Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-02 / 27. szám
PANOPTIKUM ☆ Gratuláljunk az Emeséknek (5.), Apollóniáknak (7.), Veronikáknak (9.), Marináknak (9.), Amáliáknak (10.), Lilláknak (11.), Izabelláknak, Dalmáknak (12.), Saroltáknak (13.), Stelláknak (14.), Emíliáknak (19.), Magdolnáknak (22.), Lenkéknek (23.), Kingáknak (24.), Valentináknak (25.), Annáknak (26.), Olgáknak (27.), Natáliáknak (27.), Mártáknak (29.), Flóráknak (29.) és Juditoknak (30.). KRÓNIKA 1949 Július 2-án halt meg Georgi Dimitrov bolgár fornadalmár, a nemzetközi munkásmozgalom kiválö egyénisége. 1854 Július 3-án született Leoá JanáCek cseh zeneszerző. 1934 Július 4-én született Maria Sklodowska-Curie atomfizikus. 1884 július 7-én született Lion Feuchtwanger német írö. 1834 Július 9-én született Jan Neruda cseh újságíró és költő. 1904 Július 12-én született Pablo Neruda chilei költő. 1789 Július 14-én a Bastille ostromával megkezdődött a francia forradalom. 1514 július 20-án égették meg Dózsa Györgyöt. 1899 Július 21-én született Ernest Hemingway amerikai író. 1914 július 22-én született MiloS Uher szlovák antifasiszta harcos. 1939 Július 25-én alakult meg a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola. 1804 Július 28-án született Ludwig Feuerbach német bölcsész. 1849 július 31-én halt meg Petőfi Sándor. aa—t»— ........... ,1111 mm jipnim——I—gi Van egy elcsépelt szokás-mondás: „a kivétel megerősíti a szabályt“. Ilyen kivételre mutatott példát Orleans Lajos herceg, IV. Káro^ly francia klráiy fivére, az 1405. esztendőben. Az történt vele, hogy kocsiját a lovak elragadták, és majdnem belefordult a Szajnába. Mint Ilyenkor Jámbor hívőknél szokás, menekülése esetére mindenféle fogadalmat tett, egyebek közt azt is hogy valamennyi adósságát kifizeti. Nem is esetit semmi baja, s mint valódi úriemberhez illik, a kegyes fogadalmat a hitelezők tudtára is adta. Azok hát nagy Örvendezéssel gyűltek össze a hercegi palota előtt, szám szerint nyolcszázan. De ekkora már az életveszedelem emléke a hercegi lélekben elkopott, magahelyett egy főtisztjét küldte ki hozzájuk, aki ezzel a rövid beszéddel leple meg a bizakodó gyülekezetei: „A herceg úr azt üzeni, hogy rátok nézve már az is nagy megtisztelés, hogy egyáltalán tartozhatik nektek. Érjétek be hát azzal a hízelgő tudattal, hogy alkalom adtával rátok gondolt.“ Polgárnál, pórnál, más szegény embernél nem számított a becsületszó. Egyéb biztosíték kellett. A vallással táplálkozó középkor kettős erkölcsére Jellemző példa volt a feleség, mint zálogtárgy. A férj zálogba adhatta a feleségét és beutalhatta — nem rendes venMosolygó Hajfestést kérek Tíz perccel zárás előtt Beretvai, az idősödő borbélymester f elragadt a a sarokban állő söprűt és egyszemélyes üzemében megkezdte a szanaszét heverő hajszálak összehúzgálá- sát. Ilyenkor mindig nosztalgiával gondolt fiatal éveire, amikar még mint színházi fodrász működött. — Bizony — elmélkedett —, azok voltak a szép idők! De azután is még néhány esztendeig igyekeztem a különleges hajfestékek előállításának^ titkát megfejteni. Igaza van a feleséaemnek, ezek a kísérletek rengeteg pénzt emésztettek föl, és ráadásul az a gazember társam is átejtett... Feltalálót dicsőségemből nem maradt más. mint a keserűség. meg néhány üvegcse a különféle hajfestékek maradványaival ... Éppen befejezte a söprögetést, amikor nyílt az ajtó. és belépett egy magas, szikár, vörös hajú és bajszú férfiú. — Már zárok — jelentette ki a tulajdonos. — Csukja be a boltot nyugodtan, kedves mester — bólintott a jövevény. — Örülök, hogy még itt találtam. Egy kérésem