Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-30 / 18. szám
1000 000 000 NÁSZAJÁNDÉKBA Tavaly április elsején lépett életbe a 30 éven aluli fiatal házasoknak nyújtandó kedvezményes kölcsönről szóló rendelet. 1974. február 28-ig Szlovákiában 57 186 házaspár egymilliárd 46 millió 270 ezer koronás igényét elégítették ki. Egymilliárd koronát kaptak nászajándékba. Ogy is mondhatnánk: hatvanezerszer harmincezer. A hatvanezer a fiatal házaspárok számát jelenti, ezek tavaly április óta azzal a céllal fordultak meg a szlovákiai takarékpénztárakban, hogy harmincezer koronával távozzanak. Nyilván nem kell részletesebben magyarázni, hogy miről is tudósít a fenti mondat. Talán minden fiatal tudja, hogy tavaly április óta érvényben van egy törvényes intézkedés, mely szerint a fiatal házaspároknak lakásvásárlás vagy lakberendezés céljára egyszeri harmincezer koronáig terjedő kölcsön folyósítható. ooo A kölcsön igénybevételének feltételeit fölösleges ismételnünk. Különben ismertettük már tavaly április elején, a- mikor e humánus szociális segítségről részletesebben is tájékoztattuk olvasóinkat. Azóta eltelt egy esztendő, melynek folyamán nagyon sok fiatalt kérdeztünk meg a szóban forgó harmincezer korona ügyében. Válaszaik kivétel nélkül azt igazolják, hogy az ifjúság — de persze a szülők is — elismerően tekintenek e komoly társadalmi segítségre. Egy húsz éven aluli fiatalasszony mondta: „Ogy hozták a körülmények, hogy a tervezettnél korábban házasodtunk össze. Tavaly még mindketten ti- zenévesek voltunk, honnét is lett volna pénzünk. A férjem szülei akárcsak az enyémek ellenezték a házasságunkat, mert még fiatalok vagyunk. Belátom akkor igazuk volt, ám azóta eltelt másfél esztendő, és mi boldogan élünk. Mindehhez persze tudni kell azt, hogy házasságkötésünk napján sem mi, sem a szüléink nem számítottunk a harmincezer koronára, amelyből azóta otthont teremtettünk magunknak. Az én szüleim tudtak volna segíteni, de nem akartak, a férjem szüleinek pedig nem volt pénzük. Legfőbb aggályaik anyagi eredetűek voltak, s én elismerem — nem éppen jogtalanul. Ma pedig már segítenek. Itt Léván könnyebb lakáshoz jutni mint a fővárosban. Nekünk szerencsénk is volt — és pénzünk is, mert adott a takarékpénztár. A teljes összeget a harmincezret igényeltük. Futotta belőle erre az egyszobás lakásra még szerényebben a berendezésre is. Be kell vallanom, ez egy nagyon fontos tényezőként játszott közre a boldogulásunkban. Azóta megszületett a kislányom, s a haragvó nagyszülők Is megenyhültek, amikor értesültek róla.“ Szigeti Károly arról mesélt, hogyan a- lapított ő családot harmincöt évvel ezelőtt. „Megnősültem és vittek katonának. öt év múlva ^kerültem haza a semmibe. Feleségem a szüleivel élt továbbra is — ugyanúgy mint lánykorában. Véget ért a háború, nagy volt a szegénység. Nem volt könnyű elkezdeni. Tíz év múlva kezdtem el építeni ezt a házat, s jócskán benne jártam a korban, amikor tíz évvel később azt mondhattam, hogy elkészült. Közben nőttek a gyerekek. Bizony, nem volt könnyű. Sosem voltam nagy pénzeket kereső ember. Húsz éve bejáró gyári munkásként dolgozom, s bizony csak az utóbbi esztendőkben érzem elégedettnek magam. Hogy miért? Végre otthonom van és boldogok a gyerekeim. Az egyik jövőre é- rettségizik, a másik házat épít, a harmadik tavaly kapta meg a diplomáját. Már csak a legfiatalabb van idehaza. Azt a harmincezer koronás kölcsönt a lányomék is, meg a fiamék is felvették. Bár csak én adhattam volna nekik. Az egyik építkezésbe fogott a pénzből, a másik kész lakást vett a városban. Nagyanyjuk nypfng, bogy eladósodtak, én meg nevetek rajta, és nem tudom neki megmagyarázni, hogy ez nem o- lyan adósság, mint az apámé volt, amikor megvette a földet huszonhatban. Egyszóval nagyon szép dolog, hogy az állam így törődik a fiatalokkal. A fiam akkor fizette be a lakás foglalóját, amikor elkezdte a főiskolát. Mikor végzett megkapta. Ugyanakkor nősült, és u- gyanakkor vette fel a kölcsönt is. És mi baja van? Van húszezer korona a- dóssága, ami havonta ötszáz koronával kevesebb. Hát, hol itt a hiba.