Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-30 / 18. szám

MÁJUS És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl... JUHÁSZ GYULA KRÖNIKA kzÁLeuö&Rium lilllSiM 1904 május 1-én született Antonín Dvorák, cseh zeneszerző 1519 május 2-án született Leonardo da Vinci olasz reneszánsz festő, szobrász és építész. 1945 május 5-én kelt fel Prága népe a német megszállók ellen. 1818 május 5-én született Marx Károly. 1904 május 5-én halt meg Jókai Mór. 1859 május 6-án halt meg Alexander Hum­boldt, német természettudós. 1889 május 8-én halt meg M. J. Szaltikov- Scsedrin, orosz író. 1945 május 9-én szabadult fel hazánk. 1921 május 14-én kezdődött a CSKP alakuló kongresszusa. 1949 május 19-én halt meg Peter Jilemnický, szlovák író. 1914 május 25-én született Pavol Horov, szlo­vák költő. 1949 május 25-én kezdődött a CSKP IX. kong­resszusa. Ne feledjük felköszöntem az Irmákat (3.), Antóniákat (3.), Mónikákat (4.), Violákat, Györgyiket, Ernákat (5.), Fridákat (6.), Gi­zellákat (7.), Gyöngyikéket (13.), Zsófiákat (15.), Júliákat, Renátákat, Ritákat (22.), Esz­tereket (24.), Jankákat (30.), Angélákat (31.). 1904, május 5. Hideg szeles nap volt Pesten. A Magyaror­szág című napilap ezzel a hír­rel jelent meg: „Az egész közönség bizonyá­ra részvétellel fogadja a hírt, hogy ]ókai Mór nagy beteg. Tegnap délután még csak egy­szerű gyengélkedésnek mond­ták ]őkai betegségét, s mert még figyelemmel kísérte a la­pokat, az újságok sem írták meg betegségét. Tegnap délu­tán 5 óra óta válságosra for­dult betegsége. Ereje egyre csökken, s a tiidőgyiilladásos folyamat, amely a influenzából fejlődött, mindjobban elhatal­masodott rajta.“ A 79 éves író április 25-én tért haza Pestre Nizza-i üdülé­séről. Még ezen a napon rosz- szül lett. Dr. Korányi Frigyes professzor, aki azonnal meg­vizsgálta csak ennyit mondott az újságíróknak: „A baj tüdő- gyulladás, az életkor nyolcvan év. Többet talán nem kell mon­danom.“ Május 5-én este ismét meg­jelent dr. Korányi Frigyes Jó- kaiék lakásán. A szalonban új­ságírók gyűltek össze. Senki sem tudta azonban mi történik a beteg szobájában. Kilenc óra 25 perckor Vészi József lépett a szalonba és csak ennyit mondott az újságíróknak: „Con- summatum est!“ — „Befejezte­tett!“ A magyar irodalom minden idők legnagyobb mesemondója távozott az élók sorából. A Vasárnapi Cjság Mikszáth Kálmán tollából hozott nekro- lógust: „Jókai Mórral némi változás történt. A leglényegesebb ami az átlag embert érheti, de Jó­kainál ez is csak némi válto­zás. Eltűnt a szemek elől, mag­kor még annyi van ott? Olyan odalent, mint ahogy álmodott idefent... De mégis nagy do­log történt, megrázó katasztró­fa. Bágyadt, semmitmondó frá­zis, hogy egy fényes csillag' futott le az égről. Hiszen ha csak ez történt volna? Ki szo- morkodnék egy csillagért, mi­kor még annyi van ott? Olyan jelentőségű történt velünk, ma­gyarokkal, mintha az a hegy süllyedt volna el, amelynek földjében a tokaji essentia ter­mett és mert csak egy tokaji hegyünk volt, soha se kóstol­hatnánk többé új tokaji ter­mést.“ A munkapszichológusok három napig valósággal megszállták a sturcoló mű­helyt, mindent megfigyeltek, mindent megmértek, min­dent elemeztek. Sokoldalú­an és mélyrehatóan tanul­mányozták azokat a fizio­lógiai, pszichológiai és szo­ciológiai körülményeket, a- melyek közepette Kapsza Dezső a fédereket sturcol ta, hogy megállapítsák: mi­lyen változtatásokat kell eszközölni, hogy a dolgozó szervezetének károsodása nélkül némiképp fokozódjék a munka irama, amely je­lenleg nagyon vontatott. A vizsgálatok alapján a munkapszichológusok azt ja­vasolták, hogy fessék be kékre és zöldre azt a gépet, amelyen Kapsza a fédere­ket sturcolfa, mert a kata- termométerek kimutatták, hogy a műhelyben kellemes mediterrán éghajlat uralko­dik, és színdinamikai meg­fontolásból Ilyenkor célsze­rű az úgynevezett „hideg színek" alkalmazása a dol­gozó környezetében. A fes­tés nagyon szépen sikerült, Kapsza Dezső is elismerően nyilatkozott róla, de a kék­re és zöldré festett gépen Előfordul sem sturcmt több fédert, mint korábban. Ekkor a munkapszicholó­gusok a műhely falait hang­elnyelő lemezekkel borítói- ták be, hátha az üzemi konyha 'felöl behallatszó e denycsörgés decibelje za­varja a dolgozót a lendü­letes termelésben. A stur- colt féderek száma azonban a szigetelés után éppen úgy nem emelkedett, mint aho­gyan hatástalan maradt a mennyezeti hatvanas égő kicserélése százasra, a lux miatt. Ezt követően a munka­pszichológusok javaslatára Kapsza Dezső kétóránként tíz percre pihenőt tartott, hogy ily módon elejét ve­gye az emberi test normá­lis biológiai ritmikája ha­nyatlásának és az esetleges monotónia miatt előállott érzékszervi-koncentrációs képességcsökkenésnek. Minthogy pedig a vizsgálat a szóban forgó sturcolás! folyamatnál a délelőtti ti zenegy órát és a délutáni negyed hármat jelölte meg kritikus időpontnak a dol­gozó izomzatának nem kü­lönösebben jelentős, de egy­oldalú igénybevételét illető­in, Kapszának Ilyenkor öt­öt percet tornáznia kellett a gépe mellett. KarkörzéS, lábkörzés, törzsdöntőgetés, nyakforgatás, mély lélegzés stb. Kapsza fegyelmezetten betartotta a szüneteket, buz­gón és lendületesen torná­zott, de nemhogy több fé­dert sturcolt volna, hanem még a pihenőkre és a gim­nasztikára fordított idő sem térült meg. Csődöt mondott a zene is. Hiába állítottak be a mű­hely sarkába a pszihósok egy szuprafon lemezjátszót, hiába zengett a sok patto­gó ütemű, vérpezsdítő indu­ló, Kapsza együtt dalolt u- gyan a zenekarral, ahol nem tudta a szöveget, ott csak lalázott, de a muzsika áldá­sos hatása a dolgozóra ez­zel ki ts merült. A munkalélektan tudósai ekkor már nagyon idegesek voltak, érezték, hogy olyan rejtélyes esettel kerültek szembe, amelyet a tudo­mány jelenlegi állása mel­lett megoldani nem tudnak. Végső tanácstalanságukban magához Kapsza Dezsőhöz fordulták, hátha ő nyújthat­na némi támpontot arra vo­natkozóan, hogy megválto­zott fiziológiai, pszicholó­giai és egyéb körülményei ellenére miért sturcolfa oly lanyhán a fédereket. Kapsza válasza tömör volt, világos, és a probléma lényegét ragadta meg. — Utálom a melótl muiura Illllllllllilll A római császároknak, földi Isteneknek még a képmásuk Is szent volt. Ökorl krónikások: Tacitus, Seneca, Suetonius stb. a leg­furcsább felségsértési perekről számolnak be. Főbenjáró bűnt követett el, aki valamelyik rabszolgáját éppen akkor korbácsolta meg, amikor annak ujján a császár képmásával díszített gyűrű volt. Ilyen gyűrű hozott vészt arra a részeg emberre is, aki ü- gyetlenül bánt egy éjjeli használatra szánt edénnyel, s a gyűrűt a nemtelen cseberhez találta koccintani. Valaki meg­látta és feljelentette. A feljelentőknek bőséges alkalmuk volt arra, hogy érde­meket szerezzenek, vagy a személyes bosszúvágyukat lakas- sák jól. Csak figyelniök kellett például a nyilvános házak vendégeit: ha valaki az ujján felejtette azt a bizonyos gyűrűt, avagy az éjszakai örömökért olyan pénzzel fizetett, amelyen a császár képe volt kiverve — reggel már arra ébredhetett, hogy poroszlók dörömbölnek az ajtaján. A császárnak még a lakásokat díszítő szobrait is annyira meg kellett becsülni, hogy közelükben ruhát váltani sem volt szabad. A római Dio Cassius egyik könyvében ez a rövid mondat olvasható: Mulíer quaedam, quod semel exuerat ante statuam Domi- tiani, damnata et interfecta est. Vagyis elítéltek és kivégeztek egy asszonyt, mert egyszer levetkőzött Domitianus szobra előtt. Lehet, hogy Dió Casslusnak eredeti, elveszett könyvében több részlet volt olvasható a különös bűncselekményekről, de a szerzetesi szemérem visszariadt tőlük. így csak gya­nakodhatunk, hogy a kifogásolt művelet nem valami ártatlan ruhacsere volt, hanem egyéb, kevésbé ártatlan célok lehet­tek vele összekapcsolva. Perzsa uralkodók elótt az alattvalóknak hasra kellett vá­gódniuk és homlokukkal érinteniük a földet. Ceylon fejedel­PANOPTIKUM mérői mjg a XVIII. század legvégén is azt Írja Robert Poréi­val angol katonatiszt, hogy amikor külföldi követeknek kihall­gatást adott, az ország nagyjai hasónfeküdtek előtte, arcuk-1 kai a földnek, s szemüket ilyenkor a királyra emelni halál- büntetés terhével tilos volt. Keleti satrapák még külföldiektől is megkövetelték a pros- kynesist, az arcraborulást. Herodostos példaként említ meg kező esedékes kihallgatás előtt elrekesztette a trőnterembe hazájuk túszokul küldte őket oda és a tisztelethiányért talán halál fenyegette őket. India nagymoguljainak udvarában is kötelező volt a meg­alázkodás. Akadt külföldi követ, aki az ügye érdekében meg­lette —, de akadt olyan is, aki semmiképpen sem volt haj­landó másként, mint állva tisztelegni. Egyik ilyen konok dip­lomatáról olvastam, hogyan bújt ki a szabály alól. Valódi ki­bújásról volt szó. Ez sem akart lehasalni, mire az uralkodó megmérgesedett, s arra akarta kényszeríteni a konok embert, hogy éppenséggel négykézláb másszék a- Színe el. A követ- ~ kező esedéks kihallgatás előtt elrekesztette a tórnterembe vezető ajtót s csak alul hagyőtt meg egy kis rést, ezen a követnek négykézláb kellett átbújnia, ha a trón elé. akart jutni. A követ gondolt egyet; légyen meg a nagyúr akarata; átpréseli magát a nyíláson. És négykézláb ugyan, de hátra­felé kúszott be a terembe, a Nap íeszármazottja pedig még csak nem Is tiltakozhatott a soha napot nem látott testrész tiszteletlen látványa ellen. Azontúl mindig tárva volt előtte az ajtó. Róma és Kelet után a keresztény fejedelmek között elsőkül a bizánci császárok merevültek bálvánnyá a nép fölé, s ve­tették ki rá a porba omlás hódolati adóját. A feudális világban az arcra borulás tébolya alábbhagyott. Csak enyhébb formája maradt meg: a térdreborulás. Hűbérek adományozásánál ezt lábcsőkkal is meg kellett toldani. Rollo normann vezérről jegyezték fel, hogy addig dúlta és pusztította Franciaországot, amíg Együgyű Károly rászánta magát a békekötésre. A 911-ík évben kötöték meg a békét. Egyik pontja az volt, hogy Rollo vezér feleségül veszi Károly király lányát, s nagy­kiterjedésű hűbérbirtokot kap hercegi címmel. Ezután át kel­let esni a formaságokon. Az új vazullusnak le kellett tennie a hűbéri esküt; ennek megvolt a módja, hogy a hűbéres le­térdelt a hübért adományozó király előtt és megcsókolja a lábát. — Ne se bi God — kiáltotta a normann vezér, ami ilyes­mit jelentett: „Nem, én, Istenemrel“ Nagy felhördülés volt az udvari nép között. Erőszakkal a- karták térdrenyomni, de a veszekedett normann a kardjára ütött és megint csak: — Ne se bi Gödi (Állítólag ez volna eredete a bigott szónak, ami a vallási túlzásba tévelyedett vakbuzgó embert jelenti.) Azonban az akkori feudális jog törvényeit nem lehetett fél­relökni. Megmagyarázták a nekikonokult normannak, hogy térdhajtás és lábcsók nélkül megkaphatja ugyan a király- kisasszonyt, de hűbéri birtok nélkül. Már pedig ez volt a pecsenye, a királylány meg a mártás. Ügy segített magán, hogy ráparancsolt egyik tisztjére, ugorjon be helyette. De ez éppen úgy fennhordta a fejét, mint a gazdája. A lealázó meg­bízás feldühösítette: elkapta a király egyik lábát és semmi térdhajtás: felrántott a szája magasságáig. A lábcsók megtör­tént, de Együgyű Károly lefeneklett a trónusról. A franciák ráeszméltek, hogy a bolond barbárokkal nem lehet bírni: tré­fára vették a dolgot és ráhagyták, hogy így is jó. KÉPREGÉNYÜNK

Next

/
Thumbnails
Contents