Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-13 / 33. szám
6 új ifjúság 'Wilma Rudolph, a fekete gazella harmincnégy éves. Négy gyermeket szült, de még most is szép és vonzó Wilma: 1968-ig szüWuárosomban, Clarksvíllben illem. Itt fejeztem be tanulmányaimat és itt mentem férjhez gyermekkori játszótársamhoz. Ezután edzői állást kínáltak Sacramentóban. Az ajánlatot elfogadtam, ide költöztünk. Két éve Chicagóban lakom, családommal együtt, mert a polgármester felkért, vállaljam el 8-tól Í9 éves korig a fekete bőrű lányok edzését. Nagyon tetszik ez a munkám, már most jó kis atlétacsapatom van, két év múlva pedig még jobb eredményeket fognak elérni. — Es a saját gyermekei? W Urna; Valamennyi a csapat tagja, még a fiam 's. A tizenötéves Jolanda 155 cm-t ugrik magasba és a 100 yardot 12 másodperc alatt futja. Edzi magát a hároméves Xurry is. Lejut négyszáz métert, pihen egy kicsit, aztán megint nekivág. Egy óra alatt négyszer-ötször is végigfutja ezt a távot. — A gyermekek tehát anyjuk képességeit örökölték? W ilm a: Eddig úgy néz ki, bár a férjem kitűnő kosaras volt. Munkája azonban nem engedi, hogy kedvenc sportágát űzze. —■ Tulajdonképpen mikor búcsúzott el a versenyzéstől? W il m a: Tíz esztendeje. A száz métert 12 másodperc alatt futottam, persze minden edzés nélkül. —- Önt nem hívták a profi atléták közé? W il m a: Kétszer is hívtak. De én nem akartam feláldozni a családi életemet. — Mi az ön véleménye a sportról? Wilma: Erősíti a szervezetet, egészségünket óvja, megtanít küzdeni, megtanít arra, hogy ne adjuk fel a harcot, még akkor sem, ha nem sikerül minden azonnal. A sport mindazt képes nyújtani, amire ebben a hajszás világban szüksége van az embernek. — Es mi a véleménye az atlétikáról? Wilma: Az atlétika Amerikában a rossz szervezés áldozata. A fiatalok főleg iskolaéveik alatt atletlzál- nak. de ha élsportolók akarnak lenni, el kell hanyagolniuk tanulmányaikat. Mire befejezik aktív pályafutásukat, nincs kenyér a kezükben. Így inkább a jól jövedelmező sportok vonzzák a fiatalokat, a baseball, a .^futball és a kosárlabda. Az Egyesült Államok így rengeteg tehetséget veszt el. Ha nem lenne kosárlabdázás, számtalan kitűnő ugrónk lenne. Ha nem lenne futball, egy sereg rendkívüli tehetségű sprintérünk lenne. Es ez vonatkozik az atlétika többi ágazatára is. — Mi hát a teendő, hogy ne kallódjanak el a tehetségek? W il m a: Át kell szervezni és teljesen új alapokba kell helyezni az Egyesült Államokban a sportot. (klochan) Wilma Rudolph és a hároméves Xurry. ITT IS, OTT IS HALLOTTUK... Ronniie Hellström, a svéd válogatott szőke bajSzú kapusa a világ egyik legkiválóbb kapuvédőjeként mutatkozott be a világbajnokságon. Nem csoda hát, hogy rengeteg ajánlatot kapott különböző egyesületektől. Nagy sikere volt a lányoknál is, nem győzte osztogatni az autogramokat. Hellström ősztől kezdve nem a svéd Hammarby kapujában áll majd, hanem az NSZK bajnokságában szereplő Kaiserslautern hálóját őrzi. Az átlépést örömmel valósítja meg, hiszen szép pénzt kap érte. Egy dolog azonban elgondolkoztaita ■agy kissé: meg kell nősülnie. Svédországban három éve él együtt a szép Har- rietával. Kislányuk Veronika névre hallgat. Az NSZK-s klub vezetői nagyon kérték Hellströmöt, nősüljön meg, az jobb hatás.sal lesz a szurkolókra. Hellström tehát megnősül. És mindezt a világbajnokságon nyújtott kiváló teljesítményének köszönheti! X A hollandok vereséget szenvedtek a döntőben, pedig Cruyff állandóan biztatta társait a belőtt tizenegyes után: gyerünk, rúgjunk \még egyet, meg vannak zavarva. A többieket viszont mintha elaltatta volna a korai gól, a többit tudjuk. Lehet, hogy az NSZK sikere a felkészülés fegyelmének köszönhető? Helmuth Schön ugyanis szinte légmentesen zárta el játékosait a külvilágtól. Még a feleségek sem látogathatták meg Beckenbauerékat. A legtöbb vita ebből származott, a játékosok ingerültek holtak, helytelenítették a kolostori életmódot. A hollandok viszont éppen fordított stílusban ké szültek. Szállójukban gyakori vendégeknek számítottak a házastársak, menyasszonyok, lánytsmerősök. Ki tudja, melyik a helyesebb módszer? A csehszlovák liga játékosainak zöme is a- zon a véleményen van, hogy nem szabad hét napnál többre elzárni a családtagoktól a játékosokat, mert a felkészülés akkor éppen fordított eredménnyel végződik. A döntő szót ebben a kérdésben végül is az orvostudomány mondja majd ki. Nekünk a holland módszer a rokonszenvesebb, mert emberibb X Még mindig nagyon sokat cikkeznek és beszélnek az NDK sportolóinak nagy sikereiről. Szép teljesítményt nyújtottak a labdarúgók :s a világbajnokságon. Kevesen tudják, hogy az NDK- sikerek egyik titka nemcsak a korszerű edzésraódszerek alkalmazásában, hanem egy nagyon ésszerű alapelvben rejlik. Az NDK-ban ugyanis csak az első ligában szereplő játékosok kapnak prémiumokat és előnyös állásokat. A második ligában és lejjebb szereplő csapatok tagjainak napi nyolc órát kell dolgoz- níok, csak utána edzhetnek. Ráadásul a fociért egyetlen márka juttatás sem jár ne- kikl Érthető, hogy mindenki, akiben egy kis akarat és tehetség lakozik, a legfelsőbb osztályban akar szerepelni. Akiért egy-egy „nagy“ klub vezetői elmennek, azonnal átléphet, szereplése elé nem gördítenek akadályokat, ijert az egész NDK-beli labdarúgásnak az az érdeke, hogy a legjobbak játsszanak a legjobb klubokban. !gy van az, hogy az NDK- s focisták mindig küzdenek, mindig hajtanak és nagy kitüntetésnek veszik, ha még a válogatottba is bejutnak. Nálunk Is, Magyarországon is, évek óta folyik a vita; mit tegyünk, hogy Ismét ütőképesek legyenek futballcsapataink? Szó esik az edzésmódszerekről, az átlépési szabályzat reformjairól, lélektanról és ki tudja, ml mindenről még. Holott a megoldás kézenfekvő, és mint észak! szomszédaink példája bizonyítja, bevált. Amíg ugyanis egy má- sod;k vagy harmadik ligás játékos ugyanannyit, vagy még többet keres, mint el- sőligás társa, nem várhatunk javulást. És azt sem várhatjuk, hogy megszűnnek a játékosok átigazolása körüli spekulációk, amelyekről szintén annvít kesergünk. (bt) NÉGY ARANYÉREM ÉS AZTÁN VÉGE I 'lAlia PEKGLANDEROVA, nem is olyan régen, még a legismertebb csehszlovák modern gimnasztika-versenyzők közé tartozott. 1971-ben például, az országos bajnokságon megnyerte az összetettet és minden kategóriában ő lett a győztes. Sikerrel szerepelt a külföldi versenyeken is. Óriási meglepetést keltett bát, amikor a fiatal lány bejelentette, nem kíván többé versenyezni. Világszerte ritkaság az olyasmi, hogy valaki, még tehetsége kibontakozása előtt, tizenkilenc éves korában hagyja abba a versenyzést. — Miért tette? — Nagyon gyakran sérültem és úgy látszott, a lábaim nem bírják el az egyre nagyobb megterheléseket. Egyre gyakrabban foglalkoztatott a gondolat; abbahagyni, mielőtt nem következik be a tragédia. Bármennyire fájdalmas volt is, elhatároztam, megvédem az egészségem és bebiztosítom a jövőm, azaz minden erőmmel tanulmányaim sikeres befejezésére törekszem. Előttem állt még a világbajnokság, minden vágyam az volt, hogy oda kijuthassak. — Csakhát mégsem utazott el a csapattal. Azzal vádolták, hogy nem hajlandó megdolgozni a sikerért, nem edz annyit, mint a többiek. — Nem értettem mindenben egyet az alapozással, illetve az edzéstervekkel és sajnos nekem lett igazam, mert a kubai világbajnokságon várakozáson alul szere pelt a csapatunk. Véleményem szerint az egyéni sportokban differenciáltan kell mindenkihez közeledni, nem biztos, hogy az egyforma edzésadagok jöt tesznek a formának. Be szerettem volna bizonyítani, hogy ebben a kérdésben nekem van igazam — Sikerült a bizonyítás? — Részben. 1972-ben, az olomouci univerziádén én lettem az első, legyőztem mindegyik válogatottat. Sajnos itt olyan súlyosan megsérültem, hogy félévig edzeni sem tudtam. Kitűnő formámat elvesztettem, újból kellett kezdenem az egészet. — Volt még kedve hozzá? — Volt. de mikor megjelentem az edzésen, nem úgy fogadtak, mint akiben még bíznak, egyszerűen „kinéz tek“ onnan. — Magáról azt állítják, hogy egyénieskedik. — Miért? Mert gondolkozom? Mert megmondom azt, amit nem Iátok helyesnek? Mert segíteni akarok? Most, hogy abbahagytam a modem gimnasztikát és táncolok, főleg azért érzem jól magam a Chorea bohemica e- gyüttesben, mert kitűnő a közösség. A sportágammal meg úgy vagyok, mint az első szerelemmel. Azt nem tudom elfelejteni. Ezért végzem a főiskolán a modern gimnasztika szakot. ÜNNEPNAP VOLT A JAVÄBÖL: STIAVIÍKYN! Tartánpálya a Banská Bystrica f Besztercebánya), a Szlovák Nemzeti Felkelés városa, az utóbbi napokban, egyre inkább az érdeklődés központjává válik. A közelgő nagyszabású ünnepségek ürügyén mind több szó esik a felkelés „szívéről“, de eleget szerepel a lapokban a város sportja révén is. Az itteni atléták például ma az ország legjobbjai közé tartoznak, a labdarúgókra is szebb napok várnak, ' új. erős csapatuk a második li.ga élmezőnyébe tartozik majd minden bizonnyal, hiszen a keret felét rutinos • játékosok alkotják. Cerve- ^ Aan. Psurny vagy Oboril jól ^ ismert nevek az első ligából. Az viszont már tény. hogy Banská Bystrica (Beszterce- ' bánya) legerősebb sportága i az atlétika. És a felkelés ' tiszteletére éppen az atlé- ' ták kapták a legnagyobb a- jándékot: a tartánpályát! A bystricai tartánpálya az ország negyedik ilyen pályája. Ostrava, Prága és az Inter-stadion után tehát a Stiavniöky is büszkélkedhet. Az ötlet márcinsban pat tant ki. Sok ember és soksok intézmény járult hozzá ahhoz, hogy a tervből valóság legyen. Eleinte maguk az atléták sem hittek a megvalósításban. Augusztus ötödikén azonban mégiscsak felavatták a nagyszerű pályát. Az avatón diákok vívták első versenyüket. Ez a tett mintegy jelkép is: ü- vék a jövő. ők versenyeznek majd itt az elkövetkezendő években. A város legismertebb atlétikai szakembere, Róbert Rozim indította útnak a kilencedikes lányokat. A pisztolyt elsütötte, de nagy izgalmában elfelejtette megnyomni a stopperóra inditó- gombjátl Befejezésül tegyük hozzá, hogy a bystricai tartánt ugyanaz ez amerikai cég szerelte fel. amely az Inter-pálya tartánját is. .A munkájuk két hétig tartott. Aki kipróbálta, megállapíthatta, hogy derekas munkát végeztek, a tartán sehol sem vékonyabb, mint kilenc milliméter. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a bystricai tartánpálya túl lesz az igazi avatón is. Augusztus 11-éií nagyszabású versenyt rendeznek rajta a Felkelés tiszteletére. (klocham) KARIKATÜRÄK A VILÁG LEGJOBBJAIRÓL A világbajnokságot a karikaturisták is árgus szemmel figyelték. Rajzpapirjaikon időnként remekbe szabott portrékat láthattunk, íme, néhány közülük; Rívalino Overath Rivera nz
