Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-17 / 51-52. szám
20 dj iiiiíság AZ EX.OZO 8GSZ TARTALMA Pavel és Lenka ssótlannl bandukolnak az úton, pedig Lanka annyi min- deat szeretne mondani a fiúnak, de nem tudia, hol is kezdje. Fél, hogy a nap egykettére véget ér. Pave] elutazik, s 6 Itt marad megint egyedül. Közben megérkeznek a nyári vendéglőbe. Most már végre együtt vannak mind a négyen. Kissé döcögős a társalgás. Lenka rosszkedvű, megharagszik Markétára, mert ostobaságoat fecseg a fiúk előtt, de egy mulatságos eset elhessegeti a rossz hangulatát. Markétával jékat nevetnek. Lenkát valami mégis nagyon bántja: a nyári vendéglőben megpillantja Irénét, a nővérét édes kettesben egy nem éppen fiatal és nem túlságosan biza- lomgerjesztő férfival. V. — Akinek valami Jó ötlete támad, ónnak adok... — Markéta számba vette a vagyonát, amely zsebkendőből, parányi pénztárcából, gyűrűből, nyakláncon függő kis szívből állt —, annak adok egy koronát. — Ilyen olcsón nem vesztegetem az Ötleteimet — mondta Erik — Bét koronát. — Változtass fhsetésl eszközt. Lenkának eszébe jutott a féléimé, hogy a nap úgy elfut, mintha csak egy pillanat volna, és Pavel messze lesz, ő meg Ismét egyedül, s csak néhány elszalasztott pillanat emléke marad meg. Bátortalanul javasolta: —• Játsszunk valamltl — Megvan! BújócsAdznl fogunk. ~ mondta Erik. Meg sem várva a többiek beleegyezését, kezdte a kiszámolást: — En-ten-hénusz, sz6-raka-té- Busz, szó-raka, tiké. taka, ala-bama bam-‘bé-nusz. Valamikor régen, amikor még a bu- Jócska mindennapos játék volt, Lenka Ismert egy fortélyt, amellyel a kiszámolásnál csalni lehetett. Most nem bírt rá visszaemlékezni, de mihelyt Erik kimondta az első szót, tudta, hogy ő lesz a hunyó. Bosszankodott emiatt, mert arra vágyott, hogy 6t keressék, nem pedig, hogy 6 keressen másokat, de készsé.gesen odalépett a fához, és arcát eltakarta a tenyerével. Ml mást tehetett? — Százig számolok, Egy, kettő, há- tvm... Markéta keresztülíutott az úton, és eltűnt az erdőben. Ugyanabba az 1- rányba indult a két flű Is, aztán egyszerre megálltak. — Hát akkor egyikünk jobbra, má- Sákunk halra —- hallotta Lenika Eri- toet, s úgy réffllett neki, hogy ez hadüzenet. — ... kllencveohét, kilencvennyolc, kilencvenkilenc, SZAZI — Befejezte a számolást, átugrotta a füves árkot, és igyekezett a lehető legcsendesebben keresztülfutni a tűlevelű erdősávon. De a talajt száraz gallyak borították, és minden lépését messze hangzó recsegés kísérte. Még mindig hallotta Erik tngerüU hangját: egyikünk jobbra, másikunk balra. Már odáig fajult voilna a dolog, hogy Eriknek flgyelmeztettiie kellett volna Pavelt? Repülni, repülni vágyott, Jobban, mint bármikor azelőtt, könnyen felszállni a fák koronája közé, lebegni láthatatlanul, mindent látva. Hallgatézott. Abban a pillanatban a fák között egy férfialakot vett észre, és minden keserve tovaszállt. Pa- vei. Pavel, egyedül. Sem Erikkel nem vitatkozik, sem Markétát nem kísér- getl. Lenka csak most vallotta be magának. hogy éppen ettől félt a legjobban. Pavel felé futott, rá akart kiáltani, de a fiú magatartásában volt valami, ami Lenkének az ajkára forrasztotta a szót Pavel egy csöppet sem viselkedett úgy, mint aki bújik. Ellenkezőleg. Ö keres. A fák közöt osonva keres valakit. Annyira közel volt, hogy Lenka tisztán látta felajzott, várakozással teli ábrázatát. Ha csak egy picit megfordul, észreveszi a lányt. De valami egészen más kötötte le a figyelmét. Egy füves mélyedésben, amelyet három óidéiról bokrok védtek. Erik és Markéta feküdt egymás mellett. A fák koronája között rájuk tűzött a nap, s szabálytalan mozgó árnyékot varázsolt az arcukra. A kettejük közti távolság mindössze pár centiméter volt, de c.sak a kezük feje ért össze, Erik beszélt. — Képzeld el, hogy a Nap egy nagy