Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-28 / 22. szám

% A SZÁZADIK GÓL ÜNNEPE A dunaszerdahelyl mérkőzés ötlete a tavalyi, Királyhelmecen megrendezett Ligá­sok — Újságírók találkozóból született. Ott is Strausz János volt a csapatkapitány. (Jobbról) Kolár Péter felvétele Strausz Jánost, a VSS Ko­šice csatárát pályakezdése 6ta ismerem. Munkácson született, onnan telepedtek át a szülei Veiké Kapuša- nyba (Nagykapos). A jé kö­tésű, vérbeli lövőcsatárra korán felfigyeltek a szak­emberek, akik pedig játsza­ni látták, természetesnek vették, hogy a Jednota Ko­šice (a VSS elődje) leszer- ződtette, Jánosnak szinte semmi­féle akklimatizáciőra nem volt szüksége az akkor csak második ligás együt­tesben. Lőtte a gólokat új csapatában is, amikor pe­dig a sárga-kékek visszake­rültek a ligába, ott is a leg­eredményesebb csatárnak bizonyult. Első ligagólját tizenhat méterről bombázta az Ost­rava! kapus hálójába. A századikat fejjel továbbítot­ta Majthényi' (Inter) háta mögé. Ezzel a teljesítményé­vel hivatalosan is minden idők legeredményesebb kassal lövőcsatára lett, és huszonegyedikként tagja lett a százgólosok klubjá­nak is. Magyarán: Strausz János a csehszlovák labda­rúgó-sport „klasszikusává“, halhatatjává vált. Amikor a századik gólját belőtte, nem mindennapi öröm érzése kerített hatal­mába engem a lelátón. Szerkesztőségünknek évek óta nagyon jó a kapcsola­ta Strausszal, és úgy érez­tem, most már semmi aka­dálya nem lesz annak, hogy a magunk módján mi is megjutalmazzuk száz góljá­ért a csatárt. Az Oj Ifjúság — a Du­najská Streda-i (Dunaszer- dahely) járás testnevelési szervével és a helyi DAC- Družstevníkkal közösen mérkőzést rendez Strauszék és az újságírók címmel Du- naszerdahelyen. A találko­zóra június húszadikán dél­után 14.30 órakor kerül sor a DAC pályáján. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy Strausz Já­nos meghívja néhány játé­kostársát Dunaszerdahely- re, hogy csapata megmér­kőzzön az Oj Szó, az Oj If­júság, a Hét, a Rádió és más szerkesztőségek együt­tesével. A mérkőzés nem ki­mondottan sportjellegű, hi­szen a ligás futballisták és a toliforgatók játéktudása között enyhén szólva — van némi különbség. Közeledik a Szlovák Nemzeti Felkelés harmin­cadik évfordulója, és az e- gész ország ünnepelni ké­szül. Ogy véljük, mi kelle­mes délutánt szerezhetünk néhány ezer embernek ez­zel a mérkőzéssel, a fiata­lokban pedig talán .felkelt­hetjük a sportolás iránti szeretet érzését. A 100. gól belövése után közöltük Strausszal a mér­kőzés megrendezésének ter­vét. A csatár örömmel vette tudomásul a hírt, majd közöl­te, kiket hív meg a ligában szereplő labdarúgók közül. Íme, a keret: Slovan Bratislava: Vencel, Gőgh, Móder László. Inter Bratislava: jMajthé- nyi, Szikora, Takács Rudolf ZJŠ Brno: Miklós AC Nitra: Takács András, Tóth László. Lokomotíva Košice: Józsa, Móder József, Farkas, Knapp és Nagy (ő tavasz- szal Spišská Nová Vesen szerepel.). VSS Košice: Angyal, Ta­más, Battyányi és természe­tesen Strausz. Ezt a tizennyolcas keretet nem kell külön bemutat­nunk, valamennyien orszá­gosan ismert játékosok, közkük válogatottak is. Az újságírók keretét jövő számunkban ismertetjük, ők | titokban készülnek, megle­petést szeretnének szerezni nagynevű ellenfelüknek. Batta György BRAZÍLIA NYERI A VILÄGBAJNOKSÄGOI! Múlt heti számunkban riportot közöltünk a brazil labdarúgásról. Vencel, a Slovan Bra­tislava és a csehszlovák válogatott kapu- védője játszott tavasszal a Maracana-sta- dionban a világbajnokok ellen, és azzal zárta megfigyelését: a brazilok még mindig nagyon technikásak, keményebbek is let­tek az utóbbi időben, de olyan teljesítmény- oyel, mint amilyet a csehszlovák válogatott ellen nyújtottak, nincs esélyük az NSZK el­len. A világbajnokság megnyitásának időpontja egyre jobban közeledik, a Zagallo-vezette brazil csapat itt van már Európában, egyre többet olvashatunk a lapokban róluk. Most ízelítőül, közzéadunk néhány szakvéleményt a brazilokról. Érdemes elolvasni őket annál is inkább, minthogy a megfigyelők az utób­bi időben valamennyien jártak Brazíliában, Saldanha pedig ott él. Kezdjük hát Joao Saldanhával, a riporter­ből lett szövetségi kapitánnyal, aki most is­mét riportereskedik. Véleménye szerint Bra­zília ismét megnyeri a világbajnokságot, mert Pelé nélkül is nagy egyéniségeket fel­vonultató csapattal rendelkezik, és ez dön­tő lehet. Most néhány friss hír Feléről. Steve Richards angol újságíró a múltkor együtt utazott Pelével repülőgépen. A re­pülő egy tévétársaság tulajdona volt, mely mindent elkövetett azért, bogy ami nem sikerült még a brazil köztársasági elnök­nek sem. neki sikerüljön: Felé játsszon a világbajnokságon. Pelé az angol újságíró­nak is megismételte azt a. kijelentését, a- melyet olyan gyakran hangoztatott az u- tóbbi időben, és amelyet Elza Soares é- nekesnőnék (Garrincha második feleségé­nek) is kijelentett a tévéműsorban: „Nem változtatok az elhatározásomon. Sokkal jobb dolog akkor elhagyni e nemzetközi porondot, amikor az emberek még szíve­sen látnának a pályán. El sem tudom kép­zelni, hogy azt kiabálják egyszer. „Hagyd már abba!“ Brazília — Pelé szerint is — rendelkezik néhány olyan nagy egyéniséggel most is, hogy megnyerje a világbajnokságot. Brazíliában szinte mindenki megpróbál­kozott Felé meggyőzésével. A köztársasági elnök még 1972^ben kezdte a dolgot, őt többek közölt száz isknlásgyerek követte. (Felvonultak a sztár otthona előtt, és kér­ték, hogy legalább az ő kedvükért játsz- szon.) A Pepsi Cola részvénytársaság ls millió dollárt ígért a világ legjobb labda­rúgójának, ha a világbajnokságon pályára lép a brazil színekben, de Pelé hajthatat­lan maradt. Érdemes még megjegyezni, hogy ebben az esztendőben ingyen játssza mérkőzéseit a Santosban. ­(klochan) Stanislav Bebjak: ütőén és kedvesen A pályára a mieink jutot­tak ki elsőnek. A 'nézők ab­ban a pillanatban lázba jöt­tek, kiabáltak, fütyültek, trombitáltak — egyszóval minden elképzelhető módon kifejezésre juttatták örömü­ket és büszkeségüket. A futballisták pedig úgy érezték, mintha valamilyen katlanba léptek volna be, a- melyben a szurkolóik puhá­ra párolják az ellenfelet. V ége-hosszan nem volt az örömrivalgásnak. Ám hirtelen megszólalt a hangosbeszélő: — Figyelem, figyelem! Kedves nézők — kezdte egy szuggesztív hang —, pályán­kon ma a legnagyobb ellen­felünket fogadjuk; ma dől el, hogy felsőbb osztályba kerülünk-e vagy sem. Éppen ezért kérjük önöket, hogy teremtsenek mind a két csa­pat számára őszinte és ba­ráti sportlégkört. Kerüljék a fölösleges, durva meg­jegyzéseket, s az ellenfél játékosainak gúnyos sérte­getését. Viselkedjenek illő­en és kedvesen. Harcosaink teljesítményét szolidan és szerényen ünnepeljék. Ne kérkedjenek, mert hiszen a sportban nemcsak az ered­mény a fontos. Mert vajon nem szép-e, amikor az el­1—M—— I« Ill'll—iIIWUIIWI ' II" lenfél a mérkőzés után ki­jelenti, nagyszerű volt önök­nél játszani, csodálatos, fe­f yelmezett közönségük van. ppen ezért a futballszak­osztály nevében, de a sport és a nemes versengés nevé­ben is arra kérem önöket, mutassuk meg a vendége­inknek, milyen is az igazi szurkolás... Erre kezdetét vette a já­ték... A nézőtérből, tnnen- onnan is tanácsok hallat­szottak, ki hova továbbítsa a labdát, ki lőjön. Itt-oit holmi gyér taps is felcsat­tant. A pályán egészében véve nyugalom uralkodott. Az