Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-30 / 31. szám
5 A Dunamenti Múzeum tervei A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordillöjának méltó megünneplésére készül a Duna- menti Múzeum Is; Lőrincz Gyula festőművész „SZNF — 1944“ tusrajzciklusát mutatja be képtárában. Forradalmi utunknak azt a hősi szakaszát, amely a szlovák, a cseh nemzet és nemzetiségeink küzdelmét örökíti meg a szabadság, a haladás és a szocializmus győzelméért az emberiség Jobb életkörülményeiért vívott harcában. Lőrlncz Gyula tejzalnak Internacionalista Jellege a munkásosztály, a parasztság és a hazafias értelmiség összefogását rögzíti. RajzmOvészetében szinte kettéválasztja a grafika funkcióját: a hétköznapit, a- melyben a rajz, a technika — ha szuggesztlv jelentőséggel Is bír — hosszabb szemlélés u- tán a háttérbe szorul, hogy a téma művészi felfogásmődjá- ban az alak (vagy a csoport! dokumentum-jelenlétét sugározza. Ezért partizánjai, öntudatos asszonyai, szenvedő vagy diadalmaskodó harcosai, elszánt férfifigurát a megrajzolt személy eszmélyét hangsúlyozzák. Mert Lőrlncz Gyula nem az alakot rajzolja, hanem a hatás lélektani kisugárzását, az általa áttranszpontált művészi kivetítést fogalmazza meg. A rajz neki nem szórakozás, hanem elkötelezett hitvallás, az eszme valós és Jelképes, tárgyilagos és metaforikus, gyakran balladisztlkus beiktatása a művészetébe. Lőrlncz szimbolizmusa élő összefoglalás. Szintézis, amely a valóság minden síkjára kiterjed. Kapcsolatokat teremt, párhuzamokat állít, kölcsönös viszonyokat ragad meg. Alakjai hősökké válnak. Katonái, partizánjai, mártírjai harcos derűlátással telnek meg. Bizonyltja mindezt az augusztus 9-én nyíló kiállítás, amelyet az érdeklődők szeptember 22-ig láthatnak a Dunamenti Múzeum I. emeleti képtárában. A Plonirszervezet megalakulásának 25. évfordulójáról Is kiállítással emlékezik meg a múzeum. Bende Istvánnak, a hnb kulturális és Iskolaügyi osztálya vezetőjének és Máriást Lászlónak, a Járási Pionír- ház igazgatójának forgatókönyve alapján vándorkiállítást nyitnak szeptember 9-én a múzeum földszinti tárlattermében. Ez lesz a múzeum első vándorkiállítása, melyet a Járás mintegy tíz községében Is bemutatnak. Ez a könnyen szállítható és összerakható tárlat Ifjúsági szervezetünk 25 éves tevékenységének eredményeit mutatja be. Fényképek, írásos dokumentumok, krónikák, kézimunkák és sok más figyelemreméltó exponátum kerül a látogatók elé, s minden darab pionírjaink lelkes munkásságára utal. Sor kerül még ebben az évben H. A. Bazovsk^ festményeinek bemutatására a trenőf- nl képtár gyűjteményéből, továbbá a Kelet-Szlovákiai Képtár (VG — KoSice) vendégkl- áliítására. De más művészek alkotásait is bemutatják. így Ladislav Sturdlk, Nagy Márton, Janlga József és Viktor HoIeCko művészek festményeit, rajzait, Illetve Illusztrációit, valamint G. Kecskés Agnes textíliáit láthatjuk még az év folyamán. Tizenhat képzőművészeti tárlattal zárulhat az 1974-es esztendő, amelyhez hozzátartozik még a „Moszkva és a moszkvaiak“ című nagysikerű fényképkiállítás és a 25 éves Pionírszervezet vándorkiállítása Is. Ezzel az újjászervezett Dunamenti Múzeum 1970 novembere óta mintegy 75 kiállítást rendezett. Szlovák, cseh, magyar és ruszin művészeket mutatott be. Módjában volt külföldi művészeket Is népszerűsíteni, és több különféle témakörű kiállítást Is rendezni. Megvan minden biztosíték arra, hogy a Jövőben ts gyümölcsöző legyen az aktivitása. Mindig lesznek nevezetes