Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-12 / 46. szám
8 úiifíiiság K ét hónap alatt tizenegy pénzintézetben történt rablótámadás hat bankban, három takarékpénztárban és két postatakarékban A tettesek mindig ugyanazok voltak: két {laialember kék nadrágban. világosbarna zakóban, harisnyával a fején. Az egyikük magas, széles vállú fiatalember volt nála volt a pisztoly —, a másik alacsony, vékonypénzű legényke két üres hátizsákkal volt felszerelve. — Hová tűnhet el a két kis vakarcs? — mélázott Steiner, a rend- örfelügyelö helyettese. Ebben a pillanatban felcsengett a telefon. FönSke, Kramer a kagyló után nyúlt. Meghallgatta a teLefonálót, aztán csendesen megszólalt: — A két kis vakarcs Jó munkát végzett: kivan a tucat! XXX — Háromszázezer márka — nézegette elégedetten a pénzhalmot Líl- 11. — Szerintem ennél többre már nincs Is szükségünk. — Nem állok meg addig, amíg ki nem lesz a négyszázezer — mondta Axel. — Éppen ennyi pénz kell! —- Minden sikersorozatnak vége van egyszer — ellenkezett Lllll, és kibújt világosbarna zakójából. A gépkocsi hátsó ülésén ültek. Axel a visszapillantó tükörből szemmel tartotta a terepet. Végtelenül bosszantották Lllli jóslatai a sikersorozattal kapcsolatban. Ilyenkor mindig az jutott az eszébe, milyen nagyszerűen kezdődött a labdarúgó-pályafutása. Akkor Is siker sikert követett, egészen addig, amíg össze nem veszett az edzőjével, pedig már arról álmodozott, hogy hamarosan a válogatottban lesz a helye. Attól kezdve a- zonban vége volt karrierjének. Lllll időközben sebtében átöltözött Most kockás mlnlruha volt rajta. A lány a kormánykerékhez ült. Mielőtt begyújtotta volna a motort, még egyszer könyörögve mondta: — Hagyjuk abba. Axel mielőtt lebukunk! — Elhallgass, végre, és induljl — förmedt a lányra. — Este fél nyolcra otthon kell lennem, labdarúgó- mérkőzés lesz a tévében. — Te meg a futballl £n persze e- gész Idő alatt töltögethetem a sört. Ahogy ezt kimondta, már meg Is bánta, hogy gúnyolódott. Eszébe jutott, hogy ő meg énekesnő szeretett volna lenni, de a szép álomból semmi sem vált valóra. Időközben elérkeztek az új városnegyedbe, ahol a másik gépkocsit, az öreg Fordot hagyták. Alkalmasabb helyet nem Is találhattak volna: csak itt-ott volt teljesen befejezett épület WlUl W£6N£ lakókkal, itt-ott néhány játszadozó gyerek. A legtöbb ház építése még nem fejeződött be. A Ford várta ő- ket. Axel is átöltözött Időiközben, most kétsoros szürke öltöny volt rajta. Felragadta a pénzzel teli hátizsákot. A két gépkocsi között mintegy hatvan méternyi távolság volt. Az úttesten néhány srác rúgta a focit. — Nicsaki tojpant meg Ulll. — Valahonnan ismerős zene hallatszik! — Hagyd az ördögbe a zenéti — mérgelődött Axel. — Szedjük a lábunkat. Ekkor történt az egész. Axel maga sem értette, hogyan. — Hát az úgy történt — mondta a rendőröknek Albert, a Crazy-Boys vlllanygltár együttes vezetője —, hogy a házmester rendes hlapek. Megengedte, hogy amíg a lakók be nem költöznek. Itt a földszinti szobában gyakoroljunk. Éppen az új e- rősltőiket akartuk kipróbálni... Mielőtt tovább mondanám, eljátszhatnánk a legújabb szerzeményem? — Arra még.lesz Idő — vágott közbe türelmetlenül Kramer rendőrfelügyelő. — Hát jó — mondta Crazy-Albert belenyugvón. — Szóval gyakoroltunk, amikor egy Volkswagen állt meg a ház előtt. Egy csinos baba szállt ki belőle, valahonnan ismertem. Hívtam hát az ablakhoz Harryt, hátha ő tudja, hogy kicsoda. Fel ts Ismerte Lll- Ut, valaha együtt énekeltünk. Ebben a pillanatban Lllll kísérője egy labdát rúgott az ablakba. Az üvegcserepek kis híján kiverték a szememet. Feldühödtünk, és ahányan csak voltunk, kirohantunk, hogy kioktassuk a srácot Illedelmes viselkedésre. Volt mit látnunk! A hapsi revolvert rántott elő, ugyanakkor leejtette a kezében tartott hátizsákokat. Csak úgy dőlt belőlük a pénz! Nos, a revolvertől nem szállt Inunkba a bátorság, egykettőre helybe hagytuk a legényt. Talán a kelleténél jobban megraktuk, de hát mit tehet az ember, ha mérges. Aztán Bernd, a basszgltáros hívta a rendőrséget. Most végre játszhatunk egy kicsit? XXX Késő este lett, mire Axel a börtön- kórházban magához tért. Fején vastag kötés volt. Kramer és helyettese buzgólkodott körülötte, mindketten szenvedélyes futballrajongók voltak ugyanis. — A Liberónak is tagja volt? — kérdezte Kramer. — Négy évig — húzta tol magát büszkén Axel. — Hát ez mindent megmagyaráz •— bólintott szinte sajnálkozva Kramer. — A feltételes reflex. A srácok a lába elé rúgták a labdát, és ön nem bírta megállni, hogy tovább ne rúgja. Csak az a baj, hogy a labda éppen azt .az ablakot törte be, a- mely mögött a zenészfiük bámészkodtak. — Az év gólja volt — vigyorgott elégedetten Steiner fönökhelyettes, s arra gondolt, hogy ezzel befejeződött a nyomozás. —6— fordítása Mc Patty, annak ellenére, hogy származására nézve skót volt, az utóbbi időben gyakran fogadott vendégeket. Viselkedése feltűnést keltett, gyak ran beszéltek róla Egy ízben McNepp is felkereste. McNepp különben nem fórt McPat- tyhoz. Minek Is járt volna. Azért, hogy fónapot kívánjon, és elszívja sa fát cigarettáit? A kíváncsiság azonban nem hagy ta nyugton. Valami a fülébe futott, hogy McPattynál fejedelmi ivászatok folynak. A minap McBotték jártak nála, McPatt gondolkodás nélkül így szólt a fiához: — Hé, fim, ugorj le a pincébe, hozz fel egy üveg borit Tegnapelőtt McHlgginsék voltak nála, a helyzet megismétlődött: — Hé, fim — szólt McPatty a fiához — ugorj le a pincébe, hozz fel egy üveg konyakot. A furcsa história McNepp fülébe jutott. Ott állt hát McPatty ajtajában. — Hé, McPatty, jónapot — üdvözölte. — jónapot, McNepp — fogadta köszönését a házigazda. — Kerüli beljebb, felhajtunk valamit. — Hé, fim — fordult a fiához. — Fuss gyorsan a pincébe, hozz fel egy üveg whiskyt a jobbikból Régi jó barátom, McNepp van nálunk. A fiú eltűnt a pincelejáratban. McNepp megnyalta a szája szélét. A fiú kisvártatva üres kézzel tért visz- sza. — Mi történt, fim — rivalt rá az apja. Hol a whisky. A fiú megvonta a vállát. — Whisky nincs... — És konyak? — Konyak sincs... ^ Gin vagy bor? — Gin sincs, bor sincs. — Hogyhogy? — emelte fel dühösen a hangfát McPatty. — Millerék megjavították a pincéjük ajtajának zárját. Ford.: P. L. szerkesztő üzen • „Lánc“ Verselt elolvasva az a véleményünk, hogy nagyon sokat kell még tanulnia. Képei erőtlenek, nyelvezete sl- szemben: hangulatával meg kell fertőznie az olvasót.“ Az ön versei, sajnos, még nem „fertőznek“... • „P. H. 1974“: Verseivel e- gyelöre nem tudunk mit kezdeni. Túl keveset markol ahhoz, hogy e kevésből valami elfogadható sikerüljön. Útmutatásként fogadja meg Benedek Marcell tanácsát: „A költőnek már magát a tárgyat is — bármely szerény legyen az — egy egész világ anyagábél kell kiválasztani. Ezt a tárgyat —érzelmet vagy események sorát — teljes egészében sohasem foghatja meg a sző. A festő, a szobrász, a zeneszerző hiheti, hogy teljes egészében ábrázolta, amit akart, a költő, az Íré sohasem hiheti ezt. Válogatóin kell szavakban, képekben, hogy célját valamennyire megközelítse.“ Egyelőre tanuljon, hiszen még olyan fiatal... • „Madagaszkár“: írását elnagyoltak, elsietettek. Hiányzik belőlük a láttatás, az ábrázolás. Hetet-havat összehord, mégse mond semmit. Sokszor idéztük már Bóka Lászlónak a novellára vonatkozó megállapítását, de úgy látszik, még mindig nem elégszer: „A novella könyörtelen műforma. Nem hagy időt az írónak, mint a lassú áradású regény, hogy helyrehozza, feledtesse ihlete fáradtabb perceit, s nem nyújt olyan látványos, kápráztató segedelmeket, mint a színpad szemfényvesztő keretében virágzó dráma. Még a kötött formájú versnél is kegyetlenebb: éppen azzal a kevéssel, amivel kötetlenebb: ritmus nem segíti, rím nem díszíti, s nincs olyan vastörvény, mely határát megvonná. Az a kicsi szabadság, ami a novellalrö sajátja, csak arra jó, hogy örök bizonytalanságban maradjunk a novella törvényei felől. Minden novellának más a törvénye, magát a törvényt nem ismerjük. de halálos biztonsággal megérezzUk mégis, ha vét ellene az író. Ha nem ragad meg első szavával, ha második szavára ellankad a figyelmünk, ha nem pereg, mint a rokka kereke, ha nem végzi úgy, mint a családi perpatvart a bevágott ajtó csattanáse, akkor csatánál többet vesztett az Író.“ RIASZTÓ PÉLDA Bár már huszonhárom éves vagyok, eddig csak egy kislányt szerettem Igazán. Sokáig jártunk együtt, de a- llghogy bevonultam katonának, férjhez ment. Nehezen víseJtem el a csalódást, sokáig kerültem a lányokat, a magányt azonban rosszul bírtam, s egy véletlen összehozott valakivel, aki — miért tagadjam — felkavarta a nyugalmamat. Balszerencsémnek mondhatom, mert az illető férjes asszony, két kislánya van. Sokat van egyedül, mert a térje gyakran van kiküldetésben. Úgy látszik ez ad neki elég bátorságot ahhoz, hoigy megtörje az én tartózkodásomat. S e csinos fiatalasszony közelsége, közeledése már számomra sem kqzömbös, de a lelkiismeretem hevesen tiltakozik minden szorosabb kapcsolat kialakulása ellen. És erre komoly okom van. Többgyermekes családból származom, négyen vagyunk testvérek. Szüleim között ma is gyengéd és kultúrált a viszony, de gyermekkorom szorongásos emléke egy sok évvel ezelőtti rövid, szomorú epizód. Egy éjszaka fojtott hangú vitára ébredtem: apám alkudozott anyámmal, engem, a kisfiút el akar vinni... (Később tudtam meg, hO'gy el akart menni egy másik asz- szonyhoz!) Halálos rémület vett erőt rajtam, ml lesz velem anyu nélkül? Hangosan sírni kezdtem, felvertem a testvéreimet is, s íjedtükben 6k is velem sírtak. Szüléink nem tudták, itil bajunk lehet, nehezen csitították el. Apám akkor mégis elment, de anyu engem nem adott oda. Azt mondta nekünk, apu nemsoikára visszajön. Egy este vallóban megérkezett, s azóta velünk is maradt. A megrázkódtatás azonban olyan nagy volt számomta, hogy sokáig slrős, Ijedős maradtam, S mióta megértettem, miről volt szó akkor, azoin az éjszakán, kimondhatatlanul sajnálom a felbomlott házasságok gyermekeit. Azt hiszem, most egy szép nagy szerelem elől térek ki, mégsem akarok közelebbi kapcsolatba kerülni ezzel a vonzó asszoinnyal. Ezt már eldöntöttem, mégis érdelekne az Oj Ifjúság olvasóinak józan véleménye. jelige: Tűnő álom MINDKETTŐ A FELESÉGEM AKAR LENNI Első szerelmemet négy évvel ezelőtt Ismertem meg, két hétig nyaraltam a városukban. Akkor csak tizenöt esztendős voltam, öt évvel vagyok nála idősebb. Mint árvát, szigorú nagynénje nevelte. Sokat voltunk együtt a néni felügyelete alatt, de sikerült szerelmünket egymásnak bevallanunk. Hazatérésem után leveleztünk, persze cenzúrának alávetve. Többször is elutaztam hozzá, hogy lássam. így ment ez közel három évig, mígnem elmaradt a válasza. Csak a nagynéném írt ridegen: a kislány tanulmányi eredményei gyengék, megtiltja a levelezést. Ebben az Időben megismertem egy válófélben lévő fiatalasszonyt. Szoros barátság alakult ki köztünk. Az ö közelsége, kedvessége, megértése lassan elhalványította távoli szerelmem képét. Barátnőm válópere szeptemberben fejeződött be, — ugyanakkor váratlanul jelentkezett a kislány Is. Nagynénje mindenáron ahhoz a helybeli fiatalemberhez akarta erőltetni, aki miatt — tanulás ürügyén — eltiltotta tőlem. Megvárta nagykorúságát és munkásszállásra költözött. Bennem régi érzéseim újra éledtek, és most nehéz helyzetben vagyok. A barátnőm bájos, komoly asszony, nem szeretnék fájdalmat okozni neki, de a kislánynak sem, aki annyi év óta szeret. Mindkettő a feleségem akar lenni, nem tudnak egymásról, nem tudják, milyen gondok kínoznak. Szeretném, ha tanácsot adnának. Jelige: Szerelmi gond Válasz AGGODALOM jeligére Aggodalmát az okozza, hogy még középiskolás korában odaadta magát egy fiúnak, akinek így akarta bizonyítani viszontszeretetét. Útjaik azonban szétváltak. Most van egy komoly udvarlója, aki feleségül akarja venni, de nem tudja, hogy első ballépését elárulja-e neki. Hosszú élettapasztalatom alapján azt ajánlom, hogy őszintén mondja el a történteket az udvarlójának. Ha igazán szereti, bizonyára meg fogja bocsátani. A szerelemben ugyanis becsületesnek és őszintének kell lenni, mert az Ilyen esemény elhallgatása később bizalmatlanságot kelthet, és megronthatja kettőjük közt a harmóniát. Tanulsággal szolgálhat ez az eset arra nézve, hogy nem szabad bedőlni az olyan udvarlőnak, akt a viszontszerelem bizonyítására azt kéri a lánytól, hogy adja oda neki magát. Becsületes szándékú fiú, akinek a házasság és családalapítás a célja, sohasem fog elöáilinl ilyen kívánsággal. Ezt csak olyanok teszik, akiknek szexuális kielégülés a céljuk, s annak elérése után rendszerint elhagyják a partnerüket, és újabb kalandot keresnek. Schneider Ede
