Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-29 / 35. szám

A Szlovák Nemzeti Felkelés sorsdöntő jelentősege {Folytatás az 1. oldalról) A Felkelés tehát ú) (ejezetet nyitott nemzeteink éle­tében. Kialakult egy új társadalmi rend mintaképe, a népi demokratikus Csehszlovákiáé, amelyhez mindenütt, ahol hazánkat a szovfet hadsereg szabadította fel, lel­kesen csatlakoztak. Tudjuk, és nem feledjük, hogy mindezért elődeink keményen és nehezen harcoltak, vérrel, emberélettel és áldozatokkal fizettek. Sokezer munkás, földműves és értelmiségi megjárta annak idején az élet nehéz isko­láját. A nehéz próbatételek idején megacélosodtak, el­múlt kisebbségi érzetük, megfélemlítettségUk, passzivi­tásuk és elkeseredettségük — a kizsákmányoló rendszer örökségei. Széles néptömegek váltak politikailag éretté és fejlet­té. És a mi népünk, élén az új szocialista vezetőivel — a munkásosztállyal és annak kommunista pártjával, a nép, amely hála a Felkelésnek megszűnt mind a hazai, mind a. burzsoá urak és imperialista körök játékszere lenni, saját maga kezdte el alakítani és irányítani sor­sát. A Felkelés népünk forradalmi tette, nagy hatással volt és van is nemzetünk haladé, szocialista fejlődé­sére. Ezt bizonyította a Győzelmes Február, ezt bizo­nyltja egész szocialista építésünk, a nehéz percek és a jé órák is. A nemzeti, forradalmi és az internacio naiista Felkelés hagyatéka nemzetünk zömének a helyes gondolkodás, állásfoglalás és cselekvés mércéjévé vált. Meggyőződésünk, hogy továbbra is így marad. Leg- höbb óhajunk lenne, hogy minden fiatal személyes, for­ró kapcsolatot teremtsen a Felkelés erkölcsi örökségé­vel, hogy büszke legyen a szlovák nemzet legdicsőbb forradalmi tettére. G. PENKOVSKÍ: Milyen személyes emlékei fűzik önt az SZNF-hez, Lenárt elvtárs? J. LENART: a Felkelés minden résztvevőjében szemé­lyes emlékek Is élnek. Szeretettel és titkolatlan izga­lommal gondolunk ezekre. Az emberek annak idején az életért haltak meg, a derűsebb és termékenyebb máért és holnapért. Egészen pontosan emlékszem, hogy a dolgozók, de főleg a fiatalok, erősen rokonszenvez­tek az ellenállási mozgalommal a mi gyárunkban, a Svitben is. Amikor a Felkelés lángra lobbant, majdnem mindenki önként jelentkezett, akár katona volt, akár nem. A lányok sem hiányoztak. ValamWnnyiükben lán­golt a lelkesedés, amelyet az a tudat táplált, hogy a fasizmus a kor rákfenéje ellen határozottan kell fel­lépni, tekintet nélkül az áldozatokra, a személyes koc­kázatra. A közös áldozathozás, az emberi együvétarto- zás és szolidaritás, a kölcsönös segélynyújtás — voltak azok a tulajdonságuk, amelyek végig kísérték az egész nemzeti forradalmi megmozdulást. Az akkori fiatalok, a 18 évesek, néha fiatalabbak, vagy kissé idősebbek, va­lamennyien tudták, hol a helyük. Felsorakoztak apáik mögé, az igazság, a haladás, a forradalom mögé. Az éven — szeptemberben és októberben — a felke­lő Liptóból az események középpontjába, Banská Bystri- oára utaztam. Résztvettem az SZIKP és a szociáldemo­kraták egyesülési kongresszusán. Élénken emlékszem a kongresszuson mennyire érezhető volt a Felkelés szervezettsége, céltudatossága, és az a valóság, hogy vezető ereje, szive és esze a kommunista párt. Sosem lehet elfeledni azt a nagy rokonazenvet sem, amelyet az emberek akár a fronton, akár a hátország­ban — partizánok és katonák, nők, fiatalok és öregek nyilvánítottak a Szovjetunióval, a Vörös Hadsereggel, a szovjet partizánokkal szemben, akik vállvetve harcol­tak velünk a fasizmus ellen és a bátorság, a hűség példaképei voltak. A visszaemlékezés arra, amikor a • jogos gyűlölet hallatta hangját és vele egyidőben meg­született az igazi szabadság, nem szűnhet meg abban a nemzedékben, amely azt az időt átélte. Nem vész el az emlékezetéből azoknak, akik aktív hozzáállásukkal, frontharcokban, a partizánösvényeken, vagy illegalitás­ban segítették megteremteni jövőnket. G. PENKOVSKY: Miben iStja ön elsősorban a mai fia­talok számára az SZNF hagyatékát? J. LENART; a mi Felkeljünk a munkásosztály inter­nacionalista osztáiyharcának, amely a kapitalizmus leg­sötétebb erői ellen küzdött — volt szerves része. Ré­szese volt a haladásért, békéért, a szocializmus győzel­méért folyó harcnak, a forradalmi folyamatnak. Tudjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében. Azt is tudjuk, hogy Lenin tanítása volt az, amely a forradalmi munkásosztály kezében hatásos fegyverré vált a kapita­listák és nagybirtokosokkal szemben. Ez volt az irány­tű, amely mutatta az utat az új, igazságos szocialista társadalom kialakulása felé. Október eszméi alapján és hatása alatt alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja is. A lenini tanok készítették fel pártunkat, acélozták meg és tették ké­pessé történelmi küldetése teljesítésére, hogy olyan forradalmi erővé váljék, amely a munkásosztályt, a dol­gozókat győzelemre vezeti. Ugyancsak döntő szerepet játszott ebben a CSKP V. kongresszusa. Utat tört a stratégia lenini elveinek, a taktikának és szervezésnek és a gottwaldi vezetést jut­tatta élre, amely a néptömegek valódi vezetőjévé vált és ez döntő befolyással volt népeink sorsára. Amikor köztársaságunkat a német fasizmus veszé­lyeztette, egyedül a kommunisták mutatták meg a vé­delem reális útját, az államvédelem plattformáját a Szovjetunióval való szövetség révén. A müncheni egyez­mény, a nácik és hazai cinkosaik sötét uralma alatt a kommunista párt volt az egyetlen politikai erő, amely nem hódolt be, hűségesen a nép mellett állt, megszer­vezte és előkészítette a fasizmus elleni tömegtüntetése­ket, az új, népi, a valódi demokratikns Csehszlovákia érdekében. Az SZNF céljai és eredményei, a párt ké­pességét igazolják. Meg tudta szervezni ezt a nagy for­radalmi cselekedetet, képes volt megnyerni fegyveres harcának a nemzet zömét, bölcsen és felelősségtelje­sen vezetni — mindez szemléltető bizonyítéka a lenini tanítás hatalmas erejének és életképességének, ezek­nek a győzelmes tanoknak, ezeknek a világ megváltoz­tatására irányuló forradalmi fegyvereknek. Ezért, amikor azt kérdi, hogy miben látom fiatalja­ink számára Felkelésünk hagyatékát, hangsúlyozni sze­retném: a lenini tanításban. Fontosnak és szükségesnek tartom, hogy fiataljaink ismerjék és tanulják tudomá­nyos tanainkat, hogy a leninizmust, mint világnézetet, a forradalmi optimizmus forrásaként, küzdelmeink és tetteink, valamint erkölcsi értékeink kritériumaként sa­játítsák el. A leninizmus ilyen értékeléséhez csupán a múltban szerzett tapasztalatok vezetnek. Szlovákia szocialista átalakulásának valósága is ehhez vezet, de még a drá­gán fizetett válságos évek „tandíja“ Is. A leninizmus elsajátítására serkentenek a kor objektív követelményei is, a feladatok, amelyeket ma, de holnap is meg kell oldanunk. Elsajátítani egy tudományos világszemléletet és ennek szellemében formálni kapcsolatunkat a mun­kához, a tanuláshoz és egyáltalán az élethez — hallat­lan előnyt jelent minden fiatalember száméra. Ez a név­jegye minden fiatal valódi modernségének, haladó szellemének, kapcsolatának a társadalomhoz és saját tökéletesedésének. Elsősorban ebben a hazafias felfogásban kell a fia- .tal nemzedék aktív hozzáállásét fejleszteni az SZNF ha­gyatéka iránt. G. PENKOVSKY: Felszólalásaiban nem egyszer hang­súlyozta annak a szükségszerüsié^t, hogy több fiatal' embernek kellene a technika felé orientálódnia. Mond­hatna vaaml't erről a problémáról ls?l ]. LENART: Husák elvtárs 30 évvel ezelőtt a Felkelés értelméről és hatásáról, a lenini forradalmi felfogás­ból kiindulva hangsúlyozta, hogy az az új kifejezés, a- mely 1944. augusztus 29-én bekerült történelmünkbe, a társadalom új népi demokratikus formáját jelenti, új munkamódszereket és szervezést kíván és a világver­sengés új tartalmát. Az elmúlt három évtizedben a lenini úton haladtunk, újonnan szerveztük, irányítottuk és fejlesztettük a ter­melést, új kapcsolatokat létesítettünk a csehek és szlo­vákok és egyáltalában az emberek között, így lett Szlo- vókióbúl a szocialista Csehszlovákiában a köztársaság­nak egy modern, fejlett és vonzó területe. Megteremtet­tük a feltételeit a dolgozók méltó életének. Ezek az eredmények jogos örömet szereznek és összehasonlítva Szlovákia múltjával büszkeséggel és öntudattal tölte­nek el. Természetesen, hibákat is elkövettünk. A Fel­kelés forradalmi szellemével ellentétben állna, ha meg­elégednénk azzal amit elértünk. Helytelen lenne, ha­csak a tegnappal nennénk összehasonlításokat, és köz­ben szem elől tévesztenénk a ■ világversengést, amely nap mint nap kérlelhetetlenül állítja elénk az össze­hasonlítás tükrét: a minőséget, termékeink választékát, a munkafolyamatot, a tudomány és kutatás eredmé­nyeinek gyors alkalmazását illetően. A Szovjetunió leg­haladóbb gyakorlatával és további szocialista országo­kéval ^ egyáltalában az egész világgal — való össze­hasonlításának gyakorlattá kell válnia. Ezek a csúcstel­jesítmények és leghaladóbb kritériumok hajtanak és serkentenek, hogy mi is elérjük ezt a színvonalat ott, ahol megvan rá a lehetőség. Ehhez a célhoz pedig — ahogyan art a' CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta — tudományos-műszaki fejlődés kiaknázásának — amely a szocialista gazdasági integrációval közösen a nemzet- gazdaság termelési hatásosságának döntő tényezője — az útja vezet. . A fiatal nemzedékek, amely lendületével, az új i- ^ ránt! érzékével, egészséges becsvágyával' elsajátíthatja a tudomány adta lehetőségeket, tájékozódhat a korsze­rű technikában és lelkesedéssel tanulhatja a természet- tudományokat, elektronikát, kibernetikát, magfizikát és más nagy távlatokat oyité tudományokat. Örülünk, hogy fiataljaink legtöbbje már az iskola­padban szorgalmasan készül hivatására. Fiaink és leá­nyaink, akár a gyárakban, akár a főiskolákon vagy tu­dományos intézetekben céltudatosan és kitartóan mé­lyítik tudásukat. — Jellemző vonása ez a fiatal nemze­déknek. De őszintén óhajtjuk, hogy a tudományos ku­tatások eredményeinek megismerésére irányuló igyeke­zetünket — ami nem könnyű feladat és erős akaratot igényel — még fokozzák és .szükségleteinknek megfele­lően összekössék a gyakorlattal. G. PENKOVSKY: Az utóbbi Időben a CSKP sok fiatalt vesz fel soraiba, ön szerint mit nyer egy fiatalember azzal, ha a kommunista párt tagja? f. LENART: A kommunista párt a forradalmi tettek pártja, a munkásosztály és a többi dolgozó harcos szer­vezete. Vezetőjük a világ megváltoztatásáért, jobbá. 1- gazságosabbá tételéért folyó harcban. A párt forradal­mi küldetéséből, mint a dolgozók avantgardjából követ­kezik a párttagság jelentősége; magas igényeket tá­maszt azokkal szemben, akik viselni akarják a meg­tisztelő jelzőt: kommunista. Kérdi, hogy mit nyer egy fiatalember ha belép a pártba? A pártban való tevékenykedésével, programjá­nak megvalósításán való munkálkodásával a fiatalem­ber elsősorban a haladé változások aktív alkotójává vá­lik. Elsajátítja a szocializmns ügyéért és eszméinek győzelméért küzdő öntudatos harcos tulajdonságait. A párt céljainak igazságosságáról és nemességéről való való meggyőződés, a forradalmi elmélet alapjainak megismerése és gyakorlata, az a tudat, hogy az ember egyformán gondolkodó nagy harcos avantgárdhoz tar­tozik és a dolgozók közös céljáért küzd, hogy a kom­munisták nagy családjához tartozik, ez a belső eszmei és erkölcsi forrás erőt ad minden párttagnak. Ez a tu­dat, a forradalmi gyakorlat bizonyítékával felemelő ér­zést nyújt az embereknek, megcélozza őket a harcban, mélyebb értelmét adja életünknek, önként alárendelik magukat a magasabb céloknak. Párttagnak lenni, semmiféle előjogokat nem biztosit. Mondhatnám ez egy szigorúbb, igényesebb életforma önkéntes vállalása. Ezt az életformát választotta a munkásosztály, a szo­cializmus hűséges és önzetlen szolgálatát, áldozatok­kal, lemondásokkal teli életet sok. nagyon sok elvtár- sunK. Azok, akik valaha a gyárosuk és nagybirlukusok ellen harcoltak és azok is, akik előkészítették a mi Fel­kelésünket. Ezen az úton haladtak még mások is, akik szervezői és űttörői voltak az iparosításnak és a szö­vetkezetesítésnek. Nélkülük, kommunisták ezrei nélkül, az ő áldozat­készségük és állhatatosságuk nélkül, ma nem lenne modern szocialista Szlovákia, joggal elmondhatja nem egy középkorú elvtárs: „Igen, megérte úgy élni, aho­gyan éltünk, a párt soraiban harcolni a népért, a ha­ladásért, a szocializmusért.“ Azt gondolom, hogy ebben ott rejlik valahol a vá­lasz is arra a kérdésre, hogy mit nyer a fiatalember a párttagsággal? Ez tulajdonképpen az élet értelmé­nek a kérdése, amely az életút megválasztására vonat­kozik, hogy a fiatalenibar a lehető legeredményesebben, a nemes eszmények szellemében élje le életét. Pártunk­nak, akár az élő szervezetnek, szüksége van fiatal vér­re. Nagyon megbecsüljük azon fiatalok, munkások, föld­művesek. technikusok, tudósok, orvosok és egyéb dol­gozók bizalmát, akik érdeklődést tanúsítanak a pártba való belépés iránt, és munkájukkal, politikai és erköl­csi magatartásukkal bizonyítják, megérdemlik a meg­tiszteltetést. hogy a CSKP tagjává váljanak. G. PENKOVSKY: Végül engedje meg, hogy megkérdez­zem, hogyan értékeli ifjúsági szövetségünk munkáját? j. LENÄRT: Nagyra értékelem a munkát, amelyet a Szocialista Ifjúsági Szövetség megalakulása óta kifej­tett, értékelem sikereit, amelyeket elért. Az idő azon­ban kérlelhetetlen, az élet rohan, és mindig magasabb igényeket támaszt. Vonatkozik ez a fiatal nemzedék munkájára is, amely a SZISZ szervezet keretén belül a XIV. pártkongresszus határozatainak szellemében, még jobban elmélyítheti tevékenységét a fiatalok között, és még több részt vállalhat a társadalom dolgaiból. Az ifjúság szocialista nevelése, profiljának kialakítá­sa, visszatükrözi a társadalom helyzetét, minden érde­kelt részleg tevékenységét — a család, az iskola, a munkahely, a társadalmi szervezetek és ezek között is első helyen a SZISZ munkáját. Programszerűen kell dolgoznia, céltudatosan, állhatatosan, lelkesen. Ismer­nie kell az ifjúság ' lelkületét, nyílt szívvel, bizalom­mal és megértéssel kell velük bánnia. A szövetség te­vékenységének és munkája tartalmának alkalmat kall nyújtania a fiatalságnak arra, hogy a társadalmi érde­kekkel összhangban érvényesülhessenek. A SZISZ helyesen jár el, amikor igyekszik tevékeny­ségét szine.ssé. érdekessé tenni — nemcsak pusztán b gyűlésekre szorítkozva —, a nevelési folyamatot vonzó és gazdag formákkal tarkítani. Azt hiszem, hogy a mű­velő és nevelő tevékenységen kívül a szövetségben az érdekkör! tevékenységnek szilárd helyet kell kapnia. A politikai nevelő munkát nem szabad a fiatalok érdek­kör! tevékenységétől különválasztani. Nagyon fontos, hogy az érdekköri tevékenység formáit még vonzóbbá tegyék. Léteznek ugyan egyes alapszervezetek, ahol ezt kitűnően végzik, de általában, és az esetek többségé­ben nem olyan ez a tevékenység, mint amilyennek kí­vánnánk. Ezért szükséges ebben az irányban igyekeze­tünket még fokozni. A SZISZ ebben a munkában nem marad magára. Meg­egyezés jött létre a HESZ-szel és a Testnevelési Szövet­séggel, amelyek lehetővé teszik, hogy a nem szerve­zett ifjúság is részt vehessen az érdekköri tevékeny­ségekben. Ezeket a megegyezéseket azonban élettel kell megtölteni. Szükséges, hogy a SZISZ megkívánja a HESZ és a Testnevelési Szövetség együttműködését, hogy megkövetelje az egyezmények életbeléptetését. Engedje meg tehát, hogy összefoglaljam: Az egész társadalom és az ifjúság igénye, hogy a SZISZ még jel­legzetesebben működjön, hogy elkötelezetten segítsen a pártnak, a szocialista társadalom számára aktív, mű­velt embereket nevelni, akik a lenini forradalmi gon­dolkodás és gyakorlat alapján a szocialista rendszer odaadó hívei. Szeretnék a SZISZ-nek sok állhatatosságot és sikert kívánni ebben a hasznos igyekezetében és nemes mun­kájában. G. PENKOVSKY: Engedje meg mélyen tisztelt Lenárt elvtárs, hogy megköszönjem az értékes gondolatokat, a gazdag tapasztalatokat, megfigyeléseket, tanácsokat, melyeket olvasóinknak nyújtott, különös tekintettel a fiatalabbakra. ► K

Next

/
Thumbnails
Contents