Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-05 / 45. szám

A szovjet fővárosban Henry Kissin­ger, amerikai kiilUgyminisxter meg­beszélésein megállapodás Jött létre arról, hogy november végén Vlagyi­vosztok körzetében Leonyid Brezs- nyev és Gerald Ford munkatalélko- zón cseréli ki majd nézeteit a köl­csönös érd^dődésre számot tartó kérdésekről. E bejelentés megerősíti a Kissinger-látogatást megelőző vára­kozásoknak idevágó részét, amint hogy az amerikai külügyminiszternek Leonyid Brezsnyevvel és Andrej Gro- mikéval folytatott megbeszélésein is központi szerepet kaptak a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának problémái. A moszkvai lapok egybe­hangzóan azt Írják, hogy e kérdést mindkét fél kivételes fontosságának tartja. Ennek alapján a novemheri találkozó résztvevői előreláthatólag a stratégiai támadófegyverek korláto­zásának szentelik majd a legtöbb fi­gyelmet. Szovjet részről az ideigle­nes megállapodás aláirása óta szor­galmazzák az idevonatkozó végleges egyezmény kidolgozását. Brezsnyev és Ford találkozóján alkalom nyílik a kétoldalú kapcsolatok néhány fon­tos kérdésének áttekintésére is. Eb­ben a témakörben a szovjet fél vál­tozatlanul az iránt tanúsítja a leg­nagyobb érdeklődést, mit tesz az új amerikai kormány a szovjet áruknak az Egyesült Államokba való kivitelét akadályozó megkülönböztető jellegű vámok és hitelkorlátozások megszűn­tetése érdekében. Az európai politikai helyzet alaku­lása szempontjából a szovjet-amerikai megbeszélésekhez mérhető jelentősé­gűek azok a tárgyalások, amelyeket Moszkvában Schmidt nyugatnémet kancellár és Genscher külügyminisz­ter folytatott a szovjet vezetőkkel. A kiadott közös közlemény iiangsúlyoz- za mindkét fél igyekezetét: a jövő­ben is a kölcsönös megértés, biza­lom és jószomszédi együttműködés a- lapján fejleszteni a iupcsolatokat. I- gen nagy jetentőségúek a Szovjetunió és Nyugat-Németország gazdasági kapcsolatai is. A Szovjetunió a jö­vőben fokozza a földgázszállitást az NSZK-ba, ennek ellenében a nyugat­német cégek 950 000 tonna acélcsö­vei adnak el a SziV'jetuniónak, és ez ügyletben résztvevő bankházak ehhez 1,5 milliárd márka, elsősorban föld­gáz-eladásból visszafizetendő hosszú- iejáratű bitéit nyújtanak. lapzártánk időponjában a szovjet­nyugatnémet tárgyalások még folytak a moszkvai televízió kommentátora hangsúlyozta, hogy Moszkvában a két ország együttműködésének fejleszté­sét, az európai béke érdekeit szol­gáló konstruktiv tárgyalásokra számi- tanak. Az érdekes és nagyfontosságú kül­politikai események sorába sorolha­tó az arab államfők és uralkodók ra­bat! csúcsértekezlete, melyet a kül­ügyminiszterek tanácskozása készített elő. Az Arab Liga főtitkára elemezte az arab országok jelenlegi helyze­tét, majd az energiaválság és az in­fláció okozta problémákról szólt. A főtitkár egyúttal határozottan cáfol­ta, hogy a nyugati világban kirob­bant válságért az arab országokat terheli a felelősség, s ebben a vo­natkozásban rámutatott: ezek a ne­hézségek néhány arab országot job­ban sújtanak, mint számos más álla­mot. A tanácskozás központi kérdé­se a palesztfniai nép jogainak érvé­nyesítése. Ezzel kapcsolatban az Arab Liga főtitkára kiemelte azt a diplo­máciai sikert, amelyet a Palesztinái Felszabaditási Szervezet ENSZ-ben való képviseleti jogának kivívásával az arab diplomácia elért. A találko­zón résztvevő Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke kifejtette felfogását a pa- lesztínai nép önrendelkezésének kér­déséről. A palesztinok ragaszkodnak ahhoz, hogy Rabatban erősítsék meg azt a határozatot, amely a PFSZ-etet a palesztíniai nép egyetlen törvényes képviselőjének ismeri el, s amelynek a megszállt területek bármely felsza­baduló darabján joga van saját nem­zeti fennhatóságát létrehozni. A maoisták igazi arculatát leleple­ző hírek érkeztek Indiából. Az indiai határszervek