“ Apropó! Lakás. Sajnos a városi lakásigények állandóan növekvő üteme egyelőre még gyorsabb, mint az építőipar teljesítménye. A helyzet javulóban van és regeteg lakás épül, de be kell vallani, hogy a teljes egyensúlyra még bizony várni kell. A fiatal házasoknak folyósított kölcsönöknek csupán a tíz százalékát fordítják lakásvásárlásra. Nem vitás, a lakásigénylő fiatalok száma ennél jóval nagyobb, de az is a valósághoz tartozik hogy az addig' kifizetett kölcsönök kilencven százalékát viszont lakberendezésre fordították a fiatalok. Nyilvánvaló, hogy mindenki lakik valahol — ki jobb, ki rosszabb körülmények között. A szóban forgó kilencven százalék mögött viszont azt is látni kell, hogy az utóbbi négy esztendőben házasságot kötött fiatalok döntő többségének a lakáshiány ellenére sincsenek komolyabb lakásgondjai. Természetesen olyan példával is találkozhat az ember mint az alábbi: A fiatalasszony még főiskolás, a férj mérnök. Négy évvel ezelőtt házasodtak össze. A harmincezer koronás kölcsönt a rendelet évrvénybelépésének első napjaiban vették fel — különben hamarosan lejárt volna a jogosultságuk. Megtakarított pénzük is volt már akkor, s még mindig a szülőknél laknak — várnak a kifizetett lakásra. — Még egy év — mondja a férj. — Mit lehet tenni. Elég szűkösen lakunk, bútorunk nagyrésze is megvan már. Nagyon örültünk a kölcsönnek, óriási segítséget jelentett, de ez a segítség igazán csak akkor testesülhet meg, s az öröm akkor lesz igazán nagy, ha beköltözünk az új lakásba. ooo A kölcsönök iránti érdeklődés a vártnál nagyobbnak bizonyult. Az illetékes szervek úgy számítottak, hogv 1973 áprilisától december végéig 900 millió korona értékben mintegy harmincezer i- génylőt elégítenek majd ki. A gyakorlat viszont az lett, hogy az első három hónap leforgása alatt már több mint húszezer igénylőnek tett eleget a takarék- pénztár, s így e három hónap alatt 48íl millió korona került kifizetésre. Az 1- génylők száma a tavalyi év végéig ötvenezer fölé emelkedett. A prognózis és gyakorlat közti eltérés természetesen nem jelent gondot. Ellenkezőleg — ö- römet jelent, hiszen a célt testesíti meg, amely úgy hagnzott: minél több fiatalon minél nagyobb mértékben segíteni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a fiatal igénylők döntő többsége a teljes összeget — harmincezer koronát — veszi fel. Mindez természetes, hiszen ebből a méltányos összegből már lakást, s néhány fontosabb lakberendezési cikket is lehet vásárolni. Magyarul mondva: harmincezer korona szép pénz A szóban forgó szociális intézkedés természetesen a piacon, a kiskereskedelmi forgalomban is kellőképpen tükröződött. Emelkedett a forgalom, és az iparcikkek, főleg a bútor és egyéb lak- berendezési tárgyak iránti érdeklődés. Kereskedelmünk — figyelembe véve a kölcsönök bevezetésével fokozódott l- gényt — számos intézkedéssel igyekszik az igényeket kielégíteni. A kínálatnál nagyobb kereslet csak elvétve, néhány helyen átmenetileg mutatkozott. A fiatal házasok kölcsöne — tudjuk — humános módon sok mindenben eltér a különböző hitelformáktól: minimális a kamatja, s a családban született gyerekek számának megfelelően jelentős ösz- szeggel csökken a visszatérítendő ösz- szeg. A 14/1973-as számú törvényes intézkedés egyértelműen jó visszhangra talált a fiatalok körében, s elmondható róla, hogy a családalapítás kezdeti nehézségeinek leküzdéséhez, valamint a népesedés fejlődéséhez a várakozásnak megfelelően képes hozzájárulni. —1— Mi történt a hozománnyal Egy évvel ezelőtt „Hozomány a társadalomtól“ címmel riportot írtunk a Schlesinger-házas- párról, amely az új kormány- rendelet értelmében igényt tartott a kedvezményes kölcsönre. Elpanaszolták, hogy késik a szövetkezeti lakásuk átadása. A kölcsön éppen kapóra jött. A kormányitézkedést érthető lelkesedéssel fogadták. Egy év elteltével felkerekedtünk, hogy megállapítsuk, mi lett a társadalmi hozomány sorsa. A lakáshelyzetükben nem sok javulás állt be. A szövetkezeti lakás még mindig nem készült el, egyelőre egy ideiglenes egyszobás lakást kaptak a Fürdő utcában. — Persze ez is jobb, mint semmi — jegyezte meg a fiatalasszony, majd a kölcsön sorsáról faggattam. Körülvitt a takaros, tiszta lakásban és megmutatta a háztartási gépeket. A kölcsön tetemes részét azonban még nem költötték el. Ogy tervezik, hogy a lakás árát fizetik ki belőle. Az idén már remélhetőleg elkészül. És aztán? — Kicsit felöltözködünk — mondta a fiatalasszony — és elkezdünk gyűjteni talán autóra is. — És gyerek? — Ebben a szűk lakásban nem akartunk gyereket, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindkettőnk vágya egy gyerek. — Vagy talán több is — tette hozzá rövid szünet után. P. L. nngsn A pénz beszél A pénz gyakori beszéd- és írástéma, a pénz öröm, a pénz bosszúság. Nem én vagyok az első tollforgató, a- kit megihletett a pénz. Karinthy Frigyes annak idején arra vállalkozott, hogy megírja A magyar pénzhiány oknyomozó történetét. Igaz, nem vaskos tudományos tanulmányt irt, mindössze néhány gépelt oldalas krokit. Ebben rámutat, hogy már „a régi magyarok sem ismerték a pénzt, amint azt Lemaitre. a kiváló hiszto- rikus „Historie de la Nimolisme hongroise“ című alapvető munkájában részletesen kifejti.“ Karinthy a pénz szó eredetét a nincs szóból vezeti le: nincs, néncs, néndz, véndz, féndz, pénz. Na. Most már tudjuk, hogy történelmileg mihez tartsuk magunkat. Hogy is állunk a pénzzel ma, erről folytattunk szabálytalan beszélgetést JOZEF LAŠŠÁK mérnökkel, a Szlovák Állami Takarékpénztár vezérigazgatójával. • Ki takarékoskodik? — Meglepő, de majdnem mindenki. Majdnem annyi takarékbetétkönyv van Szlovákiában, ahány lakos. Pénzügyekben nehéz a spanyolviaszt feltalálni. Az emberek nagy része kénytelen volt megtanulni a pénzzel bánni, sőt arra is odafigyel, hogyan bánnak vele az ismerősei. A takarékpénztár dolgozói — már amennyire a titoktartás megengedi — mindenesetre érdekes megfigyelést tettek: nem azok a legnagyobb betétesek, a- kik a legtöbbet keresik, hanem azok, akik a legjobban osztják be a pénzüket. • Van a takarékoskodásnak beteges megnyilvánulása is? — Kétségkívül. Előfordul, hogy valaki tejeskávén és kiflin él, s közben éveken át több takarékbetétkönyvet hizlal. Nem hazai példa, íz újságban olvastam, hogy Bogotában éhenhalt az utcán egy koldus. Utólag derült ki, hogy többmilliós betétje volt, még a viharvert kabátja Is pénzzel volt kibélelve. Személyesen ismertem egy orvost, aki leragasztotta a rádió és a televízió kapcsológombját, sőt még a villanykapcsolókat is, nehogy valakinek eszébe jusson égve hagyni őket. Autóra gyűjtött. Az lett a vége, hogy a felesége elvált tőle, pedig szerették egymást. Az isten őrizzen bennünket az ilyen takarékosoktól. • Takarékos-e az ifjúság? — Takarékos. Persze figyelembe kell venni, hogy a fiataloknak aránylag kevés a jövedelmük. Az iskolai takarékoskodás számunkra nem atraktív, de hatalmas stábbal szervezzük erkölcsi szempontból. Ha valaki gyermekkorában megszokja a takarékoskodást, felnőtt korában is takarékos marad. És itt van a fiatalok jutalmazott takarékoskodása (prémiové sporenie mladých — a szerk. megj.j. Nagyszerű alkalom a 16-28 év közötti fiataloknak. Havi kétszáz koronás betétnél az öt év leteltével a 600 korona kamaton kívül a takarékpénztár ezer korona prémiumot ír jóvá. Minél magasabb a havi betét, annál több a prémium, ötszáz koronánál például két- ezeröszáz korona. A most folyó ciklus leteltével például 18 millió koronát fordítunk préiumra. 0 Ismeri azt a közmondást, hogy a pénz nem boldogít? — Igen, de a pénztelenség sem. 0 Beszéljünk akkor talán a kölcsönökrök mert az ember a legnagyobb takarékoskodás mellett is rászorul a takarékpénztár segítségére. — Készségesen segítünk is. Nehéz lenne felsorolni, hányféle kölcsönt folyósítunk. Társadalmunk mesz- szemenő szociális gondoskodásának egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása a fiatal házasoknak nyújtott kedvezményes kölcsön. Bárkit megnyugtathatok, hogy mihden tisztességes embernek készségesen segítünk, csak bizalommal forduljanak hozzánk. 0 Köszönjük a bizalmat! (palágyi)
