Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-04 / 23. szám
8 új ifjúság AA ICHAEL ROLANDT Paul Rock Cornwallnál letért a fő- útról és hátratarolt a szakadék szélére. Itt megállította utánfutós autóját, lélegzett egy mélyet, és kikapcsolta a motort. Feszülten hallgató zott. Amikor a távolban motorzúgást hallott, lassan felengedte a kéziféket, és az autó lassan gurulni kezdett lefelé a lejtőn. Paul Rock kiugrott belőle, még mielőtt a gépkocsi utánfutóstul a szakadékba zuhant volna. Öltönye elszakadt, bepiszkolódot, de Raulnak éppen erre is volt szüksége Lerohant az üt közepére, és kétség- beesetten integetni kezdett egy köze- edő Járműnek, egy őrségi Fordnak. A gépkocsi nagy csikorgással fékezett, ablakán egy idősebb férfi nézett ki. — Kérem, segítsen rajtam — kezdte panaszosan Paul. — Szörnyű szerencsétlenség történt... a feleségem. .. a lakókocsi... lezuhant a szakadékba. Stafford rendőrfeltigyelö részvéttel nézte a szakadt öltönyös, kétségbeesett férfit. Stafford két fiatal segédjével együtt képviselte a rendőrséget a kis városkában. — Feleségem, Jenny — hüppögött Paul. — Én vagyok az oka, hogy 1- lyen szörnyű véget ért! Fájt a feje szegénykémnek/ és azt tanácsoltam neki, hogy feküdjön le egy kicsit az utánfutóban. Megálltam az út szélén. kiszálltam az autóból, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem, megmozgassam a végtagjaimat. S akkor vettem észre, hogy nem húztam fel a kéziféket! Ugrottam az autó felé, de késő volt! Lezuhant a szakadékba. Bár én is benne lettem volna! — Nyugodjon meg, Rock úr — csillapította a férfit Stafford. Magában pedig azt gondolta, ez sem éppen i- gazi bűntény. Amióta ebben az átkozott kisvárosban volt, nem akadt i- gazi dolga. — Kérem, maradjon a városban, amíg a nyomozás lezárul — fordult Pattihoz. Ebben a pillanatban kitárult az ajtó. — Furcsa egy eset — mondta a jövevény, egy fiatal nyomozó. — Sem a lakókocsiban, sem a környéken nem találtuk meg az asszony holttestét. — Ez... ez azt jelenti, hogy jenny még él? — kérdezte Paul, és úgy ugrott fel a székről, mint akit vipera csípett meg. A rendőr vállat vont. — Sem a kocsiban, sem a környéken, a szakadékban nem találtunk vérnyomokat, semmit, ami sérülésre, halálesetre utalna. — Talán zuhanás közben az asz- szony kirepült a lakókocsiból, és messzebbre gurult? — kérdezte Stafford. — Nem létezik — mondta fejcsóválva a fiatal nyomozó. — A lakókocsi ajtaja kulcsra volt zárva. Stafford felkapta a fejét. Ni csak, gondolta magában, végre kezd az ügy rejtélyes lenni. Eltöprengett rajta, nem kellene-e értesíteni a környéken lévő nagyobb rendőrállomást, de aztán úgy gondolta, maga fog nyomozni. Hátha végre hasznát veszi kiképzésének. Paul Rock szörnyű szorongással ment a helybeli kocsma felé, ahol szobát bérelt magának. Vásárolt egy üveg whiskyt, és lefeküdt az ágyra. Az erős ital azonban nemhogy kitisztította volna fejét, hanem még jobban összezavarta gondolatait. Erős altatót tett Jenny teájába, aztán el- lenőrzite, hogy alszik-e. Utána bezárta az ajtót, és csak akkor hagyta, hogy leguruljon a szakadékba. Hiába gondolkodott, nem jutott semmi okos az eszébe. Elhatározta hát, hogy elmegy a tetthelyre. Bérelt egy rozoga kerékpárt és útnak indult. Amikor a szakadékhoz ért, leszállt, és a mélybe bámult. A gépkocsi részei szanaszét hevertek. Teljesen lehetetlen, hogy bárki is túléljen egy ilyen zuhanást. Feje szédült az alkoholtól, és amikor motorzúgást hallott, kis híján a mélybe zuhant. Sárga gépkocsi fékezett le mellette, és vezetőjében Paul rémülten ismerte fel Jennyt. Az asszony kezében revolver csillogott. — Szállj be, de gyorsan — intett neki a fegyverrel, és amikor Paul gépiesen engedelmeskedett, nagy dühvei folytatta: — Ügy fogsz meghalni, ahogy engem szerettél volna meggyilkolni. Azt hiszed, nem tudtam, hogy meg akarsz szabadulni