labda, mintegy másfél méter átmérjű, a Földünk hozzá viszonyítva akkora, mint egy cseresznye, a Mars, mint egy borsószem, a Jupiter, mint egy kókuszdió, a Neptun meg. mint egy alma, — Akkor a világűr valóságos zöldségbolt. Erik a könyökére támaszkodott, közelről nézett Markéta arcába. — 0- lyan hosszú a szempillád, hogy antennát lehetne belőle készíteni. — Hát még mit? — Markéta kinyújtotta a kezét, tenyere hozzáért a fiú arcához. — Tudod, hogy Pavel megnyerte a középiskolai tíztusabajnokságot? — kérdezte Erik váratlanul. — Na és? — Azt sem tudod, m! az. — Dehogynem tudom. Ugrálnak meg futnak, meg dobnak, és tíz van belőle. Markéta elmosolyodott. Ogy fordította 6 fejét, hogy az arca a napon legyen. Most szorosan Erik válla mellett feküdt. — Mit nevetisz?, — Csak úgy,.. Mesélj még a csillagokról. — Hiszen az lióged nem érdekel, — Érdekel. Építesz csíllagvtzsigá- lőt? — Világos. Nálatok a kertben. — Nekünk nincs kertünk. — Pechem ven.-— Szeretnék belenézni egy őrlási távcsőbe. — Akkor gyere el Prágába. — Akarod, hogy elmenjek? Erik hallgatott. Markéta egy kicsivel még közelebb húzódott. — Felfedeztél már valamilyen csillagot? — suttogta. — Éppen ma. Markéta a fiú felé fordította az arcát. Mosolygott, de hogy a fiú nem mozdult, hanem egyre csak mereven nézett rá, a vidám fény kihunyt, szeme megsötétedett, kerekre tágult. — Mi lesz a neve annak a csillagnak? -— kérdezte olyan halkan, hogy a fiú alig értette Megzörrent felettük e bozót, és megjelent Pavel. — Azt hittem, hogy játszunk — mondta, s a hangja furcsán megcsuk- lott. Erik bosszúsan hanyatt fordult. — Miért? Talán nem? Miért nem bújsz el? — Így! Mind a hárman megvagytok! — kiáltotta Lenka, és a kis mélyedés kellős közeliére ugrott. Mindnyájan megkönnyebbültek. — jó, jó, de most ki fog bünhöd ni? — kérdezte Markéta — Miért? — Mindig az bűnhődik, akit elsőnek fedeznek fel. — Kit láttál meg először? — Elsőnek Eriket pillantottam megi — Nem tudta pontosan, miféle kísértés kényszerének engedve hazudott. — Egy hölgy állítását egy gentleman sohasem vonja kétségbe. — Erik elmosolyodott, és odament a legközelebb! fához. — Egy, kettő, három... — A számok messze szálltak az erdőben. Lenka vad futásnak eredt. Pavel látványa, megalázó settenkedése a bozótban még túlságosan friss volt. Maradjanak csak kettesben, ha akarnak. legyenek csak együtt, Ö bizony nem akadályozza meg. Hanem hát segítsen nekik? A fá|dalom, amelyet eddig nem ismert, a szúró nyomás azon a tájékon, ahol a szívét föltételezte, erősebbé vált. Eszébe jutott a vakmerősége, amellyel felajánlotta Markétának, hogy cserélhetnek! Megfordult. és futott vissza. Erik félhangosan számolt, de a szemét nem hunyta be, a tenyerével sem takarta ©1, ellenkezőleg, körbe- tekingetett. Lenka lecsapott rá; — Csalsz! — Ennek a játéknak más az értelme, nem a szabályok betartása. — Micsoda? ■— Miért hagytad őket kettesben? — .Miért ne hagynám? — Azt hittem, hogy neked tetszik Pavel. — Mi köze ennek a játékhoz? — Gyere, megkeressük őket. Lenka lassan utána indult, de hirtelen megállt: — Nem akarom. Menj egyedül. Engem nem érdekel. A fiú vlsszaforduH, olyan szorosan állt mellette, hogy érezte a leheletét. — Félsz. — Mitől félnék? — Félsz, hogy meglátsz valamit, a- mlt nem akarsz látni — Éppenséggel csak a lábam fáj. Elég volt a futkosásból. — Félsz! — Hát akkor félek, nal Legfőképpen pedig hagyj békén. Leült a földre, kezével eltakarta az arcát. Igen, fél. Irgalmatlanul fél. De senkitől sem akarja ezt hallani. Különösen Eriktől nem. Ha képes lett volna meghódítani Markétát, akkor most sem egyiküknek, sem másikuknak nem kellene egyedül lennie. Nem volna ez az ostoba bújöcskázás. Körmét belevájta a nyakába, hogy a fájdalom segítségével uralkodjon magán. Erik hallgatott, s csak egy jó idő múlva tüttyentett. Nem messze ugyanolyan füttyszó felelt, és kis Idő múlva Pavel feltűnt a fák között. — Mi az? — Befejeztük. Lenkának nincs érzéke a bújécskázáshoz. Markéta hol van? Pavel szinte büszkén jelentette ki: — Honnan tud]am? •— Markéta! A bokor, amely mellett álltak, szét nyílt, és előmászott a kócos, kissé zavart Markéta. — Buta egy Játék Gyerünk Innen. Kiértek az erdőből. A nap kellemes meleg sugarai beragyogták az utat. Markéta előrefutott, egy szederbokornál megállt, a tüskés ágak legtetejéről szedte a feketéWö "gyüraöl csőt — Már érett. Édes. mint a méz! — kiáltotta oda a többieknek. — Nagv hévvel szedte a szedret, a tenyerében gyűjtötte össze, és Pavel felé nyújtotta. A fiú lehajolt, a tenyeréből ette a gyümölcsöt, s közben igyekezett hozzáérni a lány sima bőréhez — Olyan vagy, mint egy kls- csikó — mondta Markéta. Pave! hirtelen megfordult, talán inkább az ösztöne késztette rá, mint valami nesz, meri Lenka némán állt mögötte.-— NI csak. Lenka — dünnyögte tele szájjal. Néhány szeder a földre pottyant. Lenka látta a fiú bűntudatos arcát, ^s ez még jobban lesújtotta, mint az elébe táruló látvány, a róla tökéletesen megfeledkezett két ember 1- díllje. — Lenkai — Pavel felkiáltott, de a lány már nem állt ott, eltűnt valahol az erdő sötétjében. — Hát ezt meg mi lelte? — kérdezte Markéta rosszkedvűen, de ö Is hibásnak érezte magát. Pavel és Erik egyszerre eredtek ■f-utásnak. — Megvárlak benneteket Itt — kiáltotta Markéta, de mikor látta, hogy egyré messzebb kerülnek, nem volt maradása, utánuk Iramodott. lenka ezalatt futott, futott, s csak mélyen az erdőben, ott, ahová már a legvékonyabb napsugár sem hatolt be. rogyott le, a mohára, és sírva fakadt. Felelevenedett egész eddigi é- lete. valamennyi gyermeki fájdalma, a szülei Igazságtalanságai, a barátnők ostoba és kegyetlen tréfál, s mindez újra meg újra felidézte azt a képet, ahogyan Pavel Markéta tenye- ,'ére borul, és a szederszemek mint nagy fekete könnyek hullanak a fűbe. Már csak egyetlen kívánsága volt. Fekve maradni és sírni, örökké, vég nélkül, hogy feloldódjon a sírásban, s egyetlen zokogássá válva szálljon a mennyek felé. Mennyel boldogság... De könnyes ez a mennybolt! (Folytatjuk) Kopasz Csilla fordítása szerkesztő üzen • „Sugár“; írásával kapcsolatosan nem tudunk semmi megnyugtatót mondani. Alakjai élettelen, paplrtlgu- rák csupán. Nem mond semmi olyat, amivel megfogna, megragadna bennünket. Tanácsként közöljük Bálint Tibor összegezését a novelláról; A. „Az igazi novellának oly fontos dolgot kell közöl- oie, hogy mondandójával bárhonnan félreszőlithassa az embereket egy pillanatra." B. „Az igazi novella mondatai úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint az alagút tartögyúrfiinek követi, vagyis nagy egységben, de fölöttük mindig érezzük a hegy nyomását is.“ C. „A korszerű novella apróbb részletei homályban maradnak vagy elrejtőznek a tekintet elől, miként a falba süllyesztett bútorok, hogy több teret biztosítsanak a képzelet .szabad lengésének, s hogy több fény rezeghes- se körül a mozgó ablakokat." • „Modigliani“: A gondolat szép, ám a versi megfogalmazással adós marad. Csak a sablonokig jut el s ez még kezdőnél ts kevés. Küldje be talán a prózájátl • „Ébredés“: Ogy gondoljuk, hogy fel kell ébresztenünk; a szándék a versíráshoz nem elég. Nézzük talán egyik versének néhány so: rát; / S ha néha az öröm / hirtelen meglepett, / te voltál az első ' kivel ezt közöltem, / s igyekeztem azon, ; hogy örömem tiéd is legyen; / de elhagytál mert szived / új reménnyel telt meg. / Nos, mi is reménykedünk, hogy ez a pár sor rádöbbenti, még sokat, nagyon sokat kell tanulnia. • „Talán“; „Vágyak“ című versében így ír: / A világon millió a vágy, / Mely mind beteljesülésre vár. / Esőre vár a fű, a föld, / Meleget kíván a madár, kt költ. i Nekem is van vágyam, s nem is akármiyen, / A vágyam az, sikerüljön az életem! / Talán mondanunk se kell, nekünk is van vágyunk, szerény, pici vágy: legközelebb jobb versekkel szerencséltessen bennünket. Az írás felelősség, s ilyen semmitmondó sorokat nem szabad papírra vetni. Tanuljon, művelje magáti „Harminchét parancsolat a dohányzásról való leszokás megkönnyítésére“ A pszichológusok ftgyelemreméltó programot dolgoztak kt és próbáltak ki azok számára, akik la akarnak szokni a dohányzásról. A program 37 pontból áil. Az első héten a dohányos megbirkózik az első öt feladattal, a második héten már tíz pontot tart be, a további héten hozzávesz ismét öt pontot, és így tovább. Az „elvonókúrát“ a pontos utasítás betartásával, de az egyént körülményeknek és a helyzetnek megfelelő esetleges kis változtatásokkal is véghez lehet vinni. Például egyes pontokat átugorhat a dohányos, (teszem azt, hogy amúgyts csak filteres cigarettát szív) helyettük tetszés szerint további pontokat vehet hozzá. Az időrendben helyes eljárás a következő: í. Mindig csak egy csomag cigarettát vásároljon. i. Ha mások kínálják, a cigarettát köszönettel utasítsa vissza. , 3. Ha kivett egy cigarettát a dobozból, tolja el a ke- zeügyéból a dobozt. 4. Mától kezdve csak filteres cigarettát szívjon. 5. Az első cigarettára csak reggeli után gyújtson rá. esetleg az első fekete után. 6. Ha nem vitt magával cigarettát, ne kérjen kölcsön a kollégáktól. 7. Valahányszor cigarettát vásárol — mindig más márkájút vegyen. 8. Azt a különbözeiét, amely az előző cigarettava- sárlás és a mostani között megmarad, naponta dobja be egy külön erre a célra szánt szerencsemalacba. 9. Ne gyújtson rá az utcán. 10. Többé ne dohányozzon az ágyban, se reggel, se este. 11. Ha éhségérzete van, ne próbálja meg cigarettával megszűntetni. Ilyenkor a legjobb a gyümölcs; még az édességeknél Is sokkal előnyösebb. 12. Minden elszívott cigaretta után ürítse ki a hamutartót 13. Minden szippantás után tegye le a cigarettát a hamutálcára. 14. A cigarettát mindig úgy tegye le, hogy egy más helyiségbe kelljen érte mennie. 15. Mielőtt rágyújtana, lélegezzen háromszor mélyen és lassan eressze ki a levegőt a tüdejéből. 18. Készakarva felejtse otthon az öngyújtóját vagy a gyufáját, hogy kénytelen legyen minden rágyújtásnál valakitől tüzet kérni, 17. Ne dohányozzék autóban, vezetés közben. 18. Minden cigaretta előtt tudatosítsa, hogy dohányozni fog, és órával a kezében várjon két percet, mielőtt rágyújt. 19. Ne dohányozzék, amikor ételre vár. 20. AmikOT valami kézimunkát végez, hagyja el a dohányzást. és és 21. Minden cigarettát csak félig szívjon el. 22. Amikor rá akar gyújtani, nézzen az órájára várjon öt percet a rágyújtással. 23. A hamutálcát mindig sajátkezüleg ürítse ki, minden rágyújtás után tegye el szem elől. 24. Ha kedve támad egy cigarettára, sose gyújtson rá azonnal, csak tíz perc múlva. 25. Étkezés után azonnal keljen tel az asztaltól, ne gyújtson rá. hanem kezdjen hozzá valami munkához. 28. Akkor se szívjon, ha vár valakire. 27. Az első szippantás Után oltsa el a cigarettát. 28. Társaságban óránként csak egy cigarettát szívjon el29. A füstöt csak minden második szippantásnál szívja le. 30. Mostanétől kezdve otthon csak egy bizonyos helyen dohányozzék, de sosem a kedvenc karosszékében, hanem a legkényelmetlenebb széken. 31. Ne szívjon, ha kollégákkal vagy Ismerősökkel beszélget. 32. Amikor dohányzik, ne foglalkozzon mással. Ne olvasson, ne nézze a TV-t, ne igyon. 33. Ne szívjon hivatalos tárgyalások alatt, gyűléseken. 34. Sose gyújtson rá, amikor maga körül mások dohányoznak. 35. Igyekezzék a füstöt sosem mellre szívni (slukko-l- nl). 36. Ne dohányozzék a munkaidő alatt. . 37. Ne gyújtson rá, ha munka után (egy pohár sör vagy bor mellett akar kikapcsolódni. j-si-]