a kínai határon több fegyveres csoportot tartóztattak fel, amely beakart hatolni az ország te­rületére. A behatolóknál nagymennyi­ségű kínai eredetű fegyvert és lő­szert találtak. Ezek az akciók India nemzeti egységének aláaknázósára i- rányulnak, és a kínai vezetők terü- lethóditási céljait igazolják. HETED AZ Elet mesélte Fnrcsa szerzel a riporter. Folyton keres, kutat, olyan emberekről szeretne írni, akikről nem írt még senki. Es olyan témának szeretne a króniká­sa lenni, amely ez ő szívét is meghatja egy ki­csit. .. Ilyen témába cseppentem bele magam la a minap... 1945 1945 másodfik hetét mutatta a naptár. Mutatta? Ugyan kinek volt kedve a napokat számolgatni azokban az időikben? Mert BüCon (Búcson) a po­kol szabadult el a január 6-át követő napokban. A faluban a szovjet katonák vettették meg a lá­bukat, Moíán (Dunamocson) pedig a németek vé­dekeztek életre-halálra. Alig volt nap, hogy ak­natűz nem zúdult volna a községre, a lakosok a pincékben és kertekben ásott árkokban retteg­tek, az éhező állatok pedig szabadon kószáltak. Am így kószáltak a vásott gyerkócök is, köztük Szabó Lajcsi, Bruzst Dezső, Vasas Andris, Varga lyuszl, sőt az Izsó leányka Is, akik a csendesebb órákban szívesebben bámulták a szétlőtt tanko­kat, lovagoltak az elszabadult csikóikon, minthogy ott gubbasztottak volna a rettegő anyák szoknyá­ja mellett. Pedig hát akadt kint a gyemekszem- nek nem kívánatos látnivaló Is. Néha olyan he­ves csatározások folytak a két falu közt, a sen­ki földjén, hogy napokig el sem lehetett temetni a falu utcáin elesett szovjet katonákat. A hábo­rú azonban keményre neveli a gyermeklelket !s, így aztán hamar hozzászoktak a mozdulatlanul heverő, véres ruhás hósökhöz. Ogyannyira, hogy ők flgyelimeztették a halottjaikat összeszedő ka­tonákat egy-egy félreeső helyen fekvő halott baj- társukra. .. Hat hétig tartottak a Búcs és Dunamocs közöt­ti harcok, több mint negyven napon át szedte áldozatait a halál, és csak jóval a végső győze­lem után kerülhetett sor arra, hogy méltóbb helyre, a Stúrovól (párkányi) hősök temetőjébe szállítsák át az Ideiglenesen eltemetett szovjet halottakat. 1973 Évtizedek teltek el a véres csatározások óta. gyermekeik felnőttek, a félnöttekb&l aggastyánok lettek. Csupán a község fiatalodott meg, ahol a felszabadulás utáni években páratlan fellendülés Indult meg. A bor, búza, békesség jelszó meg- testesedett valósággá vált: nemcsak acélos bú­zát, nemcsak kitűnő bort termelt a búcsi szövet­kezet, telt már 4—5 szobás családi házakra Is, sőt a kocsi és a motorkerékpár sem elérhetetlen álom. így volt ez az egykor oly, csintalan Szabó La- joséknál Is, aki a község egyik vezető embere lett: a helyi nemzett bizottság titkárt funkctőját ruházta rá a lakosság. Éppen ebben a tisztségé­ben tevékenykedett azon az újév utáni napon Is, amikor megszólalt íróasztalán a telefon és a földmüvesszövetkezet elnöke. Retkes Lajos halló­zott át hozzá. — Szervusz Lajos — szólt az elnök, nem sza­ladnál át Ide az Irodába egy percre? — Külö­nös levél érkezett a Belligymlnlsztériumbóil, azt szeretném megtárgyalni veled és a falu többi ve­zetőjével. .. Néhány perc múlva már Szabó Lajos It ott volt a szövetkezeti irodában és meglepetten hallgat­ta Retkes Lajos szavalt: — Egy szovjet mérnök levelét küldte el hoz- v zám a Belügyminisztérium — kezdte az elnök. Ennek a mérnöknek az édesapja Itt esett el Bú- cson. Arra kérnek, nyomozzuk ki azt a helyet, ahol halálra sebezte egv becsapódó akna, mert ö Is, a halott özvegye is szeretnének ellátogatni Búcsra. — De hiszen én tudom ezt a helyet — kiáltott közbe Szabó Lajos titkár, — Én és akkori ját­szótársam Izsó lány találtunk rá. Keddi napon történt. Egész nap hevesen dörögtek az ágyúk, éppen a Káposztásl-dülön csavarogtunk, amikor megpillantottuk a holttestet. Szétvetett kezekkel és lábakkal feküdt a földön. Másnap a szovjet katonáknak Is ml mutattuk meg a halottat, baj­társai ekkor többször elismételték a nevét. Ment a válasz az SZSZK Belügyminisztériumába 1973 tavaszán, és jutott el onnan a Szovjetunió­ba, egy Kíjov melletti elektrotechnikai gyár ifjú mérnökéhez... 1974 Október egyik borús reggele volt. Morcosán szálltam autóbuszra, hogy valamilyen sabloijos téma miatt órákig zötyögjek. Az ember Ilyenkor szívesebben olvasna egy jó fűtött szobában, de hát a kötelesség az kötelesség: a plportertől so­hasem kérdezik meg, hogy mihez lenne kedve. Búcsra érkezve először Is a -földművesszövetke­zet elnökét Retkes Lajost kerestem fel. Amikor benyitottam az Irodájába, a helyiségben szinte vágni lehetett a füstöt, a szoba pedig ünneplő ruhás Idegenekkel volt tele. Csupán Retkes La­jos, Szabó titkárt és Szabi Kálmánt, a szövetke­zett klub vezetőjét Ismertem az összegyűltek kö­zül. — No, maga Is tudja, mikor kell jönnie — kö­szöntött széles mosollyal az elnök, — bemutatom kedves vendégeimnek Leonyid Mlhajlovlcs Bro- novickijnak és feleségéne'k, akik a Szovjetunióból jöttek, valamint kísérőjüknek. Barin elvtársnaik a Stúrovól (párkányi) Hnb titkárának. Alig félórája érkeztek hozzánk, hogy megtekintsék azt a he­lyet, ahol Bronovlcki] elvtárs édesapja hósl ha­lált halt Búcs község felszabadítása közben. Nemsokára kocsiba Is szádltunik, amely elvitt bennünket az úgynevezett Káposztás-dűlőbe; és megmutatták azt a helyet, ahol 1945. januárjá­ban megtalálták a szovjet mérnök édesapját. Nem vagyok árzelgős, de mindnyájunk szemé­ből kicsordult a könny, amikor Bronovlclolj elv- társ és felesége lehajtott fejjel tisztelegtek a hős apa halálának helyén. Megható volt az a pillanat is, amikor a délutáni órákban kocsiba szállt a szótársam, az Izsó lány találtunk rá. Keddi napon annyit tudott mondani: Szpaszlbo tovarlscsl,' doszwldanylal EPILÓGUS Retkes elnök és a község többi vezetője ígé­retet tett a szovjet házaspárnak, hogy az év vé­géig parklroztatják apjuk elestének helyét, sőt egy emlékművet Is állítanak oda. 1975 május el­ső napjaiban leplezik le azt az emlékművet, ak­kor, amikor Leonyid Mlhajlovlcs BronoviokiJ é- desanyjával és felségével Ismét ellátogat Búcsra. NEUMANN János Kinagyított része az egésznek Berregnek a varrógépek a äamorinl (somorjai) KoZatex munkacsarnokában. És minden gépnek más a rezgése, más a zúgása, csak figyelni kell, akkor érti meg az ember, hogy a gépek a munka ütemének zenéjét zengik. Néhány pllianatlg ta­nácstalanul állok ebben a zajban, majd odalépek az egyik munkaasztalhoz, melynél fiatal lány, Lukács Mária dolgozik. — Miéta? — Négy éve. Mesteimőnk Takács Júlia. Annak idején Is ő tanított meg a táskakészltés módjá­ra. Egyszerűen, érthetően megmagyarázta a ten­nivalókat, ha kellett tízszer is megmutatott egy ■egy munkafogást. Mert sok-sok művelet szüksé­ges egy táska összeállításához. Most az a mun­kám, hogy a majdnem kész kézitáskára rárakom a rámát. Hogy ml az a ráma? Az a fémes része a táskának, melyen helyet kap a különleges zár szerkezet, s tulajdonképpen ez a támasztéka a táskának, ez fogja össze a táskát. Jelenleg hol­land megrendelésen dolgozunk. Érdekes, szá­munkra kissé szokatlan alakú női kézitáskákat és férfi utazótáskákat készítünk. z — Mindig ez a munkája? — Szó sincs róla, hiszen az előbb már mond­tam, mennyi művelet szükséges egy táska elké- szít^hez. Valamennyi munkaszakaszon dolgoz­tam már. Itt a napi teljesítményem -száznyolcvan ráma ráerösftése. Ha bélést ragasztok hatszáz darab kerül ki naponta a kezem alól. A varró­gépnél kétszáznyolcvan-háromszáz táska oldalá­nak az összevarrása a megszabott norma. Az Idegen ugyancsak csodálkozlik e nagy szá­mok hallatán. S talán kissé hitetlenkedne Is, ha nem tudná, hogy az üzem munikásnól az utóbbi negyedévben 100 929 táskát készítettek el. Tizen­hét különféle típusú műbőr kézi- és utazó tás­kát. S