tőlem? Jól tudom, hogy összeszürted Bellával a levet. Elég óvatos voltam, hogy megmentsem a bőrömet. Miközben az asszony beszélt, lassan felengedte a kéziféket és az autó gurulni kezdett hátrafelé. Jenny, még mindig revolverrel a kezében kinyitotta az ajtót. Paul már ném gondolt a fegyverre, semmire, csak arra, hogy mindenáron élni akar. Felrántotta az ajtót, és kiugrott. Jenny revolvere elsült, és Paul fájdalmas kiáltással össze- roskadt. Mielőtt elvesztette volna az eszméletét, még látta, hogy Jenny rémülten igyekszik kiszabadítani kabátját az autó ajtókilincséből, aztán a gépkocsi eltűnt a mélyben. Másnap, amikor Stafford a helyszínre érkezett, hogy maga irányítsa a nyomozást, volt mit látnia. A szakadék szélén ott feküdt Paul Rock. golydV&l a hátában, holtan. A szakadékban egy szétroncsolt gépkocsi, mellette egy női holttest. Egy percig azon mélázott, hogy megpróbál egyedül fényt deríteni az ügyre, aztán leintett, és elhározta, segítséget kér közeli nagyvárosból. mikor a kökorszakbeli asszony egy időre elhagyta otthonát, hogy egy másik barlangban meglátogassa hosszúhajó barátnőjét, csak ennyit mondott társának: nehogy a tüzet kialudni hagyjadi Es a szőrrel benőtt óriás engedelmesen eliňdult a rengetegbe, majd egy köteg rőzsével tért vissza. Rádobta a tűzre, kissé megkotorta a parazsat, úgy amint párja meghagyta. Hát ilyen egyszerű volt akkor... De most... Nem tudom, hogy a korral jár-e, de ha bárki valami fontosat mond nekem, és én nem jegyzem fel azonnal papírra, fél óra múlva elpárolog a fejemből. Például tegnap: Polly éppen befejezte a csomagolást, tudniillik három hétre vidéki rokonaihoz utazik. Távolléte alatt nekem kell majd átvennem a halasztást nem tűrő, sok apró-cseprő ügy intézését. — Ne feledd el a hűtőszekrényt legalább egyszer leolvasztant — mondta. — Hűtőszekrényt leolvasztant — ismételtem. — Írd fel magadnak! — figyelmeztetett. Nagy hirtelen a kezem ügyébe kerülő papírra kezdtem firkálni. Egy italgyár reklámjának a hátoldalára. — Ne feledd el kétszer hetente a gyepet megnyírni! Még ma is a szemem előtt látom, milyen volt tavaly, amikor hazaérkeztem, akár egy dzsungel — folytatta. — Megnyírni a pázsitot. — Lekopasztom egészen — próbálkoztam a tréfával. — Rendben van. Ezt ts írd fel! Továbbá a virágok. Ezt a virágot — mutatott egy cserépre — hetente kétszer kell megöntözni, de a begónia sok vizet kíván. A filodendron viszont igénytelen, elég ha egyszer megöntözöd, de teli kan- csóval és lassan, hogy a víz ne follyon át hirtelen a tálikóba. — Ne ilyen gyorsan — vágtam közbe, és firkáltam teljes gőzzel, majd meggyulladt a toliam. — Feltétlenül le kell húznod a zsalut, ha süt Willy Breinholst: Nehéz a szalmaözvegy sorsa a nap és figyeld a tradescantiát, a fürdőszobában lavórba tettem. Ha a víz elpárolog alóla, töltsd utána. A vadszőlőt... — Megállj!... hogyan kell írni? — A vadszölőt? — Nem azt ami előtte volt... Saint-Tropez... — vagy ilyesmi. , — Fogalmam sincs. Csak az a fontos, hogy tudd, az a vtrág, amelyik a fürdőszobában van. Írd fel! — Már megtörtént. Polly, bizalmatlan pillantást vetett a papírra. — Mondd, írsz te arra a papírra egyálfalán valamit? — Csak nyugalom — és odatoltam a cédulát az orra elé: Fürdőszoba — sokat öntözni. — No, még az élősövény — folytatta Polly irgalmat nem ismerve. — János napig meg kell nyírnod. Még jól emlékszem, amikor... Pollyról bármit el lehet mondani, csak egyet nem — hogy feledékeny lenne. Olyan jó az emlékezete, akár egy elefánté. Magam már nem ts tudom, hogy ml ts volt az élősövénnyel. — Már ezt is felírtam — jelentettem nagy t- gyekezettel. — Jól van. Még bizonyára emlkészel, hogy megígérted a teraszon kicseréled a kockapadlót, és átfested a kerti bútort. Ezt is feljegyeztem. — Időnként gyomlálnod Is kell, és nehogy a konyhában piszkosz edény maradjon. Legjobb, ha minden