Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-10 / 37. szám
köivetlen közelében volt « hatalmas fenyő, s alatta a kis kút. Vagy tíz lépéssel távolabb pedig az elhagyott tűzhely. Katarina ott ült előtte egy kidöntött szálfán és egy gallyal tanácstalanul turkált a hamuban. Nem tudta, mihez kezdjen. — Itt ez a pár szem krumpli, és még azt se tudom megfőzni. Nincs gyufánk. Kerubin szeretett volna rajta segíteni, szerette volna elűzni, kinevetni a gondját, de ö maga is rájött, hogy a lánynak igaza van. — Ki kell találnunk valamit — mondta. — Megbeszéljük, gyere. XIV. — Nem rázott, ringatott, mint a csónak a nápolyi öbölben — nevetett fel a lány. — Szóval az öreg mondta, hogy autóbusz — törte a fejét Kerubin. — Nem mondhatta, hogy Hotel Imperial Palace, hiszen kl se tudná mondani, de amint látod, minden kényelemmel ellátott szállodára gondoitl Egy régi. ócska karosszéria. Azok az emberek vontatták ide, akik télen az erdőn dolgoznak, hogy a hideg elől legyen hol meghúzni magukat. Az utóbbi Időben azonban már csak az egerek lakják. — Lakták. Mától kezdve ez a mi mesebeli királyságunk. Hetedhét országon túl... — Nem, nem, Jankói — vágott a szavába a lány. — Ez a búvóhely annyira azért nem jó. A karosszéria ugyanis a falu mögött, csaknem az út végében áll. — Nagyon közel? — Talán egy óra járásnyira a falutól, de alig ötven lépésnyire a helyhez, ahol az út véget ér. Nem tudom, elég biztonságos vár e ez a hercegntk és a hercegnőnek, akik kegy- vesztettek lettek. — A jó tündérek majd megvédnek bennünket. — Hiszen ha megbízhatnánk bennük. De nem vagyok benne olyan biztos. Félek —- mondta a lány. — Milyen jó vagy te, Katarina. — Nagyon szeretném, ha gyorsan felgyógyulnál. — Már egészen Jól érzem mágam. — De nincs semmink. — Hiszen nincs is szükségünk semmire. — Kötszerek, orvosságok! — A seb már begyógyul magától Is. — De ennivalónk sincs. Nézd csak mit találtam — megmutatta B fazekat, amelynek az alján néhány kicsírázott krumpli árvállott. — A kis kútban van víz Is. — Hát akkor adj innom. Katarina elfutott, de mindjárt vissza Is Jött, és tanácstalanul megállt az ajtóban. Nagyon szerencsétlennek látszott. — Ml van, ml a baj? — kérdezte Kerubin. — Nincs semmi, amiben vizet hozhatnék. — Mi az, király atyánk nem adott a kelengyével edényeket? Király anyánk pedig elfelejtette becsomagolni a kristálypoharakat? Tudod, hogyan Isznak az erdőben? A tenyerükből. Hozz nekem egy kis vizet a tenyeredben. Katarina kiszaladt, de néhány pillanat múlva már jött Is vissza. Egymáshoz szorított tenyerének a mélyén pár kortynyl vizet őrzött. Le nem vette volna róla a szemét, nehogy útközben akár egy csepp is küoccsanjon. Kerubin fölé hajolt és megitta. A víznek jó tenyölllata volt. Aztán a lány nedves tenyerét az arcára szorította a magáéval meg befedte őket. — Ezután már mindig így kellene lenni — mondta. — Egész életedben tenyérből akarsz Inni? — A te tenyeredből szívesen innék! — Ihatsz is. — Akkor minden nap ünnep lesz az életemben. Felveszed majd a legszebbik ruhádat, fehér kesztyűt húzol, beszállunk a repülőgépbe és... — Saját repülőgépünk lesz? — vágott a szavába. — Igen sárga és piros színű. — És hova repülünk majd, Jankó? — Elmegyünk, megnézzük a kimustrált autóbuszt a Róka- hegy alatt. Mert azt itt hagyjuk emlékeztetőül. — Hogyhogy emlékeztetőül? — Ahelyett, hogy csomót kötnénk a zsebkendőnkre, ezt hagyjuk Itt. — De miért? — Hát, hogy el ne felejtsem hol adtál először Innom a tenyeredből. — Katarina huncűt szemével Kerublnra nézett és elmosolyodott. — Hogyan tudtál te géppisztolyból lövöldözni?! Te a templomba való vagy a karzatra passiót énekelni. — Egy Ilyen gyönyörű tündér mellett a legdurvább rabló is gyöngéd szívű herceggé válik. Talán csak nem akarod azt mondani Katarina, hogy nem tudsz a varázserődről? — Bárcsak