Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-13 / 33. szám

6 új ifjúság 'Wilma Rudolph, a fekete gazella harmincnégy éves. Négy gyer­meket szült, de még most is szép és vonzó Wilma: 1968-ig szüWuárosomban, Clarksvíllben il­lem. Itt fejeztem be tanulmányaimat és itt mentem férjhez gyermekkori játszótársamhoz. Ezután edzői ál­lást kínáltak Sacramentóban. Az ajánlatot elfogadtam, ide költöztünk. Két éve Chicagóban lakom, családom­mal együtt, mert a polgármester felkért, vállaljam el 8-tól Í9 éves korig a fekete bőrű lányok edzését. Na­gyon tetszik ez a munkám, már most jó kis atlétacsa­patom van, két év múlva pedig még jobb eredményeket fognak elérni. — Es a saját gyermekei? W Urna; Valamennyi a csapat tagja, még a fiam 's. A tizenötéves Jolanda 155 cm-t ugrik magasba és a 100 yardot 12 másodperc alatt futja. Edzi magát a három­éves Xurry is. Lejut négyszáz métert, pihen egy kicsit, aztán megint nekivág. Egy óra alatt négyszer-ötször is végigfutja ezt a távot. — A gyermekek tehát anyjuk képességeit örökölték? W ilm a: Eddig úgy néz ki, bár a férjem kitűnő ko­saras volt. Munkája azonban nem engedi, hogy ked­venc sportágát űzze. —■ Tulajdonképpen mikor búcsúzott el a versenyzés­től? W il m a: Tíz esztendeje. A száz métert 12 másodperc alatt futottam, persze minden edzés nélkül. —- Önt nem hívták a profi atléták közé? W il m a: Kétszer is hívtak. De én nem akartam fel­áldozni a családi életemet. — Mi az ön véleménye a sportról? Wilma: Erősíti a szervezetet, egészségünket óvja, megtanít küzdeni, megtanít arra, hogy ne adjuk fel a harcot, még akkor sem, ha nem sikerül minden azon­nal. A sport mindazt képes nyújtani, amire ebben a hajszás világban szüksége van az embernek. — Es mi a véleménye az atlétikáról? Wilma: Az atlétika Amerikában a rossz szervezés áldozata. A fiatalok főleg iskolaéveik alatt atletlzál- nak. de ha élsportolók akarnak lenni, el kell hanya­golniuk tanulmányaikat. Mire befejezik aktív pályafu­tásukat, nincs kenyér a kezükben. Így inkább a jól jö­vedelmező sportok vonzzák a fiatalokat, a baseball, a .^futball és a kosárlabda. Az Egyesült Államok így ren­geteg tehetséget veszt el. Ha nem lenne kosárlabdázás, számtalan kitűnő ugrónk lenne. Ha nem lenne futball, egy sereg rendkívüli tehetségű sprintérünk lenne. Es ez vonatkozik az atlétika többi ágazatára is. — Mi hát a teendő, hogy ne kallódjanak el a tehet­ségek? W il m a: Át kell szervezni és teljesen új alapokba kell helyezni az Egyesült Államokban a sportot. (klochan) Wilma Rudolph és a hároméves Xurry. ITT IS, OTT IS HALLOTTUK... Ronniie Hellström, a svéd válogatott szőke bajSzú ka­pusa a világ egyik legkivá­lóbb kapuvédőjeként mutat­kozott be a világbajnoksá­gon. Nem csoda hát, hogy rengeteg ajánlatot kapott különböző egyesületektől. Nagy sikere volt a lányok­nál is, nem győzte osztogat­ni az autogramokat. Hellström ősztől kezdve nem a svéd Hammarby ka­pujában áll majd, hanem az NSZK bajnokságában sze­replő Kaiserslautern hálóját őrzi. Az átlépést örömmel valósítja meg, hiszen szép pénzt kap érte. Egy dolog azonban elgondolkoztaita ■agy kissé: meg kell nősül­nie. Svédországban három éve él együtt a szép Har- rietával. Kislányuk Veroni­ka névre hallgat. Az NSZK-s klub vezetői nagyon kérték Hellströmöt, nősüljön meg, az jobb hatás.sal lesz a szur­kolókra. Hellström tehát megnősül. És mindezt a vi­lágbajnokságon nyújtott ki­váló teljesítményének kö­szönheti! X A hollandok vereséget szenvedtek a döntőben, pe­dig Cruyff állandóan biztat­ta társait a belőtt tizene­gyes után: gyerünk, rúgjunk \még egyet, meg vannak za­varva. A többieket viszont mintha elaltatta volna a ko­rai gól, a többit tudjuk. Le­het, hogy az NSZK sikere a felkészülés fegyelmének kö­szönhető? Helmuth Schön ugyanis szinte légmentesen zárta el játékosait a külvi­lágtól. Még a feleségek sem látogathatták meg Becken­bauerékat. A legtöbb vita ebből származott, a játéko­sok ingerültek holtak, hely­telenítették a kolostori élet­módot. A hollandok viszont ép­pen fordított stílusban ké szültek. Szállójukban gyako­ri vendégeknek számítottak a házastársak, menyasszo­nyok, lánytsmerősök. Ki tudja, melyik a helyesebb módszer? A csehszlovák li­ga játékosainak zöme is a- zon a véleményen van, hogy nem szabad hét nap­nál többre elzárni a család­tagoktól a játékosokat, mert a felkészülés akkor éppen fordított eredménnyel vég­ződik. A döntő szót ebben a kérdésben végül is az or­vostudomány mondja majd ki. Nekünk a holland mód­szer a rokonszenvesebb, mert emberibb X Még mindig nagyon sokat cikkeznek és beszélnek az NDK sportolóinak nagy si­kereiről. Szép teljesítményt nyújtottak a labdarúgók :s a világbajnokságon. Keve­sen tudják, hogy az NDK- sikerek egyik titka nemcsak a korszerű edzésraódszerek alkalmazásában, hanem egy nagyon ésszerű alapelvben rejlik. Az NDK-ban ugyanis csak az első ligában szereplő já­tékosok kapnak prémiumo­kat és előnyös állásokat. A második ligában és lejjebb szereplő csapatok tagjainak napi nyolc órát kell dolgoz- níok, csak utána edzhetnek. Ráadásul a fociért egyetlen márka juttatás sem jár ne- kikl Érthető, hogy minden­ki, akiben egy kis akarat és tehetség lakozik, a leg­felsőbb osztályban akar sze­repelni. Akiért egy-egy „nagy“ klub vezetői elmen­nek, azonnal átléphet, sze­replése elé nem gördítenek akadályokat, ijert az egész NDK-beli labdarúgásnak az az érdeke, hogy a legjob­bak játsszanak a legjobb klubokban. !gy van az, hogy az NDK- s focisták mindig küzdenek, mindig hajtanak és nagy ki­tüntetésnek veszik, ha még a válogatottba is bejutnak. Nálunk Is, Magyarorszá­gon is, évek óta folyik a vita; mit tegyünk, hogy Is­mét ütőképesek legyenek futballcsapataink? Szó esik az edzésmódszerekről, az átlépési szabályzat reform­jairól, lélektanról és ki tud­ja, ml mindenről még. Hol­ott a megoldás kézenfekvő, és mint észak! szomszéda­ink példája bizonyítja, be­vált. Amíg ugyanis egy má- sod;k vagy harmadik ligás játékos ugyanannyit, vagy még többet keres, mint el- sőligás társa, nem várha­tunk javulást. És azt sem várhatjuk, hogy megszűnnek a játéko­sok átigazolása körüli spe­kulációk, amelyekről szin­tén annvít kesergünk. (bt) NÉGY ARANYÉREM ÉS AZTÁN VÉGE I 'lAlia PEKGLANDEROVA, nem is olyan régen, még a legismertebb csehszlovák modern gimnasztika-verseny­zők közé tartozott. 1971-ben például, az országos baj­nokságon megnyerte az összetettet és minden kategó­riában ő lett a győztes. Sikerrel szerepelt a külföldi versenyeken is. Óriási meglepetést keltett bát, amikor a fiatal lány bejelentette, nem kíván többé versenyezni. Világszerte ritkaság az olyasmi, hogy valaki, még te­hetsége kibontakozása előtt, tizenkilenc éves korában hagyja abba a versenyzést. — Miért tette? — Nagyon gyakran sérültem és úgy látszott, a lá­baim nem bírják el az egyre nagyobb megterheléseket. Egyre gyakrabban foglalkoztatott a gondolat; abba­hagyni, mielőtt nem következik be a tragédia. Bár­mennyire fájdalmas volt is, elhatároztam, megvédem az egészségem és bebiztosítom a jövőm, azaz minden erőmmel tanulmányaim sikeres befejezésére törekszem. Előttem állt még a világbajnokság, minden vágyam az volt, hogy oda kijuthassak. — Csakhát mégsem utazott el a csapattal. Azzal vá­dolták, hogy nem hajlandó megdolgozni a sikerért, nem edz annyit, mint a többiek. — Nem értettem mindenben egyet az alapozással, illetve az edzéstervekkel és sajnos nekem lett igazam, mert a kubai világbajnokságon várakozáson alul szere pelt a csapatunk. Véleményem szerint az egyéni spor­tokban differenciáltan kell mindenkihez közeledni, nem biztos, hogy az egyforma edzésadagok jöt tesznek a formának. Be szerettem volna bizonyítani, hogy eb­ben a kérdésben nekem van igazam — Sikerült a bizonyítás? — Részben. 1972-ben, az olomouci univerziádén én lettem az első, legyőztem mindegyik válogatottat. Saj­nos itt olyan súlyosan megsérültem, hogy félévig edze­ni sem tudtam. Kitűnő formámat elvesztettem, újból kellett kezdenem az egészet. — Volt még kedve hozzá? — Volt. de mikor megjelentem az edzésen, nem úgy fogadtak, mint akiben még bíznak, egyszerűen „kinéz tek“ onnan. — Magáról azt állítják, hogy egyénieskedik. — Miért? Mert gondolkozom? Mert megmondom azt, amit nem Iátok helyesnek? Mert segíteni akarok? Most, hogy abbahagytam a modem gimnasztikát és táncolok, főleg azért érzem jól magam a Chorea bohemica e- gyüttesben, mert kitűnő a közösség. A sportágammal meg úgy vagyok, mint az első szerelemmel. Azt nem tudom elfelejteni. Ezért végzem a főiskolán a modern gimnasztika szakot. ÜNNEPNAP VOLT A JAVÄBÖL: STIAVIÍKYN! Tartánpálya a Banská Bystrica f Beszter­cebánya), a Szlovák Nemze­ti Felkelés városa, az utób­bi napokban, egyre inkább az érdeklődés központjává válik. A közelgő nagyszabá­sú ünnepségek ürügyén mind több szó esik a felke­lés „szívéről“, de eleget szerepel a lapokban a vá­ros sportja révén is. Az itteni atléták például ma az ország legjobbjai kö­zé tartoznak, a labdarúgók­ra is szebb napok várnak, ' új. erős csapatuk a második li.ga élmezőnyébe tartozik majd minden bizonnyal, hi­szen a keret felét rutinos • játékosok alkotják. Cerve- ^ Aan. Psurny vagy Oboril jól ^ ismert nevek az első ligá­ból. Az viszont már tény. hogy Banská Bystrica (Beszterce- ' bánya) legerősebb sportága i az atlétika. És a felkelés ' tiszteletére éppen az atlé- ' ták kapták a legnagyobb a- jándékot: a tartánpályát! A bystricai tartánpálya az ország negyedik ilyen pá­lyája. Ostrava, Prága és az Inter-stadion után tehát a Stiavniöky is büszkélkedhet. Az ötlet márcinsban pat tant ki. Sok ember és sok­sok intézmény járult hozzá ahhoz, hogy a tervből való­ság legyen. Eleinte maguk az atléták sem hittek a megvalósításban. Augusztus ötödikén azonban mégis­csak felavatták a nagyszerű pályát. Az avatón diákok vívták első versenyüket. Ez a tett mintegy jelkép is: ü- vék a jövő. ők versenyez­nek majd itt az elkövetke­zendő években. A város legismertebb at­létikai szakembere, Róbert Rozim indította útnak a kilencedikes lányokat. A pisztolyt elsütötte, de nagy izgalmában elfelejtette meg­nyomni a stopperóra inditó- gombjátl Befejezésül tegyük hozzá, hogy a bystricai tar­tánt ugyanaz ez amerikai cég szerelte fel. amely az Inter-pálya tartánját is. .A munkájuk két hétig tartott. Aki kipróbálta, megállapít­hatta, hogy derekas munkát végeztek, a tartán sehol sem vékonyabb, mint kilenc milliméter. Mire ezek a sorok napvi­lágot látnak, a bystricai tar­tánpálya túl lesz az igazi avatón is. Augusztus 11-éií nagyszabású versenyt ren­deznek rajta a Felkelés tisz­teletére. (klocham) KARIKATÜRÄK A VILÁG LEGJOBBJAIRÓL A világbajnokságot a karikaturisták is árgus szemmel figyelték. Rajzpapirjaikon időn­ként remekbe szabott portrékat láthattunk, íme, néhány közülük; Rívalino Overath Rivera nz

Next

/
Thumbnails
Contents