Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-07 / 19. szám
\j \ A felvételek 1945 májusában készültek Prágában Május Az ablakon át behallatszik a játszS gyerekek zsivaja. Mozdonyok, autók, madarak hangját utánozva száguldoznak a játszótéren. Játszanak: építenek, szállítanak, utaznak... Azt a szót, hogy háború, nem ismerik. A második világháború szüleik számára is csak a történelemórák anyagát jelentette. I- gen, mi, a mai fiatal generáció, már békében nőttünk fel, hiszen az a május kilencediké, á- mikor az utolsó puskalövés te elhalt az európai csatatereken, az huszonkilenc évvel, ez- etlőtti nap volt. Azon a napon a Reichstag kupoláján már a sarló-kalapácsos vörös zászló lobogott, a győzelem, abéke jelképe. Az egész világ fellélegzett., Drága béke volt ez. Csak a Szovjetunió, a- mely a háború fő terhét viselte, 20 millió emberét áldozta érte: katonákat, asszonyokat, gyermekeket, akik a csatákban, náci koncentrációs táborokban pusztultak el. Sok szenvedés, áldozatkészség és hősiesség szülte meg a május 9-i győzelmet, a BÉKÉT. Azóta tervezhetjük jövőnket, azóta természetessé vált a béke, biztossá az a tudat, hogy amit építünk, amit ■ alkotunk, a gyerekeink öröklik, és nem a bombák, a pusztítás martaléka lesz. Az a 29 év előtti május 9 új korszak kezdetét is jelentette. Az új világhatalom, a szocializmus világhatalma a Szovjetunió azóta minden erejét a béke megőrzésére és biztosítására- fordítja. ZÄCSEK ERZSÉBET
