Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-28 / 22. szám
XXIII. évfolyam — 1974 Május 28. Ara 1.— KCs A tavalyi év folyamán hazánkban csaknem százezer — pontosan 92 800 újszülött látta meg a napvilágot. A felszabadulás óta eltelt évtizedek folyamán ennél már volt több is — kevesebb is. Az idó telik, a számok változnak — de egy újszülött világra jöttével járó szülői öröm évtizedek óta változatlanul nagy. más mint agykor, hajdanán, mikor a sanyarú szociális feltételek közé bizony nem mindig volt öröm gyermeket hozni a világra. Kivételek sajnos ma is vannak, s bizony a szülök hibájából nem mind- egyik gyermek születik a legideálisabb családi körülmények közé. Erről kétségkívül beszélnünk kell, s szólunk is róla. de most ne legyünk ünneprontók, s ezesetben ne mondjunk többet az elmondottaknál — hiszen ünnepelünk. A legkedvesebbek ünnepét a gyermekek nemzetközi napját ünnepeljük. Beszéljünk tehát róluk, beszéljünk az örömünkről. Mert legnagyobb örömünk s legdrágább kincsünk a gyermek. Semmihez és senkihez sem fűzhet bennünket sajátosabb és áldozatkészebb szeretet mint hozzájuk — a- kik a szerelemből lettek. Szerte a világon az övéké ez a nap. Sajnos a szomorú tény gondolata ebben a mondatba is elkerülhetetlenül beékeli magát, hiszen ünnep, nem ünnep, — nem lehet nem gondolni arra, hogy a földkerekség nem kevés területén, sajnos, gyermekek milliói éheznek. Hazánkban s a szocialista országokban példátlanul odaadó a gyermekekről s a gyermekes családokról való gondoskodás. Népesedés- és szociális politikánk a legmesszebbmenőkig támogatja, védi a gyermeket a törődik egészséges fejlődésével. A GYERMEK - FÖLDÜNK LEGSZEBB VIRÁGA GORKI.? Mosolygók, vidámak, bűbájosak. Békében élnek gyermekeink. ■ ■■■■ ÜJ SOROZATUNK! AZ ÉN ISKOLÁM Elhatároztuk, hogy végigjárjuk az ország valamennyi magyar tannyelvű középiskoláját. Megismerkedünk a tantestüle tekke) és diákokkal — olvasóinkkal. Minden egyes iskolára egy oldalt szánunk, s ezekben a kis körképekben- tulajdonképpen egy kicsit az országot is bemutatjuk. Az első látogatást a legnagyobb csehszlovákiai magyar középiskolában, a Košicei (Kassa) Gépészeti és Elektrotechnikai Szakközépiskolában — az ipariban tettük. A riportkészítés idején az iparinak 751 diákja volt, tantestületében csaknem hatvan tanár, 13 gépész, 8 „elektrós" osztályban folyik anp nap után a magas színvonalú oktatás. (Az iparinak Pelsőcön, Rozsnyón, Szepsiben és Királyhelmeccn is vannak osztályai, ezekben esti tagozaton sajátíthatják el a szaktudást a hallgatók.) Mit lehet egy oldalon egy ilyen óriási iskoláról írni? Sokat is, keveset is. Az itt megjelenő írások csak részei a nagy egésznek. Hiszen az ipari második évszázada működik már, padjaibór ezerszámra kerültek a termelésbe vagy a főiskolákra a technikusok, akik mindannyian helyt álltak az életben. 5 * 0
