Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-22 / 4. szám
Joe Peabody már nem volt szolgálatban, rendőri egyenruhája helyett öltöny volt rajta. Énnek ellenére sietős léptekkel tartott az utcai verekedés színhelye felé. Két fiatalember iitötte-verte egymást a tömeg hangos bíztatása közepette. Ha Joe egyenruhában van, mindenki elmenekült volna közeledtére, így azonban senki nem törődött vele. Joet érdekelték a környék fiataljai, ha kellett, a segítségükre sietett, kihúzta őket a csávából, tanácsot a- dott nekik, anélkül, hogy azonnal a rendőrségre cipelte volna a kisebb vétségek elkövetőit. — Hagyd abba, Jaoko — mondta Joe az egyik verekedőnek. Tom Jack rotkosszemves .fiatalember volt, a fiattal rendőr nagyon kedvelte. Jaoko most felkapta a fejét az ismerős hangra, és engedelmesen hátralépett. De ki ne hallgatott volna egy ilyen csupa izom, két méter magas óriásra? Egyébként ts, Jacko kedvelte Joet. — Már megint te kezdted, Jack — fordult most a rendőr a másikhoz, egy csinos képű selyemfiúhoz. S magában már bánta is, hogy félbeszakította a verekedést. Nem ártana, ha valaki egyszer jól megverné ezt a simaképű fenegyereken — Hozzá sem nyúltam — tiltakozott Jack Madem. — Ezerszer mondtam már, hogy ne közelíts Jannie-hez — kiabált rá Jacko lángoló arccal. — Nem én kezdtem ki a nőddel, 6 Jött hozzám — vigyorgott Jack. — Nem tehetek róla, hogy tetszem neki. Jacko ismét vetélytársának esett, Joe azonban szétválasztotta őket, és szigorú hangon elrendelte: — Amíg háromig számotok, tűnjetek el mindketten. Mars hazai Peabody nem tulajdonított semmi küKiszelíca Éva illusztrációja lönösebb jelentőséget a dolognak. Ebben a városrészben sokkal csúnyább látványnak is szemtanúja az ember. Ami azonban másnap este történt, sokkal kevésbé tetszett neki. A Rózsához és koronához címzett vendéglőben leírhatatlan zűrzavar u- ralkodott. A tömegen Janne, a vörös hajú szépség igyekezett átvergődni. Joe Jannie-t is szerette. Tizennyolc éves korában szülei meghaltak, magára maradt húgával, Wendyvel. Bátran felvette a harcot az élettel, munkába állt. Joe remélte, hogy egy napon talál magának egy becsületes fiatalembert, akivel családot alapít. Most azonban valami olyan történt, ami feldühítette. Jannie egyenesen Jack McMacall asztalához tartott. — Már megint te? kapta fel a fejét a selyemfiú. — Tegnap szerettem volna beszélni veled, de Jaoko megakadályozott... Szívességre szeretnélek kérni. — Kívánj, amit akarszl — Egy barátnőm, Jog Hudson... azt mondta, te tudsz szerezni... Csak egy csomaggal kérek... — Amennyi csak kell! Pénzetek van? v — Mennyi kell? — Sok. Egy csomag ára egy százas. — Odaadom. — Most? — Ha megszerződ a csomagot. — Rendben, kicsi! Holnap hatkor a Naphoz címzett vendéglőben! Joe megdöbbentem nézett a szép lány után. Ilyen fiatal, és már ő Is? Nem tudta elhinni, hogy ez a határozott, bátor lány ts a kábítószerekhez menekül. Elhatározta, hogy másnap hatra ő Is elmegy a Naphoz címzett vendéglőbe. — Szia lány — köszöntötte Jack Jannie-t:. — Itt a pénz. Hoztad a csomagot? — Nyisd ki a táskád! Joe a közelben hegyezte füleit. Hallotta, amint zár kattan, papír csörög, valószínűleg pénz. Létrejött az üzlet. Jannie felkapta táskáját, és mint a- kit puskából lőttek ki, kirohant a vendéglőből. Negyed órával később Joe