tányért és bögrét az evés után azonnal leöblítesz. Ha eszembe jut, milyen rendetlen volt a konyha, akkor... — A biztonság kedvéért mindent nagy betűkkel írtam — vágtam közbe gyorsan. — Ne feledd, hofjy megígérted, hogy a plnce- és a garázsajtót ts átfested. Ezt is felírtam. — Igen, még a hűlőszekrény — egyszer legalább. .. — Ezt már mondtad. Nézz tdel — és diadalmasan lobogtattam a cédulát. — Jól van no, a szobákat hetente egyszer kiporszívózod, még akkor is, ha keveset leszel otthon. .. — Porszívózni — mormoltam. — Már itt a taxim, No minden jót, és olyan helyre tedd azt a cédulát, hogy állandóan a szemed előtt legyen. — Engedelmesen a kis asztalon levő hamutálca alá nyomtam a cédulát. — faj, még Thomasent hívd fel, hogy segítsen neked kivágni azt a gesztenyét, amelyiket már tavaly kellett volna... Azonnal hívd fel Thomasent, amint elmentem. Szervusz. — Nyugodt lehetsz drágám! Lekísértem Pollyt a taxihoz, integettem, majd kihúztam a pipámat a zsebemből, megtömtem... nem volt gyufám. A kandallóban szerencsére é- gett a tűz, tehát csak valami papír kell és rágyújthatok. A kis asztalon a hamutálca platt ott feküdt egy italgyár reklámfa. Szépen összesodortam, a tűz fölé tartottam és rágyújtottam vele... Pár jóleső mély szippantás után a dohány kellemes illata töltötte be a szobát. — Még Thomasent fel kell hívnom, nem szabad elfelejtenem — mormoltam két szippantás között és a telefonhoz siettem. Tárcsáztam, Thomasen Jelentkezett. — Szervusz öreg barátom, hogy vagy? — kér deztem. Nem volna kedved kimenni halászni? Holnap kora reggel Indulnánk, és egy teljes hétig maradhatnánk. Nos, mit szólsz hozzá? Fordította — sí— • „Sólyom“: örülnénk, ha bejönne a szerkesztőségünkbe. Versei egyelőre gyerekesek, naivak. Hiányzik belőlük a kötői látás, szín, iz. Először tisztázza talán magában, hogy mit Is akar a „világnak“ mondani Adytől Ilyen szemérmetlenül nem szabad lopni (Sze retném, ha szeretnének)! Szóval tanuljon inkább, s ne Idegen toliakkal „ékes kedjen i. • V. I. Bodrogszerdahely: Verset egyelőre nagyon kezdetlegesek. Sokat kellene tanulnia, ha fejlődni akar. Ilyen rossz helyesírással ma már kezdők sem jelentkezhetnek. JNéhány példa: Fö- lötük-fölöttilk, semi-semmi, rügyett-rügyet stb.) Azt a- jánlanánk, hogy inkább olvassa a verseket... • K. Z.: „Az idén bele szerettem egy lányba — írja levelében —, nagyon szimpatikusnak találom. Cs az irodalom és ő" iránta va 16 érdeklődésből kezdtem el a versírást.“ Véleményünk szerint a szerelem nem ok a versírásra. Különben rossz versek Írására... Nézzünk talán néhány sornyi példát: / De azért még szeretlek, / örökre el ne feledlek, /jöjj vissza még / mert öhajtlak kicsikém. / stb. Azt tanácsolnánk, hogy olvasson el néhány verset, s vesse össze a sajátjával. Lebeszéljük! Természetesen csak az írásról... • „Fekete rózsa“: Versei — fiatalságával indokolható —, végtelenül naivak, kezdetlegesek. Gondolatait még képtelen elfogadható formába önteni. Szabó Lőrinc mondja: „Mindnyájan költők vagyunk, csak éppen ritkán és tökéletlenül. Hogy ritkán, annak többnyire a túlságos anyagi elfogiahsag az oka, s hogy tökéletlenül, annak az érzelmi műveltség hiánya, felszínessége és hazugsága. Az igazi költő az érző ember. aki ki tndja fejezni magét.“ Tanuljon, művelje magát, s idővel jelentkezzék öjral Mai számunkban hozzuk az első válaszleveleket a három hete leközölt levelekre. Kérjük kedves olvasóinkat, hogy minél előbb küldjék el válaszukat szerkesztőségünknek, hogy idejében közölhessük őket. Szívesen fogadjuk az olyan leveleket is, amelyek további problémákat vetnek fel és tovább gazdagítják rovatunk vitaanyagát. Válaszolok a „Mit tennél az én helyemben?