Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-30 / 18. szám
Fare«« világbajnokság volt Bz a mostani. Csehszlovákia végiilis e- *üst érmet szerzett, megvan 0 hagyományos ezüst, örüljünk neki? Csapatunk vérmes reményekkel utazott a finn fővárosba. Holeček személyében kitűnő kapust mondhatott magáénak, együttesünk a tapasztalt és fiatal játékosok keveréke volt, megfelelően felkészülhetett a nagy tornára, Gut és Starší pedig megpróbált új utakon járni, főleg a szovjet csapat ellen kísérletezett új taktikával. Minden jél kezdődött, a Szovjetunió felett aratott ötgélos győzelem pedig azt joloptette, hogy ha nem lesz különösebb kisiklás, az aranyérmet is megszerezhetik Nedomanskýék. Dehát jöttek a finnek, és először még közbeszólt a sors: Wetzel dopping-ügye megmentette a két pontot. Aztán jöttek a svédek, és ekkor már befellegzett az aranyéremnek, mert a Szovjetunió már nem hibázott és végül nagy pontelönnyel nyerte meg az újabb világ- bajnokságát. Most nincs rá szükség, hogy részletesen elemezzük az eseményeket, hiszen a Finnországban járt kommentátorok ezt a napilapokban régen megtették. Inkább egy-két általános érvényű gondolatnak adjunk teret. Ezek a mondatok érvényesek lehetnek már a jövő évi világbajnoksággal összefüggésben is. Csapatunkat két fiatal edző vezette. Staršínak és Gutnak ez volt az első o- lyan világbajnoksága, amikor nem a címerés mezben, hanem sötétkék zakóban és nyakkendőben küzdöttek meg a sikerért. Nem állíthatjuk, hogy irányításuk a- latt csalódást keltett a csehszlovák együttes. Gut és Starší mindvégig korrekt magatartást tanúsított az újságírókkal és a játékosakkal szemben, soha nem vesztette el a fejét egyik szakember sem, mindvégig az lebegett a szemük előtt, hogy a jégkorong elsősorban játék, amely szórakozást szerez az embereknek és közelebb hozza egymáshoz a sportolókat. Itthon, a képernyő mellett mérkőzésről mérkőzésre változott a hangulat. E- leinte az egekig magasztalták a két edzőt, majd, hogy bekövetkezett az első finn zuhany, pálcát törtek fölöttük. Nagyon helyes, ha közönségünk olyan igényes, hogy igazán csak az aranyérem tudja boldogítani, de azt az aranyérmet nem lehet akármikor és akárhogyan megszerezni. Tény az, hogy a csehszlovák együttes nagyon közel került a végső sikerhez, de talán éppen a nagygólaránvú győzelem bolygatta fel a kedélyeket. Annyit máris leszögezhetünk, hogy a világ élmezőnye még inkább kiegyenlítődött, a Szovjetunió már nem olyan klasszis gárda, mint évekkel ezelőtt, ők is megbotlanak már néha-néha, sokszor rajtuk is csak a szerencse vagy a bíró segítAz tény, hogy nálunk nagyon jó feltételek között készülhetett fel a csapat a világbajnokságra. Ma már a- zonban a «finnek, vagy a svédek is összpontosításon vesznek részt a nagy torna előtt. Nem várhatjuk hát el a játékosoktól, hogy csakis aranyéremmel térhetnek haza. Gut és Starší jó szakember és szenvedélyes edző, mindkettő megszállottja a jégkorongozásnak, és nem kétséges, hogy a világbajnoki tornán számos nagyon értékes tapasztalatot gyűjtött. Az is biztos, ás emáéybz Az is bizto«, hogy ezeknek a megfigyeléseknek a hasznát kamatoztatni fogják. és úgy készítik fel majd a válogatottat, hogy az még eredményesebben szerepeljen. Most sikerült legyőzni a szovjeteket, méghozzá o- lyan arányban, hogy ha csak ezen a két mérkőzésen múlott volna, miénk az arany. Dehát nagyon kellemetlen ellenfeleknek bizonyultak a finnek, rájuk nem futotta az erőnkből, ők u- gyanazt tették velünk, amit mi a szovjetekkel. Még hosszú ideig téma lesz a szaksajtóban a Helsinkiben megrendezett jégkorong világbajnokság. A szurkolók könnyebb szívvel térnek majd napirendre fölötte, mint a szakemberek, ők könnyebben felejtenek. Bárhogy is viszonyul azonban a sportszerető embere „hagyományos“ ezüsthöz vagy általában a finnországi szerepléshez, egyet elhihet: mindkét edző és mindegyik játékos csakugyan megtett mindent a lehető legjobb szereplés érdekében. Most ennyire futotta. Várjunk! egy évet, hátha arannyá válik az ezüst! A Družstevník Veiké Lu- dince (Nagyölved) a levicel (lévai) járási bajnokság II. A osztályú csapata. Egy mérkőzésen kb. 400 néző kíváncsi a helyi csapat sikereire. Nyolc éven át küzdöttek a II. B osztályban a feljebbjutásért. Molnár Gyula tanító volt a játszó od- ző, aki mindent megtett, hogy szülőfaluját á felsőbb osztályba vigye. Mondani sem kell, hogy nagy volt az öröm. Az őszi forduló jól sikerült. Az első négyöt mérkőzés után a legjobbak közt voltak, aztán egy kis visszaesés következett. Hajdú Vili Szőgyénbe ment, és a jő kapust nem tudták még teljesen pótolni. Több tehetséges fiatal játékos tényleges katonai szolgálatra vonult be. A tavaszi fordulóban mindent elkövetnek, hogy a II. osztályban maradjanak. A nyár folyamán megkezdik az új sportpálya és az öltözők építését. Belányi János A sport igazi szerelmese Egy éve a SZISZ lučeneci (Losonc) járási bizottságának ismertetése alapján a helyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola néhány lelkes sportolója barátkozni kezdett a Szlovákia-szerte még csak szárnyait bontogató új sportág, a lábtenisz meghonosításával. Nem volt' véletlen az illetékesek választása: ugyanis már évek óta nagy hagyományai vannak az iskolában a különféle labdajátékoknak. A csapat erőssége, az alapító tagok egyike Boris József (a képen). Magas, nyurga fiatalember Igazi sportoló alkat. Hogyan sikerült a bemutatkozás? — térek rögtön a tárgyra. — Iskolánk minden feltételt biztosit a felkészülésünkhöz. így a bemutatkozás remekül sikerült. A zvolení, novákyi, Banská Bystrica-i, Veľký Krtíš-i (Nagykürtös) és a luüeneci (Losonc) járás legjobbjainak részvételével indított tornán 8 pontos előnnyel az első helyen végeztünk. Ezzel egyben jogot nyertünk a szlovákiai döntó- beni szerepléshez is. Felkészültségünk itt a 3. helyet eredményezte. Milyen volt a folytatás? — Három hónappal később a SZISZ KB által kiírt országos versenybe neveztünk be A járási és kerületi fordulók megnyerése után Pardubicén a döntőn kellett bizonyítanunk. Az igen erős mezőnyben 14 csapat közül a nyolcadikok lettünk, szlovákiai méretben az elsők. Legközelebbi terveitek? — Az országos bajnokság II. évfolyamán szeretnénk helytállni, továbbá elkerülni Oiomoucba, a mezőgazdasági fiatalok olimpiájára. Buris József az említett sportágon kívül még az iskola röplabdacsapatának a tagja, és atlétizál is. Diszkoszt dob és a futószámok érdeklik. Szülőfaluja (Kovácsi) III. osztályban szereplő labdarúgócsapatának e- gyik er«Ssége. Mik t további terveid? — teszem fel neki a búcsúkérdést. — Még néhány hónap és éretté nyilvánítanak. Nagyon izgulok, de remélem sikerül itt is jól szerepelnem. Utóna irány a testnevelési főiskola. — zj—• G-Ö-Ö-L! EZ GYŐZELMET JELENT! HARMADIK GŐL A SVÉDEK HÁLÓJÁBAN. A GÓLLÖVŐ HLINKÄT SJÖDBERG A SVÉDEK KAPITÁNYA TAKARJA. ELŐTÉRBEN (HUSZAS SZÁMMAL) HO- LÍK. A KAPU MÖGÖTT AZ AKCIÓ ELŐKÉSZÍTŐJE, KUŽEĽA A „VILÁGOT ÖLELI“. Milyen színvonalon állnak a Csehszlovák játékvezetők? (A csehszlovák játékvezetői testület alelnöke Vladimir Libánský válaszol.) Mi a véleménye Libánský elvtársnak a csehszlovák játékvezetők színvonaláról? — Sajnos a színvonaluk nem lépi túl az átlagost. A ml Játékvezetőink között nincsenek egyslőre élvonalbeli egyéniségek, olyanok, akik hatására aztán a többiek is úgy bíráskodnának, ahogy az a legmegfelelőbb. Nincsenek nagyvonalú játékvezetőink, és olyanok sem, akik képesek lennének mindvégig egyenletes, jő teljesítményt nyújtani. Néhányuk — és ezeknek a számát kb. valamennyi élvonalbeli játékvezetőnk felére becsülhetjük — nem érzik meg a játék lényegét, nem tudják követni a ritmusát. Mások — és ezekből is a- kad jócskán — engednek a környezet hatásának, és bíráskodásukat befolyásolja az a légkör, amely a mérkőzés közben kialakul a pályán és a pályán kívül. — A csehszlovák csapatok edzői még mindig panaszkodnak, hogy másképpen fütyülnek külföldön és másképpen bíráskodnak itthon... — Megértem őket és egyetértek a véleményükkel. Néhányan megpróbálták ugyan a külföldi, élvonalbeli játékvezetők stílusát követni. Az egyikük például Pia- cek. Ha a játékosok mindvégig fegyelmezettek, akkor a mérkőzés az Ilyen felfogás ellenére is sikeresen lezajlik, ha viszont valaki elveszti a fejét, elszabadul a pokol. A szurkolókat, de a játékosokat is meg kell nevelnünk. Az új, korszerűbb és világszerte divatos játékvezetői stílust csak akkor tudjuk itthon meghonosítani. — És most halljunk valamit a játékvezetőktől Is. Mire panaszkodnak ők? — Nem sokat panaszkodnak. Egy bírónak nincs mit panaszkodnia. Az alattomos küzdőmodor és a sorozatos durvaságok természetesen megnehezítik a dolgát, de csak a bírókon múlik, hogy érvényre juttatják-e hatalmukat, személyiségük varázsát. — Egy idő óta arról beszélnek szakmai berkekben, hogy megváltoztatják a bírók honorálásának rendszerét is. Igaz ez? — Mindennemű újdonsággal az őszi idénytől kezdve számolunk. A bírók és instruktorok díjazása megjavul és központilag fogják Irányítani. Viszont ezentúl minden kiadást a játékvezetőknek kell majd viselniük útjaikon, tehát az elszállásolást, az étkezést és az útiköltséget. Eddig mindezt az egyes klubok fizették. — Mi vár Libánský elvtárs a reformoktól? — Azt, hogy nem lesz függő viszonyban egyik játékvezetőnk sem a kluboktól. A mérkőzések előtt ugyanis nem lenne szabad semminemű kapcsolatba kerülniük egymással. Remélem, hogy mindez még nagyobb tárgyilagosságot eredményez majd a játékvezetésben. (lclochan) Páncsics Miklós egy. ideje nem szerepel a Ferencváros csapatában és így természetesen a válogatott e- gyüttesben sem. Mondják, hogy megromlott a viszony a klub és a játékos között, és tizennégy éves szereplés ide, vagy oda, a játékos tovább szeretne állni. Vajon mire alapozzák a hírvivők jelvetésüket. — Arra, hogy utoljára 1973. szeptember 27-én szerepeltem a Ferencváros első csapatában. Az eltelt jél év alatt sérüléseimmel bajlódtam, s csak a tartalékban szerepeltem. Arról is értesült, hogy sokan szimulánsnak tartják, s azt hangoztatják: túlzás már a rengeteg sérülés. Pdncsics nem is akar visszakerülni az első csapatba. — Ezt még nem hallottam, de ha ilyen szöveg Is megy, nagyon sajnálom. Balszerencsésnek tartom magam, 1972. januárja Óta egymást érik a sérüléseim. Kezdődött azzal, hogy a spanyolok elleni mérkőzésen egy játékos alaposan lejejelt és eltörte az arccsonto- mát, agyrázkódást is kaptam. Következett a svéd-magyar. Géczi Pista későn kiáltott, hogy „enyém“, s az öklözésnek szánt mozdulatával eltörte a mellcsonfomat és két bordámat. Nehezen gyógyultam jél, és nem sokáig örülhettem az egészségnek. A tavalyi alapozás közben megsérült a lábjejem, a nagyujjam körmét le kellett szakítani. Még ez sem volt elég. Belgrádban a jugoszláv-maqyar mérkőzésen az egyik védő alaposan rálépett a bókámra, elszakadt az egyik legjontosabb tartószalag, újabb kínos kényszerszünet következett. Tavaly ősszel a Tatabánya ellen akartam visszatérni, de ez nem sikerült. A bajnoki mérkőzés előtti edzésen újra megjájdult a bokám, s utána már nem volt több lehetőségem. Az idei egyhónapos alapozáson már azt hittem, minden rendben lesz. azzal a szándékkal utaztam oda, hogy végleg visszanyerem a kondíciómat, ledolgozom több mint hatkilós súlyjelesleaemet. Ezúttal sem üsttam meg sérülés nélkül: vágtajutás közben elszakadt a bal bokámon egy izom. Le kellett mondanom a csodálatosnak ígérkező ausztárliai portyáról. Nem vártam, hogy ■ „kényelemből“ kivigyenek, azt viszont igen, hogy a vezetők közül legalább egy küldjön üdvözlő lapot. Csak néhány sort. Két iátékostársaznon kívül azonban mindenki megfeledkezett rólam. Néhány klubtársa szerint Páncsics Miklós túlságosan zárkózott, mi több, különc ember. Erről hogyan vélekedik? — Tudom, kicsit furcsa embernek tartanak. Igyekszem magamban elrendezni a gondjaimat, sohasem tártam az edzőkhöz, vagy a játékostársaimhoz panaszkodni. Bevallom, talán jobb lenne, ha több időt töltenék a mérkőzéseken, edzéseken kívül a csapat tagjaival, de sajnos, egészen más az érdeklődési köröm, mint a többieké. Tizennégy év alatt senki sem szólt még ezért, feltehetően a társam se nagyon igényelték a barátságomat. Na a Ferencvárosban sehogysem találná meg a szó vitását, hailand.fi volna egy üi csapatban folytatni a pályafutását? A közelmúltban nem keresték meg ilyen ajánlattal? — Nem gondoltam átigazolásra, csak azzal törődöm, hogy megszakadjon a balszerencse-sorozat. Egyébként nem csábítgattak. En a Ferencvárosban szeretnék játszani. Ha nem a középhátvéd posztján, akkor ott, ahol szükség van rám.