lenne, akkor varázsolhatnék Ide legalább egy cipőt. Az autóbusz egyik oldalán pad húzódott végig, a másikat fekvőhellyé alakították át. Kerubin a dohos szénán feküdt. Katarina fenyőgallyal fölseperte a padlót és söprűjét az e- gyík sarokba állította. Egyébként bent az autóbuszban nem volt semmi más.: Kerubin ledobta magáról a pokrócot és felült. Megszédült. Le kellett hunynia a szemét. Aztán hogy a szédülése elmúlt, felállt és kiment. A favágók egy kis tisztásra állították az autóbuszt. A busz — Miről akarsz beszélni, janko? — Rólunk, kettőnkről. — Amit tudnom kell, tudom — próbált Katarina kitérni a beszélgetés elől. — Tudom, hogy Itt vagy nekem, és ez engem kielégít... — Ö, a mesebeli kislány...! — mondta Kerubin, megfogta a lány kezét, és a lány egész testével hozzábújt. Aztán leültek egy nagy köre, amely az autóbuszba vivő lépcső egyet-, len fokát jelentette. — Ez haditanács — mondta Kerubin. — Megbeszélünk mindent egyszerre, és aztán több szó pem esik róla. Ügy gondolom, hogy még eltart legalább egy hétig, amíg magamhoz jövök annyira, hogy a mieink u- tá<n mehessek. — Miért beszélsz az elmenetelről? — kérdezte a lány. — Azért, mert most mlndón- ről beszélnünk kell. Először is fel kell vennünk a kapcsolatot a mieinkkel. — De nem tudjuk, hogy hová mentek. — Nem lehetnek messze. Aztán meg élelmiszertartalékokat kell szereznünk. Még egyszer le fog kelleni menned a faluba. — Az Itt van alig egy öra- járásra — jegyezte meg Katarina és örült, hogy a fiú állt elő ezzel a javaslattal. Félt e- gyedül hagyni őt az erdőben, de tudta azt Is, hogy ez az e- gyedüll megoldás. Ezért Jelentette ki készségesen: — Amint besötétedik, mindjárt le Is szaladok. — Meg kell próbálnod valamit megtudni a mieinkről. — Tudod mit, Janko? Minek várjak itt addig, amíg besötétedik? Egyedül megyek, és a faluban otthon vagyok. Senkinek se leszek feltűnő. Mindjárt Indulok Is. — Mikor Jössz vissza? — kérdezte Kerubin. — Mindjárt visszajövök. — Nem Időzöl fölöslegesen egy pillanatot sem? — Nem, nefélj. — Magamban számolom majd a perceket... Katarina visszament az autóbuszba és a batyuját kezdte készíteni. Kerubin az ajtóban állt és nézte. A lány egy kicsit habozott, de aztán mégiscsak kimondta. — Jankó...? — Tessék, Katarina... — Szeretném, ha... — Mit szeretnél Katarina? —■ A pisztolyodat. — Minek neked a pisztoly? — Csak ügy, a biztonság kedvéért. — Félsz? — Az ember nemcsak akkor hord pisztolyt, ha fél. — Úgy gondolod, hogy lent a faluban esetleg...? — Csak azt gondolom, hogy jö, ha az embernek van fegyvere. Ha nem is várok semmit, és ha nem is félek Jobban, mint a többiek. Kerubin benyúlt a hátizsákba, és átadta neki a pisztolyt. — Tudsz vele bánni? — kérdezte aztán. — Nem. — Még nem lőttél soha? — Nem, szerencsére még soha nem volt, miért. Kerubin leült melléje és magyarázni kezdte: — Ez Itt a tölténytár, ez a biztosító, így kell kiblztosíta- nod aztán már csak meg kell húznod a ravaszt. Próbáld meg! Katarina, mint valami útála- tos varangyos békát vette kezébe a pisztolyt. — Nem, inkább nem kell! — mondta. A pisztolyt a batyujába tette, aztán kiment és fenyőágakat kezdett behordani a buszba, és kezdte őket szépen sorjában egymásra rakni, mint a- mikor a tetőt fedik be szalmával. — Ml lesz az? — kérdezte Kerubin. — Hát az én ágyam. — Azt hiszed, hogy itt hagylak aludni a földön? — Miért, talán fürdőszobás szobát kínálsz fel helyette az Imperial Palace-szállóban? — És mivel fogsz takarózni? — Hozok majd hazulról pokrócot. És azért csinálom most meg az ágyamat, mert akkor amikor megjövök, sötét lesz. Tényleg, Janko, el ne felejtsek gyertyákat hozni. Az ágy elkészült. A batyuját, amelyben csak a pisztoly bújt meg a hátára vetette, s aztán még leült Kerubin mellé a prlccsre. Mindkét kezét odanyújtotta neki, s azzal elment. Az ajtón át nézett utána, hogyan tűnik el az egyik vízmosásban. A lány meg se fordult. Kerublnnak'csak most Jutott e- szébe, hogy hátha vissza se jön többet. Friss levegőt kellett szippantania. Kiment az autóbusz elé. Letérdelt a kúthoz, hogy Igyon. A kis tavacska fenekén két tarajos gőte bújt meg. Sárga-fekete foltosak voltak, akár a német autók. (Folytatjuk) STANISLAV BEBJAK: HEURÉKA — Heuréka, heuréka! — e kiáltással rontott be Arkhimédész anyaszült meztelenül a találmányvédO hivatalba. — Felfedeztem egy törvényt, amely fó pár évvel előbbre lendíti az emberiség fejlődését! — Na, most már elégi — vágott közbe a hivatal vezetője. — Kétségkívül örömünkre szolgál, ha Siracusa derék polgárai felfedezéseken törik a fejüket, de ön Is belátja, hogy Ilyen erkölcstelenséget nem támogathatunk. A meztelen Arkhimédész becsapottnak érezte magát. ■ Azt remélte, hogy szívesen fogadják, megveregetik a vállát, és íme... — En... tudja, én vagyok az a bizonyos Arkhimédész, Arkhimédész Fricl, született 725-ben, június 15-én időszámításunk előtt, Siracusa polgára, Akropallsz utca 5, mindjárt itt a sarkon. Tegnap Illedelmesen köszöntem ts önnek... A vezető hajthatatlan maradt, és a helyzet kezdett kényelmetlen lenni. — Nézze — állhatatoskodott Arkhimédész, — Ezt a törvényt az Iskolában fogják oktatni. Már csak nem fosztja meg a gyerekeket ettől a kis Örömtől. A hivatal vezetője begerjedt; — Nem elég, hogy meztelenül futkos, még az em bér lelkiismeretét sem kíméli. Méghogy híres törvény, a gyermekek fogfák tanulni. De, hogy lássa, ki vagyok, vegyünk mindent szép sorjában. Tulajdonképpen miért kezdett el foglalkozni ezzel a törvénnyel, amely... és mondja, van magának egyáltalán engedélye foglalkozni ezzel a problémával? Arkhimédész dühbe gurult. Mikor azonban a vezető erről az oldaláról kezdte feszegetni az ügyet, esélyt szimatolt. — Elárulom, de csak önnek, hogy nekem ntjjics szükségem engedélyre. Engem egyenesen a császár fogadott jel... A hivatal vezetője elsápadt. — 0 hívatott, és azt mondta; „Fricl, elkészült az a- ranykoronám, és most szeretném tudni, nem loptak-e meg a biíangokl" Ezért fedeztem fel a törvényt. A vezető álig tudott szóhoz futni; _ — Tényleg 6 mondta? — Tényleg, csak úgy bizalmasan. Es még hozzátette, ha sikerül megállapítanom, akkor„. — Es sikerült — kérdezte a találmányvédő hivatal vezetője. — Sikerültl Természetesen sikerült. Hiszen látja. — És csak úgy sikerült felfedeznie egy tőrvényt. Csak úgy, minden nélkül? — a hivatal vezetője igyekezett a helyzet magaslatán maradni. —■ Csak úgy! — mondta Arkhimédész, szemmel láthatóan élvezve a fejleményeket. — A ml segítségünk nélkül? Anélkül, hogy kapcsolatba lépett volna velünk? Anélkül, hogy elfőtt volna utánunk, és megvitatta volna velünk a fontosabb problémákat?! Anélkül, hogy Igénybe vette volna Intézményünk tudományos és kutató berendezését? Arkhimédész megint zsákutcába került, ezért ismét a császárral érvelt. — Nézze, öt most hagyja békén — a hivatalnok hajthatatlan maradt. — Neki most más dolga van. S köztünk legyen mondva, neki fogalma sincs arról, mtt jelent egy felfedezés. Először Is be kell iktatni a kérvényt, hogy egy törvényt egyáltalán felfedezhessünk. Aztán... dehát örmek hiába magyarázom. Tulajdonképpen, hogy is hangzik az a törvény? — Minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszi, mint amennyi az általa kiszorított víz súlya. A hivatal vezetője hitetlenül rázta a fejét. — Ez valóban igaz? Hogy őszinte legyek, egyes részletet nem tetszenek nekem. Milyen foiyadékba? S fő- teg ml haszna a törvénynek? Látja, mennyi probléma merül fel egyszeriben az ön törvénye körül? De, hogy lássa, kivel van dolga, ml majd megvizsgáljuk a törvényét. Megoldjuk, megfeftfük. Mielőtt felterjesztenénk a császár elé, elméletben és gyakorlatban ellenőrizzük. Három-négy