Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-14 / 20. szám
10 ói ifjúság A gyilkos szenvedély sok esetben halállal végződik A HEROINFOGYASZTÁS ÁLDOZATAI ÉS HASZONÉLVEZŐI Az amerikai alvilág nyelvében „pushernek“ nevezik a kis kábítőszerárust — többnyire régi heroinfogyasztót —, aki a vevőt az utcákon vagy a sikátorokban várja. Ezzel szemben a „dealer“ a nagykereskedő, akinek sokkal magasabb a rangja és a keresete. A pusher maga is kábítószer-fogyasztó, áldozat és bűnöző egy személyben. A heroinfogyasztő, aki meg akarja osztani élményét valakivel, máris pusherré válik. A heroinfogyasztás hulláma a hatvanas évék elején árasztotta el az Egyesült Államokat. Akkoriban 50 000 heroin-fogyasztó volt az országban. 1969-ben a statisztikák már 250 000-ről beszéltek. A leújabb becslések — a kábítószerügy! hivatal adatai szerint — 1972 első hónapjaiban több mint félmillió, az év végén pedig 800 000 volt a heroinfogyasztók száma. Csak New Yorkban több mint háromszázezren vannak. 1970-ig az volt az általános hiedelem, — és az amerikai sajtó igyekezett is terjeszteni ezt az illúziót a közvéleményben —, hogy a heroin csak a néger és a Puerto Rico-t gettók átka, ezenkívül csak néhány híres színész és dzsessz- zenész „hobbyja“. A New York-i kábítószer-fogyasztók zömét akkor valóban a négerek alkották, 27 százalékát pedig a fehér bőrűek. Aztán váratlanu „rájöttek“, hogy a fehér kábítószer-fogyasztók többsége 18—25 éves fiatal, sőt, sokan még fiatalabbak. Ettől kezdve a lapok egyre gyakrabban közöltek olyan aggasztó történeteket, mint amilyent két francia tudós hallott egy New York-l ápolónőtől: egy 13 éves fiú majdnem belehalt a heroínmérgezésbe. 14 éves bátyját pedig ugyanabban a kórházbah elvonókúrára utalták be. Az ilyen esetek elriasztották a békés elővárosi középosztályt. Az újságok nagybetűs címeket közöltek: „A kábítószer kísérteié... A heroin és az utcai rablótámadások... Társadalmunk legszörnyübb problémája: a kábítószer.“ A hatásvadászó riportokon kívül komoly, részletes tanulmányok Jelentek meg — 1970 március és 1971 februárja között 58 tanulmány foglalkozott a heroinfogyasztás terjedésével a fiatalok körében. Csak 1972 júniusában tört ki az igazi, széles körű botrány, afféle Watergate kábítószer-ügy. New York lakosai három héten át hallgatták tévékészülékük előtt a magnószalagokat, a- melyek kábítószer-árusok és rendőrök szigorúan bizalmas beszélgetéseit regisztrálták. Láthattak polgári ruhás, sőt olykor egyenruhás rendőröket, amint kábítószert árulnak Harlem sikátoraiban. A botrányt egy rendőr, Frank Serpico robbantotta ki, először Lindsay polgármesterhez, aztán a New York Times szerkesztőségéhez ment el leleplezni tucatnyi kollégáját, akik heroinnal kereskedtek. Az ügybe belebukott a rendőrfőnök és néhány magasrangú tisztviselő. A közvélmény nyomása a- zonban arra kényszerítette Lindsay polgármestert, hogy tovább folytassa a nyomozást. A vizsgáló bizottság élére Whitmann Knapp híres Wall Street-i ügyvédet nevezték ki. Knapp kémek, magánnyomozók és rendőrök segítségével gombolyította fel a bonyolult ügyet. Ami napvilágra került, még félelmetesebb volt annál, amit sejtettek. A Knapp-vizsgálat feltárta: a rendőrség és a kábítószerkereskedők összejátszása általános Jelenség. Sorra derült ki a rendőrökről és nyomozókról — a kábítószer-csoportok tagjairól —, hogy összejátszottak a kábítószer-kereskedőkkel, szabadon bocsátották az elfogott bűnözőket és zsebre vágták a bandától a jutalmat, amely 200 és 80 000 dollár között váltakozott. Az „informátorokat“, a kábítószer szenvedélytől elaljaso- dott szegény négereket sohasem küldték a nagykereskedők nyomába, hanem egészen más „feladatot“ bíztak rájuk: lopni küldték őket üzletekbe és supermarketekbe — a rendőr számára. A magnószalagok hátborzongató beszélgetéseket örökítettek meg: a rendőr azt követelte a narkomániás négertől, hogy különleges márkájú whiskyt és cigarettát lopjon számára, és csak a lopott holmi fejében adott neki egy kis „fehér port“. Az amerikai heroinfogyasztónak napi 30—100 dollárba