Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-23 / 17. szám
M-ifa A legszebb mégis az volt, amikor Gergely átölelte ORLOWSKIT! Véget ért egy újabb nagy sportfesztivál, a Jugoszláviában megrendezett asztalitenisz Európa-bajnokság. Csehszlovákia szép sikerrel szerepelt. Milan Orlowski megszerezte a férfi egyes bajnoki elmét. Miután Orlowski ötjátszmás, óriási küzdelem után legyőzte Gergely Gábort, nagyon szép jelenetnek lehettünk a szemtanúi. Gergely odament yetélytársához és átölelte, Így gratulált a sikeréhez. Talán valameny- nyi olvasónk egyetért velünk abban, hogy ez a jelenet volt nemcsak a férfi egyes döntőjének, hanem talán az egész kontinens-bajnokságnak a legszebb pillanata. Most pedig beszélgessünk el Orlowskival, az újdonsült és nagyon boldog Európa-bajnokkal. — Hitte volna-e, hogy Így alakul a férfi egyes döntője? — Nem, bár álmodoztam róla. Boldog vagyok! Bántottak azok a megjegyzések, amelyek szerint csak a csapatversenyek során tudok igazán kiadni magamból mindent. Sokat köszönhetek a vlašimi záróalapozásnak, amely egyensúlyba „állította“ fizikai és lelki erőnlétemet. Bíztam magamban. Két évvel ezelőtt még nem nagyon reménykedhettem ilyen sikerben, de már akkor is bizakodtam... — Mi volt a vágya az egyéni versenyek megkezdése előtt? — Szerettem volna eljutni az elődöntőkig. — Es azután? — Egy Johansson—Bengtsson döntőt feltételeztem, és azt hittem, hogy engem majd Johansson győz le. Bengtsson — gondoltam — legyőzi Surbeket. A két svéd nagyágyút végülis Gergely ütötte el a továbbjutástól. — Gergely? Itt jut eszembe: hányszor és hogyan mérkőzött már ezzel a játékossal? — Tavalyig általában győztem ellene. Erre az évre nagyot javult, legyőzött, a skandináv nemzetközi bajnokságon kétszer is. A Karlovy Varyban lebonyolított Eu- rópa-liga mérkőzésen én nyertem, most pedig, a döntőben, „kiegyenlítettem“. — Kivel vívta Oj-vidéken a legnehezebb mérkőzését? — Börzseivel könnyen megbirkóztam, az ő védekező stílusa ül nekem. Kellemetlen ellenfél volt viszont a balkezes francia Secretin. Nehezen ment... — .. .de ment és máris következett az elődöntő. —■ Lehet, hogy nem fogja elhinni, de nekem a Jo- hansson-féle játékmodor ül. — Milyen éjszakája volt a Gergely elleni döntő találkozó előtt? — Nagyszerűen aludtam, azt hiszem, a legpihentebb voltam az addigi jugoszláviai éjszakáim után. — Es Gergely? Nem foglalkoztatta? — Ha álmodoztam is arról, hogy eljutok a döntőig, semmi esetre sem számítottam arra, hogy a fiatal magyar versenyző áll majd az asztal mögött. Bengtssont vártam. Ezért a csapatmérkőzések során nem is nagyon figyeltem őt, és ennek tudható be, hogy a döntő bizonyos időszakaiban nagy nehézséget okozott a játékstílusa. — Ha újból döntőt játszhatna Gergellyel, milyen hibák elkövetésétől óvná mag magát? — Nem lennék olyan gyakran passzív. És nem félnék ütni. Amikor 1:2 arányban vesztettem, azzal a gondolattal léptem az asztal mögé, hogy játssz úgy, mintha most kezdődnék a találkozó és üssél, sokat, tenyeressel, még akkor is, ha nem mindegyik labdád ér majd pontot. Hinned kell, bíztattam magam, kockáztatnod is kell, enélkül nem megy. A döntőbe jutás minden sportoló álma, de ott, az asztalnál jutott e- szeinbe az Is, hogy azért mégis óriási