­csúcs lehetőségét törülközővel beintö edző valósággal megdi- csöült a római stadionban. Az idő gyorsan múlik, és Percy Gerutti ma már nyolc­vanéves. Energiájából konok önbizalmából azonban egy fi­karcnyit sem veszített. Válto­zatlanul prófétának vallja ma­gát, és a helyes, Ceruíti-féle spartakiAd­fZELÍTŐ Hazánkban sok ezer em­ber vágya eljutni a stra- hovi országos seregszem­lére. Felvételünk a legu­tóbbi országos spartakiád bemutatóján készült. útra próbálja vezetni az egész­ségtelenül, értelmeHenül élő emberiséget. — Eszébe se jusso'n gratulál­ni — fogadta az újságírót Ce- rutti, majd csaknem egy szusz­ra újra elmondta hltvaliását az atlétikáról, az egészséges élet­ről. — Borúlátó vagyok, mert az emberek többsége ostobán fe- osérli el élete utolsó korsza­kát. Lám, nemcsak szellemi frlsseségemet őriztem meg. Ha egyszer megrendeznék a nyolc­vanévesek egy mérjöldes ver­senyét, játszva nyernék. Sőt, valószínűleg én lennék az e- guetlen résztvevő, aki nevej/e állná a megpróbáltatást. Tizen­egy hónapos koromban az or­vosok lemondtak rólam, majd a hetedik évemet tapostam ami­kor kétoldali tüdőgyulladásban feküdtem, s már-már újra gyá­szolt a család. És látja, mégis, a nyolcadik után is vidáman, frissen futkározom. Mi a hosz- szú élet titka? Nagyon egysze­rű. Délig egy falatot sem (sza­bad enni. Á híres, bőséges an­gol reggeli alattomos, gyilkos. Negyvenhét éves koromban gondoltam egyet és három esz­tendőn át egyáltalán nem fo­gyasztottam főtt ételt. Azóta is keveset eszem, és rendszerint nagyszerű a közérzetem. Az emberek többsége viszont rossz úton jár. Tavaly a szó szoros értelmében elmenekültem az Egyesült Államokból. Már né­hány előadásom után meggyő­ződtem arról, hogy az ameri­kai férjlak többségének re­ménytelen a helyzete. A kalóriadús élelmiszerek, a temérdek véres, zsíros hús, az alkohol, a cigaretta következ­ményeként Damoklész kofája­ként függ fölöttük az infark­tus, Milyen könnyen elkerül- henék pedig ... /.usztrália ezzel szemben nyugodt, kellemes ország. Nagy a terület, kevés az ember. Ha magányra vágyok, elvonulha­tok. Nem zavarjuk egymást, csak ne mérgezné néhány „pi­hent agyú" a levegőt és a vize­ket. Amint látja, az emberiség többségével ellentétben én va­lóban élek és élni is akarok! o •s/ co o "'is ’^•7975'^ MIÉRT ESETT VISSZA FEKETE? (Néhány hír az íjpesti Dózsáról) Farsang Endre, az Újpesti Dózsa labdarúgó szakosztályának elnöke válaszol a címben feltett kérdésre és még egynéhány olyan do­logra, amely — feltehetően — olvasóinkat is érdekli. Kezdjük hát Feketével. Miért esett ennyire vissza? — Laci szinte üstökösként robbant az élvo­nalba. Egy év alatt nagyon sokat fejlődött, s ennek tulajdonítható, hogy az első csapattal eljutott a BEK-mérkőzésig, sőt a válogatott­ságig is. Méltán, mert gyors, robbanékony, ki­tünően lő és bátor. Később azonban megtor­pant, lehet, hogy egy kicsit el is kapatta ma­gát, de inkább az volt a baj, hogy olyan dol­gokra vállalkozott, amelyekhez egyelőre nem ért. Túlságosan játékos módon akarta megol­dani az egyes helyzeteket, cselezgetett, ki a- karta játszani ellenfelét ahelyett, hogy lerohan­A Dózsa egyik kitűnősége, Fazekas családja körében ta volna. Mintha megfeledkezett volna régebbi erényeiről, ráadásul sérüléssel is bajlódott, ősszel pedig bevonult katonának. Viareggióban remekül játszott, meggyőződésem, hogy az i- dén ismét a régi lesz. — Az Újpesti Dózsának két válogatott-tu­dású kapusa van. Mi a terv velük, vajon e- gészséges-e az ilyen versengés? — Szükség van két kapusra, hiszen a mi csapatunk elég sok mérkőzést játszik. Szigeti rengeteget fejlődött, eljutott a válogatott kis- padjáig. Rothermelt azért igazoltuk, mert nagy tudású kapus, de idáig nagy hátrányt jelentett számára, hogy tizennégy hónapig nem állt ka­puban. Azóta már utolérte magát, s ezért el­mondható, most lesz csak igazán nagy verseny közöttük. Mi gondoskodunk arról, hogy a ver­sengés egészséges legyen és mindketten to­vábbfejlődjenek! — Az Újpesti Dózsa évek óta könnyedén nyeri a magyar bajnokságot, nemzetközi po­rondon mégis ritkán ér el kiugró sikereket. Miért? — Azt nem mondanám, hogy könnyen nyer­jük a bajnokságokat. Most ősszel is csak úgy tudtuk megőrizni vezető helyünket,‘hogy több pontot szereztünk, mint bármikor azelőtt. Az persze tény, hogy a mi csapatunk a legjobb: nálunk van a legtöbb képzett játékos, sok a válogatott, van választék. A nemzetközi po­rondon azonban óriási a versengés, kitűnő csa­patok viaskodnak egymással. Mi elsősorban azért maradunk alul, mert fizikai képessé­geinkkel versenytársaink mögött maradunk. Amíg érvényesülhetnek a játékos elemek, a könnyed felfogás, az jó, de ha az ellenfél na­gyon kemény, kierőszakolja a közelharcokat, ütközéseket, kihasználja a testi előnyöket, baj van. Nem véletlen szorgoskodik Várhidi Pál edző azon. hogy a mieink is keményebbek, liarcosabbak legyenek, merjenek és tudjanak ütközni. Az igazsághoz azonban az is hozzá­tartozik, hogy a külföldiek előnyben vannak. Több nemzetközi mérkőzést játszanak, s nagy pénzen vásárolt külföldi játékosokkal erősítik csapatukat.

Next

/
Thumbnails
Contents