Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-12 / 7. szám
3 új ifjúság JOHN g HYNAM: — Búj] be! — kiáltottam és az ajtón egy termetes rendőr dugta be a fejét. — Jő estét! — köszöntött udvariasan. — Ha nem veszi rossz néven, befejezem a sminkeiést — bólintottam oda neki, és egy székre mutattam. — Tudja, hogy van ez. A közönséget nem érdekli, hogy lopás történt a cirkuszban, a pénzéért szórakozást alkar. Azt várja, hogy a megfelelő időben megjelenjek, és más semmi nem érdekli. És egyébként sem szeretném kiábrándítani a gyerekeket. A rendőr bólintott, és előhúzott a zsebéből egy jegyzet- füzetet. — A neve? — Charlie Andrews, 37 éves, Millstorownban születtem, hét éve dolgozom ennél a cirkusznál. Annak idején csak próbaidőre vettek föl, és azóta is úgy bánnak velem, mintha valóban próbaidős volnék. — Igen... a neve Itt van a jegyzéken — bólintott a rendőr, és elmosolyodott. — Vekkernek hívják. — Ez az óra miatt van — magyaráztam. — A paróka a- latt egy vekker van, és időről időre csörögni kezd. A gyerekek nagyon mulatságosnak találják. — Mindenki szereti a bohócokat. — Nem vagyok én bohóc! A bohócok nevetséges, lapos kis kalapkákban járnak, gyöngyökkel a nyakukban, és mindenféle kacagtató dolgokat mondanak. Én sajnos más vagyok, afféle mel'lékfigura: habostortát dobnak a képembe, leöntenek egy vödör vízzel, ebédre szivacsot adnak hús helyett, a pantallóm öt méternyire kinyújtják, meg ilyesmi. tanultam valamit. És most térjünk a tárgyra. Valaki kirabolta az igazgató lakókocsiját, elvitte a bevételt. A tolvajt eddig nem sikerült elfogni. Van valami véleménye arról, hogy ki lehetett a tettes? — Énnekem?! — kérdeztem csodálkozva, s közben még egy kis piros festéket kentem az orromra és a pofa csőn tómra. — Nem láttam, nem hallottam semmit, aludtam, mint a tej. Tudja, azokkal az emberekkel, akik már közel járnak a negyvenhez, életüket utazással, állandó vándorlással töltik, este késön meg a g cirkusz porondján hajion,gana'k, gyakran megtörténik, hogy mélyen alszanak. Na, de üljön már le, miiért áll itt? A rendőr leült egy ládára, és olvasni kezdte az oldalán álló réztábla szövegét: — j. B. M., 1879. Az ördögbe is, ez aztán régi dolog! Tölgyfából készült, még mindig jó állapotban van. — Ha beszélni tudna, sok érdekeset mondana — bólintottam rá. — A nagyapámé volt. Bocsásson meg, még fel kell ragasztanom a szemöldökömet. A napokban rosszul tettem fel, és emiatt nem sikerült a tréfa. Alapos fejmosást kaptam miatta az igazgatótótl. — Át keMenie kutatnom a lakókocsit... — Csak nyugodtan! Annyi í- dönk még van, két perc alatt meglesz vele, — Be kell vallanom, hogy nincs házkutatási engedélyem —■ mondta közben. — Nem tesz semmit! Nekem is érdekem, hogy megkerüljön a pénz, különben fuccs a gázsinak. Nem könnyű munka ez, higgyje el, gyakran panaszkodom, de most látom, a magáé sem sokkal könnyebb. — És a ládában mi van? , — Nevetni fog, ha megtudja. Emelje csak meg až egyik felét, milyen nehéz! — Hohó! Mintha kővel volna megrakva. Mi az ördög van benne? — írásos bizonyítékai annak, hogy nagyapám valóban létezett — nevettem el magam. — Történelmi szennélységnek tartotta magát, mert beutazta a világot. Cirkuszi kocsiban, éppúgy, mint én. Na-plót írt, képeket, térképeiket gyűjtögetett, s minden városból, ahol /megfordult, hozott valami emléktárgyat. írásaiból az derül ki, hogy roppant népszerű bohóc volt... Na, de eltértünk a tárgytól. Kéri a láda kulcsát? — Nem kell — ingatta fejét a rendőr. Meg vagyok győződve róla, hogy a tolvaj már régen messze jár a pénzzel. Bárki volt is, nem volt ostoba emberi Megigazítottam a parókámat, kitapogattam a vekkert. — A hajához szokta ragasztani az órát? — kérdezte kíváncsian a rendőr. — Nem tehet, a csengőnek szabadon kell állnia. Ragasztószalaggal erősítem fel, a szalagot meg befestem, hogy ne lehessen észrevenni. — Jó Megoldás, szavamra mondani# — Az én találmányom — dicsekedtem, és a faliórára pillantottam — Most már szaladok. .. húsz perc múlVa a porondon kell tennem. Ha akarja, itt megvárhat, akár teát is főzhetünk. — Köszönöm, nem maradhatok, sietnem kell, folytatni kell a nyomozást, Bár úgy érzem, csak az időt pazarolom vele. Viszontlátásra, Vekker! — Viszontlátásra, és ha vannak gyerekei, okvetlenül hozza el őket a cirkuszba. Kicsii u- gyan a társulatunk, de biz* isten jó! A rendőr becsukta az ajtót, én meg cigarettára gyújtottam. Kihámoztam magam az otromba, bő ruhadarabokból, lemostam az arcom. Tíz másodpercet sem kellett a bejáratnál várakoznom, s máris megjelent Eddie a Jaguárral. Azonnal beugrottam és már száguldottunk is. — Minden rendben? — Miért, mit hittél? — nevettem. — Mihelyet birtonsá- gos távolságra kerülünk, telefonálunk a rendőrségre. — A rendőrségre? -~- kérdezte Eddie elhülve. — Megörültél? Azért fizetik őket, hogy nymozzanak, találjanak meg bennünket, ha tudnak! — Nem szeretnéd tán, hogy Vekker megfulladjon a ládában? Nem sokáig lesz már e- lég levegője. Kloroformmal altattam el. Biztos vagyok benne. hogy nem fog megharagudni ránk. Van humorérzéke, még akkor is, ha egy közönséges kis mellékbohóc! A rendőr körűiként le lit, oda- — Nem tudtam, hogy van lépett a keskeny fekhelyhez, különbség a bohóc és bohóc felemelte a takarót, belesett a között. Na, most legalább meg- matrac alá. eggei alighogy bejöttem munkába, belém bújt az ördög, és megvallottam Kóljának, hogy■ — Holnapután Szocsiba utazom. A szanatóriumi beutaló már a kezemben van, és megvettem a jegyeket is. Már csak be kell csomagolnom a dolgaimat és... — Jól megy valakinek... —sóhajtott jel Kolja. Aztán hirtelen felélénkült: — Öregem, tudod te ki van most Szocsiban? A feleségem! — Nagyszerű. Majd átadom neki az üdvözletedet. — Az üdvözletemet átadahatom neki telefonon is. De kérlek szépen... elvinnél neki egy pici csomagocskát? — Csomagot? — Igen, egy aprócska csomagot. Kétszáz gramm lesz mindössze, semmivel se több. — Nos, ha csakugyan kétszáz... — Háromszáz. — Add meg a címét — komorodtam el. — Tudod, nem szerelnélek terhelni vele. A feleségem az állomáson vár majd. Csak átadod neki a csomagot, és azzal késsz is. Megegyeztünk? — Megegyeztünk. Es mi lesz abban a csomagban? — Ö, csupán n'ói apróságok. Kozmetikai szerek, olajok, krémek, és néhány lemez... — Lemezek is? — A féleségem, tudod, rettenetesen szereti a zenét. Jaj, látod, a rádiót meg majd el felejtettem. Aprócska, hordozható rádió. Jó? — Jó — dadogtam. —- Csakhogy én nem utazom egyenesen Szocsiba. Előbb él kell mennem Ogyesszába. —■ Szóval megtagadod? Nekem, régi barátodnak, akinek a tiéddel szemben van az íróasztala, nekem megtagadod? • — Értsd meg: a vonatról hajóra kell átšzäll- nom... Valamit még mondtam, de Kolja már nem figyelt rám, az uj lehetőség kötötte le a figyelmét. — Tudod te, ki lakik Ogyesszában? A nagy nőném! Olga Ivanovna. Mindjárt elmagyarázom neked, hogy miről lenne szó. Nemrég egy versenyen hűtőszekrényt nyertem. Egy ki fehér hűtőJAKUB ZISZKIND: Alkalom szekrényt: Nekem már van hűtőszekrényem a nagynénémnek viszont még nincs. Segítenünk kell rajta. Remélem nem tagadod meg tőlem a segítségedet? A hűtőszekrény víziója tette-e, de a hátamon szaladgálni kezdett a hideg. Egy negyed óra Étidre köztem és a kollégám közötti kapcsolatok annyira kihűlték, hogy a nagynéninek már nem volt miért az állomásra jönnie. Kolja kiment a folyosóra, és ez után elszabadult a pokol. A főnöknek nehéz valamit is visszautasítwii. Kolja helyét az osztályvezető foglalta el. Jelentékeny apróságot kért tőlem: vigyék el a testvérének Ogyesszába egy tizenkét személyes elkészítettet. Az osztályvezető még azt is hozzá tette, hogy a testvére a hatodik emeleten lakik, és csak késő> éjszaka tartózkodik otthon, Amikor az őst zály vezető elment, megjelent az igazgató titkárnője. Az ő kérése sem volt valami bonyolult: egyik ismerősének harminc doboz filteres Java cigarettát, egy Simenon-kötetet és valamelyik költő legújabb kötetét kellett volna eljuttatnom. A főkönyvelő megpróbálta a helyembe képzelnie magát. így a hosszú listáján csak az orv osság as csomagot és a húgának szánt kabátot hagyta meg. A sort egy másik osztályon dolgozó kolléga zárta. Ha jól emlékszem valami Komikovnak hívták. — Tudja maga, ki lakik Ogyesszában? — A nagynéni — feléltem. — Nem, a nagybácsi. Az én nagybácsimat minden gyerek ismeri Ogyesszában. Állat szelídítőként dolgozik a cirkusznál. — Értem — nyeltem egy nagyot. —■ El kell vinnie neki egy kis tigrist. Ne nyugtalankodjék: csupán pici kis tigrisről van szó: Olyan aprócska és olyan szép akár egy macska. A kalitkája is mutatós és kibírja az utat. Az emberségéhez fellebbezek. A kis tigrist napjában háromszor kell etetni nyers hússal. A kalitkáját elég napjában egyszer tisztítani. Várjon, adok pénzt a húsra... Hogy ezután mi történt, nem tudom. A kollégáim viszont nagyon is jól tudják. Már jól érzem magam, az orvosok is azt mondják, hogy már akár el is mehetnék. Nem, nem a szanatóriumból. A szanatóriumba csak a jövő héten megyek. Méghozzá... De nem, nem árulom él, hogy hová... Katonai titok. —tó— fordítása ■ „Párkány": A költőnek kevés szóval kell sokat elmondania, nem sokkal keveset. (Különben is a nap nem kopog!) Egy-egy jó sora mellett nagyon sok a gyenge, erőtlen, töltelék sor. A versek logikai felépítésével ts baj van, a tartalmi gondolati mélységről nem is beszélve. Flaübert mondja: „Szívünknek csak mások szívét szabad éreznie. Tükrök legyünk, amelyek a kívülünk megnyilvánuló valóságot tükrözi." Bertold Brecht még megtoldja: „Ne- csak tükrök legyünk, amelyek a rajtunk kívül megnyilvánuló valóságot tükrözik. Ha befogadtuk a tárgyat, valamivel gyanap Hantink kell önmagunkból, csak aztán léphet ki belőlünk, nevezetesen kritikával kell" gyara pite mink, mely rámutat a jóra és a rosszra is, és a társadalom álláspontja felöl éri a tárgyat.“ H „Erdők lánya": Verselése témájánál togva erőltetett. Nem sikerült az olvasmányaiból kiszűrt mondanivalót saját élménnyé emelnie. Éppen ezért azt ajánlanánk. hogy előbb „közelebbi tájakon“ próbálkozzék. A költészet önmagunkkal való találkozás. Azokból a verseiből küldjön, amelyekben mer őszinte tenni, Ságot tükrözik.“ Bartold élményei szerepelnek... B „EG—74“: Versei még túlságosan kezdetlegesek. Mindent el akar bennünk mondani, s éppen ezért nagyon keveset mond. „Illúzióktól elvakult szemmel bámul a világba!“ A költé- 'szet képes beszéd — egy láttató kép többet mond harminc felületes sornál. Tanuljon, művelje magát! ■ „Martinka“: Szómotoron járva fel akartuk keresni, de sajnos nem jött ki a lépés, sietnünk kellett tovább... Most küldött írásai közüli az „Egy kisgyermek megszületésére“ című a. legsikerültebb. A Keserű vallomás levegőtlen, elnagyolt. Jó lenne, ha bátrabban, nagyobb lélegzettel mélyed«« el témáiban! melyek meg akarták változtatni világot 9. Ä II. Sándor és a cárizmus legfőbb képviselői ellen elkövetett merényletek izgalomba hozták az ország lakosságát, és nagy vitákat okoztak a forradalmárok körében. A forradalmi erők egy része helytelenítette a merényleteket és azt állította, hogy a cár megölésével semmi sem változik, mert új cár kerül a trónra. Mások viszont — az anarchisták — azt hitték, hogy a cár halála után a nép veheti kezébe a hatalmat és menten megváltozik minden. E naiv hitüktől vezérelve további merényleteket szerveztek. 