Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-08 / 41. szám

(folytatás az 1. old.)

A dombokon épült, ötezer lakosú falu fétenön szálok ki az autóbuszból, s elindulok a szövetkezet Irodája felé. Bartakovícs István mérnököt, a szövetkezet elnökét nem találom. Járási tanácskozásra utazott. Pócs Flóriánhoz, a pincemesterhez 1- rányltanak. Megmagyarázzák merre vezet oda az út és elindulok. Ballagok végig a falun, nézelődöm, úgy látom még vetetlenül sem akad udvar, ahol ne teremne szóló.

A pincemestert nagy munkában találom. Két nagy eseményre készülnek. Az egyik a szüret, mely kint a szólöhelyen ma reggel elkezdődött, a másik pedig az említett vásár ahol a két nap alatt nem kevés ú] szőlőlét szeretnének eladni. Lenolajjal konzerválják a hordókat, s palackozzák a vásárra induló murolt.

pirtatnl kezdem: hogy-hogy ez az * első szüreti nap, amikor itt a pincében már hordószámra ál! az új szőlő leve, amelyből közben egy pohárral magam is megkóstoltam. Pócs Flór! bácsi elmagyarázza: a szüret valóban ma vette kezdetét, viszont nemcsak borszőlőt, hanem csemegeszőlőt Is termel a szövetkezet. Ez korábban érő fajta, s így az elmúlt betekben azt már értékesítették. E fajta, osztályon aluli-, fogyasztási célra alkalmatlan, ám egészséges részéből készítették e frissen préselt levet, amely erre felé Igen népszerű. Divatba Jött a „korai bor“.

— Valamikor nem nagyon Itták az emberek, — mesélt Flórl bácsi, aki nem mai gyerek a borászatban. Több mint huszonöt esztendeje — a szövetkezet megalakulása óta — ö Itt a pincemester. Korábban meg — szintén évtizedekig — szőlömumkás volt az uraságnál. A Zlchy-grófoké volt hajdan a birtok, s 6k építették a takaros borospincét Is, melynek oldalánál a hatalmas diófák között egy szép, termő fügefa zölden.

Kóstolgatjuk a korai bort, s közben Flórt bácsi a régiből, az aranyszínűből is előhoz egy kancsóra valót. Lopótökben hozza, úgy ahogy az Igazi bortermelőknél szokás. Nem sokat értek a borkóstoláshoz, de dlcsérge- tem, mert hát ízlik Is. Mert ez az Igazi borkóstoló. Igazi borospincében vagyok, ahol Igazi részegesítö must- illat és nemes dohszag járta át az évtizedes falakat. Ahol kályha, kandalló nem duruzsol, s mégsem fázik az ember; ahol Igazi hordók, régi prések, puttonyok, kádak, lopótökök, kancsók és bokályok adják meg a hamisíthata'lan hangulatot. Megízte- lem a tavalyi bort Is. Az bizony szépecskén elfogyott már; csak egy apró hordóra való van belőle, pedig sok volt. Van olyan esztendő, hogy meg sem éri az újat a régi bor. Magyarázatnak az Ismert és régi mondás Illik Ide: a jó bornak nem kell cégér.

. Szüret után, amikor megtelnek a pince hordói — öt-hat vagon szőlő teve tisztul és érik Itt. A szövetkezet szőlőtermésének legnagyobb részét — évi húsz vagon termést pedig a porászati Ipar vásárol tel tőlük. A falujukról elkeresztelt bormárka országszerte kapható, országszerte Ismert.

még nem olyan biztos, mert legfőképp a biztosító szólhat bele, aki e- setleg azt mondhatja, hogy takarózá- sú telepítést nem biztosít, mert az nehezebben áll elten az idő viszontagságainak.

— Persze majd a vezetőségben, a tagsággal megtárgyaljuk mindezt.

BORHItMO

Mindenesetre nekem ez a véleményem. Arról nem Is beszélve, hogy a vasolszolp gyorsan rozsdásodik a beton meg törik.

Laikus vagyok, de meggyőzőnek találom, amit a fiatal vincellér mond, s tetszik ez a kezdeményező gondolkodás.