dátumok, figyelemre méltó évfordulók. Jövöre például felszabadulásunk 30. évfordulója, a nagy Dunai árvíz példamutató építkezésünk eredményeinek méltatása, vagy Jókai Mór 150. születési évfordulója, amelynek Jelentős helyet kell biztosítani nemcsak szülővárosában, hanem szerte az egész országban Is. A Dunamenti Múzeum kiállításai az esztétikai hatásokon túl, eszmeileg is Iránymutatók. Amikor tehát kiveszi részét a politikai-ideológiai munkából, kellőképpen népszerűsíti a szocializmust építő ÚJ ember Jellegzetes vonásainak, erkölcsének humanista lényegét is. (szuchy) Lengyel könyv kiállítás Bratislavában Ha egy családtag ünnepel, együtt ünnepel vele a család többi tagja ts. Így történt ez, északi szomszédunk, a Lengyel Népköztársaság nemzett ünnepén, népi köztársasságá alakulásának 30. évfordulóján, mikor a többi szocialista államok IS ünnepeltek. Szlovákia fővárosában többek között a lengyel népi állam irodalmának óriási fejlődéséről emlékeztünk meg. A Tátrán Könyvkiadó, Szlovákia legnagyobb könyvkiadóival karöltve, olyan reprezentatív könyvkiállítást rendezett, a- melyen az utóbbi öt esztendő legszebb lengyel könyv- fordításait szemlélheti meg a közönség. Mintegy 140 féle politikai, szépirodalmi és ismeretterjesztő művet találhatunk itt könnyen áttekinthető és tetszetős elrendezésben, s ami a legdicséretesebb, nagy gondot fordítottak e könyvek művészileg ts igényes (borítólap, papír, grafika] kiválasztására. Igen ízléses például az a Tátrán által kiadott és a Lengyel Népköztársaság 30. évfordulójára megjelentetett ünnepi kiadvány, amely „Na slávu VarSave“ címmel Lengyelország fővárosát köszönti egy Julián Tuwtm és egy Vojtech Miháltk verssel. Igaz, hogy alig lapozhatunk ebben a füzetecské- ben 15 oldalnál többet, ám formájával, krétapapírra nyomtatott betűivel és nem utolsó sorban művészi illusztrációival kedvesen fejezi ki osztozásunkat a lengyel nép ünnepén. Nagyon örülünk persze annak ts, hogy a ma élő költők és írók művein kívül ott láthatjuk a kiállításon a legnagyobb lengyel klasszikusok alkotásait. Ilyen például Henryk Sienklewicz „Quo vadts" című világhírű könyve, amelyet meg is vásárolhat a látogató. Mert majd elfelejtettem megjegyezni, hogy a kiállított könyvek legtöbbjét meg is vásárolhatja, vagy meg ts rendelheti a közönség. A lengyel könyvkiállítást egyébként a Tátrán Mthály- kapu utcai könyvesboltjában augusztus 10-ig tekintheti meg a könyvbarát. (neumann) A SZISZ-tagság összetételének jellemző adatai Szlovákiában A SZISZ az I. kongresszus óta eltelt időszakban is eredményesen tevékenykedik. Ez az eredményesség elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a szervezet megerősödött, növekedett társadalmi tekintélye és akctóképessége. Ez érthető, hisz az I. kongresszus határozatai éppen ezt a célkitűzést követik. Az eredményesség annak Is betudható, hogy az elmúlt Időszakban nagy gondot fordítottunk a tagok aktív tevékenységére, közreműködésükre a feladatok és problémák megoldásában, szervezetünk osztályjellegének megszilárdítására elsősorban olyan módon, hogy sorainkat munkás fiatalokkal bővítettük. Az elmúlt időszakban szervezetünk 44 495 taggal szaporodott. A taglétszám szaporodása mind mennyiségileg, mind minőségileg — a munkásfiatalok létszámának növekedése —, kétségkívül pozitív fejlődés tanújele. Az elért eredmények mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezen a téren még jelentős tartalékaink vannak. A Szlovák Szocialista Köztársaság területén 901 000 szisz-korban lévő fiatal él, és ezeknek csupán 37.3 százaléka SZISZ-tag. A taglétszám megoszlása az egyes a- lapszervezetek típusai szerint a következő: üzemi szervezetek 38.50 % falusi szervezetek 19.81 U mezőgazdasági szervezetek 2.53 m középiskolai szervezetek 19.08 m tanintézeti szervezetek (Ipar) tanintézeti szervezetek 7.82 m (mezőgazd.) 1.43 M főiskolai szervezetek 10.20 M helyi szervezetek 0.88 M A tagok szociális összetétele a szervezet Jellegének meghatározásánál az e- gylk alapvető tényező. A SZISZ-tagság szociális összetételének minőségi fejlődésével a KB 1972-ben foglalkozott és határozatban fektette le a követendő utat és feladatokat. Annak ellenére, hogy ezeknek a feladatoknak a teljesítése terén pozitív e- redményeket értünk el, őszintén kell szólni arról Is, hogy nem sikerült teljes mértékben teljesíteni őket. Elsősorban a munkásfiatalok létszámának az arányát nem sikerült a feladatoknak megfelelően alakítani. A tagság szociális összetételét az alábbi táblázat fejezi ki: ipari munkás 23.03 % ipari szakdolgozó 6.35 U mezőgazdasági munkás- és szakdolgozó 2.40 tt ipari ős mezőgazdasági szaktanuló 17.58 U középiskolás 23.63 tt főiskolás 10.32 tt tanító 1.50 M adminisztratív munkaerő 9.54 • egyéb 5.49 48 Amlnt a táblázatból Is kitűnik, a tagság szociális összetételében a középiskolás fiatalok csoportja a legnagyobb. A munkás fiatalok csak a második helyen szerepelnek. Ez is azt mutatja, hogy a tagság szociális összetétele nem a legmegfelelőbb. Az elmúlt Időszakban a munkás fiatalok aránya 2.06 százalékkal emelkedett. Ennek ellenére még Jelentős tartalékaink vannak, főleg a tanonciskolákban, de általában az Ipari üzemekben, elsősorban a metiőgazdaságl üzemekben. A taglétszám minőségi fejlesztésével kapcsolatban nem ritkán találkozunk o- lyan nem kívánatos Jelenségekkel, hogy a középiskolások tagfelvétele elő különböző mesterséges akadályokat gördítenek. Egyöntetűen le kell szögezni, hogy nem a középiskolások létszáma magas szervezetünkben, ez a megállapítás még akkor Is helyénvaló, ha valójában a legnagyobb szociális csoportot alkotják — hanem a munkásfiatal kevés. Ebből egyöntetűen következik az a követelmény, hogy a tagság szociális összetételének minőségi fejlesztése folyamán a munkásfiatalok megnyerésére kell igyekezetünket összpontosítani. Kényelmesebb és könnyebb azonban különféle adminisztratív eszközökkel megakadályozni a középiskolások felvételét. Ez a gyakorlat ellentétben áll pártunk és szocialista társadalmunk fejlődésének érdekeivel, amelyek az objektív követelményekből kiindulva azt követik, hogy társadalmunk minél szélesebb rétegei bekapcsolódjanak a közigazgatás Irányításába, a tömegpolltlkal-társadalml munkába. A fiatalok természetesen a saját szervezetük. az Ifjúsági szervezet keretén belül. Csakis így teremthetők meg a feltételei annak, hogy a Jövőben a szocialista társadalom teljes értékű tagjaivá váljanak. Ezeket az érdekeket követi a SZISZ alapszabályzata a tagfelvétel szabályozását Illetően. Szervezetünk osztályjellegének és akcióképességének megszilárdításában hatékony szerepet játszik a tagság és a különböző szintű vezetőségek pártmag- vának megszilárdulása. Jelenleg össztag- ságunk 5.79 százaléka párttag. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a CSKP tagja csak 18 évnél Idősebb állampolgár lehet, és azokat a SZISZ-tagokat, a- klk ennek a követelménynek eleget tesznek, akkor az említett arányszám 9.87 százalék. örvendetes továbbá az a tény is, hogy az újonnan felvett SZISZ-korban levő pártjelöltek közül több mint 90 száM- lékának a felvétele a SZISZ-szervezetek, Illetve szervek ajánlása alapján történt. A Jövőben Is nagy gondot kell fordítanunk a tagfelvételre, elsősorban a tagság szociális összetételének fejlesztésére. Ogy Is mondhatnánk, hogy a Jövőben a tagság szociális összetételének fejlesztése a belső szervezeti élet súlypontja. Pősfay Béla elvművelés IDÉTLEN IDÉZÉS Mások Is szóvá tették már, hogy napjainkban (vagy Inkább az utóbbi években?) sok baj van az Idézőjelekkel. Hadd mondjam el tapasztalataimat, véleményemet én Is. Alapjában véve roppant egyszerű Irásjelkérdésröl van szó. Ha valakinek a szavalt változtatás nélkül írjuk le, akkor az Idézett szót, mondatot vagy mondatokat Idézőjelek (népies nevükön macskakörmök] közé foglaljuk. Ezzel az Idézésfajtával persze általában nem Is szokott különösebb baj lenni, legfeljebb az, hogy néha (vagy nem Is olyan néha) pontatlanul Idézünk. Ezt olvasom például egyik napilapunkban: „De úgy Jártam, mint Mikes „ki úgy megszerette Rodostót, hogy Zágont immár nem feledheté“. Baj van ezzel az Idézettel, e- lőször is azért, mert Mikes nem beszélt magáról harmadik személyben. Itt tulajdonképpen csak tartalmi idézésről. Idézetről van szó, azt pedig nem kell Idézőjelbe tenni. De nyilván azért kell mégis az idézőjel, mert az immár sem feledheté régiessége nagyon elüt a cikkíró stílusától. Jobban tette volna hát. ha (idézőjel nélkül) ezt írja; Zágont már nem felejthette. Annál Is Inkább, mert maga Mikes Is így írta: „Ogy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont." (37. levél) Van azonban az Idézésnek egy másik fajtája is. Néha a mondaton belül idézőjelek közé teszünk egyes szavakat, kifejezéseket, amelyeknek eredeti Jelentésével a szóban forgó szövegben nem vállalunk közösséget, Inkább gúnyos, ironikus vagy egyéb célzattal é- lünk vele. Egy goromba levélre például válaszolhatjuk azt, hogy megkaptam „kedves“ levelét; a kedves szót Idézőjelbe tesszük, ezzel Jelezvén, hogy nem Is volt annyira kedves, csak hát — így szokás mondani. Ilyen meggondolásból gyakran idézőjelbe kerül egy- egy sajátos szakkifejezés, idegen szó, felkapott, divatos nyelvi Jelenség Is. Hogy a magam példáját mondjam, én a manipuláció vagy a státusszimbólum szót még idézőjelbe tenném írásomban. De tájjellegű borról is csak idézőjelben tudnék írni. Meg kapitális szarvasbikáról Is, mert hiszen a magam nyelvhasználatában nem élek ezzel a szóval; az idézőjel azt Jelentené; ahogy a vadászok, az erdészek és más szakemberek mondják. összefoglalóan azt mondhatjuk, akkor teszünk egy-egy szót, kifejezést Idézőjelbe, ha nem Illik bele egészen a ml stílusunkba, ha más stílusré- tegböl, nyelvi rétegből vettük, át. No persze ezt a sommás meghatározást még erőteljesen részletezni, finomítani lehetne. Szolgálják ezt a finomítást a következő példák. Németh László önéletrajzi visszaemlékezésében ezt a mondatot olvasom a TlszatáJ februári számában: ....nem lesz teljes a fájdalom kohója, a- melyben a „tehetség készült“. A tehetség szót Idézőjelbe tette, mintegy más szájába adva, nem tartva Illőnek saját magáról, a maga tehetségéről másként írni. Veres Péter meg ezt írja Történelmi Jelenlét című művében: „...mit kell tenni most, hogy a munkásosztály mint a szocialista társadalom vezető ereje, úgyszólván „uralkodó osztálya“... csakugyan Jelen legyen a folyó történelemben?“ Az író Idézőjelbe teszi az uralkodó osztálya kifejezést, s ezt a megjegyzést fűzi hozzá zárő- Jelben: „azért teszem idézőjelbe, mert én ezt a kifejezést sohasem helyeseltem“. A dolog természeténél fogva az idézőjelezésnek erre a fajtájára, Illetőleg ennek használa tára nézve nem lehet mindenki számára és minden Időben érvényes örök szabályt alkotni. Hiszen embere válogatja, kinek melyik sző, kifejezés ismeretlen, szokatlan vagy éppen ellenszenves. Sőt, ml ma-- gunk is változunk ilyen szempontból: a szokatlan szavakat egy idő múlva megszokjuk, a magunkénak érezzük, s akkor elhagyjuk róluk az idézőjelet. Vagy olyasmi Is megtörténhet velünk, amit Veres Péter írásában figyeltem meg hellyel- közzel. Régebbi közéleti írásaiban több Idegen szót használt, mint az újabbakban, s az Is előfordul, hogy ugyanazt az 1- degen szót, kifejezést, amelyet régebben minden Jelzés nélkül használt. Idősebb korában Idézőjelbe tette, s magyar köznyelvi kifejezéssel Is értelmezte. Nyilvánvaló, hogy ml volt ennek az oka: a mindenkinek, az egész népnek világosan, érthetően szőlni akaró író ekkor már el akart, el tudott szakadni a csak egy szűkebb réteg számára érthető politikai, közéleti zsargontől. Szőljunk azonban arról Is, amit a filmben Jeleztünk: az 1- dézőjelek használatával Időnként vissza Is szoktunk élni. Akkor is megmacskakörmOzzük a szavakat, mikor erre a világon semmi szükség sincs. Egyik levélíróm már azt a megállapítást tette, hogy szerinte „a legldézőjelesebb nyelv lettünk“. Nincs az az egyszerű újságcikk, amely ne lenne telezsúfolva Indokolatlan Idézőjelekkel'“. Levelezőm nem szolgált példával, de a saját gyűjteményemben is van példa e- lég. Azt írja az egyik lap, hogy: A májusban végző hat friss kapitány kezdetben első tiszti beosztást kap. Hogy mikor lesznek parancsnokok, — az a Jövő „titka“. A titka szó Idézőjelben van. Örök titok marad, miért, hiszen valójában így mondjuk, mindenki így mondja, nincsen benne semmi különös. Más. Elítélték egy garázda társaság tagjait. A „főkolomposok“ hat-hét évet kaptak. Valóban főkolomposok voltak, kár rájuk az Idézőjel. Nem ritka Jelenség, hogy némelyik újságíró a hasonlatokat, szóképeket, metaforákat Idézőjelbe teszi, nehogy a Jámbor olvasó sző szerint vegye őket. Egyetlen hetilap néhány cikkében — nem Is valami különösen fáradságos kutatás után — egy tucatnyi fölösleges mo- doroskodó Idézőjelezést találtam: Ojfajta bűncselekmények „születnek" az NSZK-ban; Ha saját színháza nem elégítette ki művészi ambícióit, „kirándult" más társulatokhoz; Mióta „kinőtt" a húszévesek számára Irt szerepekből.... Az .Átálláshoz" nagy segítség számára a szinkronizálás; stb., stb. Egy másik lap kis hfrecskéje azt adja tudtul, hogy Törökországban a gólyák és a sasok összecsaptak, összeverekedtek egymással a levegőben. A híradásban — meglepő módon — a légicsata szó, illetőleg kifejezés idézőjelet kapott. Nyilván attól félt az író, hogy 1- dézőjel hiányában majd figyelmezteti valaki, hogy a gólyák nem használtak légvédelmi á- gyút. A felelősségtől való félelem, az óvatosság, alighanem ez a fő oka az Idézőjelek ok nélküli (oktalan) használatának. Egy régebbi lapkivágásom szerint az író csak idézőjelben merte leírni ezt a szót: lelki tényezők. A másik pedig ebben a mondatban: „Az értekezlet a sokat „szidott“ időjárásjelentéssel is foglalkozott“ — a szidott szót Idézőjelezte meg, nyilván azt Jelezve a Meteorológiai Intézet hatalmasainak, hogy ő nem szidja ám, csak mások, ő csak idéz. Így nem lehet semmi baj. Lőrlncze Lajos
