Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-28 / 22. szám

VI.

Végül délután előtűnt a kis fejecske. Hercegnő félig aléltan érezte, hogy fiű A száját véresre harap- dálta, u haja csapzott volt, arca inegduzzadt, de a szeme csillogott, és a hangja tisztán csengett Eleinte félt, meghallotta az orvosok nyugtalan szóváltását. Inkubátort emlegettek. Majd meglátta a kis véres testet, és még jobban megijedt. Lehet, hogy nincs szeme — gondolta. Lehet, nem gömbölyű a fejecskéje.

— Nem torz? — nyöszörögte a fogai között.

— Nem, egyáltalán nem — válaszolta valaki.

— Remek fickó lesz belőle — szólalt meg az e- gylk orvos.

lágyan és megnyugtatóan hangzottak a szavak. Elaludt.

Délután benéztem a szülészetre. A Hercegnőt a- kartam látni, de nem engedtek hozzá. Az ájszülöt- tet az inkubátorban viszont megmutatták. Rendes fiű lesz belőled, idővel megöregszel — gondolkoztam úgyszólván zavarodottan. Néhány nap múlva haza- jösz. Légy üdvözölve, az ördögbe isi

Bódnltan tántorogtam ki a szülészetről, nagyszerű kedvem támadt a koranyári ferófényben.

— Légy Ddvözölve — mormogtam — Ha rövidesen nem vesznek ki abból az üvegkalitkából, és nem visznek át a Hercegnőhöz, levegőbe röpítem a szülészetet.

Nagy boldogságomban céltalanul bolyongtam a városban. Egy idő múlva a stadionhoz értem, ahol fel akartam ülni a villamosra, ehelyett azonban bementem a pályára, amelyen a kalapács és diszkoszvetők edzettek. Fogtam a diszkoszt és elröpítettem. Szállt, szállt, finoman a fűbe ért. Lépéssel mértem a távolságot: hatvan méter ifjúsági diszkosszal. Nem Is rossz.

Gyalog indultam haza. az utolsó néhány száz métert Berghülléban már futva tettem meg. Lefeküdtem, de tíz perc múlva már talpon voltam, és ismét elvitettem magam a szülészetre. Nem engedtek be hozzá, csak a folyosón sétálhattam, legszívesebben átszálllttattam volna ide az összes bútort.

Gondoltam, hogy valamelyik étteremben eszem valamit. Inkább hazamentem, és ünnepélyesen megtérítettem, pedig csak egyedül voltam. Egész idő a- latt magammal beszélgettem. Amikor a második fogásnál vörös bort nyitottam, csendet parancsoltam, és feálltam, bár nem voltam részeg, ünnepi köszöntőre emeltem poharam.

— Fiam — mondtam —, édes fiam. Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából néhány szót szóljak... az ördögbe.

Aztán lefeküdtem a szőnyegre, leoltottam a villanyt, hogy a sötétben jobban elképzelhessem.

...Ha egy napon rossz lesz, és lejtőre jnt, ha egy nanon megúnja az életét, nem értékeli majd azt a sok szépet és jót amit az élet nyújthat, akkor én, az apja.. Akkor elmesélem neki a Hercegnő történetét. Hogyan veszítette el lassan minden életerejét, vérét, józan ítélőképességét, testsúlyát, életkedvét..., de összeszedte magát és győzött. Elmesélem neki, hogyan tette félre a gyógyszereket, hogyan kerülte az ellenőrzést, nehogy a sugárzás és a gyógyszerek megártsanak.

Felgyújtottam a villanyt, a szekrényből elővettem egy csomó gyermekrnhát. Beletúrtam a fejem, és teli tüdőből szívtam magamba az illatát. Majd egy darabig értelmetlenül jártam fel alá, és matattam a lakásban. Rendet akartam teremteni. Lopva — mintha attól tartottam volna, hogy valaki meglátja — kipróbáltam a kis bölcsőt.

Másnap megengedték, hogy lássam. Együtt mentünk arra az osztályra, ahol a kicsi feküdt Ügy szorította a kezem, hogy szinte fájt...

Hogy milyen volt? Képzeljék el, milyen lehetett. Ha ugyan el tudnak képzelni egy asszonyt, aki először szült. A Hercegnő azonban még itt Is részben egészségügyi nővérnek érezte magát.

—• Sajnálom azokat az asszonyokat, akik félnek a szüléstől — mondta, mikor visszakísértem a helyére. — A félelem az idegeken keresztül az Izmokba jut és rombolja a szép élményeket. Egy részüket elaltatják. Ezeket végtelenül sajnálom. Narkózis nélkül szülni gyönyörűség, akár mindennap szülhetnék még komplikációkkal is.

A folyosón találkoztam az orvossal, aki értetlenül csóválta a fejét.

— Nem értem — mondta. — A kórlapon az áll, hogy rosszindulatú daganatok voltak a tüdején.

— Mi van velük? — kíváncsiskodtam.

— A röntgenfelvételeken nincs semmi. Makulátlan tiszták életemben sohasem láttam tisztább tüdőt.

Szívesen elmeséltem volna neki. hogyan tűnt el fokozatosan a Hercegnő szájasarkából a keserűség. Meséltem volna neki a szeretni akarásról, a nagy szerelemről, a vágyról érezni az apró kis testet a szive alatt, Ha egy kicsit foglalkoztam volna az orvostudománnyal, akkor megmagyarázhattam volna, hogyan hatnak a hormonok a nőre, és hogyan befolyásolják a csontszerkezetet, ha teherbe estk Beszélhetnék a lélek kitárulkozásáról, arról, hogy a hormonok elbűvölhetik a lelket De hallgatnom kellett. Az orvos azt hihette volna, hogy a terhességei megfelelő gyógymódnak tartom a borzalmas rák ellen. Ez bután hangzanék

Vagy nem így volt?

A Hercegnővel és a fiammal Tröskür.dába ntaztnnk. Csodálatos napok vártak ránk a kis házikóban egy

kert közepén, amelyben virágok és almafák nyíltak. A levegő izzntt a csendtől és a fnrróságtól.

— Csodálatos — mondtam, hogy megérkeztünk. A Hercegnő azonban körül sem nézett. Túlságosan el

volt foglalva a gyermekkel, az első napokban más nem is érdekelte.

Ha éjszaka nem sírt, aludtam. A Hercegnő első két éjszaka egyáltalán nem aludt. Ennek ellenére nem viszketett a teste, és nem érzett fájdalmat. A betegség egyáltalán nem kínozta, a gyermek csak

elvétve sírt. ö azonban olyan boldog és végtelenül gondos volt hogy nem akart elaludni

A harmadik éjszaka kicsit elaludt. Később felébredt. de nem a szokásos ébredéssel. Minden átmenet nélkül mlndlért a gyermek felé fordította tekintetét Felemelkedett és megtüröHe a szemét.

— Szép és kedves — monda a bölcsöt simogatva.

Egymás mellett ültünk és halkan beszélgettünk.

Hangunk ái színt kanott. mindenről ünnepélyesen beszéltünk. A Hercegnő velem Is dgv beszélt, mintha a csecsemőhöz szólna. Mindig éhes veit. maga Is csodálkozott rajta, hogy annyit eszik. Korán reggel mindjárt éhes volt.

— Menj tejért, és tégy fel vizet melegedni — mondta.

— A tejcsarnok nyilván nem küld tejért.

— Ne élcelődj mindjárt korán reggel

Tréfából Is gyakran civakodtunk, 'és én éreztem, hogy kissé hideg hozzám. Korábban eihalmozott Csákjaival, s valahányszor közelembe került, átölelt. Most különös méltósággal tárgyalt velem, és a csákók egyáltalán nem érdekelték. Gyakran a szé szoros értelmében eltolt magától, ha közeledtem hozzá. Féltékeny voltam valakire.