Közben odaérünk, ahol hangos a szőlőhegy oldala. Nyolcvan kézben csattog az olló, s vagy hetven asz- szonyszájból pereg a szó. Mert bizony ők, az asszonyok vannak többségben. A szó szoros értelmében asz- szonyok, mert lány csak egy van köztük. Becse Évának hívják. Alig múlt tizenhat, s immár második esztendeje, a kilencedik osztály elvégzése óta dolgozik a szövetkezetben. Hogy ö itt az egyetlen lány, az nem azt jelenti, hogy a szövetkezetben kevés tenne a fiatal. Bizony nem, hiszen a vincellér szerint az átlagos életkor alig van a harminc évén felül. A másik vincellér! a szintén fiatal JaníCek József adja meg a magyarázatot: a kertészetben so<k a hajolással járó munka, ezért sok ott a fiatal. Az asszonyok meg az Idősebbek Inkább Itt dolgoznak a szőlőben.

Becse Éva azt mondja szeret ő itt Is, de a kertészetben jobb tenne. — Egyedül vagyok Itt lány, s egyedül Igazán fiatal. Ha elöremegyek, akkor már baj van, hogy miért sietek,

A nyolcvan szüretelő két Szocialista Munkabrigád címért versenyző kolketívát alkot. Jól dolgoznak. Nincs rájuk panasz, s ók sem panaszkodnak. Az egész esztendőt szilnte Itt a szőlőben dolgozzák végig. Nyírás, metszés, kapálás, kötözés, megint kapálás, szüret — mindig van munka. Egyhangúan állítják, hogy a szőlő- munkák közül a legjobb az első szüreti nap. Nemcsak az Jó benne, hogy akkor mindenki jóllakik szőlővel, hanem mert ez az a nap, amikor a legjobban érezhetik: nem volt hiábavaló az egész évi fáradtságos munka. Íme a termés.

M

ost müllert szüretelnek. A rlz- llng,az később érik. Hetvenkét termő hek'tárral s harminchat hektár új telepítéssel büszkélkedhetnek. Az utóbbiból négy hektárt te kell számítani, mert azt rövidesen felparcellázzák a tagok között. Nincs olyan, akinek ne tenne szőlője, s olyan se, aki a négy hektárból ne Igényelne, ha egyszer jogosult.

Pintér Juli nénivel a szüretelők legidősebbjével Is szóbaelegyedem. Tizenhét esztendeje dolgozik a szövetkezetben. A könnyebb munkákra jár el, mert beteges. Többször operálták. Hadiözvegy. Legfőképp a nyugdíj végett dolgozik, mert csak egy gyereket nevelt fel, s így csak a saját munkája után tehet nyugdíjjogosult. Nevelt volna 6 többet Is, csak ne maradt volna a Donnál az ura.

s ne maradt volna egy szál magára a gyerekkel, akiből minden nehézség ellenére is mezőgazdasági mérnököt nevelt. Szóval Juli néni érthetően nem jön el a neliéz munkákra. — a szüret pedilg az. Szüretelni viszont tizenhét esztendeje eljár, mert azt mondja, ez a legszebb munka — s közben elpltyeredlk.

IJogy milyen tesz a termés.,.?

■'Hát... volt már jobb Is — mondja a két fiatal vincellér. Későn jött a nyár, változott az idő, nem fejlődhettek egyenletesen a szemek. Volt fagykárunk, volt jégkárunk — szóval volt már jobb Is ennél. Mi egytől egyig megtettük a magunkét.

— Meg aztán — szól közben komótosan a puskás csöszbácsi — sose volt annyi seregély errefelé, mint az idén. Nem győzőm a puskát durrog- gatnl. Elmennek, de megint visszajönnék. Egy-egy seregben talán több tízezer éhes csőrt tehetne megszámlálni. De az bizony eddig még senkinek se sikerült. — Adjatoik több pat- róntl — fordul a vincellérek felé. — Már megmondtam tegnap is, hogy az eddigi adag kevés.

Az asszonyok nemcsak a fürtöket szedik. Hullanak a szemek, s a földön nem maradhat a drága kincs. Sok kevésből tesz a sok. A tavaJyi szürettel Is annyira elmaradtak, hogy a lehullott szemeket nem Is volt Idő felszedni. Hiába a föld embere nagyon ki van szolgáltatva az Időjárás szeszélyeinek. De azért a magáét mindenki megteszi.

Másnap reggel hangos zeneszó ébreszti Komáromot. All a vásár.- Téb- lábolok a sátrak, körhinták és vásári atrakoiók között. Nem sietek. Dél körül akarok csak az elsőpéteriek borkiméréséhez érni, mert tegnap úgy ígérték akkorra kész tesz a bír- kagulyás. Nehéz megállni — így hát már tizenegykor ott vagyok.

A vincellér robog be egy apró motoron. Börzekés fiatalember, a- kíról egy újabb pohár ürítése közben kiderül, hogy a pincegazda tia, a Vili. Pócs Vilmos tisztes nevén. Ö hát az én emberem, hiszen a szünetelők közé készülök, ahonnan ö jött, s hová visszajön velem. Ugyanazon az apró motoron búgatunk felfelé a szőlőhegyre. Aztán gyalog folytatjuk u- tunkat, mert nagy a sár. A sár apropóján Jön szóba a szőlőtőkék talajának nedvességtartalma. A szőlőkarók mindenütt vasból és betonból vannak, A fiatal vicellér szerint, a hatméterenként elhelyezett betonoszlopok rengeteg nedvességet szívnak el a tőkéktől, s neki az a véleménye, hogy szőlő mellé nincs jobb a takarónál. Tört is rajta a tejét, hogy majd az új telepítéseken hagyományos módon, fával karózzanak. Hogy slkerül-e megvalósítani a tervet, az

miért nem tartom a többiek iramát. Zúgolódnak. Különben mégsem olyan rossz itt, csak ez a szüret ne lenne. Mert Ilyenkor szüret Idején mozog legjobban az ember keze, s akarva akaratlanul is azon veszem észre magam, hogy megint lehagytam a többieket.

— Mit szólnak hozzá a többiek — kérdezem. Az asszonyok nevetnek. Hát persze, még fiatalok a csontjai. — mondják. — Ml meg már higgadtabbak vagyunk.

— Nem arra féltékenyek talán, hogy Éva esetleg ronthatja a normát? — Kórusban nevetnek, s mindnyájan azt mondják: dehogy, dehogy hiszen ezt a szőlőt úgyis nekik kell leszedni. Nincs itt semmi baj, mindenki lelkiismeretesen dolgozik s mindenki egyaránt büszkén mondja, hogy az ö szövetkezetükben terem a környék legtöbb és legjobb bor*.

A birkagulyás fejedelmi. Italukat ismét megdicsérem, aztán kezet- rázunk. Pócs Vili, a vincellér ma csapos minőségében fehér kötényben búcsúzik. Tőle kérdezem meg hát, mennyit adott el a korai borból. —- Tizenöt hektó biztosan elfogy a két nap alatt.

Távozóban ©képp töprengek: a kitűnő alsőpéteri bor ára húsz korona. A murolt meg huszonötért viszik, mint a cukrot, pedig art nem kell érlelni, takargatni, fejteni, nem kell gondozni hónapokig, évekig, mint az aranyszínűvé sárguló tiarta bort. Persze jó ez a műről is. Igazi szüreti hwnglatba estem tőle tegnap.

KESZELI FERENC

3

Nem tudnak róla

SZISZ leivicei járási bizottságán csak amikor mindezzel végez, akelmondom, hogy a Kozmetika lévai üzemének Ifjúsági szervezté- ről szeretnék írni. Aztán az Iránt érdeklődöm, megérdemllk-e a lányok, hogy írjunk róluk.

— Nem nagyon —- mondja Ján Herha, a járási bizottság elnöke. Majd hozzáteszi: — KI tudja? Lehet, hogy nekünk Is új lesz, amit megtud.

Nos, akkor én mindenképpen a Kozmetikába megyek, határozom e! és elhatározásomat közlöm Is az elnökkel. Ö ugyan csodálkozik e- zen, de nem ellenzi a szándékomat és útravalőul közli velem az üzemi szakszervezet elnöknöjének a nevét.

Matilda Breznenská, az üzemi ifjúsági szervezet elnöknőj«.

A portán tehát Matilda Breznen- skát keresem.

— Még nincs Itt, de minden pillanatban jöhet, mert délutáni műszakos, és ilyenkor jár munkába... Már itt is van — mondja a portás- nő, és visszaköszön az elnöknönek.

— Blvtársnő, önt keresik! — szól a portásnö, és én elmorndom neki jövetelem célját.

— Jó, parancsoljon! De talán jöjjön be vetem az üzembe, mert van még egy kis munkám, meg aztán itt úgy sincs hová leülni.

Menet közben készletezem jövetelem célját, és elmondom azt Is, hogy nem a legjobb színben tűntették tel őket.

Az elnöknőnek a földbe gyökerezik a lába, majd elvörösödik, csodálkozva néz rám, és megkérdi:

— És mit mondtak?

— Mit, hát azt, hogy nem igen tudják magukat dicsérni.

— Nem tudnak dicsérni? Nem tudnak, de ez nem olyan egyszerű. Harminc tagunk van, és ebből csupán négy a lévai, a többi bejáró. Elképzelheti, milyen nehéz a munka, ha műszak után mindenki rohan haza.

— Szóval mégis igazat mondtak?

