Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-14 / 20. szám

6 üj M Miközben Viktort hallga­tom, figyelem a kezét, a- melynek kosarában megül a legvadabb labda Is. Hosszú, meglehetősen vastag ujjal vannak. Nem banánujjak, mint nehézsúlyú birkózóké, nem vékony ujjak, mint a zongoristáké. Külön „egyé­niség“ mind a tíz, akárha jó előre a labdához görbül­ne már. — Milyen sérülések érték önt pályafutása során? (Először látom lázba jön­ni beszélgetésünk során. És először látom mosolyogni.) — Talán nincs is olyan he­lye a testemnek, amely ne lett volna sérült, ennek el­lenére Igazán komoly bajom még nem esett. Hát akkor kezdjük. A fejemet többször érték ütések, rúgások és né­hányszor könnyebb agyráz­kódást szenvedtem. Az or­rom el volt törve. Kirőpült néhány fogam. Érte sérülés a vállamat is. Eltört három bordám. Kapott jócskán a kezem is, sérült volt a csuk­lóm, töröttek az ujjalm. Zü- zódások, horzsolások „tarkí­tották“, a lábamat. De ed­dig, és ezt mégegyszer hangsúlyozom, igazán ko­moly, hogy ügy mondjam tragikus baj nem ért. Ke­vés mérkőzést hagytam ki sérülés miatt. — Mi szükséges önnek ahhoz, hogy a mérkőzésre olyan hangulatba kerüljön, ami a legeszményibb a vé­déshez? Mi minden járul­hat ehhez hozzá? — A kapus posztja érde­kes poszt. Ha a fizikai i- génybevételt vesszük alapul, akkor a kapus van a leg­könnyebb helyzetben, nem kell le-fel futnia, csak ott áll a kapuban. Ha viszont az idegi megterhelést, az összpontosítást tekintjük, akkor ez a legnehezebb „beosztás“. Van olyan idő­szak például egy-egy mér­kőzésen, hogy húsz-har­minc percig valóban csak állnia kell a két kapufa kö­zött, mivel a játék az el­lenfél térfelén zajlik. Jöhet azonban egy váratlan fordu­lat, és egyszerre megválto­zik minden, a mi kapunk kerül nehéz helyzetbe. A ka­pusnak ekkor egyik pilla­natról a másikra teljes mértékben bele kell magát élnie a játék teremtette légkörbe és lehetőleg úgy közbelépni, hogy ne szüles­sen gól. Ez néha könnyű, néha nehéz dolog. Függ at­tól, hogy milyen lelki e- rőnléttel rendelkezem. El­mondok egy példát. Várat­lanul meghalt az édesa­nyám. Fiatal volt még, öt­venkét éves. gyomorfekély- lyel vitték kórházba, és ott egy balszerencsés orvosi beavatkozás áldozata lett. Pénteken kaptam a távira­tot. Éppen akkor indultunk el Trnavóra bajnoki mérkő­zést Játszani. Hát akkor kü­lönösen nehéz dolgom volt. Álltam a kapuban, és köz­ben arra gondoltam, hogy néhányszáz kilométerrel tá­volabb koporsóban fekszik az anyám. A temetés hétfőn volt. És a liga szerdán foly­tatódott tovább! Függ per­sze a mérkőzés előtti vagy alatti hangulat attól Is, mi­lyen természetű a kapus. Aki higgadt, könnyebb hely­zetben van mint az, aki iz­gul mindenen. — ön milyen természetű? — Azt hiszem, aránylag higgadt vagyok, vagy leg­alábbis annak mutatom ma­gam. Nehéz helyzetekben is tudok uralkodni magamon, nem vesztem el a fejem. — Végez-e ön még ű. n. „pluszmunkát“ az edzések után? — Télen erre nincs alka­lom, mert a felkészítő idő­szakot közösen végzem a mezőnyjátékosokkal, és nem panaszkodhatom az „adagokra“. De nyáron