Reggeli után lementem a tengerpartra. ]é mélyen beúsztam a tengerbe, majd viszatértem. A gyermekkel a karján az erkélyen állt.

— Szeretlek — orébáltam magamhoz vonni.

— Vigyázz, befröcskülöd a gyermeket — mondta kissé haragosan.

Órák hosszat ült a gyermek mellett és őrizte. 1- dőnként őgy vélte, hogy arcocskáján süléi felhők vonulnak át, máskor azt állította, hogy nem elfig szimmetrikus. A fülei nem egyformák, de megnyugodott, mert rájött, ez ettél van, hogy többnyire az egyik oldalán fekszik, következésképp a másik nagyobbnak tűnik. Nyugtalankodott a gyermek miatt, bár ő maga a szülés éta megnyugodott. Forró nyár volt, és a kicsi jól érezle magát. Nyugodtan lejöhetett volna közénk. Ö azonban iilt és őrködött.

Óvatosan a háta mögé kerültem.

— Szén vagy — szóltam. — Nézz rám.

Egy pillanatra levette a tekintetét a gyermekről és felém fordult. Pillantása furcsán távolról, mintha enyhe ködfátyolnn keresztül érkezett volna.

— Menj egy kicsit sétálni, majd én vigyázok >'á —' mondtam.

Tétován távozott, de kisvártatva visszajött.

— Megszoptatom — mosolygott zavartan. — Mulatságos, hogy — az anyádat és anyámat kivéve — minden ismerősünk csak néhány hétig szoptatott, aztán szoptató dajkát fogadtak.

— Es nem kellemetlen hosszabb Ideig szoptatni?

— Ellenkezőleg, nagyszerű érzés.

— Meddig akarsz szoptatni?

— Legalább egy tél évig, bár a nőgyógyász szerint nem szabad.

Szoptatott. Először fájdalmat érzett, mintha áramütés érte volna egyenesen az agyközpontját, a szája szélébe harapott, hogy a vér is kicsordult. A fájdalom azonban gyorsan elmúlt, és egész testén kellemes érzés lett árrá. Közben vakarózott, de már nem olyan erősen, mint annak előtte. Körmeivel lágyan simogatta a vállát, ahogy a szerelmesek teszik a vágyakozás perceiben, és óvatosan, nehogy felriassza a kicsit. Ö azonban nem zavartatta magát, telhetetlen volt, és szájacskáját nyitngatta. mihelyt érezte, hogy közeledik az anyja leste. Egész közel hajoltam hozzá, egy csepp tej az arcomba fröccsent. Édes volt, és íze a csukamájolajra Emlékeztetett.

A kicsi Jóllakott, letettük aludni.

— Menjünk le az öbölbe ezevni — Indítványoztam. — Veszünk fagylaltot, mindössze hatvanegy kilát nyomsz, lassan olyan vékony leszel, mint a gyufa.

— Nincs időm.

— Mit fogsz csinálni? Egész nap semmi dolgod, csak erre a kakigyárra vigyázol.

— Megetetem ezt a kakigyárat, kicserélem a pe lenkáját, megfürdetem, kiszívom a tejet, kivasalom a ruhácskáját, vizet melegítek, kimosom a pelenkákat,^ megetetem a kicsit, kicserélem a pelenkáját...

Leült a bölcsőhöz, és nézte a gyereket, mintha sohasem látta volna.

Akkoriban munka közben Is egész nap arra gondoltam, hogy este újra láthatom a Hercegnőt és a fiamat. Csodálatos érzés volt! Boldog voltam, s mihelyt elvégeztem a munkám, siettem Träskändba. Az ntolsó métereket rendszerint fntva tettem meg. Nyugtalan voltam, bár a legkisebb okom sem volt a nyugtalanságra. A helyszínen mindig meggyőződtem róla, hagy minden rendben van.

A kicsit naponta kél órára levittük a kertbe. Minden tiz percben hallottam a Hercegnő lépteit, a- mint a bölcsőt a napról az árnyékba viszi. Aztán rendszerint a szaunába mentünk, amelyben ott állt a kicsi kádacskája is. Befűtöttem a szaunába, hogy megközelítőleg negyvenöt fok legyen a hőmérséklet. Majd jött a Hercegnő a gyerekkel. Óvatosan lépkedett, mezítláb jött a hideg köveken.

— Miért nem húzol fel valamit, nem fesz jőt, ha mezftláb jársz a hideg köveken — fortyantam fel.

— Cipőben megcsúszhatnék — válaszolta.

Fürdés után a kicsi elaludt. A Hercegnő a bölcső

mellett ült, és a lába fejét vakarta. Hirtelen dühös iettenl, és nem tudtam visszatartani felháborodásom kitörését.

— Mit vakarőzol az isten szerelmére, hisz már nincs semmi bajod...

A gyengédség, boldogság és optimizmus érzése mellett a nyugtalanságom folyvást nőtt. Mostanában könnyen sebezhető voltam. Nyilván könnyeztem is,

— Kis butám — mondta. — Csak a csalán csípett meg.

mert gyengéden keblére vonta a fejem és megcsókolt.

Nyomban lekaszáltam az összes csalánt a szaunához vezető ösvény mentén, hogy a Hercegnő mezítláb járhasson.

Egy sereg újságíró akarta látni a Hercegnőt. Elutasítottam őket, éreztem, hogy óvni keli az idillt. A sajtónál töltött évek alatt megtanultam, hogy minden, amit szeretünk egyszeriben közvagyonná lesz, ha nyilvánosságra hozzuk. Csupán a rádlő munkatársát, egy háromgyermekes anyát fogadtunk, részben azért, mert már korábban is ismertük. Ügy véltem, hogy az anyai odaadás már nem jelenthet számára semmi újat. Csakhogy más történt.

— Soha életemben nem találkoztam ilyen fantasztikus emberrel — mondta, amikor este visszakísértem a városba. — Egyenesen csodálatos. Ezer és ezer gyermeket, és ezer és ezer anyát láttam már, de sohasem tapasztaltam, hogy valaki Ilyen lágyan é.s forró szeretettel bánjék a gyermekével, mint ő. Fantasztikus.

ooo

Egyik nap bementem a klinikára >

Egy kicsit fel-alá sétáltam, az orvosnak mindüsz- sze egy kérdést akartam feltenni, mielőtt elindultunk volna a szigetünkre Nem bízhattam vakon a Hercegnőben, még kevésbé magamban. A Hercegnő egész lényében volt valami, ami vígasztalt, de meg is ijesztett és meglepett egyszerre. Hirtelen olyan élénk, olyas normális, olyan átkozottul emberi lett.

— Ismeri a feleségem betegségének lefolyását. Lehet még gyermekünk? Vágyls helyesebben mondva: megengedhető, hagy gyermekünk legyen?

Gondolkodás nélkül válaszolt, és én az örömtől félig tébolyultan rohantam végig a városon haza.

Délntán gépkocsiba ültünk, és elindultunk a ml kis szigetünkre, ahol nem lesznek zárt ajtók és kl- beszélősek. Egész idő alatt együtt lehetünk. Akik úgy szeretik egymást, mint mi, azoknak nincs szükségük senkire. Másokra csak akkor van szükségünk, ha kíváncsiságunkat kielégítettük és jállaktnnk a szeretett személy közelségével, lehet szeretni kíváncsiság nélkül Is, ám ha kíváncsiságunkat kielégítettük, szerelmünk nyngodttá és harmonikussá válik, és akkor jut időnk másokra ts.

Tehát úton voltunk a ml kis szigetünk felé, ahol csak szikla és homokos part van, néhány fa és egy kis házikó. Ez 1955 szeptemberében volt, tehát nein is olyan régen.

— Reggel találkoztam a főorvossal — szóltam a Hercegnőhöz.

— MII mondott?

— Megkérdeztem tőle, lehet-e még gyermekünk.

— És mit válaszolt?

— Azt, hogy vigyünk magunkkal elég tartalékot arra az esetre, ha sokáig a szigeten maradnánk.

Felzokogott a boldogságtól és magasra emelte a kicsit, aki mosolygott és nyugodt volt a zajos úton.

Mosolygó gyermekünket felém fordította, és ő Is felszabadultan nevetett.

VÉGE

• I. Z. Szalka: Még nagyon fiatal, így, elkövetett bűne bocsánatos bűn. Érthetően — versel rosszak! Nézzük talán néhány sorát: „Ülsz a fotelban, / Nézed a semmit. / Várod a valakit, / azt, aki nincs“, stb. Az i- dézet minden sora üresjárat; logikátlan, zavaros. A- helyett, hogy a semmit nézi, és a nem létező valakit várja, inkább olvasson!

• P. J. Losonc: Többször felhívtuk már a figyelmét arra, hogy másolatokkal nem foglalkozunk...

• „Hangok“: A mlkrono- vella a sűrítés műfaja. Minden szónak hatványozottan fontos a szerepe. Mert ha az író, akár csak egyetlen szót Is „elvét“, megbomlik az írás logikája, s az egész írás széthull vagy elerőtlc- nedik. A mikronovellák másik jellemzője a gondolatiság, az erős gondolati háttér. Az ön írásaiból azonban éppen ez a töltet hiányzik. Figyelmébe ajánljuk Örkény István „egyperceseit“! Tanuljon, olvasson sokat!

• „Három a lány“: Kérdésükre Kosztolányi Dezsővel tudunk a legpontosabban megfelelni: „Azt hallom, hogy ez vagy az a költemény érthetetlen. Minden költemény érthetetlen, a- mennyiben az értelem eszközeivel közeledünk hozzá. Nem azoknak a költőknek munkáira gondolok, akik f- part űznek a homályoskodásból. Ezeket értem, hisz siralmasan öntudatos szándékuk azonnal kitetszik. Meg is vetem őket miatta. Db az igazán érthetetlenek épp a tiszták, az egyszerű- ele. Milyen átlátszó idill például Petőfi „Téli éjszakák“ című verse. Mégis, ha kutatom, hogy miért veszi körül oly varázsköd azokat a tárgyakat, melyek itt elém rémlenek, miért hatnak rám oly csodásán, nem tudom megérteni. Hiába világítok a szobába az értelem tolvajlámpájával, a rejtély nem lesz kisebb. Mindig marad valami érthetetlen, az, ami a költőt e rendkívüli szépség megírására bírta, az, amit közvetlenül kifejezett, anélkül, hogy elemezte volna. Ha annak idején Petőfi teljesen megérti, hogy mi a szép ebben a témájában, nem is írja meg.

melyek meg akarták p*~ V.. változtatni

23.

Az igazságügy-miniszter azonban csak a gyilkosság elkövetése után rendelte el az ügy legmagasabb szintű kivizsgálását. Néhány képviselőházi szenátor azzal vádolta meg Boylet, hogy meg vásárolta a szavazókat. A kivizsgálás megmutatta hogy a választások eredmé- ayét valóban meghamisították. Boyle olyanok szava zatát is összeszedte, akik már rég meghaltak. A legtöbb körzetben nem a bányászok szavaztak, hanem a funkcionáriusok adták le helyettük a szavazatokat.

A bányászszakszervezet tulajdonában van Washington második legnagyobb bankja, a Nemzeti Bank. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a bankban évente hárommillió dollárt elsikkasz tottak. E bizonyítékok alap ján a washingtoni bíróság vád alá helyezte Boylet a nyugdíjas bányászok pénzének elsikkasztásáért. Boylet megfosztották szakszervezeti funkciójától. Leváltása nA. W. Martin, C. E. Vealey, P. E. Qilly

tán hihetetlen dolgok derültek ki. Napfényre került, hogy a szakszervezet vezetői nem egy olyan sztrájkot elárultak, amelyek az USA kormánya is jogosnak tartott. Nyugat-Virginiában például nyolc hétig sztrájkoltak a bányászok munka- körülményeik megjavításáért, de a szakszervezet vezetői kiegyeztek a bányatu- lajdonosokkol s ezért a kormánynak kellett intézkedni, törvényben elrendelni a munkakörülmények megjavítását.

AZ ÁLDOZAT MAGA LEP LEZI LE GYILKOSAIT

Senki számára sem volt kétséges, hogy ki áll a gyilkosság hátterében. Minden nyom Boylehoz vezetett. Csakhogy minden rendőr tudta, Boyie nem olyan 6- rült, hogy ilyen bűnténnyel piszkítsa be a kezét. Erre akadnak mások. Kik gyilkoltak tehát helyette?

A detektívek hosszé ideig eredménytelenül nyomoztak. Pedig a bűntény megoldásának kulcsa ott volt a kezükben, a rendőrség archív- jában. Maga Yabionski jelentette fel gyilkosait jőval

a szörnyű tett elkövetése e- lőtt.

Még 1969 decemberének elején történt, hogy hat férfi kereste fel Yablonskit. Azt állították, hogy Nyugat- Virginiából jöttek, és sehogy sem tudnak munkához jutni. A segítségét kérték.

Az ilyen és ehhez hason ió esetek Amerikában mindennaposak. A közéleti személyek természetes feladatuknak tartják, hogy segítsenek a hozzájuk fordulókon. Yabionski elbeszélgetett a látogatóival, aztán megígérte, hogy a segítségükre lesz. Amikor kikísérte őket, és azok autóba szálltak, feltűnt neki, hogy kocsijukon Ohio állambeli rendszámtábla van, pedig azt állították, hogy Nvugat- Virginiábél jöttek. Éppen ekkor vesztette el a választási hadjáratát, s ez óvatosságra intette. Éppen ezért feljegyezte a kocsi rendszámát, és jelentette furcsa látogatóit a rendőrségnek. A szolgálatos őrmester feljegyezte a jelentést és a kocsi számát, s mivel semmi törvényellenes nem történt, a jelentést ad acta tették. Az eset csak hosszú hónapokkal a gyilkosság elkövetése után jutott az őrmester eszébe, aztán a nyomozás azonnal elmozdult a holtpontról. Felkutatták az ismeretlen látogatókat, ós néhány nap múlva Paul E. Gilly, Claude E. Vaeley és Aurban W. Martin már ott állott a vizsgálóbíró előtt. Kiderült, hogy Gilly rokona a Tennesse állambeli szak- szervezeti vezérnek, aki ötezer dollárt adott a gyilkosság végrehajtásáért. Mindenki tudta, hogy e szak- szervezeti vezér mögött valaki más áll.

Yablonskit először arzénnel akarták megmérgezni, de a végrehajtás módját a gyilkosok veszélyesnek találják. Inkább a lőfegyvert választották.

Amikor a gyilkosok már néhány hete rács mögött ültek, az amerikai sajtó hírül adta, hogy ismeretlen helyre szállították őket, mivel az FBI-nek tudomására jutott, hogy egy gengszterbandát béreltek fel ,a meg- szöktetésiikre. Az utasítás az Volt, hogy szökés közben végezzenek a foglyokkal, mivel csak a halott tanú a jó tanú.

A titkos börtönben aztán Claude E. Vealy bevallotta, hogy bizonyos „Thony“ bérelte fel .őket. Amerikában mindenki tudta, hogy Boyle beceneve Thony. Az FBI nyomozói így jutottak Boy lehez, és tehettek pontot e szörnyű gyilkosság után, a- mely elindítója volt a hatvanas évek nagy politikai gyilkosságainak az Egyesült államokban.

A.