— Nem erői van sző! Én csak a nehézségekről beszéltem, és nem arról, hogy talán nem dolgoznánk. Megáll az ember esze, hogy ilyesmit mondanak. Hiszen dolgozunk. Megtesszük a magunkét, csak talán nem tudnak róla, hogy mi mindent csinálunk. Feladatunk az üzem díszítése, a faliújság, ml vezetjük az üzemi rádiót, sportolunk, szórakozunk...

K

özben beérünk a munkahelyére, az ismert Barbus borotvaszappan tubusolójába és ott 1« a művezetőd irodába.

— Egy pillanat, mondja, és én látom, hogy most egy kicsit bizony várnom kell, mert hiszen nem azért jött jóval a műszak előtt, hogy velem társalogjon, hanem hogy átvegye kollégájától a „stafétabotot“, megbeszélje a délelőtti fejleményeket és Intézkedjen, hogy idejében és a legmaígyobb rendben kezdhesse a műszakot.

Látván ett, kicsit visszahúzódom, hogy ne zavarjam a munkában, ö nem is hagyja magát zavartatni: bemegy a csarnokba, megbeszéli az emberek beosztását, átcsoportosít közülük néhányat,. kiadja az utasítást, hogy hol jelentkezzenek, és

kor fordul Ismét felém. Ekkor a nyitott ajtón keresztül megpillantja az egyik csarnok bejáratánál az ü- zeml igazgatót. Mikulás Kováé mérnököt, és eszébe jut, hogy engedély nélkül hozott be a gyárba. Az Igazgató elvtárs utólagosan megadja az engedélyt és behív az irodájába. Meglepetésében ő Is csak csóválja a fejét:

— Hogy nem dolgoznak? Nem. ez nem Igazi Szerintem dolgoznak és pedig jól. Ismerem a lányokat, hiszen mit mesternők, részleg-, laboratórium- és raktárvezetők Wbb- nylre közvetlen beosztottjaim voltak, úgy hogy nyugodt szívvel mondhatom nincs rájuk panasz sem a munkában, sem pedig a társadalmi tevékenységben. Mondhatom, kevés ilyen aktív és összeforrott kollektíva van. mint a mi Ifjúsági szervezetünk. Nincsenek sokan, de ők aztán összetartanak, és szinte telke! egy-egy üzemi találkozónak, sport- vetélkedőnek. Még egyetlen szo- bácskát sem tudtunk a rendelkezésükre bocsátani. Nincs nekik hol összejönni, nincs hol megbeszéljék a gondjaikat. A tervünk évről évre növekszik, az üzem pedig marad a régi, úgy hogy ók is — szegények velünk együtt érzik ennek a szűkös helyzetnek minden gondját-baját.

— De hogy tehet az, hogy ilyen vélemény alakult ki az üzem ifjúsági szervezetéről?

— Azt tudom. Itt, az óriási textilgyár árnyékában, ahol olyan nagy Ifjúsági szervezet működik, elhomályosul a ml munkánk. Meg aztán úgy látszik, hogy a ml lányaink nem tudják „eladni, pénzzé tenni“ azt, amit csinálnak. S persze, az is igaz, hogy amióta Igazgató vagyok, még egy Instruktor sem járt az ü- zemben, mert ha legalább néha benéztek volna hozzánk, akkor látniuk keltett volna, mi mindent csinálnak a lányok.

Később Ismét találkoztam Matilda Breznenskával. Most már van egy kis ideje, elmondhatná, felsorolhatná, hogy ml mindent csinálnak, csináltak az utóbbi években, de valahogy nem tartja ezt fontosnak, és inkább meginvitál egy kis üzemnézésre kolléganőjével Mária Befko- vával együtt, aki mint mesternö a sainpontöltö csarnokért felel.

Mária Befková mesternő

A

hogy járjuk az üzemet, a gépek zúgásától nem mindig értem a szavukat, de végül Is, amikor kiérünk az udvarra, Márta Befková így summázza az egészet:

— Köztudott, hogy munkaidőben nem lehet SZISZ-munkát végezni, de azért ez nem azt jelenti, hogy eldobni való lenne a munkánk. Tudunk lelkesedni, szórakozni és dolgozni Is. És hogy olyan körülményeink vannak az üzemben, hogy nem tudunk létrehozni, nem hozhatunk létre egy Ifjúsági szocialista munkabrigádot, vagy hogy mivel csupa lányból áll az üzem munkásgárdája, nem lehet olyan sokoldalú a tevékenységünk, erről nem ml tehetünk. Én azt hiszem ez egyáltalán nem hiba, ezt látni kellene a- zoknak Is, a'kík értékelnek.

Németh István

f