lenne — folytatta és leült a tükör elé. — Diszkrét ügyről van szó ... Tudniillik holnap lesz az esküvőm ... Salnos. a nők nagyo^n szeszélyesek, Igaz-e? Az én jövendőbelim például nem állhatja a rőt hajat. Mit tehetek? Menyasszonyom kívánsága számomra parancs... Kedves mester, volna szíves befesteni a hajamat feketére? Természetesen a bajuszomat és a szemöldökömet is... Tudom, hogy már későre jár. De azért megteszi, ugye? Meghálálom. — Kendben van, kérem — készségeskedett Beretvai. — Tetszik tudni, régebtren színházi fodrász voltam. Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki nálam jobban ért a hajfestéshez. — Nagyszerű — dőlt hátra a székben elégedetten a férfi, és lehunyta a szemét. Figarónk, mialatt a késői vendég üstökén és kapcsolt résein munkálkodott, a színházról mesélt neki. Arról, hogy mennyire szerették a munkáját, kivált a művésznők körében volt igen népszerű. S azt is elregélte, miképp történt, hogy végül mégis egyik öltöztetőnőt vezette oltár elé. Másfél Órával kérőbb már fizetett a kuncsaft, majd megszemlélte magát a kézitükörben Is. — Egek ura — kiáltott fel megdöbbenve hiszen... A mester azonban a szavába vágott: — Igen, az én különleges, késleltetett módszeremmel dolgoztam. E speciális festék hatása csak néhány óra múltán jelentkezik, viszont megvan az az előnye, hogy nem kell egyhamar utána festetni, igen soká tartja a színét. — Akkor jó — nyugodoltt meg a vendég, és peckesen távozott. XXX Szlmath rendőr felügyelő éppen cigarettára gyújtott .amikor Beretvai fodrászmestert bejelentették neki. A derék borbély szélvészként rontott be a szobába, s izgatottan hadarta: — A nagy bankrablásról van szó... Egy vendégemnek épp most festettem meg a haját... Fekete színt kívánt... Magas, sovány, vörös hajú ember volt... A személyleírás amit délben a rádióban hallottam, hajszálpontosan illett rá. A forradást is megfigyeltem a kezén... — No de ilyet! — pattant fel Izgatottan Szlmath, miközben majdnem lenyelte a cigarettáját. — És most hol az a fickó? — Csak semmi izgalom, főfelügyelő ár. Alaposan elintéztem őt... De megértheti: a nyomrmiezetőnek kitűzött jutalom ellenére se támadhattam rá borotvával, hogy az üzletben tartsam ... Am hamarosan megtalálják, abban bizonyos vagyok... Beretvai, a vén fodrász nem esett a feje lágyára... A körözött bankrablót éjfél előtt letartóztatták az utcán. Moziból baktatott hazafelé. Magas, szikár ember volt, zöld hajjal, zöld bajusszal és sűrű, zöld szemöldökkel... dágfogadóba, hanem abba a nyilvános házba, amelynek gazdájától a pénzt kölcsönvette. Ott a gazda — Jogi nyelven szólva — „gyümölcsöző letétként“ kezelhette, vagyis kötelezhette, hogy vegyen ő Is részt a többi bennlakó hivatásának gyakorlásában. A városi tanácsok mégis megszorították a családfői hatalmat, s az erkölcsös Jogügyletekhez az asszony beleegyezését is megkívánták. Azzal azután a törvény nem törődött, hogy a férj milyen eszközökkel csikarta ki a beleegyezést. Az épületes Joggyakorlat .szépen megfért azzal a felfogással, amely a megesett lányra és a törvénytelen szülöttre rásütötte a becstelenség bélyegét. Még egy Idevágó példa. Az osztrák W.llzhut község szokásjoga (VVelstum, vagyis falusi bölcsesség) 1400 körül arról az esetről rendelkezett, ha a paraszt nem tudta megfizetni a földesúr által rárótt pénzbírságot. Ilyenkor váltságul át kellett engednie a feleségét a földesúrnak egyszeri alkalomra. A falusi bölcsesség nem feledkezett meg arról a lehetőségről, hogy a földesúr esetleg nem tart Igényt a kétes értékű váltságra. Ebben az esetben a Jog átszállt a bíróra. Ha a nő ennek sem kellett, a Jogosultak sorában a bírósági írnok következett. Ha pedig ez sem kért belőle, a sorban utolsónak a törvény- szolga maradt. De ez már nem húzhatta ki magát; akár fogyatékos szépségű volt Is az asszony. EMBEREK - ESEMÉNYEK Az első magyar művészi társulás, a nagybányai művész- telep tagjai közül talán Thorma János életművét ismeri legkevésbé a közönség, pedig kiemelkedő alakja a magyar képzőművészet történetének. Mesterünk 1870. április 24-én született Kiskunhalason. Özvegy édesanyjával — aki szeretetteljes gonddal nevelte és segítette művésszé válásában — gyermekkorában Nagybányára költözött. Thorma az érettségi után rövid Időre a pesti Mintarajz- iskolába. Székely Bertalanhoz került, de karácsonykor már Münchenben álmodozott, vitázott a kis lelkes magyar festökolónia fiataljaival, akik az akadémián tanultak és sajátos, európai színvonalú, magyar nemzeti festészet kialakításán fáradoztak. 1888-at írtak akkor. Thorma szerencséjére Holiósy osztályába Iratkozott be. Nevezetes év volt ez egyébként is a magyar festészet sorsára nézve. Megnyílt a müncheni Glaspalastban az akkor már négy éve halott francia festő, Jules Bastien-Lepage kiállítása. Thormát annyira érdekelte Bastien-Lepage alkotómód- saere, hogy hamarosan búcsút mondott a bajor fővárosnak. Párizsba utazott s beiratkozott a Jullan-akadémlára. Mlcso. da határozottság. Jó ösztön nyilvánul meg ebben az elhatározásban. Thorma ekkor 21 éves. .Az első párizsi évekről elég sokat tudunk Réti István Jóvoltából, aki gyakran váltott vele levelet, s könyvében érdeme szerint méltatja barátját, és nagyszerű ember! portrét Is rajzol róla. Thorma nagy lendülettel vetette bele magát a munkába. Rengeteget rajzolt, festett, Járta a múzeumokat, megismerte a kor minden festőjének törekvéseit s festői, emberi egyénisége mindinkább kialakult. Sok-sok évi munkát áldozott, amíg elkészült a magyar történelmi képek legnagyobb méretű alkotása, az „Aradi vértanúk“. A millenneumi ünnepségre rendezett kiállítás éppen az uralkodó Ferenc Józsefre való tekintettel nem engedte be termeibe az „Aradi vértanúk“-at. Thormát azonban nem olyan fából faragták, hogy ebbe beletörődött volna. Nem az érvényesülésért, nem a sikerért harcolt, hanem azért, hogy a millenneum görögtüzes, ösbudaváras mámorában valami mementót mutasson a népnek. Élőbb az Orczy-ház tánctermét bérelte ki, s ott tette ki közszemlére a festményt, majd pedig a városligeti Vámpetlcs-vendéglö egyik ■helyiségébe költöztette át. S megindult a zarándoklat az ,,Aradi vértanúk“ felé. Thorma elérte célját: tömegek látogatták a nagy történelmi tablót, s cikkek, ódák, versek özöne dicsőítette a mű alkotóját. A „Talpra magyart“-!, melyet föművének vallott, 1897- -ben kezdte el és haláláig foglalkozott vele. Munkamódszere ennél is a leglelkiismeretesebb. 1848 március 15-ének minden mozzanatát tanulmányozta. A biedermeier Pest- -Buda épületeit, a ruházatokat, a zászlókat, a megszállottak szívósságával rajzolta meg számtalan változatban, tanulmányban. Csaknem negyven évig kereste a leghatásosabb megjelenítési formát. Időközben azonban — kikapcsolódásul, pihenőként —• megfestette egyik legkitűnőbb alkotását, az „Október elsején“-!, A nagy vászon kis falusi pályaudvart ábrázol, ott Játszódik le a búcsú, a besorozott s ki tudja, a monarchia érdekében hová irányított újoncok és családtagjaik között. Életét az alkotás láza fűtötte, nincs olyan év, melyben ne készült volna nagyobb méretű festménye. A Kártyázók. a Cigányok, az Ibolyaszedés, a Majális mellett életnag' ságü portrék, kettős képmások kerülnek ki ecsetje alól.
