Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-29 / 35. szám

4 űjifjiiság------------^-----------------------------------------------------­A szovjet harcosok felbecsülhetetlen segítsége „A Szouleíunióból fegyvereket szállító repülőgépek visszatérőben fedélzetükön katonákat, gyerme­keket és terhes nőket szállítottak, akiket a Szovjetunió befogadott... A Nemzeti Bankban elhelyezett a- ranyat és nemesfémeket a moszk­vai Állami Bankba kílldük megőr­zésre... A Trl duby repülőtér for­galma — természetesen csak éj­szaka — olyan volt, mint egy nemzetközi légikikötőé..." Idézet Dr. Gustáv Husák „Tanú- ségtétel a Szlovák Nemzeti Fel­kelésről“ című könyvéből. Az SZNF kirobbanását követ* har­madik napon. Karol Markovié, a Szlovák Nemzeti Bank kremnlcal fi­ókjának vezetője kitartóan telefonál­gatott. A csehszlovák hadsereg szlo­vákiai vezérkarának alezredesét, Ján Goliant próbálta hívni. Sikerült, s Markovié közölhette az ezredessel, hogy a szlovák államkincstár vagyo­nának egy része a kremnlcal pénz­verdében van elrejtve. Gollan kétel­kedett, de Markovié kitartott állítá­sa mellett, s azt tanácsolta a felke­lés katonai vezetőjének, hogy vitesse az aranyat Kreranlcáről Banská Byst- rtcára. Gollan visszahívta Kremnlcát. A pénzverde Igazgatója, Ludovít Ga- vora Igazolta Markovié állítását, mely szerint az arannyal és ékszerekkel megrakott, lepecsételt ládák a pénz­verde páncéltermében hevernek. Mi­után Gollan ezt a beszélgetést befe­jezte — parancsot diktált. A parancs arról Intézkedett, hogy a kincset a Szlovák Nemzeti Bánit Banská Bystrlca-l fiókjába szállítsák, így került a Szlovák Állam arany- készletének egy része biztonságosabb helyre, a Felkelés szívébe, Banská Bystricára. Ám nem hosszú Időre. Rövidesen a kincsért folyó drámai küzdelemről szóló híresztelések kap­tak szárnyra. Diplomaták, pénzügyi szakemberek, de egyszerű, becsületes és bátor emberek is szóltak a nem­zeti kincs ügyében. i Nem lesz talán érdektelen részle­tesebben Is leírni az arany útját Kremnlcáról *Banská Bystricára. 1944 október ötödikén, néhány órá­val Kremnlca elfoglalása előtt, az ot­tani forradalmi nemzeti bizottság csupán egyetlen, de nagy sürgős é gető problémáról tárgyalt. A határo­zat rövid volt; ..Felhatalmazom a kremnicai Járási Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökét és az I. partizán- brigád ötödik szakaszának parancs­nokát, Gejza hackot, annak helyette­sét Jozef We isset, hogy a kremni­cai pénzverdében elfekvő aranyat és nemesfémeket Banská Bystricára szállítsák...“ Este tízkor, egy órával az ülés be­fejezése után a kincset két személy- gépkocsiba rakták. Közben jelentés érkezett, hogy a németek már Hron- ská Dúbraván vannak s elzárták a Bystricára vivő utat. Nem maradt más hátra, minthogy Skalka felé, a hegyeken keresztül vágjanak neki. Ezen a gondozatlan, redkfvüi rossz, esőtől felázott úton a két autó be- jagadt a sárba és a drámai helyzet tovább bonyolódott. — Jo2ol Maradj Itt őrködni — mondta Lackó halálos fáradtan. — Megyek és hozok valami segítséget! Ha mindez nem történt volna meg, mesének vélnénk. Lackó talált vala­hol egy segíteni kész embert, akinek ráadásul még lova és szekere Is volt. Ez a becsületes, bátor ember Is a menekülök közé tartozott. Felesége és gyerekei megbújtak az erdőben, ő pedig segített a kincset menteni. A terep sáros, dombos volt. Nem jutot­tak messzire. Az elgyötört ló erejé­ből csak két kilométernyi út megté­telére tellett. Ismét segítségre volt szükség. £s akadt Is. A kremnicai bányászok segítettek.. . Hat Óra raúltva Kremntca ódon te­rén az SS-ek bakancsai csattogtak. Egy öreg írógépen Karol Markovié ta­lán éppen akkor pötyögtette a nyug­tát a szállítmányról: „Közlöm önök­kel, hogy a mai napon az alábbi fel­sorolt értékeket vettük át megőrzés­re Gejza Lackótól a kremnicai parti­zánosztag vezetőjétől. 1 drb lepecsételt 108,2 kg súlyú ládát; 2 göngyöleg — darabonként 9.3B0 és 9,250 kg súlyú arany-ezüst ötvö­zetet; 2 darab 39,810 és 17,900 kg súlyú •züsttömbot.“ , A CÍMZETT: Állami bank — Moszkva A hitleri katonák támadásai folyta­tódtak. A helyzet bonyolódott, mivel Banská Bystricáról már nem volt ho­vá menteni, és a németek elöl biz­tonságosan elrejteni a kincset. Elás­ni mégsem lehetett, mint egy fazék ezüstpénzt. A Bystricáról kivezető u- takat mind elállták a németek, E- gyetlen út maradt csupán, a léglút, a tomboló front fölött. Repülőgép vi­szont nehezen akadt. Az SZLKP és az SZNT elnöke. Ka­rol Smidke elvtárs helyettesével Dr. Vavro Srobárral, a Trl duby repülő­térre Indult B. F. Csirszakov szovjet ezredes után, aki éppen arról írt je­lentést Moszkvának, hogy a felkelő Szlovákiában egyie súlyosbodik a helyzet. Elmondták neki, ml járatban vannak. Repülőgépre lenne szüksé­gük Moszkvába. A szovjet ezredes közölte velük, hogy az éjszaka Moszkvából érkező négy repülőgép valószínűleg már az utolsó, mert a reptér veszélyben van. — Egyet a rendelkezésükre bocsá­tók —• mondta Csirszkov. —- Este hozzák Ide a szállítmányt, persze kí­sérőkkel. Ugyanazon a napon ülésezett a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége. Dr. Gustáv Husák, az SZNT belügyi megbízottja az alábbi utasítást dik­tálta: „A Szlovák Nemzeti Tanács el­nökségének határozata alapján uta­— Hadd törjék aztán a fejüket az utódaink, hogy miféle kincset talál­lak. Persze ezt csak a rosszabblk es­hetőségért mondom. Tudom, meg va­gyok győződve róla, hogy minden jól sikerül... Nagyon sok múlik raj­tad... — Bízzék bennem, ezredes elvtársi Közeledett az éjfél. A repülőtéren a Szovjetunióba induló anyák és gye­rekek búcsúztak az apáktól, szülők­től, katonák a bajtársaiktól, barátok a barátaiktól. A repülőteret csupán a lángoiló benzines rongyok fénye vi­lágította meg. És pár perccel később egy kétmotoros szovjet repülőgép a levegőbe emelkedett. A rémületes vonalat, amely a két világot elválasztotta egymástól — hosszú percekig feszengve repülték át. A légelhárító lövedékek átszőtték az eget, s a mélyben dühöngött, lán­golt a front. A nők, a gyerekek, Ko- váőlk és SevClk féltek. Idegesek vol­tak, de nem így a szovjet pilóta — Vaszlljev mester... jozef SevClk mérnök, ma a Cseh­szlovák Állami Bank bratlslaval In­tézetének dolgozója, így emlékezik: „Életem első repülöútja volt... Éjsza­ka, háborúban, a front fölött s a leg­kedvezőtlenebb Időjárási viszonyok között. Gondolatban a rólam mit sem