pluszmunkát is végzek. Van egy kis víkendházam Prága mellett, minden sza­bad időmet ott töltöm. Sok embert ismerek ott, velük szívesen elfocizgatok, vagy lábfocizom. Az még rámfér. — Befejezésül engedjen meg egy furcsa kérdést. Ezt inkább talán a csatá­roknak kellene feltennem, de hátha okulunk az ön vá­laszából is. A kis és nagy szögletekről szeretném hal­lani a véleményét. Hogyan látja ön a kapuból? Melyik hasznosabb megoldás? Az idegborzoló „kis“ szöglet, vagy a „félgólt érő“ klasz- szikus? — Azt hiszem, a válasz nem lehet egyértelmű. Csa­pata válogatja. Vannak o- lyan együttesek, amelyek nem rendelkeznek jó fejelő játékosokkal, ezek a kis szögletet erőltetik, és ez bi­zonyos fokig érthető, mert a magasan beívelt labdák­kal nehezen tudnának va­lamit Is kezdeni. Ésszerűt­len viszont a jó tejelőkkel bíró csapatoknál a kis szög­let, mert az bizonyos, hogy a védelemnek könnyebb ez­zel a dolga, jól körülbás­tyázhatja a kaput és nehe­zebb gólt elérni. Az igazi szöglet, ha jól rúgták, ve­szélyesebb. Én is kaptam nemegyszer úgy gólt szög­let nyomán, hogy egyszerű­en nem tudtam megközelí­teni a labdát, a játékosok miatt és tehetetlenül néz­tem, hogyan esik be a há­lóba a labda. x Változnak az idők. Az én gyermekkoromban még min­denki Grosics akart lenni. Aki a kapuba állt, az az 6 nevét vette fel, és egy pil­lanatra talán el is hitte (így voltam vele én is), nem lehet neki gólt lőni. Ivó VIKTOR ha Grosicsnak nevezi ma­gát. Ma Dél-Szlovákia ma­gyarlakta falvaiban és vá­roskáiban is Viktort emle­getik a srácok, ha kétka- puznak a réteken vagy is­kolaudvarokon. Hát igen, változnak az idők. Grosics- csal is készítettem már in­terjút, így örömmel nyug­tázhatom, hogy mindkét ka­pus remek ember, jó be­szélgetőpartner is, s nem ért, hogy Grosics örökébe Viktor lépett. sí Kapura lőttem Ivó Vik­tornak. Igaz, csak a kérdé­seimmel bombáztam. Balta György Tizenhat éves lesz október huszonötödikén, bemutat­ni mégsem kell már. A világ legjobb úszónőjét Korné­lia Endernek hívják, az NDK versenyzője, a tavalyi belgrádi úszóvilágbajnokságon szorgalmasan gyűjtötte az aranyakat. A 100 méteres gyorsúszás és a 100 méteres pillangóúszás világ csúcstartóját tisztelhetjük benne. —■ Kornélia, hogyan lettél úszónő? — Hogy az úszást megszerettem, tulajdonképpen egy gyermekorvosnak köszönhetem. Volt egy csuklósérülé- sem még hatesztendős koromban, és a doktor bácsi úszni küldött, mert azt remek gyógykezelésnek tartot­ta. Aztán egyre jobban megtetszett az úszás, és amikor egy év múlva szüleimmel egy kis tó partján üdültünk, KORNÉLIA UNDER nekem is sikerült megszereznem az úszni tudók jelvé­nyét, amire nagyon büszke voltam. — Mikor ugrottál először sikló fejest? — Ekkor már egyesületben leigazolt kis úszó voltam, edzőm is ott állt a parton, amikor nekilódultam. Két szemfogamba került a kísérlet, sekély volt a víz. U- gyanez lett a sorsa egy esztendővel ezelőtt a nővérem két szemfogának is ugyanabban a medencében. — Középiskolás vagy. Tavaly te lettél a világ leg­jobb úszónője. Milyen a helyzeted az osztályban? — Ugyanannyit kell tanulnom, mint a többieknek. Mindnyájan szerepénk sikeresen leérettségizni. Ugyan­annyiszor felelek, mint a többiek, de a tanárok gyak­rabban foglalkoznak velem, ha otthon vagyok, mert az utazásaim miatt sokat veszítenék. — Van-e szerinted recept arra, miként tudjon valaki természetes maradni? — Igen, van. Viselkedj normálisan, és követeljed meg a környezetedtől is, hogy normálisan viselked­jenek veled szemben. — Kik azok, akiket te minden idők legjobb úszónöi- nek tarthatsz? — Természetesen csak azokat sorolom ide, akiket én is megismertem, akikről a legtöbbet tudtam meg. A legjobban az ausztrál Dawn Frasert tisztelem. Három olimpián nyert egymásután aranyérmet a száz gyor­son. Nyolc éven át volt csúcsformában: ezt akárki nem csinálja utána! Shane Gouldot sokoldalúsága miatt so­rolom ide, az amerikai Claudia Kolbot pedig a tüne­ményes világcsúcsai miatt. — Hány másodperc alatt kell majd a montreali o- limpián a száz métert leúszni, hogy aranyérmet ad­hassanak érte? — Tül merész leszek, ha 55,5-öt tippelek? Nem hin­ném, sőt, nem tartom kizártnak a még jobb időt sem. 1973-ban sem beszéltek az 58.0-ról. — Hogyan segítesz magadon, ha nincs nagy kedved edzeni? — Eszembe jutnak a reám váró' feladatok. Es akkor tudatosítom azt Is, hogy edzenem kell, mert a céljai­mat nem érhetem el csakis így. Tévedés lenne azt hin­ni rólam, hogy minden edzést imádok. Imádom viszont magát az úszást. — Mitől félsz? — Minden vízíállattól. Amikor Kubában jártam, o- lyan cápákat láttam, hogy tehetetlen lettem volna ve­lük szemben a vízben. — Szívesen táncolsz? — Igen, egy idő óta. — 178 cm magas vagy. Nem gondoltál-e néha tánc közben arra, hogy jobb lenne, ha kisebb lennél? — Eleinte bizony eszembe jutott, és jobban örültem volna, ha öt centiméterrel alacsonyabb vagyok. Az u- tóbbi időben viszont egészen elégedett vagyok ezzel a magasságommal... — Milyen jellemvonásokkal bírjon az a fiú, aki ne­ked tetszeni akar? — Legyen temperamentumos, értse meg mások prob­lémáit, szeresse a sportot és a táncot, legyen egészsé­ges és tettrekész. időnként megihat egy kis sört is. Es persze az sem baj, ha hű... KLOCHAN KÁROLY 1/ iai%aíiiaI#i*aI iaiautIiiI# ixISPalyaKIUI jvIvilljllK Három egyesület — három kimagasló siker a falu­szépítésben, s mindez a levicei (Léva) járásban. Hronské Klaőany (Garamkelecsény) községben ta­valy fejezték be a sportöltöző építését. A sportolók­nak rádiót, televíziót, és különféle társasjátékokat vá­sároltak a Družstevník egyesület vezetői, Így azóta minden jelentősebb sporteseményt együtt néznek meg a képernyőn. A tavaszi rajt előtt a szurkolók 80 000 korona értékű lelátót építettek, ezzel teljesítve kötele­zettségvállalásukat az SZNF 30. évfordulójának tisz­teletére. Titurus Ľudovít, Kupcso Anton és Mandrák Anton vezetőségi tagok jó szervezésének köszönhető, hogy ismét fellendült a sportmozgalom Garamkele- csénybén. Kalinčiakovo (Hontvarsány) községben tavaly ősszel fogtak hozzá az új öltöző és a mellékhelyiségek épí­téséhez. A sportpályától kb. 2 kilométerre van a für­dő, amelyet nyáron sok turista keres .fel. A sportolók szállást is akarnak biztosítani a turistáknak. A modern létesítményt az SZNK 30-adik évfordulója tiszteleté- ; re szeretnék átadni. Eddig a sportszervezet tagjai több mint 2000 brigádórát dolgoztak le rajta. Zemberovce (Zsember) Is büszkélkedhet azzal, hogy gyönyörű, fedett lelátót építettek itt a lelkes szurko- . lók. A pálya be van kerítve, talaját egész évben gon- 1 dozzák. A Družstevník sportegyesület tagjai példásan teljesítik a választási programot. Belányi János lr"S ^ £ U t I A Ferencváros ebben az évben ünnepli fennállásának lietvenötödik évfordulóját. A népszerű klub vezetősé­ge mindent megtesz, hogy a szurkolókkal együtt mél­tóképpen ünnepelhesse meg az évfordulót. Sajnos éppen ebben az évben búcsúzott aktív játé­kos-pályafutásától az utóbbi két évtized legjobb ma­gyar labdarúgója, Albert Flórián. A sors iróniája, hogy májusban, utolsó válogatott mérkőzésén ünnepli het- venötödik válogatottságát. A közelmúltban Budapesten jártam és találkoztam Alberttel, aki a Fradi öregfiúk csapatával készült egy barátságos mérkőzésre. Amikor Albert Flórián az új pálya bejáratánál. (A szerző felv.) megemlítettem előtte, hogy kár volt abbahagyni, ke­serűen mondta: „Amíg játszottam, mindenki azt taná­csolta, hagyjam abba, most pedig mindenki azt sze­retné, ha még játszanék.“ Véleményem szerint még hosszú ideig fog hiányozni az ilyen típusú játékos a magyar pályákról. A vezető­ség legszebb ajándéka az évforduló kapcsán az újjá­épített labdarúgópálya átadása lesz. Nagy nehézségek legyűrése után sikerült elérni, hogy 1974 május tizen­kilencedikén, az FTC-VASAS mérkőzéssel ünnepélyesen átadják a rendeltetésének. Az új Fradi-pálya jelenlegi befogadóképessége 30 000 ember, de még ez év folyamán elkészül a hiányzó rész. és akkor 30 000 szurkoló talál itt igazi „otthonra“. Persze, ez függ majd a játékosok­tól is! Föltételezik, hogy még ez évben elkészül a világítás is. A pályar angol típusú, tehát atletizálásra nem al­kalmas. Építésénél mutatkozott meg igazán a Fradi- szív. Mindenki úgy segített, ahogy tudott. Az állandó „pártolók“ száma 11000-re tehető. Akadtak Csehszlová­kiából, sőt az NSZK-ból is. A megnyitóra mintegy százötvenezer ember igényelt jegyet. Ilyen igényt lehetetlenség kielégíteni, viszont örömmel értesültem arról, hogy a mérkőzést a televí­zió is közvetíti majd. A jubileumi ünnepségek fény­pontja lehetne* ha a Ferencváros megnyerné a bajnok­ságot. Az utóbbi időben azonban mintha fáradtnak látszana a csapat, és gyengélkednek a csatárok. Fokát kellene javulniuk, hogy elsők lehessenek. A Ferencváros terveivel kapcsolatban nagyon érde­kes az a tény, hogy a vezetők négy elsőligás játékos­sal is tárgyalnak, akik valamennyien a Fradiban sze­retnének játszani. A neveket csak azért nem említem, mert egyelőre bizonytalan a dolog. Befejezésül sok sikert és kevesebb belső problémát kívánunk a Ferencvárosnak és szurkolóinak. Kívánjuk, hogy a nézők olyan jó mérkőzéseket lássanak az új pályán, hogy még nyugdíjas korukban is emlékezzenek rájuk. MARGITA JÁNOS, mérnök ♦ <

Next

/
Thumbnails
Contents