Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-26 / 9. szám

YD « '<$ M O ■ a w Üh w Wa s; o Mi M cn 'g '4 M cn VISSZAPILLANTÁS ÉS TERVEK Folytatás az 1. oldalról AZ ÜJlTÖK JÁRÁSA ROŽŇAVA (ROZSNYÖ). Igen, így Is ne­vezhetnénk a Járás fiataljait. Ugyanis csu­pán a lnbeníki alapszervezet tagjai 53 újí­tási javaslatot dolgoztak ki a múlt év fo­lyamán, amelyek megvalósításával 2,63 mil­lió koronát takaríthatnak meg. N t/) . ,«2 ►4 VD A járás fiataljai sokat segítettek a me­zőgazdasági munkák végzésében is. így például 70 ezer brigádórát dolgoztak le a burgonyabetakarítás során. Szép példaként megemlítjük még a paéal fiatalokat, akik a helyi kulúrház építkezését Ifjúsági építke­zéssé nyilvánították. Melyiket a sok közül? Ez a kérdés foglalkoztatta kilencedikeseink ezreit az utóbbi napokban. Milyen problémák előzték meg a döntést, kik segítették tizenötéves fia­taljainkat a pályaválasztásban? Kérdéseinkre a kolárovói (Guta) AKI-ban kaptunk választ. Hová majd? — kérdik napjainkban a kilencéves Iskolák végzős tanulói, vagy he­lyettük a szülék és pedagógusok. Vannak, akik középiskola felé veszik az útjukat, mások szakiskolába Igyekeznek. Akadnak olyanok Is, akik odahaza maradnak és vár­nak, amíg betöltik a tizenhatodik életévüket, aztán megfogják a lapátot, a seprőt, • már az elad hónap után számlálni kezdik, mennyit Is érnek. H elytelenül cselekszenek; eleve fel­adják lehetőségeiket, de nem min­dig ék hibáztathaték. Bartanusz Attila, Kolá rovó (Gúta) legna­gyobb alapfokú, kilencéves Iskolá­jának az igazgatóhelyettese Is így iáitja: — Sokszor a legjobb szándékunk ellenére sem tudjuk elérni, hogy egy-egy diákunk szakmát tanuljon. Hiába végzi al a 9. osz­tályt, hiába van meg minden föltétele ah­hoz, hogy Jó szakmunkás legyen belőle, a szülei kijelentik, hogy elég volt a kilenc év, ók már tovább nem dolgoznak a gye­rekekre. Nem tudjuk megértetni velük, hogy csak a gyereküknek tesznek ezzel rosszat. De ez a helyzet nem általános érvényű. Az Iskolában az Idén ötvenheten végeznek, és ebből tizenheten középiskolába jelent­keztek, harmincnégyen pedig szakmunkás­képzőbe. Az ötvenhét tanulóból hatan nem tanulnak tovább. £s még egy adat: az öt­venhét tanuló közül különböző okok miatt tizenkettőn nem Jutottak el a 9. osztályig, és mégis többen közülük szakmunkáskép­zőbe jelentkeztek. MLndez az Iskola jő munkáját dicséri, és kiváncsivá tesz ben­nünket arra, vajon hogyan dolgoznak? — Arra törekszünk, hogy mind az isko­la, mind a szülő egyazon véleményen le­gyen. Korábban megtörtént, hogy ml rábe­széltük a gyerekeket egy-egy szakmára, a szülőik aztán lebeszélték róla, vagy egé­szen más szakmát javasoltak. Sokszor o- lyant, ahol már úgyis sok volt a Jelentke­ző, vagy magasabb Igényeket támaszottak a tanulókkal szemben, mint amilyen tudás­sal rendelkezett a gyermek. Az iskolában én végzem a pályaválasztással kapcsolatos teendőket, de természetesen nem én egye­dül. Az osztályfőnökökkel közösein érjük el azt, hogy tanulóink a személyes tapaszta­lat, tájékozottság és egyéni elképzelés a- lapján választanak szakmát. Hogy mit ért az utóbbi mondat alatt, azt később tapasztalom, mert míg a pályavá­lasztásról beszélgetünk, bekopog Bruncvlk Irén és Álló Margit. Bejelentik, hogy ők már döntötttek, szakmát választottak: vi­rágkertészek szeretnének lenni. — Miért? — kérdeni b.iiuüvu Iren äs Allo Margit Bartanusz Attila — Szeretem a virágot — mondja Brunc­vlk Irén és hozzáteszi: — Először nem tud­tuk, hogy hová menjünk. Gondolkoztunk azon, hogy Partlzánskéba, a cipőgyárba Je­lentkezünk, aztán meg a cémagyárban szerettünk volna tanulni, végül mégis úgy döntöttünk, hogy nem megyünk olyan messzire. A bátyám ts Karván tanult. Szép helyen van az Iskola, és bennlakásos... A IX. B osztály leányai a tornaterem­ben tartózkodnak, a fiúk pedig osztályfőnökük, Tóth Istvánná ma­gyarázatait hallgatják, amikor be­kopogunk hozzájuk. Az első padok­ban ülnek, figyelnek és nehéz is kizökkenteni őket a korábbi gondolataik­ból. Bucsat János az akt végre elmondja, hogy miért Is