Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-17 / 51-52. szám
A „MÁSKÜLÖ^ BEN RENDES EMBER“ MOTTÖ: ,^z emberek isznak, hogy könnyebben felejtsenek. Valakit, vagy valamit, kudarcaikat, gyöngéiket, rossz cselekedeteiket. Sohasem mosolyogtam azokon az emberi roncsokon, amelyekké az alkoholisták válnak. Jól ismerem pokoli kínjaikat. De én megmenekültem...“ EDITH PIAF: ÉLETEM fff 9 t. f y. Aiu ú. At^ A AÍIU4 éU «Sr NAGY EMBER — NAGY RANG A kis házat ségyen laicják: a nagy és erős em bér, Mázsár Gyula, a röpdöeb szemű, töpörödött, hallgatag asszonyka. Mázsár Gyuláné és a két gyerek — a néha-néha hazajáró siihamc és egy gyereklány, aki raég nem tud hová lenni otthonról. Tizennégy éves, ö ’.Irta a levelet. A négy ember minden hivatalos papíron mini család szerepel, család, amelynek ügyelhe nagyon nehéz beleavatkozni. A ház két helyiségből áll és a mögötte lévő szérűtől csak abban különbözik, hogy fűthető. A sarokban tűzhely áll, ré- gimődl csLkótűzhely, a helyiség közepén asztal, két szék, a fal mellett rozoga heverő. A szobápan magasra púpozott ágyak és dohos szag. Ijesztő és elkeserítő környezet. — Az ágyak még ]ök, csak meg kell szegjelnl, ugye, apu holnap nekilátsz -— szól a feleség, miközben zavartan tördeli a kezét. — Majd ha akaromi Nekem senki se parancsolgasson! Én a magiam ura vagyok! Hatalmas ember — hatalmas hang. A válasza szinte ordft, de ez csak nekem tOnUc fel. Moodom Is neki, milyen erős hangja van... — Az erő a mindenem. Ha ötök, akkor nagyot, és minden csattan körülöttem. Idenézzen: htom történt semmi, csak a kőt öklét tartotta az arcom elé, de azért tovább húzódtam. — Igaz, hogy múltkor az udvaron elégette a Margitka kabátját? — Hát ezért Jött? Ha elégettem, hát elégettem. Kinek ml köze hozzá. Az én lányom ne divatozzon és ne hőbortoskod- lon — Az volt a gyereke egyetlen meleg holmija, már harmadik éve hordta, másnap Iskolába se mehetett. — Iskola? Minek az? Jmi-olvasnl tud, és ha akarom, nercbundát Is veszek neki. És ha akarom, a szemét Is kiszúrom. Az én családom én vagyok, és ebbe sankl ne pofázzon bale, mert kettévágom. Közben eltelik egy kis Idö, az Iskoláról beszélgetünk Margitkával, mire az apa az asztalra csap, és indul kifelé. — Mit ünnepeltek tegnap — megyek u- tána. — Én nem szoktam ünnepelni. Megszokásból Iszom. — És ha más valamit próbálna megszokni? — Mit? Ilyenkor télen nincs más. Nyáron legalább lehet fusizni, Igaz a kocsma Is később zár... — Az otthoniak nyáron Is, de most Is hazavárják... — A rossebeti Nem kellek én nekik, csak a pénzem. Nem'Ittam én állandó.an. A gyerekek miatt tanultam Is egy leiéig. Hogy röhögtek rajtam a haverok! M 13a Is láthatja, nem vagyok én goromba, csaik kicsit szabadszájű... 14 ÉV5SEN MEGHALNI A faluban,' amelynek nevét a két gyerek miatt elhangato.m, jól ismerem az Iskola Igazgatóját: — A fiú fürge észjárású gyerek. Néha még betér hozzánk, könyvekét kölcsönöz a könyvtárból. Magányos, zárkózott ter- mészatü, keveset tudunk róla: Azt hiszem, az Idén szabadul fel — Inas. A feleségem a kislány, M-.fgltka osztályfőnké. A múltkor Is azzal iöft haza, hogy Margitka bezárkózott a vécén, bevett valamilyen tablettákat és állandóan csak azt hajtogatja, ho.gy meg akar halni, mert már nem bírja nézni az édesanyja szenvedését. Még szerencse, hegy a gyereknek soharsem futja pénpáböl nagyobb mennyiségű tableiiára... Megtudom még ho.gy a kislány csaknem mindig rossz’;-edvö, igénytelen és végtelenül szomorú Kevo.el leszél. A családban történtek c.sak azért tudódtak ki, mert a rossz hír, más szennyesének szellőztetése még a hang sbhessé^nél Is ’ gyorsabban terjed. Két c-Yereée van. EZ MINDEN, AMIT A CSALADJAROL TUDOK. Mázsár kőműves, de úgyszólván minden építőmunkához ért. Csoportjukn.ek öt tagja van, A leeíial.ilahbaf — 24 éves — kértem meg. jellsr.inzz« öt — Ezsrmasler. Amit tudok, líln tanultam. Nekem nincs apám. sokszor kikértem a tanácsát más iigvekben Is. A legutóbb például háztelket vár.irollimk az anyám. — Ismeri a családját? — Nem. Csak á!:l tudom, hogy'k^ gyereke van. Gyula bácsi nem szokott róluk beszélni, de a többiek sem.; Az italozásról csak hosszú kérdezöskn- dés után esik szó. Megisszák a magukét ök is, de nem munkáid",bsn. A fiatalember hangja akkor vált éréi',eisS, amikor az Iroda felé mutogatva egyre csak azt hajtogatta, hogy az ö csóporlluk az „ö eszpé“ második legjobb kőműves csoportja. A fényképük is ott függ a táblán. Megnézhetem. A telefonos kislányról fvügy portás?) rövid szóváltásunk alat kiderült, hogy Mázsát falutellje. Ezt mondta róla; — Néha felönt a garatra, de külcíi- ben nagyon rendes emlief. Miért k-eresí, valamilyen kitüntetést kap'talán? KÚTBA DOBÄS Ezt máig is emlegetik a falufx’.n. Június 19én fizeiésnap volt. A „különben rendes ember" hazajött, és pénz helyett a gyomra tarS-almát öntötte az asztalra. — Éjfél felé Járhatott, tudta.m, hogy mindkét kocsmát legké.söbb fái tízkor bezárják, hát vártam. Csak a pénz miatt, mert aznap már kenyérre se futotta. Csodálkozott, amikor meglátott, mert máskor, ha este hatig nem jen meg, akkor tudom, hogy része.geskedlk, és én Ilyenkor kinn alszom a szérűben. Tavaly áttáz- tak ih vénáim, de ugye, van annál nagyobb fájdalom is? Az asszony megszólította a tántorgó férjét, és ennél rosszabbat nem tehetett volna. M.lzsár felugrott a székről és fe- leeé.sét, mint egy darab rongyot kidobta az ajtón, majd maga is az udvarra rohant. Először a vasvillát kereste, de a kút ördögibb ötletet sugallt italtól tébolyult fejének: — Küt|>á doblak, te varangy! Oda való vagyi A fiú akkor már kinn volt az utcán, és Margitka az egyik szomszéddal rohant az udvaron át a kút felé. Mázsámét senki sem hallotta sikoltozni. Nem Is hallhatta, egyetlen szót sem szólt. Csak reggel látták, hogy fél tején a haj megőszült. AZ ÉN APAM is ilyen VOLT — Semmim sem volt, amikor elvett, övé volt a ház, Ü3. udvar, egy lótogat, és vagy raásiéíhektárnyl föld. Bíztatott, lassacskán összehozunk mindent. Leszünk mi még gazdagoki Míg élt az anyja, minden rendben volt. Kétheie.s menyecske voltam, a- mikor szívszélhíidésben meghalt. Azóta pokol az életem. Nem is magam miatt é- lek, higgyje el. Már csak azt szaietném megélni, hogy Margitka elvégzi a kllenoe- dikeí és. Lajl felszabadni. Azután már nyugodtan me.gbaUiatok. A gyerekek fogják egymást segílnnl. Ktltsf-gbeejtö az a belenyugvás, ahogyan ez a 38 éves asszony beszél a halálról. Ez az asszony a szenvedést, a férjétől kapóit vcr'st szinte jutalomnak tekinti és bűnösnek érzi magát, ha menekül az ü- té'sek elöl. — Tudja-e. hogy milyen véleménnyel vannalf férjéről a munkahelyén? — Nem voltam én ott soha... — Azt mondják, hogy ha nem Iszik nagyon ponílűs ember. — I.razat mondanak. Felönt néha a garatra, néha elissza a fizetését.. de me lyik férfi nem szereti az italt? Az én a- pám is Ilyen volt. Az anyám 34 éves korában halt mag. — Magának tetszik az Iszákos ember? - — Az nem, de a férjem igen. — iJe itt a két gyerek, mit tanulhat az ilyen apától? — Amit ö tesz, az nem lehet rossz. ................... CS,QOA:jYBjBE}tEIt___ A két gyerek tudja, hogy édesanyjuk rnár-csak az álmokból él. Vagy két évvel ezelőtt javasolták neki. hogy váljon el. öt percig szóhoz sem tudott jutni a „bű- nö.s" szó hallatán. A gyerekek élete akkor végleg eldőlt: tudják, hogy bárhová is sodorja őket majd a munka, vagy Iskola, Jobb helyen lesznek, mint abban a házb.an, amelyet azért mégis otthonuknak neveznek. Csoda">v:rrekek. Ha egyikük „fulladozni“ ke'^d, va.gy mély vfzbe téved, a másik kiircnti. Apjnk viselkedése ellen sokat nem telietnek. Könyörgés? Rtmánkodás? Sírás? Rábeszélés? Egyezkedés? Megtették. Tűrnek Apjuk „jó’redvének“ levéből az ö poharukba is jut. — Szoktatok valakivel beszélgetni az otthon történtekről? — Nem. Vannak családok, ahol még énnél !s rosszabbul élnek, mégsem kUr- tölik világgá. — Miar.gitka, leveledben azt írtad, hogy szar.'ilJd az é ’.ainpád... — Sza'teíera, mert jó Is tud lenni. Egy- ■ szer raég iskolába fs kezdett járni, azt mondta, miattunk Akkor Igazán rendes apucink volt... HolnnputSn tizénki'enceáike, fizetésnap, Mázc'-rék háza előtt megtelik a sekély ó- rok. Vfzzal-e. va"y béval, még nem tud ni. Az sem bizíns, hogy hajnaltéjt onnan fog betántoragni a nagyon erős és biisz ke csal.áúiő. A ncaládfö randezarint egy aprócska társadalom vóialmezöje, segítője, kenyér- keresője. Üg’'szfilván mindig a gyerekek állnak csel.akvéré köz5n''nntiában, értük és miattuk ti^r'únik minden. Van az úgy, hogy a gyereket sérelem éri; alvepzik a iáté't^t, kikap az ötösért stb. Még a legkisebb is mély nyomot hagy ele! ikbea" A két Mázsár gverek é leta hatalmas, mély árok. Értelem nélkül kapják az ütá-ekat, családi horror tanúi, apjuk bizonyára azt hiszi, ha nem veri a gyernkeket, nem is szenvednek... Azort az úton, amolyan 6 jár, nincsenek közlekedési láblSk, rém rzemafórok, és tula'donkőepen út sincs. Mázsár Gyula megánfutó. különc, sokái.e, nagyon sokáig kell keresni az ilyen „családfőt“. Visszatérhet még a gyerekeihez, a le ieségéliaz? Micsoda kérdés! Felesége és gyerekei szaladnak ma;-d elébe, és az egész társadalom .«'T’kani fogja visrza‘é'’é'-ét. Mun Uahelyén szeretik, sok fiatalt tanított mee a kőmííres mesforígg fnrtálvaira, saját gyerekei előtt ce jir'an rcssz példával Csak arra kérhetem önt, hogy engedje magához férkőzni a kát hallgatag, „meg öregedett" gyerekef. A többit bízza ráluk. ZAgSEK ERZ'I^E”!?'»’