1879 április 2-án II. Sándor a Téli palota előtt sétált, amikor Alekszander Konsztantinovics Szolovjov hátulról rálőtt, de ő is rosszal célzott, mert egyetlen golyója sein találta el a cárt. A merénylőt hiába kínozták, nem árulta el társait. Végül titkos bíróság elé állították, halálra ítélték, és néhány nap múlva felakasztották. A nép körében az a hír terjedt el, hogy a cár sérthetetlen. Három merényletet kíséreltek meg ellene, és egyik sem sikerült. Az anarchisták azonban nem mondtak te tervükről. Most először alaposan átgondolt terv alapján láttak hozzá a merénylet végrehajtásához. Különleges csoportot alakítottak, amelyben ismét szerepet kaptak a nők, a politikai gyilkosságok oly gyakori végrehajtói. SZOFIJA ÉS TÁRSAI Szofija Lvovovuya Perov- szka arisztokrata családból származott. Apja a cár barátja volt, és hosszú ideig állt a pétervári kormányzóság élén. Jólétben és pompában nevelték, de ő kiskorától megvetette a fényűzést. Amikor tizenhat éves lett, fellázadt a családja ellen, elhagyta és vidékre ment dolgozni. Még huszonhat éves korában is oly fiatalnak látszott, mint egy gimnazista. Ennek ellenére igen határozott és elszánt nő volt. Bekapcsolódott egy anarchista csoport munkájába, külföldre segítette a politikai üldözötteket, és fegyveres támadást szervezett egy szibériai száműzöt- teket szállító vonat ellen. A támadás nem sikerült, de a „grófné“ nem adta fel a harcot. Másik csoporthoz csatlakozik, amelyet Végrehajtó Tanácsnak neveznek. Az új csoport tagja Viera Nyikolajevnya Fingerová is, aki még nem olyan tapasztalt, mint Perovszká, de rendkívül elszánt és kitűnő összeköttetései vannak a felsőbb körökkel, mert apja a cári bíróság elnöke. Ö is jólétben nevelkedett, a társadalmi harcban mégsem állt osztálya oldalán. Andrej Ivanovics Zselja- bov más társadalmi környezetből származott. Egy jobbágynak volt a gyermeke. Messze Pétervártól, a Erimen születet. Rendkívül művelt, tiszteletet keltő ember volt. Gimnáziumot és egyetemet végzett Ogyesszában. Meggyőződésest anarchista volt, aki szentül hitte, hogy csakis forradalmi terror útján változtatható meg az ország társadalmi rendje. Zseljabov lett a csapart e- sze és parancsnoka. Vyikolaj Ivanovics Kibalcsics igazi tudós volt, aki csakis a szakmája elhivatottságában hitt. Mint vegyészmérnök azt a feladatot kapta. hogy hatásos bambát készítsen. Előnyös helyzetben volt, mert Alfréd Nobel előtte nemrég találta fel a dinamitot. Kibalcsics volt az első, akire az a feladat hárult, hogy az új találmányt az elnyomók elSzofija Perovszká, a2 anarchista grófnő len használja. Nyomorúságos laboratóriumban készítette el a cár ellen a bombát. Testileg, lelkileg tudós veit és végtelen idealista. Közvetlenül a kivégzése e- lőtt rajzolta fel cellája falára — nem adtak neki papirost — a rakétamotor elvét, amelyet nem akart a sírba vinni magával. Találmányát később a cella faláról mégis lemásolták, de csak évtizedekkel később használták fel a lökhajtásos repülők motorjának elkészítésénél. Timofej Mihajlovics Mi- hajlov volt a csoport lelke. Nagyszerű szrvező volt. Már gimnazista korában szembefordult a fennálló renddel, s csakhamar tapasztalt a- narchista Ideológus lett. Mihá jlovott született összeesküvőnek tartották. Mesélik, hogy napokig képes volt orránál fogva vezetni a cári rendőrséget, mert mestere volt a maszkírezásnak és ismerte Pétervár minden zugát. Háromszáz olyan é- pületet ismert, amelynek két kijárata volt. Ez a csoport látott hozzá a merénylet előkészítéséhez. t