megy szakiskolába: — Amióta eszemet tudom, mindig autó­szerelő szerettem volna lenni, de látom, hogy nagyon nehéz bekerülni. Ogy döntöt­tem, hogy Považská Bystricami gépgyárba Ipart tanulónak Jelentkezem. Kitanulom az a ütő villanyszerelő szakmát, és amikor be­fejezem az Iskolát, visszajövök Kölárovőra (Gútára) a vágbesztercai gépgyár Ide ki­helyezett gyáregységébe, amely motorke­rékpárokat gyárt. így sem a várostól, sem a motoroktól nem kell elszakadnom. Vasi Béla, Marosi Sándor és a többiek is valahogy így gondolkodnak. Az egyik asz­talos, a másik kőműves szeretne lenni. Az első már kis kora óta mindig a fát szeret­te, a másik segédkezett a házépítés körül, és megkedvelte ezt a munkát. Az osztály­ban többen úgy gondoják, ha esetleg ked­vük lesz, akár tovább Is tanulhatnak, és érettségivel fejezhetik be a tanulmányai­kat. — Nem ritka az az eset sem — mondja ismét Bartanusz Attila —, hogy kiváló és példamutató szülök gyerekei nem tudják, hová menjenek. Ezért arra kérjük a szülő­ket, beszéljenek a gyerekeiknek a szakmá­jukról, a munkahelyükről, a foglalkozá­sukról, az üzemről, ahol dolgoznak, hogy legyen a gyerekeknek elképzelésük a gyá­rak, vállalatok munkájáról, életéről A ztán arról beszél még, hogy ebben a munkában sokat segített nekik a Járási Pályaválasztási Tanácsadó. Eddig négy füzetet adott tol. Eb­ben tájékoztatja az Iskolákat arról, hogy milyen üzemekben, gyárak­ban milyen szakmát tanulhatnak a végzős tanulók, s hogy az egyes szakmához mi­lyen képességekkel kell a tanulóknak ren- delkeznlök. Az általa végzett összesítések alapján arról Is tájékoztatja az iskoláikat, hogy ml a követelmény az egyes Iskolákon, milyen eredményeket érnek el a diákjaink a felvételi vizsgákon stb. A Járási Pályaválasztási Tanácsadó a Du- namentt Múzeummal közösen kiállítást nyi­tott azzal a céllal, hogy bemutassák az ország — és ezen belül a komáromi Járás — egyes üzemelnek a munkáját, hogy bő­vítsék a tanulók látókörét, és segítsenek a diákoknak pályaválasztást gondjaik megol­dásában. Megnéztem a Dunamentl Múzeum kis kiállítását. Érdekes és újszerű kezdemé­nyezés. Az Iskolák végzős tanulói nemcsak tájékozódhatnak általa, hanem módjukban áll összehasonlítást Is tenni és ennek alap­ján választani Korunk tudományos forradalma nemcsak új tudást, hanem ú] szakmákat, ü] foglal­kozási ágaikat Is teremtett. Mindenki meg­találhatja ezt a területet, ahol a legjobban érvényesítheti tehetségét. Németh István Tóth Istváuué 18 000 SZISZ-TAG NITRA (NYITRA). A nyitnál Járás azok közé tartozik, amelyekben a fiatalok szer­vezett tagságával nincs baj. A Járásnak több mint 18 000 SZISZ-tagJa van, és ez a létszám szinte naponta emelkedik. El lehet mondani, hogy csaknem minden ifjúsági szervezeti tag aktívan részt vett a SZISZ politikai oktatásán. Á Járás fiataljai nagy súlyt helyeznék a kultúnmunkára, és sokai foglalkoznak a jövő SZISZ-Sagjalval, a pionírokkal. A nyitnál Járás fiataljainak tanácskozá­sán részt vett Ondrej Saling mérnök a SZISZ Szlovákiát Központi Bizottságának titkára. KLUB — DE CSAK A SPORTOLÓK SZÁMÁRA? DDNAJSKÄ STREDA [DUNASZERDAHELYJ. A járás tavaly Munkaérdemrendet kapott a mezőgazdaságban elért eredményeiért. Ezt az érdemrendet a fiatalok Is maguké­nak mondhatják, hiszen a járás mezőgazda­sági jellegénél fogva a fiatalok túlnyomó része falnsi SZISZ-szervezetekbe tömörült. Az elmúlt két évben emelkedett a járás­ban a „Szocialista munkabrigád“ címért versenyző ifjúsági kollektívák száma. Sőt, van egy olyan brigádjuk is, amely a „SZISZ I. kongresszusának kollektívája“ címet vi­seli. Az Oj Ifjúság hasábjain már többször is Irtunk róluk — az ekecsi szövetkezet fiataljairól. A jövőben nagyobb gondot kívánnak for­dítani a klubmozgalomra, és Ideálisabb e- gyüttműködést szeretnének elérni a többi lömegszervezette). Ezt azért hangsúlyozzuk, mert például Calovón (Nagymegyer) a fia­talok klubját „köcsönvették“ a sportolók, és azóta a helyiség megszűnt létezni, mint ifjúsági klub. Folytatás a 4. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents