Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-16 / 29. szám
» 74 29 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIII. ávtolyam » 1974 lúliuc ti. Ara L— KCr A A A Szántani, vetni, aratni. Néhány hánapja még vetett az ember. Valamivel kn- rábban szántott — s íme most arat. .4ztán ismét szántani, vetni és aratni fog. A természet, az élet, a munka — az ember szép rendje szerint. Nyár van. Néhány nappal azelőtt megkezdődött az aratás. Legszebb munkáját végzi a föld embere Gabonaföldek sárgállanak, kombájnok zúgnak a határban. Azt mondják, kitűnő az idei termés, s az idei rekord jóval nagyobb lesz a tavalyinál. Persze mondani sem nagyon szükséges, hiszen a laikus határszemlélő is látja, hogy szemben gazdag, kövér az idei kalász. Tisztelet a kenyértermelőnek! Valamikor ez volt a nyár legnagyobb eseménye. Ma sem kisebb, de mintha nem tudatosítanánk eléggé. Mintha a nyári szabadságolásról többet beszélnénk, mint az aratásról. Igaz, a mai aratás szinte összehasonlfthatat- lan a régiekkel. Hajdan az aratás kitöltötte az egész nyarat, lefoglalta a falu összes dolgos kezét. Ma csupán néhány kombájn, néhány ember dolga egy-egy faluban — és néhány nap kérdése csupán. S ha a régi és mai aratások között vonunk párhuzamot — nem lehet említés nélkül hagyni az egykori és mai terméshozamokat. Szinte hihetetlen, de a modern szocialista mezőgazdaság aránylag néhány esztendő a- latt megkétszerezte a gabonaföldek hektárhozamáit. Mire ezek a sorok megjelennek, azokon a gabonaföldeken, ahol e sorok Írásakor kezdték az aratást — már túl lesznek a betakarításon Folyik az aratás — megtelnek a raktárak. A kombájn dobjában pereg a kalász — beérett az új kenyér. Aztán ismét szánt és vet, és ismét arat majd az ember. Szép ez a rend. RESZELI FERENC 9 »• KÉPESLAPOK A GABONATÄBLÄKRÖL ebed nélkül Csodálatosan aranyló gabonatáblák között suhan az autfink immár vagy százötven kilométert, de a földekről csak a kalászok Integetnek. Aztán végre Kravany fKarva) mögött megpillantjuk az első gépet: kapdossa, térítgetl a késel alá a térdig érő árpát. Hát mégis jöl számoltunk, amikor úgy gondoltuk, hogy Komárno és Stűrovo (Komárom és Párkányi között, ahol homokosabb a talaj, találjuk az első aratókat. Már jó Ideje vágja egyetlen egy árva gépecske a harminc hektárnyi táblán a kalászokat. Messze a tábla túlsó felén Jár magányosan. Es a traktor Is, mintha sírna, úgy közeledik felénk. A szikrafogóval gyürköztk, viaskodik, ezért zihál olyan erősen Aztán végre odaér hozzánk. Sabla Mátyás traktoros mögöli Lencsés Nándor ül a rendvágón. Két óra, tél három lehat, és ezérl valahogy önkéntelenül Is a következő kérdés szalad a nyelvemre: — Megvolt már az ebéd? — MegI Hogyne, tegnap — válaszolja Sabla Mátyás, majd hozzáteszi: — Be akarjuk végezni, mert holnap jönnek a kombájnok. Hadd száradjon egy kicsit — mondja még, s lá- b.ával meg is böki az előtte heverő rendre vágott árpát, hogy me.gmutassa- a szalma közt bujdosó lucernát. Eli közben azon lűnődöm, hogy bizony lesz mit csinálniuk, ha igazán le akarják estig vágni a még lábon állő részt, és ók mintha csak gondolatomat olvasnák, már búcsúznak is. A traktor ismét felsír. Nem kellene nekik talán így sietni, hiszen a karva! szövetkezetnek csak százötven hektár aratni való gabonája van, de ha a sajátjukat befejezik, várja őket a járás többi szövetkezete, aztán pedig Csehország. (Folytatás a harmadik oldalon)