ellenfér egyre inkább nekibátorodott. Szurkolóik, akik elkísérték csapatukat, óriási bíztatásba kezdtek a lelátókon. A pályán ugyan­csak megkeserítették a mie­inknek az életét. A hazai szurkolók morog­ni kezdtek. Hogy lehet, az, hogy a vendégeknek min­dent szabad, nekik meg semmit? A vendégcsapat biztatása úgy terjedt, mint a lavina. A hazai szurkolók közül is csatlakoztak hozzájuk néhá­nyon, akik hogy ki ne jöj­jenek a gyakorlatból, ki a- karták magukat legalább ki­abálni. A futballszakosztály veze­tősége tanácstalanul néze­getett a tribün felé, ahol még a levegő is forrott. I- lyen szép, lélekbe markoló szavakkal ugyanis eddig soha nem fordultak a kö­zönséghez... A pályán pedig a bíró, a közönség nyomá­sára, a hazaiakat, illetve a vendégeket kezdte támogat­ni. A helyzet egyre remény­telenebbé vált. Az egész le­látó az ellenfélnek szurkolt. A mieink úgy szédelegtek a pályán, akár a beteg libák. Egyre értetlenebbül bámul­tak fel a tribünre. Szét­széttárták a kezüket, nem értették... Ekkor az egyik hazai szurkoló felkiáltott: — Ti csak ne féljetek semmit! Majd ha ti mentek hozzájuk játszani, visszaad­juk nekik a kölcsönt. Akkor majd ők szurkolnak nekünk. Es kész! — Abból aztán nehezen lesz valami! — vette fel a kesztyűt a vendégek egyik szurkolója. — Nálunk u- gyanis nincs a futballszak­osztálynak vezetősége, és a pályán a hangosbeszélőt se szerelték még fel.-tó- fordítása T mmmm Rátcrmettségi jelvényszerző versenyeken választjuk ki a jövő élsportolóit Lapunk előző számában közöltük a rátermettség! jel­vényszerző verseny I. és II. korcsoportjának szabályait és azokat a feltételeket, amelyek teljesítésével meg­szerezhető a „Munkára és a Haza Védelmére Kész“ jelvény III. — bronz fokozata. Mai számunkban ismertetjük a serdülő fiúk ' és lá­nyok korcsoportjainak versenyfeltételeit. Akárcsak az úttörők, a serdülők Is két korcsoport­ba vannak osztva, melyek mindegyikében mások a ver­senyfeltételek. A III. korcsoportban a 15—16 éves fiúk és lányok versenyeznek. A versenyszámok mindkét nem részé­re azonosak, csupán a követelmények szintjében van némi eltérés. A hat versenyszám a következő: 100 m síkfutás (lányok 60 m), 1000 m mezei futás (lányok 500 m), magas- vagy távolugrás (a versenyző maga választja meg teljesítendő versenyszámát). A do­bószámokban már négy választható versenyszám van, melyek közül elég egyet teljesíteni. Ezek a verseny­számok: súly lökés (fiúk részére 5, lányok részére 3 kg golyó), diszkoszvetés (fiúk 1,5, lányok 1 kg), ge­relyhajítás (fiúk és lányok egyaránt 600 gr), gránát­dobás (fiúk, lányok 350 gr), 50 m úszás tetszés sze­rinti stílusban mindkét nem részére és végül kötél­vagy póznamászás (fiúk 5, lányok 4,5 m). A bronzjelvény megszerzéséhez 6 versenyszámban a fiúknak 700, a lányoknak 500 pontot kell elérni. Az egy versenyszámra eső átlagos pontszám a fiúknál 117, a lányoknál pedig 84. Ezen pontértékeknek a következő teljesítmények felelnek meg: fiúknál lányoknál 100, ill. 60 m 14,2 9,5 mp 100, 111. 500 m 3:37,5 1:58,2 perc magasugrás 128 108 cm távolugrás 447 350 cm súlylökés 875 836 (4 kg-mal 664) cm diszkoszvetés 31,30 19,30 m gerelyhajítás 31,70 20,60 m gránátdobás 40,30 22,0 m 50 m úszás 1:03,9 1:18,2 perc mázsás kulcsolássa7,5 9,8 mp (5, 4, 5 m) Amennyiben a versenyző valamelyik versenyszám­ban a legjobb felkészülés ellenére sem képes az Itt közölt átlagos szintet elérni, a pontveszteséget pótol­hatja egy másik számban elért jobb eredményével. Ez az eset megismétlődhet több versenyszámban is, de mindaddig, amíg az összes feltételek teljesítése utáni pontszám megmarad az előírt szinten (700, ill. 500), a versenyző jogosult a jelvény odaítélésére. Arra azon­ban ügyelnie kell mndenkinek, hogy egyetlen verseny- számban se érjen el 1 pontnál alacsonyabb értékű e- redményt. Egyetlen ilyen eset is elegendő arra, hogy a versenyből kiessék, még akkor is, ha máskülönben az elért pontok összege meghaladja a kívánt 700-as szintet. Meg kell állapítanunk, hogy a követelmények elég magasak, ezért teljesítésükre fel kell készülni, és csak akkor vállalkozzunk a versenyre, ha már több edzé­sen meggyőződtünk képességeinkről. Meg kell említenünk, hogy a rátermettség! jelvény minden korcsoportban három fokozatban szerezhető meg. A legalacsonyabb fokozatú a bronzérem, melynek elérési feltételeit itt közöltük. Az ezüst fokozatért a versenyzőnek az itt leírt III. korcsoportban már 1100 (fiúk), illetve 1000 (lányok) pontot, az aranyjelvény megszerzéséért pedig már 1800, illetve 1700 pontérté- kü teljesítményt kell a 6 versenyszámban elérnie. A 300 pontos átlagteljesítmények a III. korcsoportos ser­dülő fiúversenyzőinél ezek lennének: 100 m — 12,2, 1000 m — 2:57,0, távolugrás 560, magasugrás 160, súly­lökés 12,71, gránátdobás 69,6, mászás 4,5 mp, 50 m ú- szás 44,5 mp. Aki ezen eredményeket 15—18 éves kor­ban képes elérni — és rendszeres edzéssel a serdülők többsége alkalmas erre — arról elmondható, hogy sok­oldalúan felkészült és alkalmas arra, hogy az aktív sportolók sorába lépjen. A sportszakosztályok várják ezeket a fiatalokat, és a kiválasztottak számára bizto­sítják a legjobb felkészülési lehetőségeket, hogy belő­lük mielőbb szocialista testnevelési rendszerünk hírne­véhez méltó élvonalbeli versenyzők váljanak. (Folytatjuk) — ttya. Ebben az évben is nagyszerűen sikerült a Békeverseny A Kerékpáros Békeverseny a világ egyik legszebb, leg­tisztább sportversenye. A második világháború befejez­te után hívta életre a békevágy és elmondható, hogy azóta egyre népszerűbb és elismertebb. Ezt tapasztaltuk ebben az évben is a Varsó — Ber­lin — Prága útszakaszon. Nemcsak a verseny színvona­la volt kiváló, hanem — és ez talán még fontosabb — baráti volt a légkör, a versenyzők és szervizkocsik pél­dásan segítették egymást. Az idei Békeverseny tnlajdonképpen a lengyel Szoz- da nagy kiugrását hozta. Ez a lengyel versenyző be­bizonyította, hogy kiváló kerékpáros és tisztelettudó ember. Szozda egy kis lengyel falucskából, Prudnikból való. Ez a határ közvetlenül a csehszlovák-lengyel határ mentén fekszik. Olyan közel van országhatárainkhoz, hogy például a hozzá legközelebb eső község nem is lengyel, hanem csehszlovák területen fekszik. Elkép­zelhető, milyen kiugró tehetség volt Szozda, ha itt, Prudnikban felfedezték!. £s megdöbbentő ugyanakkor a lengyel kerékpársport szervezettsége és tömegessé­ge is: még egy ilyen, alig ezer lakost számláló falu­nak Is van kerékpáros egyesülete! Szozda, akit ma Szurkowski mellett a világ egyik legjobb amatőr ke­rékpárosának tartanak, a mai napig is faluja színeiben versenyez. Nem vonzza őt a nagyvárosok klubjainak le­hetőség-kínálása, nem vonzzák a jobb anyagi feltéte­lek. Itt érzi jól magát, családja körében, itt edz, itt versenyez. Csak akkor távozik el otthonról, amikor a lengyel kerékpáros válogatott együttes összpontosítást rendez. Szozda vérbeli sportoló, nem is a győzelem érdekli elsősorban, hanem maga a kerékpározás szépsége. Ta­lán ezért tnd olyan könnyedén és felszabadultan ver­senyezni, olyan görcs nélkül, élvezettel manőverezni a legnehezebb helyzetekben. Szozda érdeme is, hogy az idei Békeversenyről vi­lágszerte úgy beszélnek, mint a kerékpáros sport nagy fesztiváljáról. (Lapunk jövő számában még visszaté­rünk a Békeversenyhez.) (bt) rr r tnr~iTBiHiiríii—ítí—mi i* mmnninmi¥TEt""»i-'-c ->■

Next

/
Thumbnails
Contents