hónap múlva érdeklődhet... Három hónap múlva Arkhimédészt hivatalosan értesítették; „Az ön törvénye a testek folyadékba mártásáról kísérleti stádiumban van. Szívesen vennénk azonban, ha... .Arkhimédész végig sem aévasta a levelet. Kitámoly- goit az utcára és lerajzolta a köreit... i Fordította: P. L. A legszebb két év Huszonöt éves vagyok, két éve szeretek egy saép, fiatal asszonyt, egy hároníéves klsflúcska anyját. A házassága szinte kezdettől fogva boldogtalan, bár a férje jóvágású, sikeies fickó. De nem családszerető: a kalandjainak éil, a jő keresete csak neki Jó. Az asszony egy fillért se lát tőle, egymaga gondoskodik a gyerekről. Ha elválnának és hozzám jönne, én szivesen'örökbe venném a kisfiút, de az asszony habozik. Szerinte a gyereknek szüksége van az apjára. És attól Is fél, hogy nem ítélik neki a kisfiút. Más baj is akad. Az én szüleim szeretnék ugyan, ha megnósülnék, szép nagy házunkban volna hely a feleség ^ a gyermekek számára, de hallani sem akarnak gyermekes, elvált asszonyról. kés elvált asszonyról. Két év óta nem foglalkozóim más nővel, vele meg, sajnos, nincs viszonyom. Szeretem és elkeserítő, mennyi az akadály köztünk. Mit tegyek? H. P. Félek a csalódástól Negyedikes gimnazista vagyok, jeles tanuló, s ha minden sikerül, szeretnék orvos, lenni. Van egy nagy bánatom: csípőficamos vagyok. Anyám szerint ez alig látszik a Járásomon, de 6 elfogult. Volt, aki már gyerekkoromiban gúnyolt emiatt, s ez nagyon fájt. Elsős gimnazista koromban szerelmes lettem egy fiúba. Egyszer sétálni hívott, és a parkban szemtelenkednl kezdett. Faképnől hagytam. Utánam szólt: megjátszod magad, te sánta! Azóta nem mertem fiúval szóba állni. Fél év óta a bátyám katona, és a bajtársával levelezek. A bátyám Itthon volt szabadságon, elmondta róla, milyen magányos, csa- ládtalan, nem akarnék-e vele levelezni? Azóta kiderült, hogy mennyire hasonló az ízlésünk, érdeklődésünk. Kicseréltük a fényképeinket Is. Nagyon kedves az arca. 0 szép kislánynak nevezget leveleiben, s szerelmes verset Is Irt hozzám. A bátyám aligha beszélt neki a testi hibámról. Most tépelődöm, nem kellene-e megírnom? Anyám szerint nincs mit, semmiség az egész. Ml lesz, ha emiatt mégis szakít veiem? Ügy érzem, nem tudnám elviselni a csalódást. Erzsi Nem ezt vártam... Tizenkilenc éves létemre nagyon elkeseredett vagyok, üldöz a sors, és üldöz az apám, aki könyörtelen hozzám. Pedig úgyis annyi bajom van! Rossz társaságba keveredtem, elrontottak, és rengeteg pénzem ráment. Tudom, ml a szolidaritás, és nem akartam senkit elárulni. Sajnos, a- pám mégis megtudott mindent, és olyan jelenetet csapott, hogy ma Is a betege vagyok. Lehordott mindennek, azt mondta, ezek után nem bízik bennem, egy szavamat som hiszi. A gyermek nem ezt várja az apjától, hanem megbocsátást, s azt, hogy a Jő útra vezesse. Bárcsak ne kellene ennyire apámtól függenl, terhére lenni. Csak anyámra való tekintettel tűrök, különben már elhagytam volna őket. De anyámnak nem akarok fájdalmat oko2ail. Tanácstalan Válasz a Mimóza jeligéjű levélre Válaszomane vedd sértésnek. Túlságosan szeszélyes vagy az udvarlőddal szemben. Tetszett neked egyáltalán az a brosstű, melyet együtt választottatok? Ha igen, miért cserélted el a barátnőddel, ha pedig nem, miért nem választottál másikat? Vagy talán először tetszett, és aztán kiábrándultál belőle. Nemtetszésedet nem kellett volna a vőlegényed tudtára adni, mert az valóban sértő volt. Mint írod, a vőlegényed folyton megsértődik, hogy te rendszeresen elkésel. Hányszor van az a „valahányszor“? Bizonyára te Is megsértődnél ha „valahányszor elkésne“ az udvarlód. Csak annyit tudok ajánlani, hogy vess véget ennek a gyerekes szeszélyeskedésnek. Különben egyszer elfogy a vőlegényed türelme, és a csalódás fájdalmas okulásul szolgál a jövőre nézve. Rómeó és Júlia