sejtő családom körében Időztem... A gép búgásától nem tudtam megkülön­böztetni egymástól a körUlttünk s gyikük aztán telefonon felhívta Moszkvát, és Intézkedett továbbrepü-, lésünkről. Ma mindez egyszerűnek tűnik, pedig nem volt kis dolog, hi­szen a történtek színhelye a frontvo­nal volt, ahol minden repülőgépre égető szüksége volt a Szovjet Had­seregnek, s nyilván egyéb gondjuk Is akadt. Annál Is Inkább tisztelem az ügyhöz való hozzáállásukat, hiszen úgy cselekedtek, mintha maguk Is az apró szlovák nemzet fial lettek vol­na. Ttzenhatodlkán délután öt óra kö­rül értünk földet Moszkvában. Nagy- követségünk képviselői és egy magas rangú szovjet tiszt fogadtak bennün­ket a repülőtéren. A nőket, s a gye­rekeket a szállodába vitték, a kin­cset pedig kísértetünkben az Állami- Bankba szállították. A ládák tartalma összesen 279,6959 kg arany, 589,9140 kg ezüst és 113,82876 egyéb nemes­fém volt. Valamennyit Csehszlovákia moszkvai nagykövetségének pecsétjé­vel látták el. A szállítmány leltáro­zása és átadása hat napig tartott. A szállítmány hiánytalan és sértetlen volt. — Ml, a kincs kísérői, a Kreml kö­zelében levő National szállóban kap­tunk helyet. Miután a leltározás meg­történt, s egy kis szabad Időhöz ju­tottunk. Interjút adtunk a felkelés helyzetéről Ralph Parkernak, a lon­doni The Times moszkvai tudósítójá­nak. Ekkor már a londoni csehszlo­vák emigráns kormány kezében volt kát simogatták s a nehéz pénzűiöte- geket számolgatták, még nem sej­tették, hogy a pénzek hamisak, hogy az aranytéglák csupán jelentéktelen mennyiségű arannyal bevont ólomda­rabok, melyeket még 1944-ben Ludo- vít Gavora mérnök, a kremnlcal pénzverde igazgatója készíttetett, mert számolt a németek rabló mohó­ságával. Az aranyozott ólomtéglákból kettőt máig Is őriznek a pénzverde múzeumában. A bratlslaval bank pán­célszekrényeiben pedig érintetlenül maradt minden arany, platina és kül­földi valuta. HOZOMÁNY A köztársaságnak Néhány nappal azután, hogy az SZLKP KB napilapjának különszáma, a Pravda, hírül adta a hitleri Német­ország kapitulációját, a Szlovák Ál­lami Bankból sürgős levelet Intéztek Svájcba. Közölték benne, hogy a Szlovák Állam összeomlott, s új alapokon Is­mét megalakult a Csehszlovák Köz­társaság és egyúttal kérték, hogy a Szlovák Nemzeti Bank számláján le­vő minden aranyat és értékpapírt u- taljapak át a prágai Csehszlovák Ál­lami Bank számlájára. Gyors ügyln- jtézést kértek, mert az új köztársa­ságnak nagyon sürgősen külföldi 1 gyógyszer és egyéb árú megvásárlá­sához kellett a pénz. A svájci bank eleget tett a kérésnek. Ezt követően a Moszkvába „mene­kített“ kincs Is hazakerült. Minden­ről a kremnlcal pénzverde múzeu­mában több érdekes dokumentumot őriznek. Az egyiket közülük a pénz­A NEMZET KINCSE... sítjnk önöket, hagy a 21 ládában le­vő bruttó 10B2.225 kg — ezerhatvan- kettö kg és 255 gram értéket, meg­őrzés végett, légi úton Moszkvába szállítsák...“ Az utasítás a bank flóklntézetében lázas tevékenységet váltott ki. Mar­kovié maga segédkezett a kincs cso­magolásánál. A bank két ellenőre. Ludovít KováCik és Jozef SevCik csak akkor tudták meg, hogy az SZNT elnöksége őket bízta meg azzal, hogy a küldeményt Moszkvába kísérjék. Az utazás nem tűrt halasztást. Sev­Clk még csak a családjától sem bú­csúzhatott el. De találkozott egy ba­rátjával és üzenhetett nekik. „Mondd meg a feleségemnek, hogy elhagyom Szlovákiát,, és csak a háború befeje­zése után lének vissza...“ Nem tud­ták mennyi Időre mennek, nem tud­ták, hogy nem örökre búcsúznak-e, hiszen a .front fölött kellett átrepül­niük. Nemsokára már a Trl duby re­pülőtéren, azon a tenyérnyi szlovák földön voltak, melyet Höftle SS-tá- bornok legszívesebben letörölt volna a föld színéről. A levegőben német gépek cirkáltak, s ők az éjszaka leple alatt startolhattak. VASZILJEV PILÓTA BRAVÜRJA 1944. október 14-én, amikor a kincs már a Trl duby repülőtéren útra ké­szen állt, Csirszkov ezredes rádión parancsot kapott a Szovjetunióból, hogy a Szlovákiába tartó négy repü­lőgépet leszállás nélkül Irányítsa vissza. Moszkvában ugyanis már tud­ták, hogy a Trl duby repülőteret sű­rű köd borítja, s hogy a németek bekerítették a . Felkelés központját. A gondterhelt ezredes röviddel ez­után repülögépzúgást hallott, majd meglátta az első gépet. Szovjet gé­pek voltak — azok, amelyekre az előbbi utasítás vonalikozott. Ám a »e- zérgép rádiója elromlott, s a pilóta nem szerzett tudomást a parancsról, így aztán a gép leszállt a Trl dubyn. Az ezredes a bravúrt öleléssel há­lálta meg, és üdvözölte Vasziljev pi­lótát, akt azt remélte, hogy jól al­szik majd és körülnézhet a Felkelés városában. De Csirszkov ezredes kö­zölte vele, hogy milyen feladat várja. — Igenis, ezredes elvtárs. Paran­csára. — És még valamire szeretnélek megkérni, Vaszlljev elvtárs... Háború van... s bár ez a repülőtér és Banská Bystrica körül van zárva, remélem minden jól sikerül... De ha valami mégis történne... roncsold szét a gé­pet, fúródj be vele mélyen a földbe, olyan mélyen, hogy a kincset csak száz év múlva találják meg az utó­dok... Értettedl — Parancsára ezredes elvtársi alattunk dörgő fegyvereket. Villaná- a nagykövet Zdenek Fiarlinger rejt- sokat láttam, és éreztem, hogy oly- jeles távirata, mely szerint október kor-olykor zuhan a gép. A személy- 16-án megérkezett Moszkvába a szlo- zet ejtőernyős felszerelésbe öltözött, vák menekülteket s a kincset szállf- s a tüzér a lőtoronyban végezte kö ló repülőgép. Jozef B e V C í k mérnök, ma a Csehszlovák Állami Bank dolgozója Brati- slavában verde dolgozói Horák és Iran /nérnö- kök írták alá. Kremnicai Állami Pénzverde — 417 1947. jannár 20-án. „ __Ambróz mérnök tudomásunkra hozta, hogy a felkelés alatt Moszk­vába meuekitett kiucs ismét vissza­került Prágába. Megmutatta a prágai Nemzeti Bank Igazgatójának. Brabec úrnak a jelentést — Dev. dk Bk'Crt 1947. 1. 8 i keltezéssel — mely sze­rint az aranyat MoszkvábúI repülő­gépen Stupke mérnök kfséretáben hozták haza. Az Iratok a Rratislavai Nemzeti Bankban vannak. Az arany szétosztá­sát a szállftási költségek szétfrását illetően forduljanak a...“ Szlovákia nemzeti kincsének sorsá­ról szóló történet Izgalmas esemé­nyei ezzel véget is érnének. De van még egy érdekes fejezet. Prá,gából Bratlslaván át egy gyanútlan és je­lentéktelen teherkocsin szállít'ották a kincset. Iran mérnök és a kíséret többi tagja fel volt fegyverezve. Zá- horská Bystrlcán hótorlasz állta út­jukat. Visszafordultak hát Stupavára s két napig vesztegeltek a rendőr­őrsön, s mert telefonálni sem lebe­telességét. Az ejtőernyő nem segített volna rajtam, hiszen nem Is tudtam vele bánni. Végül Is minden jól si­került, s a kora reggeli órákban sze rencsésen leszálltunk Lvov mellett. Vaszlljev pilóta később e repüléséért a Szovjetunió Hőse kitüntetést kap­ta.“ REJTJELES SÜRGÖNY MOSZKVÁBÓL LONDONBA A Lvov melletti repülőtéren egy szovjet tiszt, katonák és gépkocsik várták őket. A kincset a katonai pa­rancsnokság épületébe szállították és annak ellenére, hogy a szlovák nép aranya, már biztonságos hátország- Ijan volt, erős védelmi őrséget ka­pott. A két kísérőt a IV. ukrán front főhadiszállására hívták. Az aranyról nem esett szó. A katonai vezetők a szlovákiai harci helyzetről érdeklőd­tek, s arról kérdezgették őket, ho­gyan állja a fasizmus elleni harcot a maroknyi szlovák nép. „Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, mint testvér a rég látott testvért — em­lékezik Sevőík mérnöik. — A szlovák nép képviselőit látták bennünk. Fo­gadóink, szinte valamennyien, magas rangú katonai vezetők voltak, élükön a legendás hírű Konyev marsallal. E­OSZTOZZANAK BARÁTAINK! 1945 márciusának egyik napján SS- kocsl állt meg a bratlslaval német nagykövetség előtt. Höffle új hírek felől érdeklődött. Még nem tudott a sorozatos német kudarcokról s nem hitte el, hogy a hitleri hadsereg min­den fronton az utólsőkat rúgja. Tu­lajdonképpen nem Is ez érdekelte. A- rany után szimatolt, nabolnl készült. Utána pedig menekülni. Megbeszélték hát a tervet. Néhány nappal később, mikor Bratislava már a közelgő szov­jet hadsereget várta — körülfogták az Állami Bank épületét. Az arany s a valuta kellett nekik. Erőszakot terveztek, de nem volt rá szükség, hiszen a bank tisztviselői és vezetői nem mutattak ellenállást. Sőt! Azt mondták, vigyék, mentsék ami az o- roszok elöl menthető. És osztozza­nak rajta barátalnki Ittak Is a nagy fogásra. Aztán berakodtak a kocsik­ba és ellszkoltak. Hell Hitleri — mondták búcsúzéul. A ládák tartal­ma megvigasztalta őket. Csillogó a- ranytéglák, számos köteg svájci frank... stb. És osztozkodtak. Aztán usgyll Útközben, míg az aranytéglá­tett, nem adhattak hfrt magukról. A bratlslaval rádió már az első es­te közölte az Iranékra vonatkozó kö- rözvényt, valamint Iran mérnök s a többi kísérő személylelrását, akik „Brno és Bratislava között nyomta­lanul eltűntek“. A határátlépő állo­másokra megerősített osztagokat Irá­nyítottak azzal a paranccsal, hogy minden áron akadályozzák meg Iran mérnököt „szándékában", aki a kin­cset bizonyára külföldre akarja csem­pészni... Február 19-én, a mit sem sejtő I- ran mérnök, a bratlslaval Szlovák Nemzeti Bankban Jelentkezett Karol Markoviénál. A szállítmánnyal még aznap, késő éjszaka megérkeztek Kremnicára. Hála a derék szlovák antifasisz­táknak, s a Szovjet Hadsereg bátor harcosainak és segítségének — a kincs így megmenekült, s mint rend­kívül értékes „nászajándék“ vonult be a szlovák nemzet s az új Cseh­szlovák Köztársaság történelmébe. Milan CABAJ *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents