Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-20 / 34. szám

>» 4 UI Eredeti családi neve: Ma- daleine Petit. Hevenyészett forditásban kis Magda, Szii- lóhelye: Lizionz. Lizlouz te lálkozásunk szinbelyébez, Brezoéhoz hasonló nagysá­gú város Normandiában, Le Havre közelében. Nemzeti­sége irancia, bár ő. ma már szlováknak vallja magát. Kifogástalanul beszél szlo- váknl, be nem tudnám, ki­csoda. tősgyökeres szlovák asszonynak tartanám. Ho­gyan került egy francia nő Brezoöba? Mi szél hozta erre és mikor, hogy már i- lyen jól megtanult szlová knl? Nem mindennapi tör ténet ez. Ahogy meséli, hi­hetetlennek tűnik, ilyen tör­ténetet csak az élet tud szőni, felülmúl minden kép­zeletet. Tíz éves volt, amikor 1931-ben alveszftette az é- desapját. Kommunista volt, agyonlőtték az egyik tünte­tésben. Nehéz idők követ­keztek az ötgyermekes csa­ládra. A kis Madeleine már tizennégy éves korában dol­gozni kényszerült. Mi sem természetesebb, hogy már fiatal korában jelentkezett a kommunista pártba, a- moly — mint mondja — «• A KIS MADELEINE EGY FRANCIA LAN'? A FELKELÉSBEN gyedül képviselte s nép ér dekeit. Kitört a kegyetlen bábu rú, hazáját is lerohanták a németek. Húszéves karában egy belgiumi koncentrációs táborba hurcolták. Sikerüli megszöknie, és egy ott dol­gozó szlovák család segít­ségével. hamis, Blabová Magda névre szélé útlevél­lel, 1943 márciusában Szlo vákiába jutott. — Egy árva széf sem tud­tam szlováknl idézi fel a múltat. — Ha jól emlék­szem, azt a szót mondtam ki először, hogy chiieb. i- lyen körülmények között nem is csoda, bogy gyanús sá váltam, és elfogtak. Ru- íomberokban tartottak fog­va Emlékeztetőül kiverték a fogaimat. A partizánok szabadítot­ták ki, a jánoáfk partizán­dandár harcosai. Bfalik Er­nest parancsnokkal az élen Velük tartott, igaz nem szí­vesen vitték magukkal. Azt mondták, hogy nőnek nem való a partizánélet. — Nem ismerték a nor­mandiaiakat, meg aztán, ue- kem nem volt gyerekszo­bám, Mondtam, hogy ne­kem nincs más választásom. A hegyekben nagyobb biz­tonságban leszek, mint az emberek között. Beszélgetés közben könnyen elárulha tóm magam. Végül is magukkal vitték Bejárta a felkelés legna gyobb csatatereit. Praáivá, Brezno, Cervená Skala, Tel- gárt. A németek rajtuk U- töttek. Túlerőben voltak, el­keseredett harc Indult. Tár­sai egymás után hullottak el. Egy harckocsi valóság­gal betemette földdel. Csu­pán csodával határos mó­don menekült meg. Aztán napokig bújkált étlen-szom- jan az erdőben, mfg egy partizánosztagra bukkant. valahol Pohorelá környékén. — Mivel a francián kívül, még mindig, csak németül tudtam pár szót, német kémnek tartattak Hiába magyaráztam kézzel lábbal, hogy partizán vagyok, nem hittek nekem. Ismerjük mi az ilyen piszkos dögöket — mondogatta az osztag pa­rancsnoka. Rövid tanácsko­zás után halálra Ítélték az­zal. hogy másnap reggel ki- végzik. Szerencsére hajnal­ban néhány ismerős parti­zán tűnt fel a szétveri caa- patból. Hát te mit keresel itt, kis Madlén, kérdezték csodálkozva. Nyomban tisz­tázódott a helyzet. Az újon­nan érkezők megnyugtatták a partizánokat: Nem bomol- jatok, fiúk, hisz ez a mi kis Madlénünk. A parancs­nak sűrű bocsánatkérések közepette szabadon enge­dett, és visszadata a fegy verem. Es tudja ki volt az a konok parancsnok? A ké­sőbbi férjem, fán Murin. Lebet, hogy éppen a konok- sága tetszett. Madeleine Petit, a felsza­badulás után itt maradt ná­lunk. Madeleine Petitből Murlnová Magda lett. Két fiuk és két lányuk született. De vajon nem vágyott-e ha­za az eltelt évek alatt? Nem gyötörte-e honvágy? Válasza egyértelmű. — Nem. Nincs már ne­kem ott senkim. Meg aztán, nőm sokat változott az élet otthon a háború után sem A szegények továbbra is szegények maradtak, na gyük ott a szociális különb ségek, suk a munkanélküli. Ezzel szemben itt mindenki érvényesülhet. Négy gyér mekünk jól él, mi sem pa­naszkodhatunk. Amint látja, annyira jól érzem magam, hogy még el is híztam, mint a legtöbb szlovák asz- szony. Pedig ha tudná, mi­lyen karcsú voltam — mint a nádszál. Társadalmunk is méltá­nyolta a kis Madlén érde­melt. A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékérmének 11. és III. fokozatán kívül e- gész sor kitüntetés díszíti a mellét. Környezetében köz- tiszteletnek örvend. Hazája helyett hazára ta­lált. .. Palágyl Lajos A szerző felvétele E gy hónappal ezelőtt már ügy látszott, vég leg le kell monda­nunk a nyárról, s most íme: tombol a kánikula. Meleg van. Mindenki tudja, mindenki ■saját verejtékes bőrén érzé kell, de még inkább azok, akik a brattslavai villamo­sok csuklós példányain kénytelenek naponta utaz­gatni. Néhány villamost az elmúlt nyarak hagyományá­hoz híven — az Idei káni­kulában is lütenek. E meg­állapítás hihetetlen hangzá­sa végett a nyomaték ked­véért, még egyszer leírom; fütsnek néhány kánikulában közlekedő bratlslavai villa­most. Aki nem hlszí el, nyugod­tan tarthat hazudósnak, de ha esetleg a fővárosban jár és villamosra ül, rólam és .szavahlhetőségemról kiala­kult „gyanúja“ bizonyára elszáll a hőségtől rezgő, majdnem délibábos torró- ságban. Bővebb magyarázattal saj­nos nem szolgálhatok. S nem szolgálhattam vele sem tavaly, sem tavalyelőtt, a- mikor szintén megírtam u- gyanezt. Szintén nagyon egyszerű oknál fogva; a vil­lamosokat akkor Is fűtötték. De egy bizonytalan felté­telezést mégis hadd enged­jek meg magamnak: talán a meleg az oka. A melegben az ember nem mindig visel­kedik a legésszerűbben, a '.egtalpraesettebben. Néhány utaztatótói. Illetve egy köz­lekedési vállalattól talán túlzás is lenne elvárni azt, hogy helyesen Járjanak el, és augusztus hegben ne fűtsék a villamosokat. An­nál is Inkább, mert a villa­moson nem csak utas, ha­nem vezető Is van, akit az égi s földi hőforrások sjftn- tén nem kímélnek. Emberek vagyunk. Ember a villamos­vezető is, aki — úgy látszik — a melegtől nem veszi észre a meleget, s ember az utas is, akt a melegtől min- ezt tűrni képes és kényte­len. Majdcsak eljön az az áldott jó telecske, amikor a téli hagyományokhoz hí­ven, a hóléaljadályok miatt egyszerűen órákig nem Is mennek majd a villamosok. Ezért Is akartam a mi­get veszi tel, hanem a má­sikat, mert az nagyobb tá­volságra utazik — többet fi zet. ök ketten ismét vitába kezdenek, de a második mondatnál startol a kocsi, s viszi a soron kívüli utast Átvert utastársamba belé- fagyna a szó, de ebben a hőségben ez fizikai lehetet­lenség. Vöröa szegény a hő­től, s a dühtől, s esküszik rá, hogy pontosan egy órája kuporgott mellettem liheg­ve. Próbáltam az úrvezetővel vitába szállni, de ó nem vi­tatkozott. Közölte, hogy ku- tyaszállításl tilalma ugyan nincs, de 6 ennek ellenére