kerül a „fehér por“. Csakhogy a heroinból egyre több kell a vágyott eufórikus állapot eléréséhez. A narkomániásnak még több pénzre van szüksége, de dolgozni egyre kevésbé képes. A kábítószer hatására csak arra vágyik, hogy békésen ülhessen egy sarokban és „álmodozhasson“. A mérgezés első szakaszában a heroinfogyasztónak még egy ötdolláros adag is elég ahhoz, hogy elérje a „flash“, egyfajta orgazmus érzését, amelyet akkor él át, amikor a vérbe bekerült heroin eljut az agyba. A szervezet azonban hamar rászokik a méregre, és a narkománíások alig 10 százaléka képes állandó szinten tartani a „fehér por“ fogyasztását. A többieknél hamarosan fiziológiai szükségletté válik az, ami kezdetben gyönyör volt. Életük már csak egyetlen gondolat körül forog: mindent megtenni, hogy a heroint megszerezhessék. Az út többnyire az alvilág felé vezet. ^ A SZUEZI CSATORNA REGÉNYE (7.) ELHANGZIK A TITKOS JELSZÓ Anglia beváltotta ígéretét: amint elkészült a nagy francia — Gambetta francia miniszterelnök nevezte el így Lessepset — életműve, a britek minden elkövettek, hogy megvessék a lábukat Egyiptomban. Előbb pénzügyi manőverekkel, később katona! úton sikerült is nekik. Juliette Adame francia történésznőé az érdem, hogy fáradságot nem kímélve kiszámította: 1922-ig hatvanhat alkalommal tett ígéretet Nagy-Britannia csapatainak visszavonására. Ennek ellenére csak 1956. június 13-án távoztak az utolsó angol alakulatok. Ezen a napon pontban reggel 6 órakor adta át J. S. S. Lacey angol brígádtábornok a szuezi övezet katonai parancsnoka a Port Said-i Tengerészet Háza nagytermében a ház kulcsait az egyiptomi vezérkar képviselőjének. Hetvennégy esztendős megszállás végére került pont e rövid ceremóniával. ÁLLAMOSÍTÁS Július 26-án este százezres tömeg gyűlt össze Alexandriában a Manhia-téren. Nasszer elnök beszédét lelkes közbekiáltások szakították félbe. S amint a titkos jelszó elhangzott, Port Saidban, Iszmaillában, Szuezben és Kairóban egyiptomi tisztek szállták meg a Nemzetközi Szuezi-csatoma Társaság székhazait. Az épületekre felkúszott a zöld egyiptomi lobogó, jeléül annak, hogy az ország államosította a csatornát. Eden brit kormányfő ebben az órában a Fejszal iraki király látogatása alkalmából rendezett díszvacsorán vett részt. A válasz azonban nem késett. 1956. október 31-én 17 óra 40 perckor angol bombázógépek startoltak Ciprusról. Húsz perc múlva megkezdődött Egyiptom ellen a barbár légitámadások sorozata, öt nap múlva angol és francia ejtőernyősök szálltak le Port Saidnál, az izraeliek pedig a Színai-félszigeten támadtak. December 22-én vonták vissza a francia és az angol egységeket. A csatornán november óta szünetelt a forgalom, s csak 1957. március 29-én haladt át rajta az első hajó. 1987 júniusában Egyiptomot újabb izraeli agresszió érte. A hatnapos háborúban súlyos károkat szenvedett a csatorna és a partján épült kikötők. Tíz hajóroncs torlaszolja el a vízi utat azóta is, s a Keserű-tavakon 16 hajó vesztegel immár több mint hat éve. A megoldáshoz újabb háborún át vezetett el az út. A „se béke, se háború“ helyzetben Egyiptom — érthető módon — nem járult hozzá a Szuezi-csatorna megnyitásához, i EDDIG 10 MILLIARD DOLLAR KAR A világgazdaság a csatorna forgalmának szüneteltetése miatt — hozzávetőleg — 10 milliárd dolláros kárt szenvedett. Az utolsó szuezi „békeévben“, 1966-ban 21 250 hajó kelt át a«- a csatornán. 167 kilométeres vízi út révén Rotterdam és Yokohama kikötője között a távolság 27 500 kilométerről 18 500-ra csökken. Ami pedig a hajózás időtartamát illeti, u- gyancsak vitathatatlan a' csatorna előnye. Londonból például Bombaybe az óránként 14 tengeri mérföldes sebességgel haladó teherhajó két héttel megrövidítheti az útját, ha áthalad a Szuezi-csatornán. Alighanem új szakaszt nyitna a vízi út 105 esztendős újkori — és ősével egyetemben három és fél évezredes — históriájában az a terv, amelyet már az 1967-es háború előtt néhány hónappal megkezdték az egyiptomi hatóságok. Ennek értelmében az első szakasz a jelenlegi keresztmetszetét —- 800 méter — a kétszeresére növelné. A terv második szakaszában a csatorna 1600-ról 4200—4500 méterre növekednék. Ezáltal előbb 150 ezer tonnás hajók teljes terheléssel, 300 ezer tonnások pedig 16 méter merülési határig használhatnák a vízi útat, amely a második szakaszban már akár 300 ezer tonnás, részben megterhelt, 20—21 méter merülésű hajókat is ringathatna a tükrén. KEDVEZŐ FELTÉTELEK A nagyszabású program Mashur Ahmed Mashur, a Szuezi- csatorna Igazgatóság elnöke szerint egymillió dollárba kerülne. Ennek legalább a felét külföldről kellene fedezni. Anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznánk, annyit megállapíthatunk: soha ilyen kedvező feltételek, ilyen jó alkalom nem kínálkozott a nagy múltú vízi út fellendítésére, áldottságai- nak kihasználására. Lesseps híressé vált jelszava frisszen, időszerűen cseng: „Aperire terrain gentibusl“ Vagyis: „Meg kell nyitni a földet a nemzetek előtti Vége Esti Hírlap A kijevi nukleáris kutatóintézet három tudósa olyan „villámvezetőt“ talált fel, amely a műszálfeldolgoző üzemekben megakadályozza a termékek sztatikus villamossággal való feltöltődését. A szerkezet bélyeg nagyságú köny- nyüfém-lapocskából áll, amelyeket tríciummal, a hidrogén sugárzó izotópjával vonnak be. A trícium ionizálja a levegőt, így a sztatikus villamosság ártalmatlanul a földbe vezetődik A mozgó műszálakon akár 15 ezer volt feszültségű sztatikus villamosság Is kialakulhat, de még abban az esetben Is, ha nem ér el veszélyes értéket, zavarokat ■okozhat és lassítja a munkát. A tríciumos szerkezet alkalmazásával így jelentős megtakarításra számíthatnak. Hőmérő hang A brüsszeli fémipari kutató közpostban szerkesztett ultrahangos hőmérővel folyamatosan megmérhető a 200 milliméternél vastagabb izzó anéltőmbök belső hőmérséklete. A műszer hosszirányú és keresztirányú ultrahanghnllámokat bocsát egy időben a vizsgált acéltömbbe, és az ultrahanghul- lámok áthaladási idejéből következtet a belső hőmérsékletre. Számításainak eredményeként skáláján közvetlenül leolvasható az acéltőmbök belső hőmérsékletének értéke. A bioszféra új mérge: japánt új bioszféraszeny- nyezö anyag jelfedezésének híre tartja izgalomban. Az új környezetméreg a kadmium, amelyet elektródok készítésére, korróziógátló és ötvöző anyagként használnak az iparban. Nemrégiben egy fiatal munkásnó kad- miumgözökkel került érintkezésbe az egyik üzemben. Ezek a gőzök szétroncsolták a munkásnő emésztőszerveit és olyan csillapíthatatlan fájdalmakat okoztak, hogy a fiatal munkás- nö végül is öngyilkosságot követett el. A kutatások kiderítenék, hogy a kadmium már kis adagokbag is a csontok szétroncsolódásá- hoz vezethet, A csontpusztulás belülről kijeié halad, és csak akkor ismerhető jel a röntgenképen, ha az érintett csontnak már mintegy 30 százaléka elpusztult. Különösen veszélyes a k’ad- miumgőzöknek a gabonaföldeken való lerakódása, a nagy ipari központok közelében. japánban emiatt nagy kiterjedésű rizsföldeket kellett felgyújtani. A NAGYVAROSOK FORGALMA egyre elviselhetetlenebb a gépkocsivezetők számára. A gyakori forgalmi dugók any- nyira lelassítják a közlekedést, hogy az ember gyalog- szerrel könnyebben eljut bárhová, mint gépkocsin. Az illetékesek azon törik a fejüket, hogyan oldhatnák meg elfogadhatóan az egyre fejlődő gépkocsiközlekedést. I.ars Arosenius stockholmi műszaki tisztviselő igazán eredeti módon oldatta meg a problémát. Megunta, hogy naponta 3-4 6 rát vesz igénybe a munkába és a hazavezető ólja. Átalakította gépkocsiját kétéltű járművé, és most — átszelve a lak- és munkahelye között hú ződő tengeröblöt — 17 perc alatt a munkahelyére ér. Ad va van tehál a megoldás, nem is koli más hozzá, csak tengeréből vagy hajózható fo lyam. BOLGÁR TUDÓSOKNAK legújabban sikerült mester séges borostyánkövet előál lítanl. Az első Ilyen termé kék átlátszó, víztiszta dara bök, a természetes boros tyánkó sárgás elszíneződése nélkül. A szupertiszta anyagot rövidesen már üzemi méretekben állítják elő, és elsősorban a rádiótechnlká- ben fogják alkalmazni mint kitűnő minőségű szigetelő- anyagot. mm
