Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-17 / 51-52. szám
FIS9Sf$ «I lEÍ^ KokSm^^ZKn: Az osztály imkba »sys2«r bejött Treks- faovnak, az osztályvezetőnek a f'.a. — Ö, milyen nagyszerű apukád van neked — mondta neki Plszkunov. — És milyen okos ember — tette hozzá Kosztocskln. — És ha tudnád, hogy milyen jö a viszonya a ml kollektívánkhoz, mennyire segít tennünket — toldotta meg Va- szUenko. A gyetek elsírta magát. — Miért sírsz? — Édesapám arra tanított, hogy senki sem azt mondja, amit gondol, hanem éppen az ellenkezőjét. — A te apád ostoba hólyag — mondta Kosztocskln. A főnök megtjedt. A fénykép felkerült a táblára. — Ha nem kapok üdülési beutalót, hát nem tudom, hogy mit teszek magammal! Megkapta az üdülési beutalót. — Ha a lakásomba nem vezetik be a meleg vizet, hát nem tudom, hogy mit csinálok magammall Nem vezették be neki. — No, és mit fog csinálni magával? — kérdezte a főnök visszafojtott lélegzettel. — Tudom Is én? Talán majd gőzfürdőbe fogok járni. 1 £GÉSZS£GÉRÍ W/ÉLTIToK — Grlgoríj — mondta reggel a feie- eégem —, írtam Mása néninek. El ne felejtsd, hogy milyen fontos ez a ie- véí. Ha nem adod fel, beláthatatlan következményei lesznek. Grígorij bólintott, a levelet zsebre vág:ta és abban a pillanatban meg is feledkezett róla. Csakhogy ezután furcsa események következtek. Almosán álldogált az autóbuszra várva, amikor hirtelen egy vadidegen ember barátságosan hátba vágta: — Ne feledkezzen meg a levélről! És azzal eltűnt a hideg, szemerkélő esőben. Grlgoríj ellátottá a száját és elindult a postaláda felé, amikor újabb meglepetés érte. Ez a férfi azonban már jóval finomabb volt, de persze ugyanolyan Ismerétjén, mint az előbbi. Gri- gorijnak könnyedén a vállára vei'ege- tert; — A levelet... dobja bel Grígorij bedobta a levelet a j^ostalá- dába, és bizonytalan léptekkel Indult vissza a megállóhoz. Ott azonban egv Ismeretlen asszony mosolygott rá. — Bedobta már? ■ — De drága asszonyom — fogta könyörgésre Grlgoríj a dolgot. — Honnan tudja maga, hogy... — Bedobta, vagy nem dobta be? — Bedobtam I — Nagyszerű — bólintott az asszonyság. — Akkor hát levehetein a cédulát amely a hátára van tűzve. A cédulán Grígorij feleségének a kézírásával ez állt: Kérem, figyelmeztessék a férjemet, hogy ©i ne felejtse a postaládába bedobni a leveíeti Tegnap Sztyepan Szemjonovics igazságtalanul lehordott a sárga földig, hogy lusta vagyak, és utána eltüsszen- tetie magát. — Mondjam neki, hogy „egészségére“, vagy ne? — gondolkodtam el a dolgon. — Ha mondom, még azt hlhetné, hogy be akarom magam hízelegni nála. Ha ví- ■szont nem mondom, akkor meg úgy fest a dolog, hogy haragszom ró. Lehet, csak azért tüsszentett, hogy próbára -tegyen. Egész éjjel ezen rágódtam, ezen törtem a fejem, és reggel amikor beléptem a munkahelyemre,, fgy szóltam: — Egészségére, Sztyepan Szeinjono- vícs! A közelmúltban a vasútállomás környékén jártam, és mit láttam: egy szimpatikus kislány irdatlan nagy höpckidöt cipelt. Allg-allg bírta. Odaléptem hozzá, és felajánlottam, hogy segítek neki. Zavarba jött, de a böröndöt átadta. — De pénzem nincsen — mondta. — Ha volna, se kellene nekem magától pénz. — És férjnél vagyok — tette még hozzá. t ^ ^ —, - FífRDő Gtelklnová belépett a tömőkhöz és így *z61t: — Ha a fényképemet nem teszik k! a táblára, a példás dolgozók közé, hát nem tudom, hogy mit csinálok magammal! — Nem Is volt szándékomban feleségül venni. Mentünk néhány lépést. — És a lakásom most tele van rokonokkal — mondta a lány Ijedten, és vtegálódva tekintett rám. Lesütöttem a szememet. — És amott áll egy rendőr, ni — adta hírül örömtől repesve. — Hadd álljon. — Miért segített akkor a bőröndömet cipelni?! — Csak úgy. Emberségből. — Takarodjon Inneni — gurult dühbe a lány. — Elbírom magam Is. Ilyen segítőkre nekem