“ című levélre Szeretnék tanácsot adni neked. Bár még én is fiatal vagyok, de már voltam hasonló helyzetben. Én is középiskolás voltam, amikor megismerkedtem a jelenlegi vőlegényemmel. Akkor ö végzős ipari tanuló volt, és így hasonló helyzetben voltam, mint te jelenleg. Azóta eltelt néhány év. Én elvégeztem a középiskolát, ő meg letöltötte a katonaéveket. Mielőtt bevonult katonának, megígértünk egymásnak, hogy várni fogunk egymásra. A két év gyorsan eltelt, és most azt tervezzük, hogy összeházasodunk. Jól kijövünk egymással, mindenben megértjük egymást. Nekem nem fordult meg soha a fejemben, hogy nem illünk egymáshoz, mivel én érettségivel rendelkezem, ő meg szakmát tanult. A boldogsághoz és megértéshez nem kell magasabb iskolai végzettség, műveltséget pedig nem csupán iskolában szerezhet az ember. Ha úgy érzed, hogy szereted a fiút, ha úgy gondolod, hogy megértitek majd egymást, akkor nem kell félned a jövőtől. Hogy az apja durva és iszákos, arról ő nem tehet. Sokszor előfordul, hogy a gyerek szenved a szü lök hibáiért. Ez azonban igazságtalanság! Beszélj komolyan a fiúval, bird rá hogy olvasson és művelődjön, akkor társaságban nem lesz kisebbségi érzete. Ismerek olyan házaspárt, ahol a férj középiskolai tanár, a felesége pedig bolti elárusító, és mégis ren dezett, jó házaséletet élnek. A te udvarlód még a katonai szolgálat előtt áll, fiatal és még megváltozhat. Talán hozzá lát a tanuláshoz, és ő is leérettségizik, hiszen az iparnak is szüksége van jé szakmunkásokra. Nem végezhet mindenki főiskolát, nem lehet mindenki mérnök, orvos vagy tanár, hiszen nemcsak szellemi munkásokra van szükség. Ahhoz, hogy boldogok lehessetek, kölcsönös szeretőire, megértésre és tiszteletre kell törekednetek, trod, hogy a szüleid ellenzik a kapcsolatotokat. Ezen ne csodálkozz. Minden szülő aggódik a gyermeke jövőjéért. Sajnos nem mindig tudják eldönteni, hogy mi jó a gyereküknek, s ezért nem lehet minden tanácsukat elfő gadni. A szerelem és házasság kérdésében elsősorban a fiataloknak kell dönteni. Nem biztos, hogy a diplomás férj a legjobb. Beszélj komolyan a fiúval és ha úgy döntőtök, hogy együtt fogtok járni, akkor ülj le a szüléiddel is, és ta- nácskozd meg velük az elképzeléseidet, terveidet. Biz fos vagyok benne, hogy megértenek, és többé nem fogják kifogásolni a kapcsolatotokat. D. EDIT DUNAJSKÁ STREDA Többször végigolvastam a leveledet és arra a meggyőződésre jutottam, hogy komolyan gondolkodé, fele lősségtudé és jószívű lány vagy, de nem vagy szerelmes az udvarlódba. Csak szánalomból jársz vele, sajnálod őt ás nem mersz tőle elszakadni, mert attól félsz, hogy a fiú elzüllik. Ez szép és nemes érzés, de kevés a házassághoz. Lehet, hogy a fiún egy ideig valóban segítenél, de idővel feltétlenül rájönne, hogy csak szánalomból mentél hozzá feleségül, s ekkor keserűségében úgy is az italhoz menekülne. Véleményem szerint elrontanád az életedet, ha hozzá kötnéd a sorsodat. Ekkora áldozatra senki és semmi se kötelez. A fiúnak saját magának kell a talpán megállnia, mert csak fgy lesz teljes értékű ember. Még mindketten túlságosan fiatalok vagytok ahhoz, hogy egy életre döntsetek sorsotok felöl. Tanulj tovább, és hízd a jövőre a dolgokat. Kettőtök kapcsolatában nem az a probléma, hogy te tanulsz, ő meg nem, hanem az, hogy ő szeret téged, te meg csak szánod őt. Bizonyára megtalálja majd azt a lányt, aki szeretni fogja. Felesleges az aggodalmad. Miért kellene a fiúnak nélküled elzülleni? Hiszen az első szerelmi csalódást is átélte, s nem lett iszákos. Sok fiatalt éppen az iszákos apa rettenti vissza az ivástéi. Ha jó szakmája van, és szereti munkáját, átvészeli a második csa iédást is. Nem egy olyan asszonyt ismerek, aki segíteni akarásból ment a férjéhez, ďe az áldozathozatala nem segítette át élettársát az emberi gyöngeségein. Okulj az ó példájukból. Szüleid nem indoktalanul aggódnak, elismerem. hogy a szülök sokszor elfogultak, ebben az esetben azonban az az érzésem, hogy igazuk van. P. ISTVÁN NOVÉ ZÁMKY t
