Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-29 / 5. szám

17 új ifjúság Dózsa - Trnava! ■ A SPORTROVAT CJABB TIPPVERSENYE ■ KI NYERI A TÉVÉLABDÄT ■ MÁRCIUS ÖTÖDIKÉIG BÁRKI BE­KÜLDHETI A TIPPJÉT SOROK EGY FÉNYKÉP ALÁ A felvételen Móder, Vicán edző és Vencel. Abból az időből való, ami­kor a Slovan megnyerte a ligát? Vagy amikor a Kupagyőztesek Kupája került a birtokába? Pontosan nem tudjuk, de azt látjuk, hogy mérkőzés után készült, a győzelem ott ragyog a két labdarúgó arcán. Az edző sír- vafakadt a nagy boldogságtól. „Ne sírj öreg“, — vigasztalja Vlčant öle­lésével Móder és Vencel. A zóta sok víz folyt le a Dimán, VI- Cam Lengyelországiba szerződött, Jött Huoko, és Jöttek a problé­mák. Gyengébben szerepelt a csa­pat, Móder többet ült a kispadon, mint ahányszor pályára küldték, afféle „mindenest“ csináltak belőle, akit tíz perccel a vége előtt, vagy esetleg félidő­ben „dobnak“ be, hátha lő egy gólt, és megmenti a veszett fejsze nyélét. Most pedig, 1974 januárjában, a bratls- laval Mély utcai kórházban találkoztam ve­le. Egy napja operálták, bonyolult műtéten esett át, az ajka cserepes kissé a kínoktól, de hisz még, és ez a fontos. Tavaly decemberben harmadszor tört el a bakája alatti csont. Ha játszani akar még, meg kell erősíteni azt a csontot — mondta az orvos. A csípőjéből vettek ki egy pici darabot, azt Illesztették a boka alá. Három hónap múlva eldől, összefor­rott-e a két rész, teherbíró lesz-e újból a balláb, vagyis fog-e még menni a foci? Szlkorával, az Inter egykori csapatkapi­tányával ülünk Móder ágyánál. Mindhárman arra gondoltunk, hogy az utóbbi hónapok­ban mintha neon kedvezne a tardoskeddl labdarúgóknak a szerencse. Egyedül Mó­der József tartja még magát, a Lokomotíva Košice csatára, de neki sem volt valami sikeres ősze. Szikara keveset szerepelt az „egyben“, az újévet a második csapatban kezdte. Módemek háromszor tört el a lá­ba, pedig beleegyeztek, hogy átlépjen a Slávia Praha együttesébe. — Amikor Hucko jött, el kellett volna mennem, mondja Móder László. Vitán ide­jében biztos helyem volt a csapatban, jól ment a Játék, volt önbizalom. — Az én kálváriám Sveccel kezdődött — teszi hozzá Szlkora. Alig volt az Iníerben, és már a barátságos meccsekre sem állított be. Hozzá voltam szokva, hogy játszom. Ez • bizonytalanság felőrölte az Idegeimet — fejezi be töprengését. Az újságíró pedig, aki évek óta baráti viszonyban van mindkettőjükkel, hallgat. Mert megint belepillantottam valamibe, amiről eddig fogalma sem volt. Hajlamosak vagyunk általában egy-egy személyben ke­resni a hibát. Vagy az edzőben, vagy a Já­tékosban, pedig a dolgok mindig össze­függnek. Azt talán senki sem állítja olva­sóink közül, hoy Szlkora vagy Móder nem tudott futballozni? Nem kellett volna feladni — ez az én ellenvéleményem. De vajon egy játékos mindig olyan erós tud-e lenni, hogy dacol a viharokkal? Ha a kritikus helyzetben nem áll mellé senki, nem zuhan-e valami­lyen érzelmi válságba? És íme, 1974 januárjában, két olyan nem mindennapi tehetségű labdarúgó, mint Szl­kora és Móder, azon töpreng, hogyan, mi­képp tovább? A kórházi szobában még hárman vannak Móder László „szomszédja“ egy fiatal fiú. A bal lába csonka már, nemrégen le kel­lett vágni, ö már egészen biztosan nem futballozhat, soha többé. Könyv van a kezében, azt olvasgatja. Az arca megviselt, sápadt, de nem elkesere­dett. Az ő esetéhez képest szinte semmiség az a műtét, melyet Mőderen végrehajtattak. Fel a fejjel Laci, nemsokára zöl- dellni kezd a gyep a pályákon, és a pályák téged is várnak. A gyógyu­lásba vetett hit jobb orvosság, mint a legkiválóbb injekciók. Mire lekerül a lábadról a gipsz, rügyezni kezdenek a fák. Várnak vissza a hálók és a labdák. És azok a szurkolók, akik a kor­rekt labdarúgót és a jó játékost tisztelték benned. BATTA GYÖRGY Ha azon a bizonyos janu­ári napon mérni lehetett vol­na az érzéseket a tévé és a rádiókészülékek mellett, a mutató alighanem óriási feszültséget jelzett volna. Az izgalom Csehszlovákiá­ban Is és a