tervüket még túl Is teljesítették, pontosan 410 000 koronával. — Ogy hallottam, hogy az üzemi pártszervezet tagjelöltje? — Igen, a hét közül az egyik vagyok, akit tag­jelöltnek javasolt az üzem vezetös^. Ogy ér­zem, nagy megtiszteltetés ez számomra. Olyan megtiszteltetés, amelyért érdemes a követelmé­nyeket Is vállalni. — Melyek ezek a követelmények? — Elsősorban Is példás helytállás a munkában, a munkatársakkal való jó kapcsolat, a világnézeti tisztánlátás, a társadalmi munkákban kapott meg­bízatások, feladatok maradéktalan teljesítése. E- aen a téren engem elsősorban a SZISZ üzemi szervezetének munkájába való részvétel érint. Kultúrfelelós vagyok, és segítek a faliújság szer­kesztésében is. Érdekes, nagyon érdekes betekinteni egy-egy üzembe, elbeszélgetni a munkaproblémákról, meg­ismerkedni a dolgozókkal. Bár, ha csak egy dol­gozó arcát nézi meg az ember közelebbről, köny- nyon rámondhatják, hogy önkényesség. Pedig csak arról van szó, hogy az az egy kinagyított részét Jelenti az egésznek. Valahogy úgy, ahogy a parányi vízcsepp a tengert. Benyák Mária Ján SVERMA Harminc évvSl ezelőtt, 1944. no­vember 10-én halt hősi halált ján Sverma, a kommunista újságirő, mar­xista teoretikus és odaadó pártfunk­cionárius. Sverma 1901-ben született a cseh­országi Mnichovo Hradiát'án. Poiiti- kai meggyőződésének fejlődésére nagy hatással volt a NOSZF. Politi­kai pályafutását mint ifjúsági funk­cionárius kezdte. Előadott, irt, agi­tált. A párt vezetői felfigyeltek az agilis ifjúkommunistára, és 1928-ban elküldték a moszkvai lenini iskolá­ra. Hazatérte után Klement Gottwald munkatársaként segftette megvalósí­tani a bolsevik irányvonalat a párt­ban. A CSKP V. kongresszusán bevá­lasztották a párt Központi Bizottsá­gába, és 1936-ban a Rudé právo fő­szerkesztője lesz. A müncheni árulás után segíti e- lőkészlteni a pártot az illegális mun­kára, majd emigrációba megy. A ha­zába 1944-ben tér vissza mint a CSKP moszkvai vezetősége küldöttségének tagja. Szeptember 28-án érkezik a Szlovák Nemzeti Felkelés központjá­ba — Banská Bystricára. A felkelésnek a hegyekbe való visszaszorítása után a hegyekbe vo­nul, hogy a partizánokkal folytassa a harcot. Előzőleg visszautasítja a le­hetőséget, hogy repülővel elhagyja Szlovákiát. Megtört egészsége és az emberfe­letti erőfeszítés megteszi a magáét. November 10-én kegyetlen hófúvás­ban az Alacsony-Tátra gerincén éri utó a halál. Ján Sverma mnnkája és élete nem­zeteink legszebb és leghaladébb ha­gyományainak része. RÉPA ÉS CUKOR Múlt heti számunkban részletesen beszámoltuink az őszi betakarítás gondjairól. A mezőgazdaságban dol­gozó legidősebb emberek sem emlé­keznek Ilyen kitárté és nagy őszi e- sóaésre, amely ennyire megnehezí­tette volna a betakarítást. Az Időjá­rás azóta valamivel ugyan jobbra fordult, de a földeken így is nehéz körülményeik között folyik a munika, s Inkább beszélhetünk a termés meg­mentéséről, mintsem betakarításról. A szüretet sok helyen november derekáig kénytelenek elhúzni, s így az Idei szőlőtermés nem a legbő­vebb esztendők termését juttatja az eszünkbe. Zajlik ugyan, de hátra van még a kukoricatörés. A legfontosabb feladat a cukorrépa felszedése és a cukorgyárakba történő eljuttatása. ■Az elmúlt hetek folyamán bizony a- kadozott a cukorgyárak folyamatos termelése. A földekre lépni sem le­hetett. Mezőgazdaságunk dolgozói most a jobbra fordult de még min­dig váltakozó Időjárási viszonyokat kihasználva szervezetten, kettőzött e- röfeszltéssel dolgoznak a cukorrépa betakarításában. Szerencsére így a cukorgyárak nyersanyagellátásának ■ gondjai Is enyhültek s remélhetőleg rövidesen megszűnnek. Felvételünk a Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyl) cukorgyárban ké­szült, ahol a jobb nyersanyagellátás­nak köszönhetőéin ismét folyamatos a termelés. —j. T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents