Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-25 / 9. szám

6 NE FÉLJÜNK KIMONDANI: PIVARNIK VIIÄGKIASSZIS! III. Ha nem jöm közbe a Slo­van váratlan, kényszeirmegol- dásként kieszelt marokkói portyába, Pivarnlkról írott há­romrészes sorozatunk már a múlt héten betejeződik. Az ország Jelenlegi legjobb lab­darúgójával folytatott beszél­getésünk mintegy előkészítet­te volna az induló liga tala­ját, megteremthette volna azt a légkört, amelyet csakis ak­kor érezhet az ember, ami­kor a kényszerű szünet után ismét elfoglalhatja helyét a lelátókon. Sajnos, az is az Igazsághoz tartozik azonban,, hogy a mai csehszlovák (és tegyük mind­járt hozzá; magyar) labdarú­gás már nem vonzza úgy a tömegeket, mint tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt. Pedig Pi- varnfk edzője, )ozef Vengloá mindent megtesz azért, hogy Csehszlovákia ts utolérje a haladást. PIVARNIK; Amikor a válo­gatott keret közös edzést tart, akkor látszik igazán, mennyivel korszerűbben ed zünk mi a Slovanban, mint társaink a többi klubban. ^A teszteknél nem lehet csalni, a mérőműszerek pontosak és tárgyilagosak. Mi például súlyzókkal rendszeresen és módszeresen fejlesztjük izom­zatúnkat. Magam is megerő­södtem a gyakorlatozás hatá­sára. Fekve például kilenc­venöt kilót sikerült már ki­nyomnom. (Az újságíró hoz­záfűznivalója; ez a teljesít­mény csodaszámba megy szinte. Edzettem kulturisták- kal. Kiéri sportmester, a vi­lágbajnokságokon is a legjobb tiz közé került és 150-160, vagy ennél valamivel súlyo­sabb terhet nyom ki fekve. 0 azonban sportága legjobbja. A 100-130 kg elismerésre méltó teljesítmény már. Pivaniik csaknem mázsás eredménye előtt le a kalappal! Veiigius még koáicei (kassai) tartóz­kodása idején kereste a kui- turístákkal a kapcsolatot. Szaktanácsadója dr. Baéinsky, a válogatott csapat főedzője volt.) A Slovan játékosai rendszeresen kvarcainak, vi­gyáznak arra, hogy megfelelő mennyiségű vitamin jusson a szervezetűkbe stb. Ha pá­lyánk új lelátója elkészül, ve­le együtt elkészülnek azok az új, teljesen korszerű öltözők, fürdők és rehabilitációs he­lyiségek is. amelyek megte remthetik a még színvonala­sabb edzésmunka alapját. Jankó, te már bejártad a világot. Hová Jársz a legszí­vesebben fooizní? PIVARNIK; Voltam minde­gyik kontinensen, de a leg­jobb mérkőzéseket Spanyolor­szágban játszottam. Az ottani közönség másképp viszonyul a futballhoz, mint a miénk. Min­denekelőtt zsúfoltak a lelá­tók, a hetvenezres tömeg nem megy ritkaságszámba. A spa­nyol szurkolók együtt cinek a ják, mikor nem néz a bíró. Ezekre a harci tapasztalatok ra csakis a helyszínen lehet — véleményein szerint meg­szerezni. Befejezésül elmondanátm még, ebbevi az esztendőben miért Ján Pivarnfkot tartottuk érdemesnek elsőként arra. játék minden mozzanatával, tapsainak, ha egy-egy csel vagy lövés elnyerte tetszésü­ket, és szurkolnak, hogy ked­venceik eredményesek legye­nek. Sajnos, a mi hazai viszo­nyaink mostohábbak, nálunk csak akkor szálai meg a drukker, ha szidalmazni, bán­tani akar. Az utazások kap­csán azt is elmondanám még, hogy elsősorban olyan orszá­gokba kellene járnunk, ahol a világ mai labdarúgásának él­vonalát találjak. A szocialis­ta országok közül a lengye­leket, a többieket szemlélve pedig az NSZK-beli, a holland és a brit ellenfeleket kellene felkeresnünk. Kevés igazán nagy mérkőzést játszunk, és amikor a sors — általában tétre menő mérkőzéseken — összehoz velük, nincsenek ta­pasztalataink, nincs rutinunk, és mi húzzuk a rövidebbet. Az angoloki'él például min­denki azt hiszi, hogy ők a szó szoros érteimében vett gaval­lérok. Csak amikor ös.szeke- rül velük az ember a pályán, akkor veszi észre, hogy a ra­vasz profik milyen ügyesen szorítják mezünket fejelés közben, milyen bemekül lát­lio-gy háromrészes cikksoro­zatot közöljünk róla. Tudása elvitathatatlan. Ezt valamennyi szakember elis­merte akkor, amikor őt vá lasztotta a tavalyi év legjobb labdarúgójává. Viselkedése példás. Bár ne­ki ts vannak ingerült pldla- natal, de aralkodik magán. Nem tdurva, nem alattomos. Ezért lehet csapatkapitány is — többek között. Pivarník nem dohányzik, nem fogyaszt szeszes Italokat Alkalomadtán megiszik ugyan két-három deci bort, de soha többet. Egyébként a Slovan SZISZ- szerveaetének aktív tagja, és egy féiesztendös kisfiú édes apja. Azok közé a szlovák spor tolók közé tartozik, akiket nem csak saját hazájukban tisztelnek és becsülnek. Kívánjuk, hogy az újabb í- dény is sok élvezetes mérkö zéssel ajándékoaza meg, ke­rüljék el a sérülések, s az idény végén ismét őt válasz : szák a hazai labdarúgók kirá-j lyává! i ! Batta Györgyi Don Revie és a hazafiság Alj Ramsey beuonulí az an­gol Iabdarüg6-t0rténelemi>e. Nem azért, mert az emlékeze­tes Anglia ' — Magyarország mérkőzésen, amely a Wembley stadionban 6:3 arányú vendég­győzelmet hozott, 11-esből Gro- sics hálójába talált, hanem a- zért, mert 1966-ban a házigaz­da Anglia csapatát, vagyis a jutball őshazájának tizenegyét világbajnoki címig segítette. Ezt sohasem jelejti el az angol közvélemény, ezért viselheti mindhalálig a „Sir" rangot... Ramsey módszere a Wembley stadionban 1966-ban teljes si­kert aratott. Csapata szinte .,é- rezte" a nagy pálya minden tenyérnyi helyét, ismerte an­nak méreteit, s szerencséjére e- gyetlen mérkőzésre sem kellett ellenjelei után utazáia, mindet ott jogadta a jellegvárban. Nyugodtan ismételhette azt a régi angol közmondást: „Az én hazám az én váram." Az idő múlt, s elmúlt az an­gol dicsőség, jogyott Ramsey népszerűsége, és sokasodott el­lenzői száma. A mexikói VB-n nem szerepelt úgy az angol ti­zenegy, ahogy azt — legaláb­bis Albionban —, elvárták a világbajnoki cím védőjétől. Talán még ezt is meg tudta volna bocsátani az, angol szak- közvélemény, ha az 1974-es VB-n ott láthatta volna jiait a világbajnoki mezőny 16 együt­tese között. A bűnbak most már egyes-egyedul Ramsey, pardon Sir Alj Ramsey lett. Egy i- deig válaszolgatott a vádakra, de a végén jobbnak látta távoz­ni. A jelenleg Európa-bajnoki csoportmérkőzésekre már nem 6, hanem utódja, Don Revie ké­szítette jöl Anglia válogatott­ját. Don Revie és a Leeds United csapatának neve hosszú évek során egy jogalommá jorrott össze. Nem hiába tartották Anglia legjobb klubjának éve­ken át a milliós Leeds városá­nak együttesét. Revie irányítá­sával a Leeds United kétszer nyert angol bajnokságot (19681 69 és 1973/741, egyszer Angol Kupát (19721, 1968-ban és 1971-ben pedig az EVK-t, Illet­ve annak utódját, az UEFA Ku­pát hódította el. A Leeds csa­patával szívesen dolgozott Don Revie. Hogyisne, mikor abban 12 válogatott játékos szerepelt! Nézzük csak a díszes sort: Angliából Cooper, Madeley, Hunter, Clarke, Jones; Skóciá­ból Harvey, McQuuen, Brem­mer, Cray, Lorímer, Jordan; s Írországból Giles. Sokáig halo­gatta a döntést hogy otthagyja- e sikeres szereplésének színhe­lyét, míg végre hajlandónak mutatkozott a szövetségi kapi­tányi tisztség átvételére. Don Revie az Anglia — Cseh­szlovákia EB csoportmérkőzé­sen mutatkozott be 1974. októ­ber 30-án a Wembley stadion­ban került sorra. Az új szövet­ségi kapitány az előkészületek során minden igyekezetével a- zon szorgoskodott, hogy jeléb­ressze a nemzeti érzést, a ka- zaftságot játékosaiban és a né­zőkben egyaránt. Kétségtelen sikere volt, hogy együttese 3:0 arányban győzni tudott váloga­tottunk ellen. Az új mesteredző még azt is megengedte magá­nak, hogy az erőpróba előtt ná­lunk járt „háztűznézöben", és a látottak alapján bírálni merte egyik-másik csapatrészünk, já­tékosunk teljesítményét. Elment Svájcba is, hogy meg­tekintse a Svájc — Portugália barátságos találkozót, amelyen a Londonba készülő portugálok váratlanul 3:0-ra kaptak ki, és Don Revie nem győzte a sváj­ciakat dicsérni. Ki tudja, nem volt-e csak cseles megoldás a portugálok részéről a svájci „kisiklás", hiszen november 11- én a Wembley stadion gólt nem láthatott az Anglia — Por­tugália EB csoportmérkőzésen... Míg a Csehszlovákia elleni győzelem után hozsannázták az új szövetségi kapitányt, a Por­tugália elleni találkozón mára nemtetszés jüttye és kijutott nek'i. Igaz, nem azt ígérte, hogy Anglia Európa-bajnok lesz, de az angol közvélemény valami ilyesmit egészen természetesen — a VB-érí kárpótlásul — el­várt. Február 5-én kellett volna a Ciprus — Anglia EB csoport­mérkőzést megtartani. Mint is­meretes, ez elmaradt, és új i- döpontjáí május 11-re jelölték ki. A kimondott ok a jelenlegi ciprusi pályauiszonyok az iga­zi ok az angolok (de nem a labdarúgók] ciprusi népszerűt­lenségében keresendő. jellemző, hogy az angolok a számukra jöltétlenül kedvezőbb időpontra hagytak az EB-cso- portmérkőzések legjontosabb- jalt, hiszen Braüslavában októ­ber 29-én, Lisszabonban nouem bér 19-én szerepelnek. Don Revie sem tudta eddig elérni, hogy a klubok összpon­tosításra rendelkezésért adják a válogatásnál számításba jö­vő játékosokat. 0 megint a ha- zajlas érzés húrját pendítette meg. Arra kérte a válogatott jelölteket, hogy rendes szabad­ságuk egy hetét áldozzák jöl, és álljanak a közös jelkészü­lés, összeszoktatás végett a ren­delkezésére. Egyelőre nem le­het tudni, milyen lesz a vissz­hang a játékosok és milyen klubjaik részéről. Ha Európa-bajnoki címet nem is ígért Don Revie, azt ki­jelentette, hogy a legközelebbi VB-ről Anglia csapata már nem hiányozhat. Jaj neki, ha 'ez mégis megtörténik! Zala József Á ltalában mindennek megvan a maga ideje. Leg­alábbis így szokták mondani. Ezért a téli spor­tokról télen, a nyáirlakról nyáron esik a legtöbb szó. Most mégis egy téli sport — a sízés — kapcsán egy nyári sporthoz — az úszáshoz — akarok hozzá­szólni. Nem a két sportág szakmai boncolgatását aka­rom, hanem „tömegoldaláról“ nézve a sízés jelentősé­gének csorbítása nélkül az úszás- védelmében emelek szőt. A közelmúltban tanúja voltam, amikor az egyik isko­la diákjai az „évszaknak megfelelő“ sápadt arccal vá­rakoztak a pályaudvaron, sítanfolyamra utaztak. A sítanfolyam már régóta rendszeres velejárója az általános, közép- sőt a főiskolai testnevelés-oktatásnaK is. Évente sok ezer fiatal ismerkedik meg a sízés alap­jaival, vagy fejleszti tovább tudását. Ennek is köze van ahhoz, hogy a csehszlovák síspoi-t kezd betörol a világ élvonalába, ez kétségtelen. Bizonyára nem egy mostani sivorsenyzö éppen a sítanfolyamon tűnt fel a szekembereknek, és versenyzőt „faragtak“ belőle. Bi­zonyára nem egy olyan gyerek csatolt síléoet a lábá­ra, akit most fedeztek fel a sísportnak. Ezeknek a tan­folyamoknak azonban mégis az a küldetésük, hogy egy hétig vagy még tovább egészséges környezetben, friss hegyi levegőn tartózkodhassanak a fiatalok. A csalló­közi, mátyusföldi vagy éppen a bodrogközi gyerekek megismerkednek a hegyekkel és azok szépségeivel. Né- hányan megszeretik a sízést, és később is ellátogat nak majd télen a hegyekbe. A Csallóközben, Mátyusföl- dön vagy a Bodrogköizben sízni nem nagyon lehet, így H^Sil;,tS,:;íi^ Ki^i Ifi eze.k a gyerekek nem a legjobban tudnak sízni. Nyáron fürödni, úszni azonban jóval több lehetőségük van, mint a hegyvidéki gyerekeknek. És itt álljunk meg egy plWanatral Mert bizony a hegyekből barnán, az erdők jó levegőjétől üdén visszatérő alföldi gyerekek jó ré­sze azonban úszni sem tud. Nem a síz^s ellen agitálok az úszás javára. Ugyanis a kettő bék^n megfér egy­más mellett. Télen sízés, nyáron úszás. De ne marad­jon kd az utóbbi sem a „műsorból“. Ha valaki elrettentő példák után kutat, elég bepil­lantani nyáron a lapok baleseti krónikájába. Sajnos, bőven van rá példa, hogy hol itt, hol ott valaki bele fulladt a vízbe. Az Is Igaz, hogy a vízbe fúltak nagy része tudott úszni. Tragédiájukat éppen az okozta, hogy túlságosan merészek voltak, könnyelműek, felelőtlenek. Pusztán a virtus okozta halálukat. De nem lebecsülendő azok száma sem, akik nem tudnak úszni, ezért követ­kezeit be a tragédia. Az egészséges fejlődésben nagyon nagy jelentősége van az úszásnak. Különösen az általános Iskolásoknál, mert ez a kor a testi fejlődés szempontjábó! a legfon­tosabb. Indokolt tehát, hogy minél többen tanuljanak meg úszni már gyermekkorban. És az úszni tanulással, a vízi biztonság megszervezésével párhuzamosan ismer jé meg a vizek vészélyelt, sajátítsák el a fürdéssel, stran- dolással szükségszerűen együttjáró fegyelmezettséget í.s. Megvan erre a lehetőség, hiszen alig akad olyan hely­ségünk, ahol ne lenne víz. Az úszás tanítását pedig ak kor kell elkezdeni — akárcsak az úszást — araikor a gyerekeik együtt vannak; az iskolában, vagy az iskoiáK közbenjárásával. A úszástanítás ennyit megérdemelne. Ha bevezetnék, ez lenne az első „életmentő“ tantárgy. Amíg viszont nem lesz kőtelező — számos országban már az —, véleményünk szerint megvalósítható lenne néhány pótlntéakedés. Például; 1. A tanév alatt májusban, júniusban vagy szetember ben töltsön egy-egy napot az egész osztály valamely uszodában, ahol szakképzett úszómesterek vagy testne- ■ velő tanárok úszni tanítanák a gyerekeket; 2. Az a gyerek, aki 100 métert le tud úszni, kapjon jelvényt; 3. Kitűnő lehetőség az iskolán kívüli úszástanításra a , nyári táborozás. Több százezer diák táborozik nyaran- i ta, és jelentős részük víz mellett. Még ezeken a helye­ken — szinte sehol — sem tanítják meg úszni a gyere- ( keket. A napi programban általában csak a fürdés szerepel, az úszástanltás nem. De még az sem, hogy a kötelező reggeli torna során úszásra előkészítő .gim­nasztikát gyakorlatokat végezzenek a tanulók. Teljesen megfeledkeztünk arról, hogy az úszástanulás a száraz földön kezdődlkl Ez csak néhány javaslat. A lehetőségek bizonyára jó­val változatosabbak. Vége-aetül ismét térjünk vissza a fejtegeiést Indító párhuzamhoz. Nyilvánvaló, hogy a sík vidéken aligha tudunk tömegbázist teremteni a sísportnak. Néhány ész szerű intézkedéssel azonban meg lehet alapozni az ú szősport tömegbázisát. Az iskolai kötelező úszóoktatás még távoil van. De vegyük például az NDK példáját; a kötelező úszásoktatásnak köszönhető elsősorban úszó lányainak a vlláguTalima. A mi úszósportunk az európai második vonaliban sem valami tündöklő. Persze akkor sem lesz az, ha esetleg javaslataim közül valamelyik meg is valósulna. Tudom, javaslatom nem vUágrengetö .Azt Is tudom, hogy nem én vagyok az első, sem az e- gyetlen, aki hasonlóképpen vélekedik. Mindezt bizo nyára előttem már többen is elmondták, mint gondol­nám. De hányszor vagyunk úgy az életben, hogy a több­szörösen megvitetO'tt, jóváhagyott, elfogadott, nyilván valóan hasznos gondolatot számtalanszor el kell Ismé­telni, amíg valami megvalósul belőle. Még nem késői Mészáros János

Next

/
Thumbnails
Contents