szomsédo-s Ma­gyarországon Is érthető: a legjobb nyolc európai baj­nok között egymásra talált a Spartak Trnava és az Új­pesti Dózsái Ez az összecsapás tulaj­donképpen várható volt. A két együttes sorozatban nyerte hazája bajnokságát, és mindig ott volt a leg­jobb európai klubok között. A valószínűség-számítás sze­rint Is össze kellett egyszer kerülniök, és ez az „egy­szer“ most bekövetkezett. Lapnak sportrovata ezút­KUNA tál is lehetőséget ad a jós­lásra mindazoknak, akik a hivatalokban, munkahelye­ken vagy iskolában vitáznak róla, ki jut tovább. Egy postai levelezőlapra Írjátok rá a tippjeiteket, méghozzá úgy, hogy először a március hatodikai, trnavai mérkőzés számszerű eredményetek jó­soljátok, majd utána a buda­pesti összecsapásét. A kettő alá. nyomtatott, szép betűk­kel írjátok le ki lesz a to­vábbjutó. Íme, egy példa azoknak, akik először indulnak már- már hagyományossá váló versenyünkön, és nem tud­ják, miképpen kell a levele­zőlapot kitölteni: Tmava—Dózsa 2:0 Dózsa—Tmava 2:1 Továbbjutó: Tmava Ez persze csak példa, mindenki úgy írjon, ahogy gondolja. Az csak természe tes, hogy az minősül majd helyes tippelőnek, aki haj­szálpontosan eltalálta mind­két mérkőzés eredményét! A levelezolanokat legké­sőbb március ötödikén éjfé­lig iehet postára adni. Már­cius hatodikai bélyegzővel ellátott tippeket nem ve­szünk figyelembe! A levelezőlapokat Redak­cia Üj Ifjúság, 897 14 Bra­tislava, Pražská 9 címre küldjétek el és tüntessétek fel a címzésnél: sportrovat. Egyébként a tippelés le­hetőségéről ezentúl mindig tájékoztatjuk majd alva só­inkat, egyé szén addig a számig, amíg érdemes, vagy­is az utalsó februári szám­ig­Kívánunk mindenkinek kellemes szórakozást és sok versenyzési kedvet. A díj egy tévélabda Szepesi György és Karol Polák au­togramjával Jön a tavasz, kizöldül a gyep, jól Jöhet egy kiváló minőségű foci­labda. .. örülnénk, ha tippverse­nyünk megmozgatná a szé­les tömegeket, ha több ez­ren kapcsolódnának bele já­tékunkba. Várjuk a tippe­ket! Most pedig, hogy egy kis hangulatot csináiljunk a jó- solgatáshoz, közöljük Ladis­lav Kuna és Bene Ferenc nyilatkozatát. A két Játékost akkor kérték fel az újságí­rók a nyilatkozásra, amikor befutott a sorsolás híre. HAGARA KUNA: Tulajdonképpen nem panaszkodhatunk, hi szén a legjobb nyolc közölt már nincsen gyenge csapái Az bizonyos fokig előny hogy olyan együttessel ke rültünk össze, amely nem lesz a legjobb formájában a téli kényszerszünet miatt A Dózsát ismerjük, láttuk a tavalyi mallorcai tornán, fő leg a csatársora volt féléi metes. Mi bizakodunk, a Kö­zép-európai Kupában egy szer már legyőztük őket. BENE: Játszottam a Ima vaiak ellen, válogatott játé kosaikat jól ismerem. Jó csa pat a Spartak Tmava, de továbbjuthatunk. Komoly e lőnynek tartom, hogy az el ső mérkőzésre idegenben ke­rül sor. Ha Tmaván sike­rülne gólt lőnünk, könnyebb lenne Budapesten a helyze­tünk. Ogy tudom, a Trnava dél-amerikai portyára megy. mi is készülünk néhány ba rátságos meccset játszani. íme, két vélemény, két ét­vágygerjesztő a tippelőéhez Várjuk levelezőlapjaiito kartl Még csak 16 éves vagyok, de máris o- iyan gondok foglalkoztatnak, mint a fel­nőtteket. Gimnáziumban tanulok, és eddigi bizo­nyítványaimban még egyetlen hármas sem volí. Most azonban minden megváltozót!. Szeptembertől új tanárt kaptunk, és azt le­het mondani, hogy azóta nincs nyugtom. Még álmombao sem mertem volna gondol ni arra, hogy én és egy igazi tanár... De ő kezdte. Egy alkalommal — még ma sem fér a fejembe — azt mondta, hogy szeret, meg­csókolt. és azt suttogta, hogy az érett­ségi utáo feleségül vesz. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Furcsállottam, de azért im­ponált. Most már sokkal szerencsétlenebb vagyok, mert érzem, hogy szeretem. Rette­netesek az órái, amelyeket az osztályunk­ban tőit és mégis alig várom, hogy hall­hassam a hangját. Magyarázataira nem tu­dok összpontosítani, állandóan csak a te­kintetét lesem. Tizenöt évvel idősebb nálam, másodszor nős, és van egy kislánya. Azt mondta, a feleségével nem értik meg egymást, elvál­nak. Már ebből is láthatod kedves Veronika, hogy a „nagy vallomás“ napja óta titok­ban többször is találkoztunk. Állandóan azt veti a szememre, hogy hűtlen vagyok, köz­ben nekem igazán senkim sincs, de ő nyu­godtan csapja a szelet több lánynak is. Ezt biztosan tudom. Sohase mennék hozzá feleségül, erre mérget vehetsz. Még ha komolyan gondol­ta is azt, amit mondott. Ennek ellenére szeretném és örülnék, ha segítenél, vagy ha csak írnál nekem pár sort. Kérlek, ne gondolj rólam semmi rosszat. Nem szoktam bedőlni a meséknek, de lá­tod, mégis kizökkentett egy férfi vallomá­sa. Meglehet, egészen véletlenül szólta el szavait, és ő már nem is nagyon emlékszik rájuk. De éppúgy igaz lehet az ellenkezője is. Hogyan kérdezze meg ezt egy diák a tanárjától, akit szeret. ZSUZSI KEDVES ZSDZSI! Nem gondolok rólad semmi rosszat. Hidd 'el ón ts szerelmes voltam nem egy tanáromba, és talán nincs ts olyan diák­lány, akinek egyik vagy másik tanára ne lenne sztmpatikusabb a többinél. Ez a „sze­relem“, mélyet én most már szívesebben csak szimpátiának nevezek, rendszerint egyoldalú, platonikus. A tanár diákfal előtt olyan, mint egy tévésztár vagy egy 'népszerű énekes. Tud, méghozzá fával többet, mint ti, akik a pa­dokban ültök, és ez imponál, tetszik nek­tek, diákoknak. Eszményképetekké válik. De ez még nem szerelem, Zsuzsi, hidd el nekem. Elmondok egy esetet. Iskolánkon a testnevelést tanár nagy va­gány volt. Kitünően öltözködött, divatosan, fiatalos volt a fellépése. Felesége valame­lyik hivatalban dolgozott, és volt egy gye­rekük ts. Ennek ellenére, sok diáklány szí­vét megdobogtatta. De ez nem baf, sőt e- gészséges is. Természetesen, ha nem vesz- szük komolyan az ilyen szívdobogást. Az utolsó évben érettségi előtt azonban a mellettem ülő leány, akiről azt hittem, minden titkát Tudom, gyenge pillanatában bevallotta, hogy már fél éve randevú zik a tornatanárral, és gyereket vár tőle. E- lőször azt hittem, mesét hallok, de pon­tos dátumot mondott és helyet — gyere el, mindenről meggyőződhetsz. Es igaz volt. A sok száz leány Ideálja az én padtársam kezét simogatta. Tudom, hogy a befejezés érdekel a leg­jobban. Na mit gondolsz. Nem, nem úf há­zasság, de még csak válóper sem left a dolog következménye, mint azt eleinte t- gérte barátnőmnek, hanem nagy-nagy csa­lódás, korai keserű tapasztalat és elron­tott élet. Barátnőm ugyan megszülte a gyerekét, de a tanár végig tagadta az apaságot, hiá­ba sírt az egész család és emlegetett ti, bapecsenyét, meg liter borokat, amelyeket a tanár ár náluk elfogyasztott. Tagadott még akkor is, amtkor elébe tették a vér­vizsgálat eredményeit... Rossz dolog Ilyen tapasztalattal és aikkora teherrel, mint egy gyerek nevelése, neki­vágni az életnek. igazad van, ha most azt mondod, mi kö­zöm nekem ehhez a leányanyához? Sem­mi. Most még semmi. De remélem, helye­sen értelmezted az eset tanulságát, mon­danivalóját, és nem teszel olyan lépést, a- rnelyet később megbánnál. Tiszteld tovább­ra ts a tanárod, de csak tananyag-magya­rázatának adf hitelt, kérdő-fel inélkül. A többin próbál) kicsit elgondolkodni. Akár áz én szemszögömből ts. Ne aggódj és ne légy korán szerencsét len. Felesleges. Ez még nem a nagy szere lem. Biztos vagyok benne, hogy türelmesen kivárod, míg megérkezik. Akkor majd nem lesz szükséged az én tanácsomra. VERONIKA a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának a lapja ■ Kiadja a Smena kiadóvállalata ■ Szerkesztőség és adminisztráció: 897 14 Bratislava, Pražská 9. Telefon: 408-19. Postaflök 38. Főszerkesztő: dr. STRAS'ER György ■ Nyomja a Západoslovenské tlačiarne 01 ■ Előfize­tési díj egés2 évre 52,— Kčs, félévre 26,— Kčs ■ Terjeszti a Posta Hlriapszolgálata. Előfizethető minden postakézbesítőnél vagy pos'ah v/<««i!nál ■ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ■ A lapot külföldié a PNS Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 48. útján le­het megrendelni. Engedélyezve: SÚTI 13/1. *

Next

/
Thumbnails
Contents