se hajlandó kutyát szállíta­ni. Ha nem tetszik, menjek tevehátoni Az utánam sorakozó utas­jelölt kapott a lehetőségen, s már ugrott Is volna a ko­sároljam. Veszek hát né­hány húsfélét. A pénztáros­nő „megzörgeti“ a számoló­gépet s mondja az össze­get. Nyolcvanhat korona, összeszedem az erőmet s merészen azt mondom: Asz- szonyom, ez nem létezikl Számolja össze még egy­szeri Úgy néz rém, mint egy őslényre, akinek szop­rán frizurája és lila hangja van. De azért összeszámol­KÁNIKUL .nap az egykoronás villamos- vlteldíj helyett, egy húszast szánni a taxira. Aki nem tudja elviselni, hogy fűtik a villamost, az utazzon taxi- vall Nem? A kényeskedés mindenütt pénzbe kerül. Mindezt tudomásul véve ál­lok oda negyedik várakozó­nak a taxiállomásra. Fölöt­tem gyönyörű napsütés. Szerény harminchárom Cél- sius-tok zuhog az égből. A láttám forró, olvadó asz­falt veri vissza daccal a forrőságot. Nem mondom, a fűtött villamosnál ez Is jobb. Tizenöt perc múlva befut az első taxi, s az úrvezető közli velünk, hogy senkit sem hajlandó sehová se vinni — neki is jár az ebéd­idő. Nem vitás, jár neki. öt perc múlva Jön egy következő, s elszállítja a so­ros várakozót. További ti­zenöt perc telhet el, amíg ismét egy kocsi érkezik, de szállítani az sem hajlandó, mert húsz perc múlva ren­delésre kell házhoz mennie Társaim vitatkoznak. Nem sokáig, mert Ismét kocsi ér­kezik. Igen ám, de ennek sofőrje nem a soros vendé­vár kocsira. Nincs mit ké­telkednem szava hitelében, hiszen szerénységem Is Im­már ötven perce bambul Itt a, „hosszú forró nyárban“ Átvert sorstársamon meg­jelenik a hirtelen hőguta első tünete. Sarkonfordul, átmegy a villamosmegálló­ra, s felszáll a legközeleb­bi kocsira. Kívülről ugyan nem tudom megállapítani, ezt a szerelvényt éppen fű­tik-e vagy sem, de ha 1- gen, akkor a högutás em­bertársam megérdemli a sorsát — maga választotta a villamost. Alig eszmélek, s alig te­lik el a hatvanadik perc, Ismét taxi érkezik az állo­másra. Vezetője rám se néz. Hozzáhajolok, tlledelmeseii köszönök, s mondom, utaz­ni szeretnék szabad-e a ko­csija? Szabad, mondja, s nyitom Is az ajtót. Erre ó, azt nem mondtam, hogy be is ülheti Bambán bámulok. — Mit néz?l Kutyát nem szállítok. No, nem, nehogy azt gon­dolja a kedves olvasó, hogy engem nézett kutyának. A pulimat nézte annak, aki ott Csiba, amikor az úrvezető a legrövidebb ideje várakozó emberben felfedezte egyik ismerősét, s hápogásunkra mit' sem hederltve, betessé­kelte a kocsijába, aztán el­hajtottak. Hiába, meleg van. Káni­kula. S mert meleg van, rekla­málni sincs az embernek kedve s főleg ereje. Annyi viszont még van, hogy kutyástól felszálljak a villamosra. Mégiscsak szép a nyár, mondom magamban boldo­gan, mindennel megbékélve, mert szerencsére ezt a vil­lamost nem fűtik. S bár­mennyire Is furcsa, még az ablaka Is nyitva van. Elége­detten konstatálom tehát, hogy milyen okos, és talp­raesett az ember, mert egy ablaknyitással kerek egy Celsiusnyit képes a melegen enyhíteni. De kánikula van a hen­tesüzletben is. Ott, ahol be- hemót hűtőszekrények duru­zsolnak, ott Is nyár van — hiába. Indulok a vízhez, s előtte ide térek be, hogy kéínapi kosztomat megvá­]a. Az új eredmény: ötven­egy korona. — Na látja — mondom. — Mit látoéki Ülne itt e- gész nap maga ebben a hö- ségbenl Biztosan nem csak huszonöt koronát tévedne. Igen, biztosan tévednék én Is, Csak ahogy én ma­gamat Ismerem, én a sa­ját káromra, s nem a vevő kárára tévednék kánikulá­ban s dermesztő hidegben egyaránt. Ismerem maga­mat, s Ismerek néhány ha­sonló pénztárost. Sajnos. Az élet elkerülhetetlenül Isme­retekkel gazdagítja az em­bert. Csakhogy az Ilyen Is­meret drága, luxus. ' De hát üsse kői Elvégre optimista vagyok. Hiszek hát benne, hogy mindez csakis a melegtől van. Igaz Ilyen kicsiségek télvíz ide­jén Is felsrófolják az ember vérnyomását. S a magas vérnyomás káros hatással van a memóriára. Nem em­lékszem télen milyen volt az Idő, de ha sejtelmem nem csal, ezek szerint, a télen Is kánikulának kellett lennie. RESZELI FERENC FURMAN: / Szerelem Voltak már maguk szerel­mesek? Még nem? En már Igen. Sót, nagyon. Egy na­pon mégis azt kérdi fülem a párom: — Szeretsz? — SzeretlekI — jeleltem neki lelkesen. — B$ hogyan szeretsz? — Hogyan? Nagyon sze­retlek. — Tényleg- nagyon sze­retsz? — Becsület szaoamrat Tényleg nagyon - szeretleki — Ne tréfálj. Az igazat ~ mondd! * — Szeretlek. I —De mién éppen engem I szeretsz, és nem egy má I sík nüí? 5 Vállat oontam. f —Es miért szeretsz? f — Azért, mert te vagy , az... — fis még miért? í — Azért, mert csodálatosl ■ a szemed, a hajad, az or- j ' rod... fis ha már annyira tudni akarod, hát a füled\ is az. — Mondd hangosan, hogy:\ i! Szeretlek: ^ — Szeretleki — Es most mondd azt\ halkan, hogy: Drágámi — Drágám.- fis még egyszer suttogva-.\ Szeretlek. — Szeretlek. — És most írd le: Sze­retlek. leírtam. — Görbén írtad le. Ogy írd le, hogy a szeretlek szó pontosan a vonalon legyen. Es nagybetűkkel írd le. Megtettem. — Nagyszerül — dicsén meg. — No, és most még írd le ugyanígy huszonegy­szer. Szót fogadtam. De amikor egy kts IdO múlva megszá­molta a leírt „szeretlek“- eket, elégedetlenül csóvál- R i* meg a fejét: | — Ezekből a „szeretlek' tkbül huszonkettő van üt, bggyel több. — Ez tehát azt jelenti, hogy még egyszer jobbár} szeretlek. — Csakhogy a huszone­gyes szám a szerencseszám. At kell írnod. — De nekem már nem a- karódzik írni. — Ügy, szóval igy sze­retsz te engem. Fogcsikorgatva láttam- hozzá újra az íráshoz. — Es most olvasd jel ne­kem. De hangosan, és érzés­sel. — Szeretleki. .. Szeret lek!... — A, olyan lehetetlenül olvasod. Ügy kell olvasnod, hogy mindjárt, első hallás ra, mindenki elhiggye, mennyire szeretsz. Kezd e- lölről. — Sze-he-re-het-lek, sze- he-re-het-lek... d — Várj. Pontosan ügy ol P, vasod, mintha egyáltalán nem szeretnél. Mire való ez a sok hehe? — Hát a szerelmem hang súlyozására. — De így ez komolytalan Kezd újra és azokat a he- kéket hagyd ki. — Szeretleeek.„ szerei leeeek... — Nem. ez nem szerelem. Így csak azok mondják, a- kik egyáltalán nem szeret­nek. Próbáld meg azt ki­mondani: nem szeretlek. Nos, próbáld csak meg! B — EnI Téged! Nem! Sze- 3 retleki S — 0, szóval így vagyunk S Elsőre milyen jól sikerült! ^ En, ostoba meg, hogy hit- i tem minden szavadnaki Te I orcátlan, disznó!!! " fis örökre otthagyott. Bekapcsoltam a megnelo- jont és érzéssel, hangomban ünnepélyes bizalmasságai szalagra mondtam a szói .^szeretlek". Ha mdstanában, valame­lyik lány, véletlenül meg­kérdi tőlem, hogy szeretem- e? Lejátszom neki az egész szalagot. —tó— tordítága ä í í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents