Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-07 / 19. szám

\ 10 új ifjúság Huszonkilenc évvel ezelőtt Európában vé­get ért a történelem legborzalmasabb és legpusztítóbb háborúja. A kontinens meggyö­történ és felperzselve került ki belőle. A tekintélyes angol történész, Arnold Toynbee írta: „Vélemé­nyem szerint a háború társadalmi szerencsét­lenség, mellyel nem le­het kompromisszumo­kat kötni.“ Helyesebb volna úgy mondani, hogy „nem szabad“. Ezt véssük jól az emlékezetünkbe a győ­zelem évfordulóján. P. L. SZÉP KIS HÁBORO • Dokumantumregény a dobozba zárt háborúról • Ál- csatatér Örkény község mellett • Hatszáznyolcvanhárommlllló filmkocka örökítette meg a második világháború Z191 napjának és éjszakájának eseményeit. Vannak filmrészletek, amelyeket a mozllá- togató vagy a televíziónéző jól, néha túlontúl Is jól ismer. A celluloid szalagot már a nürnbergi perben is felhasználták, harminckét órán át tartott a vetítés, s az eredeti felvételek a vád tanúiként szerepeltek. Van­nak azonban jócskán olyan filmrészletek is, amelyek még soha nem szerepelhettek a nyilvánosság előtt, még mindig dobozok mélyén rejtőznek. Lélektani előkészítés Bokor László, a jól ismert magyar filmrendező és új­ságíró, aki „mellesleg“ nemrég védte meg a kandidá­tusi disszertációját, a Zrínyi kiadó gondozásában meg­jelent új dokumentumregényében a második világhábo­rú filmes — s részben más propagandasztikus vonatko­zású — „műhelytitkait“ eleveníti fel. Az első fronthír- adó még 1914-ben készült a német hadvezetőség ren­delésére, de a kétperces tudósítás a maga kezdetleges­ségével, groteszk mozgásával nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A második világháború — a szerző találó szavaival — már „fotogén háború“ volt, s a hadviselő felek a totális hadviselés keretében messze­menően felhasználták a film lehetőségeit és eszközeit is. Néha valóban meglepő módon. 1940 áprilisában a nor­vég fővárosban az oslói német katonai attasé, a meg­hívottak szűk köre előtt, koktéllal egybekötve vetítet­te le a Lengyelország náci megrohanásáról készült do­kumentumfilmet. (Amelyben egyébként — Goring sze­mélyes javaslatára' — a támadás eredeti képeit trükk­felvételekkel is vegyítették, hogy a német hadigépezetet még félelmetesebbé tegyék.) A vetítős közben gyors­futár érkezett és kihívta a norvég hadsereg jelenlevő vezérkari főnökét: ebben az órában kezdődött meg a skandináv ország elleni náci agresszió. A „lélektani e- lókészítés" tehát nem maradt el. Rommellel szemben Bokor László az érdekes és legtöbbször alig ismert példák és dokumentumrészletek segítségével elemzi a fasiszta Németország filmgyártásának jellegzetességeit, hiszen Göbbels úgy nyilatkozott, hogy a film „legked­vesebb gyermeke.“ Megmutatja a másik oldalt is: ho­gyan hasznosította a brit és az amerikai hadvezetés a filmpropaganda adta lehetőségeket. A „fotogén háború“ szemléletes példája: 1942-ben, az el alameini áttörés előtt Montgomery tábornagy úgy dolgozta ki haditer­veit, hogy állandóan farkasszemet nézett Rommel né­met tábornoknak a sátor falára akasztott nagyméretű portréjával. Nagy teret szentel a szerző a szovjet operatőrök és rendezők fronttudósítói munkájának bemutatására. A háború 356. napján, 1942. június 13-án Szluzkl rende­ző 160 operatőr közreműködésével nagyszabású doku­mentumfilmet készített „A háború egy napja“ címmel. A szovjet filmesek ott voltak az 1941. november 7-i moszkvai díszszemlén, az első nagy Moszkva alatti el­lentámadásnál, a blokád alá vett Leníngrád falat között, a sztálingrádi csatában. Amikor az első dokumentum­film elkészült a partizánok tevékenységéről (Bikov for­gatta Belorussziában „A nép bosszúja“ címmel) a kör­nyékbeli partizánegységek összpontosított erővel átme­netileg elfoglaltak egy német repülőteret, hogy a szov­jet futárgép leszállhasson, s Moszkvába vigye a film- szalagokat. Az admirális özvegye Jóformán ismeretlenek azok a részletek, amelyeket a szerző a Horthy-Magyarország filmpropagandájával kapcsolatban felkutatott. Nemcsak az MFI híradókat ve­szi bonckés alá, de leírja, hogy amikor a harctereken egyre nehezebb és veszélyesebb volt forgatni, különös­képpen pedig sikerekről beszámolni, akkor a hátország­ban, Örkény mellett, felépítettek egy álcsatateret, ahol egy zsákmányolt T-34-es segítségével „eredeti harctéri jeleneteket“ forgattak. Bokor még a korabeli igénylis­tát is idézi: egy harckocsizó zászlóaljat, egy lovas-sza­kaszt, két híradórajt, négy cirkuszi artistát és rendkí­vüli ellátmányban kétszáz kilogramm ekrazitot, valn mint egy hordó rumot vittek magukkal az akcióra. A kort nemcsak a realizált, hanem a meg nem valósí­tott forgatókönyvek is megeleveníthetik. St. Geneviéve des Bois-ból Kolcsak admirális özvegyétől levél érkezett Horthy címére azzal a kéréssel, vegye személyes vé­delme alá a tengernagy Kijev környékén ragadt ro­konságát. A levélből forgatókönyvötlet született, s elha tározás, hogy mindezt a filmszalagon is megörökítsék. Akit azonban a tengernagy rokonságából megtaláltak, annyira demoralizált volt, hogy számba sem jöhetett a megfelelő célra. A többség nem volt megtalálható, mert önként evakuáltak a viszavonuló szovjet csapatokkal együtt. Ez a forgatókönyvötlet sem valósulhatott meg... —WMB——Mfmi «11« r V* A SZUEZI CSATORNA REGÉNYE Az elkésett Aida Lesseps terve vakmerő volt: a Szuezi-csatornából francia ügyet ko­vácsolt. Az angol agqályoskodással szembeállította népének hazafias ér­zületét abban a biztos tudatban, hogy számításában nem csalatkozik. Sokan — még barátai közül is két­kedve fogadták elképzelését. Lesseps ugyanis a csatorna építést költségei­nek fedezésére részvényeket bocsá tott ki. Kétszázmillió frank részvény tökével számolt, amit 400 ezer darab, egyenként 500 frankos részvényben kezdtek árusítani. Rövid idő alatt 207 111 darab részvény gazdára ta­lált Franciaországban. Százezernél több külföldön kelt el. A főrészvé­nyes maga Ferdinand de Lesseps volt. AZ ELSŐ KAPAVÁGÁS Közben azonban súlyos csapás ér­te a csatorna híveit: a részvények felbocsátásával szinte egyidőben vá­ratlanul elhunyt Negrelll, a tervek ktdolgozófa. A munkálatokat tehát már nélküle kezdték meg, terveihez azonban mindvégig ragaszkodtak. Az első kapavágást ünnepélyes kül­sőségek közepette 1859. április 25-én, húsvéthétfőn végezték el a későbbi Port Saidnél. A munkásoknak — a- míg el nem készült az édesvízi csa­torna Zagazigtöl a Timsah-tóig — e- zerhatszáz teve szállította az ivóvi­zet. Novemberben váratlan akadály sza­kította félbe a munkát. Anglia köz­benjárására a szultán megparancsol- ta a csatorna építésének azonnali beszüntetését. Szaid alkirály nem sze­gülhetett szembe a Porta utasításival. Lesseps 111. Napóleont nyerte meg vártfogófának, aki — kihasználva az európai erőviszonyok eltolódását — sikerrel lépett fel Konstantinápoly­ban a csatorna munkálatainak foly­tatása mellett. Három évvel az első kapavágás u tán, 1862. november 25-én Tlmsahnál — a későbbi Iszmallánál — a Föld­közi-tenger vize egyesült a Timsah- tóéval. S minden akadékoskodás, an­golok által pénzelt fegyveres táma­dás ellenére is, az időközben elhunyt Szaid alkirály utódja, Iszmail pasa 1869. november 17-ére kitűzhette a Szuezi-csatorna ünnepélyes megnyi­tását. EMILE ZOLA TUDÓSÍTÁSA Emile Zola többek között így tudó­sított az eseményről, Port Said kikö­tőjéből: „...A kikötőben 160 hajó so­rakozott fel egymás mellett. A reg­geli napfény játékosan táncolta kö­rül az árbócok tetején büszkén len gö lobogókat. Ötven hadihajó ágyúi­nak szünet nélküli dörgése remeg­hette meg a levegőt. A csatorna be­járatához legközelebb horgonyzott a karcsú Aigle, a Sas, a francia császá­rt jacht, fedélzetén minden uralkodó- nők legbájosabbika, Eugénie császár nő, oldalán pedig e nagy nap hőse, Ferdinand de Lesseps... Pontosan nyolc órakor az Aigle fel­szedte horgonyát és elindult. Mögötte az osztrák-magyar uralkodó hajója következett, fedélzetén l. Ferenc jó- zsef, gróf Andrássy Gyula, Beust ýróf, Tegetthoff admirális, a lissat győző. Ezt a porosz trónörökös fre­gattja, majd Mihály orosz nagyher­ceg jachtja követte. Utánuk sorako­zott fel a többi hajó. A parton ezer és ezer egyiptomi gyűlt össze, hogy üdvözölje az előkelő vendégeket, és gyönyörködjék a felejthetetlen lát­ványban...“ A hajók tizenkét Órai út után ve­tettek horgonyt az iszmailai Eugénie- rakparton. Itt tartották meg a tu­lajdonképpeni 'ünnepséget, amelyre az alkirály hatezer vendéget hívott meg. Ötszáz szakács érkezett erre az al­kalomra Egyiptomba: Trieszt, Genova és Marseille legkiválóbb konyhaművé­szei készítették a fogásokat. ELMARADT A PREMIER A gálaést fénypontja Giuseppe Ver­di erre az alkalomra komponált ope­rájának nagyszabású előadása lett volna. A mester azonban a megnyi­tás óráiban még az Aida partitúráján dolgozott, s a látványos premier, — a vendégek sajánlatdra — elmaradt. A hajók másnap a meghívott szemé­lyiségekkel továbbindultak Szuezbe. Korabeli feljegyzések szerint Isz­mail alkirály húszmillió francia fran­kot költött a csatorna megnyitásának ünnepi külsőségeire. Azt ts tudni vé­lik a krónikusok, hogy az első ke­reskedelmi hajó, amely áthaladt a csatornán, a Brltish-lndian Telegraph Company tulajdonát képező Hawk — Héja — volt. Ott úszott a többi, ün­nepi alkalomhoz illően feldíszített hajó után, a megnyitó előkelőségei­től tisztes távolban. Kábeleket szál­lított Szuezbe. Indiából Európába lö­vet pedig egy brit gőzös: a Danube — Duna — szelte át először a csa­tornát. Négyszázezer ember vesztette éle­tét a Szuezi-csatorna építése közben. Nem rajtuk és a vízi út megteremté­sének lánglelkü apostolain, a fáraó­kon, Lesseps és Negrelli hívein múlt, hogy a csatorna újkori történetébe ismét tragikus színek keverednek. Esti Hírlap (Következik: Elhangzik a titkos jel­szó.) KÜLÖNÖS SZÍNVÁLTOZÁS Négy évvel ezelőtt történt, hogy egy 23 éves, tejfehér bőrű, kék szemű, spanyol származású brazíliai lány három hónap alatt egyszerre csak egészen sötét, kreol bőrű len. A furcsa színváltozás okát sokáig nem tudták kideríteni, a lányt azonban egyáltalában nem aggasztotta a rendkí­vüli jelenség, sőt nagyon is élvezte új külsejét. Ám az orvosi kutatások nemrégiben mégis kiderítették, hogy a pigmentációt kisebb agydaganat okozta. Az orvosok véle­ménye szerint a feltétlenül szükséges műtét után a lány bőre egy éven belül ismét visszanyeri régi fehér színét. VERONIKA TAVAK JÉG ALATT Tizenhét tavat találtak a Déli-sark jege alatt. Széles­ségük 1 kilométertől 15 kilométerig terjed. A tavakat borí­tó jég legalább ötmillió éves, s hogy a tavak hogyan ala­kullak ki alatta, egyelőre még tudományos rejtély. A fel­fedezést a cambriďge-i Scott Sarki Kutatóintézet két tu­dósa tette. A tudósok a Déli-sark jege alatti sziklaképződ­mények kutatása közben jöttek rá a tavak jelenlétére rá­dióakusztikai módszerrel. HÚSZMILLIÓ LEPRAS Az észak-európai orsíšjfok [ lepraellenes inisszlójápak ada tai szerint a világon ma mint. í egy húszmillió ember szen­Í ved ebben a súlyos beteg­ségben. Legtöbb leprást ez a jótékonysági szervezet Indi­ában észlelt. Egészségügyi szakértők szerint a lepra szinte nemzeti betegség lett - Pakisztánban, Bangiadesh- oan, Thaiföldön, Ka cában és Üj-Guineában is. Aggo­dalmukat fejezték ki az elég • télén nemzetközi segély mi­att. Évente ugyanis a vilá- ton négyezren halnak meg eb ben a betegségben, jóllehet a korszerű orvostudomány hatékony gyógyszert és védő szert talált fel ellene. A lep­ra elleni hatékonynak bizo­nyult DĎS szert ma csak há­rommillió beteg használhat­ja, a többi tizenhétmiUló sorsára van hagyatva, noha a gyógyszert elegendő meny nyiségben és aránylag ol­csón gyártják. Becslések s*e rint a világon évente 250 000 ember betegszik meg leprá­ban. A moszkvai műszaki fő­iskola szakemberei u- niverzális utrahang- készüléket szerkesztettek a csontszövetek vágására, he­gesztésére. GENERÁTOR ÉS HULLÁMVEZETŐ? — A tudósok már régen megállapították: a csont is szövet, mint az élő szerve­zet többi része. A ortopéd­sebészek 250 wattos ultra­hang-generátort és megfele­lő hullámvezetőt használnak a szövet szélvágására, illet­ve az eltört csont össze for­rasztására. Az első esetben vágóeszközökkel, a máso­dikban pedig minimális sú­lyú speciális forrasztóegy­séggel dolgoznak. Az or­vos eddig egy másodperc a- latt a reszelőt, a szikét csak néhány centiméterrel tudta elmozdítani. Az ultra­hangos operációnál a be­rendezés mozgása másod­percenként 25 ezerszer Is­métlődik meg. Az ultrahan­gos apparátus további elő­nye, hogy nehezen hozzá­férhető helyen Is képes el­vágni a csontot. VESZÉLYTELEN A SZERVEZETRE? — Kezdetben egyes szak emberek azt feltételezték, hogy az ultrahang esetleg káros lehet az élő szerve zetre. A gyakorlatban azon­ban bebizonyosodott: az ul trahanghullámok gyorsan le­nyugszanak, Intenzitásuk nem haladja meg négyzet centiméterenként az egy wattot. Tehát teljesen ve­szélytelenek. Az operációs célokra használt ultrahang nem akadályozza a szövetek természetes regenerálódá­sát, sőt, ellenkezőleg hatá­rozottan serkenti. Magyará­zata: a metszetek egyenlő nagyságúak, ami jelentősen megkönnyíti a varrást, for­rasztást. A FORRASZTÁS TECHNOLÓGIÁJA? — A csontforrasztás tech­nológiája egyszerű: egy darab csontszövet és az e- tilfacianakril nevezetű fo­lyékony, szerves vegyület keverékét viszik fel a for­rasztandó felütetre. Az ul­trahang a konglomerátumot egy pillanat alatt megszá- rltja Az ultrahangos for­rasztást egyelőre csupán a csontszöveteknél használ­ják. A következő kísérlet! munka a puha szerves szö­vetek forrasztási módszeré­nek kidolgozása lesz. Ered­ményesen akarják alkal­mazni olyan operációknál is, amikor a mellkas vagy a bordák felvágására a se­bésznek csak néhány má­sodpercnyi ideje van. 4

Next

/
Thumbnails
Contents