nincs szükségem! Kikapta a kenemiyyi a bőröndöt, és már ott se volt. TÓTH ELEMÉR lordftésai Nevessünk KÖLCSÖN — Tudna nekem kölcsönözni egy autót? — Nincs autóm! — Motorkerékpárja van? — Az sincs. — Legalább egy kerékpárt adjon kölcsön! — Nincs. — Na jól van, akkor adja kölcsön a cipőjét. SKÖT VICC — Ráérsz ma? — kérdezte skót a barátját. — Igen. — No, és holnap délben? — Akkor is, — Hát holnapután? — Sajnos, akkor dolgom van, Miért kérded? — Mert éppen holnaputánra akartalak meghívni ebédre. TÉVEDÉS A rendőrségen cseng a telefon és egy részeg férfihang szólal meg benne. — Kérem, jöjjenek azonnal. Kirabolták a? autómat. Eltűnt a kormánykerék. Néhány perc múlva újra cseng a telefon és ugyanaz a hang beszél: —■ Bocsánat, tévedtem. Ne küldjenek senkit. A hátsó ü- lésre ültem be. VENDÉGLŐBEN — Hogy ízlik a rántott szelet? — kérdi a pincér a vendéget. — Nos, mint szakember megmondhatom magának, hogy kitűnő anyag. — Maga mészáros? — Nem. Cipész vagyok. Nevessünk Az újságok gyjukran írnak róla, hogy ideje volna már nálunk is házasságközvetitő irodákat nyitni, hogy az ember ne ’.©gyen kiszolgáltatva a vakvé- letlennek. Mármint, hogy valahol az autóbuszon belebotlik egy rokonlélekbe. Vártam, vártam, hogy a há Msságközvetítö Irodák megnyíljanak, de olyan sokáig vártam, hogy közben megöregedtem. — Boldogulok én nélkülük ts — gondoltam magamban és feladtam egy hirdetést: „Hannlnc- öt éves férfi főiskolai végzettség nélkül, gymnorfekélyes, ritkuló hajú, magassága 177 cm, súlya 74 kg, aki szereti a változatosságot, a fűszeres csl- behúst, Kafkát, Hamsunt és Hemingwayt, házasság céljából 7D—29. éves nöa Venpc fő.A hirdetést kiragaeztottam a kerítésre és vártam. Fél óra se telt bele megszólalt az ajtócsengő. Kinyitottam és előttem ott állt egy szőke hajú fiatal nő. — A hirdetésére jöttem — suttogta szégyenlősen. — Jöjjön beljebb. — Garzonlakása van? — kérdezte. — Igen. — Hány négyzetméter? — Húsz. — A mellékhelyiségeken kívül? — Természetesen. — Hát akkor — mondta — én bele Is egyeznék. A szimpatikus, szégyenlős kislány. — Ml az, már arra Is volt 1- deje, hogy be'.ém szeressen? — kérdeztem. — És miért ne? — felelte. — Kérem, hagyja meg a címét, meg gondolkodom a dolgon. .Alig ment el, újra megszólalt a csengő. Ojra egy menyasz- szonyjelölt jelentkezett. Ez te szimpatikusnak tűnt. — Te akarsz megnősülni? — kezdte, ahogy belépett. — Igen, én. Meg kellene néznem, hogy iártas-e az irodalomban — nem ismerek — jelentette ki. — Mennyi a fizetésed? — Hatvan rubel. Megvetően végigmért és elment. Különben 100 rubel a fizetésem. és azért hazudtam, hogy a nők ne a pénzemért szeressenek, hanem csak úgy, magamért. Belenéztem a tükörbe, és kissé elszomorodtam: belém- szerethet egyáltalán valaki? Ojra csengettek. Idősebb, dundi hölgy lépett be a szobába, orra aíatt pld kis bajusz- szal. Lehúzta a botosát és elkezdett csicseoegni. — Ö. már légen keresem magát — mondta, és szerelmes szemekkel nézett rám. —• Kolja vagyok — mutatkoztam be. — Tamara Sztyepanovma. Hogyan tudnék tőle megszabadulni, törtem a fejem. — Hatvan rubel a fizetésem — mondtam. —- Semmi baj — felelte —, majd én eltartalak. — Csakhogy én nemrég szabadultam a börtönből. — No és — nyugtatott meg Tatnata Sztyepanovna —, megbotlottál, és én újra talpra állítalak. Gyere, kfezítek neked ^ L ~ A -• »»'S Tin rt et közben szerelenilttasan méregetett. Vajon miért szeretett így belém, töröm a fejemet. — Szeretsz olvasni? — ér- deklödö’tt Tamara Sztyepanovna. — írástudatlan vagyok. — Semmi baj, majd én meg- tanltlak írni, olvasni. ^ Három törvénytelen gyerekem van — kiáltottam fel dühösen. — Mással Is megtörtént már ez — legyintett Tamara Sztye- panovna. — Nekem te van kettő. — De nekem nincs laká- somi — szóltam kétségbeesve. — Semmi baj, eleinte a vas- útálo máson Is meghúzhatjuk magunkat. — Én, én elmebajos vagyok. Tegnap engedtek ki a bolondokházából 1 — Miért, te azt hitted, hogy én normális vagyok? Látom mát. belémszeretett egy életre. Hát elmentem, hogy levegyem a hirdetést. A sor az ajtómtól egészen le a földszintig kígyózott. — Befejeztük — mondtam a menyasszonyjelölteknek. — A hely betöltve, már megtaláltam a boldogságomat. Egy Ideig morogtak, de aztán elmentek Az, hogy egy fejjel magasabbra növünk val még nem biztos, hogy a fejünk érdeme. Nagy író volt. míg a glosszaírók szét nem szál idézetekre. X kartárs évről évre jobban dolgozik. Elgom tató, vajon mit akar ezzel leplezni. Régen ros.sz, ha a szeizmográf azt hiszi, hog: rengések előidézése a feladata, X-nek több volt az eplgonja, mint az olvasója. Az elkövetkező nemzedékeknek dolgozik, mive nem tiltakozhatnak. Ne Ismételd szolgaian a pletykát, adj hozzá ’ saját egyéniségedből is Wieslav Bru A tehetség hiányát a jellem hiányával pótol Gyönyörű vagyok erős vagyok, okos vagyok, gyök. És mindezt én fedeztem fel. Az emberek szociális megrendelésre egyéni ke nyezésböl születnek. , A puritánoknak a fügefalevelet a szemükön viselni Kezdetben volt a SZO — a végén pedig a FR Ha tiszta a kezed, nem hagysz ujjlenyomatoV Az ember azzal Is túlszárnyalja a gépeket, hi pes eladni önmagát. Staníslai Nem volt saját véleménye, de mások vélemén' mit sem ért az ö aláírása nélkül. Nem tudja a szerencséi megtartani az, aki tor gadja. hogy el ne fusson. Marian Karcr M/!t smjer Milyen sok segítője akad annak, akinek nln mi dolga. Szeretetben és egyetértésben éltek egészen a Az ember azért találta tel a tükröt, hogy me. a nőket szembenézni a valósággal. M. Azt hiszed, ha a viperát mézzel eteted, édesf a mérge? l. Ny , Mit érnek az okosak buták nélkül? V. Hoc Jő a visszhangnak: sohasem kell elsőként sz M. Sislj Legtöbbször udvariasságból süket az ember. A törpéknek közelebb van a horizont. V. Ko Milyen sokat fecsegnek azok, akiknek nincs mondanivalójuk* V. Ha az ostobák tévednek, az semmi, a baj a kor a zsenik -fognak mellé. ■ Az élet — Idő kérdése. V. Re Nem mindenki olyan intelligens, hogy más tud élni. C A légvárak építőinek soha nincs építőanyag b Az óvatos főszerkesztő még a szorzótáblát 1 mint vitaanyagot merte leközölni. Nem mindegyik papagáj beszél. Némelyik íi Ha meg akarod előzni a klasszikusokat, Írj műveikhez. A rossz emberekről Is Jó elbeszéléseket kell • E. ü •tu HOLGfÍR flrmZMA'H Ha arannyal ütnek meg — az Is fáj. Kár, hogy az Idölopást nem büntetik. A legerősebb állat is tehetetlen a bolhával s: Nem mindenki tisztességes, aki elszégyelli ha szembe találkozik a meztelen Igazsággal Néha az apró felhők Is eltakarják a napot. Alonuska A tanácsot vagy ingyen kapjuk, vagy nagyon tünk. Az isten ostora mindig az emberek kezében Panel Aki már életében megkövesedett, annak minél nek emlékművet? A színházban a legjobban a súgó tudja a sze Georc •A baj soha nem jár egyedül — mindig akad te egy-két jóakaró. Al f Semmi sem választja úgy el a szomszédokat, közelségük. N. sokoldalú egyéniség: egyet gondol, mást r megint mást ír. A hamis emberben is van valami Igazi — az Megmutatták neki a tudás fáját, mire fgy sz csoda fakanalat lehetne belőle faragnil A televízió nagyon figyelemre méltó találmán évig hallhattuk a rádióban a légköri zavarokat, végre láthatjuk te. Óvakodjatok az ostobaság rejtett tartalékáltó gyanis klmeríthetetlenek. A szerencse sokféle lehet: egyesek szeretőén kocsit nyerni a sorsjátékon — mások megelé azzal Is, ha sikerül felkapaszkodniuk az autób Egyes kritikusok „mini-maxi“ stílusban írnak, taikban minimális a gondolat és maximális a mennyisége. Alekszi A Az első szerelemben az a megnyugtató, hog^ nyíre nem marad utolsó. Mitko Ha valakivel jót teszel — gondolj a következő rel