Peabody becsöngetett a lányhoz. — Bejöhetek? — kérdezte, amikor Jannie ajtót nyitott. — Történt valami? — nézett rá a lány. — Semmi különös — mondta Joe. — Csak ezt szeretném átadni neked — s egy bankjegyköteget nyújtott át neki. A lány megdöbbentőn bámult rá. — Volt egy ismerősöm, akitől rengeteg hasznos dolgot tanultam — mondta Joe. — A többi között a zseb metszést. Jacket könnyű volt meglopni. Megállt egy újságárusnál, ösz- szeütköztünk, és kész... — Ön... ön tudja, hogy mit kaptam tőle? — Igen... — Teát főzök. Kér egy csészével — kérdezte Jannie remegő hangon. A szégyentől lángoló arccal kifutott a konyhába. Joe utána ment. — Nem magamnak vettem — suttogta a lány. — Wendy... — Az a gyerek? — Néhány hónappal ezelőtt kezdte. Aztán a kábítószerforrás kiapadt. Azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz. Hallottam Ja okról, és így... — Add !de a csomagot. A börtönbe kerülsz, Jannie. Mi szükséged erre? — Megmondja a rendőrségen? Joe Peabody megrázta a fejét. Megint nemet intett, majd kinyitotta a csomagot. — Nézz csak ide! A csomag tartalmát beleöntötte teájába, és az ltelt lehajtotta. — Mit csinál? — kérdezte döbbenten Jannie. — Száz dollárt adni néhány gramm porcukorért? — csóválta meg a fejét Peabody. — Ezt nevezik pénzdobálásnak! Nektek, fiataloknak soha nem Jön meg az eszetek! s; lerkesz W) özén ?*$>■ * 'V' W B „Üj év“: A szándék nemes, a megvalósítás a- zonban nagyon rossz. Sokat kell tanulnia ahhoz, hogy valaha Is elfogadhatót írhasson. Nyers, nehézkes sorok, híjával a költészet legelemibb követelményeinek is. Egy példa talán: / Veled élni nem lehet / Nélküled nem tudok i Velem élni nem tudsz / A gond a haveré / Azért tudsz nélkülem /és két fiad nélkül. / Így már kezdőnek setn szabad írnia. A tanácsunk csaík az lehet, hogy Inkább olvassa semmint írja a verseket. Sokkal több haszna lesz belőle ha megfogadja a tanácsunkat! ■ „Elolvasás után elégetendő“: Versein érződik a nehéz múlt. Gondolatilag gazdagok, sajnos verstani nyelvi szempontból nem tud megbirkózni mondanivalójával. Tanuljon! Jegyezze meg Szabó Lőrinc tanítását: „A rossz költő egyszer cifra és fennkölt, máskor meg any- nyira primitív, hogy minden igazi egyszerűséget túllici- tfil; de sohasem tud élményt a maga hitelességéhen megfogni, nem tudja a tárgyi világot eleven és továbbítható szellemi tapasztalattá változtatni.“ El kell mélyülnie a nyelvben is, mert csak annak tökéletes ismeretében JAKUB ZISZKIND: Végzetes szám Nemrég még magam Is babonás voltam. Ha átszaladt előttem egy fekete macska, mindig vártam, hogy milyen szerencsétlenség ér. Ha véletlenül valamit otthon felejtettem, és vtssza kellett érte fordulnom, már tudtam, hogy aznap semmi jóra se számíthatok. Ha üres vödröt vivő asszonynyal találkoztam szintén felkészültem a kellemetlenségekre. .. Most azonban végérvényesen leszámoltam ezzel a buta hiedelemmel. Mondom, végérvényesen. Meggyőződtem ugyanis róla, hogy a babona butaság. A dolog így történt. Van netkkem egy nagybácsim. Komoly, okos embert Végtére is professzor, a tudomány érdemes dolgozója. Harminc évvel ezelőtt, amikor a nagybácsim még diák volt, fizikából kellett vizsgáznia. Mint ismeretes, a vizsgázás úgy történik, hogy a jelölt húz egy kérdést és aztán felel rá. Csakhogy nagyon sok ilyen kérdés van, körülbelül száz, és atz embernek bizony ülnie kell fölöttük a vizsga előtt, éjjel nappal, ha tudni akarja ókét, vinné el az ördög. Rettenetest A nagybácsim azonban, aki már akkor Is nagykoponya volt, másképp határozott. Csak egy kérdésre tanulta meg a feleletet, a tizenharmadikra. Aztán elment a vizsgára. Az asztalnál ott ült a vizsgáztató, előtte pedig a doboz a kérdésekkel. A nagybácsim húzott egy kérdést. Azt mondja, hogy úgy emlékszik rá mintha asz egész ma történne — a 86-os számút húzta. A nagybácsim a- zonban visszadobta a kérdést a dobozba, s arcát a kezébe temetve így siránkozott: — Jaj, mindjárt tudtamI A tizenhármas! Tizenhárom — végzetes szám! Mindig csak szerencsétlenséget hoz nekem! Most is... A vizsgáztató elnevette magát: — Ugyan, fiatalember! Nem szégyen!! magát, babonás? Ha tudja az anyagot semmiféle babona sem akadályódzhat ja meg abban, hogy jól feleljen. Kérem, feléljen a tizenhármas kérdésre! A nagybácsim gyorsan kikereste a tizenhármas számú kérdést és tessék — egyesre felélt! — No, mit mondtam magának? — szólt a vizsgáztató nem kis büszkeséggél a hangjában. — Most maga ts meggyőződhetett róla, hogy mekkora ostobaság a babona. — Igen, igen — mondta a boldog nagybácsim. Nemrég én is úgy határoztam, hogy felhasználom nagybácsim tapasztalatát. Nekem is fizikából kellett vizsgáznom, és én is csak a tizenhármas számú kérdést tanultam meg. Beléptem a terembe, jött a vizsgáztató, aztán következett a doboz a kérdésekkel. A 45-ös számú kérdést húztam, de gyorsan vissza Is dobtam a dobozba és a kezembe temettem az arcomat: — Tudtam, éreztem! A tizenhármas! Tizenhárom — szerencsétlen szám. Mindig szerencsétlenséget hoz nekem... — Kérem — mondja a vizsgáztató —, ha ön ennyire babonás, húzzon egy másik kérdést és feleljen arra. — Már bocsásson meg — vetem ellen sza- bdd-e az embernek egyáltalán babonásnak lennie? A babona ellen harcolni kell! — Persze hogy kell — bólintott rá a vizsgáztató —, de magunk között szólva, én Is babonás vagyok és éppen ezért meg tudom érteni magát. Húzzon egy másik kérdést! Hát húztam. A vizsgáról persze kirepültem!... Hát így történt! Mondj dk, lehet ma az ember babonás?! —tó— fordítása alkothat elfogadhatót, maradandót! ■ „Versíró“: Először magyarul kellene megtanulnia. Verset ugyanis hemzsegnek a helyesírást hibáktól. Baj van az eredeti mondanivalóval is. Csak a felszínt látja, a már sokszor elmondottat, élményei csupán olvasmány- élmények. Tanuljon! B „Brigitta — Angelika — 58“: Verselése még túlságosan naív, kiforratlan. Ahhoz, amit lát, nem tesz hozzá semmit. Semmit ami a dolgok lényegét elmélyítené, ami távolabbra mutatna a leírt szavaknál. Egyelőre csak a tanulást tudjuk a- jánlani. Ha később újra mondanivalót érez magában — jelentkezzem Addig olvassa, tanulmányozza a magyar irodalom nagyjait! melyek meg akarták változtatni világot wrM 8. Kíváncsi párizsiak tolongtak a járdán, és az uralkodót éltették. Rengeteg ember volt az utcán. Gomez csak nehezen tudta elfoglalni a kijelölt helyét. Mintha maga is tapsolni akarna, lába elé helyezte a csomagját. Felhúzta a pokolgép rú góját, aztán türelmesen várt, míg a császár kocsija feltűnt a kanyarban. Ekkor kioldotta a biztosítékot, és a tömegen áthatolva nyugodtan elhagyta a helyszínt. A FESZÜLT VÁRAKOZÁS PILLANATAI Biztonságos helyen várta a bomba felrobbanását, de a mechanizmus csődöt mondott. A kocsi áthaladt a megjelölt helyen, és a bomba nem robbant fel. Orsi- ninak és társainak volt a- zonban tartalék bombája is. Orsini a kabátja alá nyúlt, kioldotta a bomba biztosítékát és felszólította a társait, hogy ők is dobják bombáikat a császár kocsijára. Hogy ezután mi történt, azt legjobban a mellékeit képen láthatjuk, melyet egy korabeli festő készített. A gázlámpákból megvilágított utcán a tömeg rémülten menekülni kezdett. A robbanás ereje levegőbe röpítette a lovakat, a császár arca eltorzult a rémülettől. Az egyik bomba u- gyanis a kocsi alatt robbant, s ez rémítette meg legjobban a császári párt. A merénylők összesen bárom bombát dobtak a császár kocsijára, de végül is a császár egyetlen karcolással az orrán lépett ki a szétroncsolt kocsibál, gálánsán kezét nyfijtva a császárnőnék. Semmi különös bajuk nem történt, mivel a kocsi alulról páncélozott volt. A vastag páncéllemezek megvédték a császári pár életét. A merénylet színhelyén két halott maradt, egy rendőr és egy kíváncsi hivatalnok, aki a császárnak tapsolt. Később jelentették, hogy további hat párizsi halt bele sérüléseibe, ötve nen pedig kórházi kezelés re szorultak. A rendőrség azonnal szé leskörű nyomozást indított. Megállapították, hogy Pier- cy valójában olasz, hogy hamisak az igazolványai, mert az igazi neve Pieri. Felkeresték a szállodát, ahol lakott, és ott elfogták az ágyban heverésző Rudiot. A rendőrök kihallgatták a szálloda személyzetét, és így megtudták, hogy a két letartóztatott kivel érintkezett. Még azon az estén rábukkantak egy olasz vendéglőben Gomezra, és éjfél után Orsinira. Tehát néhány óra alatt lakat alá kerültek a merénylők, csupán doktor Bernardnak sikerült visszautaznia Londonba. A francia kormány hiába kérte kiadatását, a tüntető londoniak arra késztették az angol kormányt, hogy menedéket nyújtson Bernardnak. A GÜILLOTIN TETT PONTOT AZ ÜGYRE III. Napóleon csöppet sem örült, amikor megtudta, hogy a merénylők olaszok voltak. Mivel valamikor ő is közéjük tartozott, jól tudta hogy az olaszok veszede! mes összeesküvők. A franciák kedvelték a császárjukat, de az ősz sza kállú merénylővel is rokon szenveztek, mert nemes cél érdekében hajtotta végre cselekedetét. Amikor Orsini a börtönből nyílt levelet írt III. Napóleonnak, ez a szimpátia még csak fokozódott. „Meghajtok a sorsom előtt — írta Orsini —, nem fogok kegyelmet kérni már csak azért sem, mert olyan valaki előtt kellene megalázkodnom, aki szerencsétlen hazámat megfosztotta a sza badságátél. Abból a hely zetből, amelyben vagyok, a halál szabadulást jelent...“ Mindenki halálos ítéletei várt, de senki sem gondolta volna, hogy Orsini és társai olyan népszerűek lesznek a per során. A császár kénytelen volt utasítást adni arra, hogy az őj- ságok közöljék Orsini levelét. Orsinit, Pierit és Rudiot halálra ítélték, Gomezt pedig életfogytiglani börtönre. Az elkövetkező évben március 13-án a hóhér segédei vezették őket vérpadra. Mezítláb, fehér lepelben és fekete csuklyában lépkedtek a vesztőhely felé, akárcsak az apagyilkosok. III. Napóleont ugyanis a „haza atyjának“ nevezték a franciák, s Orsiniék őt akarták megölni. (Folytatjuk 1 A Ili. Napóleon elleni merénylet a Párizs.: Opera élőt!.t