különbség van az első és a második hely között. Küzdeni, küzdeni, az utolsó lehelletig, sarkalltam magam. — Milyen sorrendet várt ön a versenyek megkezdése előtt? — Bengtsson, Johansson, Šurbek, Orlowski. — Kivel nem szeretett volna összekerülni? — Jőnyerrel, ellene nagyon nehezen tudok játszani. — Mi tudja a legjobban csajakedvre hangolni? — A mérkőzés fontossága. Nehezen tudok összpontosítani az első, ú. n. selejtező mérkőzéseken, amikor ORLOWSKI tulajdonképpen — persze csak a papírforma alapján — nyernem kellene. Az a jó, ha nem engem néznek esélyesnek. Az aztán jó hanfulatot ad a versenyzéshez. — Ki tud és hogyan segíteni önnek a „kispadról?“ — Az edző és a játékostársak. Ha buzdítanak, sokat tudnak segíteni ilyenkor! Ezt a módszert a legjobban Vyhnanovský edző tudja „produkálni“. Sokszor elég, ha csak rámnéz, rögtön tudom, mit kell csinálnom. Jé az is, ha az ellenfelet bíztatja a közönség. Az csak sarkall engem. — Ki tetszett önnek az asztaliteniszezők közül? — Stanék azért, mert mindig tudott küzdeni, harcolni a győzelemért. A maiak közül kiváló Bengtsson, mert jó a lábmunkája és Johansson, mert nagyszerűek a tenyeresei. Mindkettőt irigyeltem ezekért a tulajdonságaikért, és csak most, Jugoszláviában tudtam teljesítményeiket megközelíteni. Bengtssonhoz barátság is fűz, mindig megmondta nekem, mit kell javítanom a játékomon. Amikor Johanssont legyőztem, ő jött elsőnek gratulálni és azt mondta: megérdemelten nyertél, jobb voltál. A döntő után is gratulált. És gratulált Gergely Gábor is, pedig nehéz lehetett a szive... — Egy-egy nehéz mérkőzés után mennyit mutat a mérleg? — Két és fél kilót fogyok minden nehéz találkozó után, de estére szinte magamhoz is térek már. Egy nagy versenyen három kilót adok le a testsúlyomból. — Ön az Eurőpa-bajnok. Eszményi asztaliteniszezőnek tartja magát? — Szeretnék az lenni. Az eszményi ping-pongozónak gyors lábakkal kellene bírnia, jó erőnléttel kellene rendelkeznie és a harcosságnak a vérében kellene lennie. Játéka tartalmazzon valami szokatlant és meghökkentőt, amely kizökkenti az ellenfelet. Legyenek például nagyon erős, már-már védhetetlen tenyeresei. BOB HAYES, PARÓKÁBAN A tokiói olimpián ■- ranyérmet nyert a 100 méteren és a váltóban, sőt, mint a 4x100 méteres gyorsváltó rakétaembere 8,1 mp-et futott. Ezt a szédítő eredményt azóta sem közelítette meg senki. Bob Haynes aztán a profikhoz szerződött, amerikai focit játszott, profi-atlétaként ver- senyezgetett, de a pénz nem gyűlt olyan meny- nyiségben a zsebében, mint ahogyan szerette volna. Meg aztán az é- vek is elszálltak a feje fölött: a tokiói olimpiát tíz éve rendezték meg. Bob Haynes most parókákat árul. A parókák jól fogynak. A világ még mindig emlékszik a csupa- izom villámemberre. Sápadt volt bizony, GERD MÜLLER IS! Amikor ezek a sorok megjelennek, Münchenben vtsz- szavágóra készül a Bayern München és az Üfpesi Dézsa. Sok millió szurkoló III majd a tévékészülékek elé Csehszlovákiában is, egy kis jó foci reményében. A budapesti mérkőzés előtt még a magyar bajnoknak is adtak némi esélyt, most szinte mindenki a kiesését várja. Meglátjuk, néhány óra múlva már. Budapesten sikerült tizenöt perccel a mérkőzés kezdete előtt bejutnom az öltözőbe. Ez a kis írás a mérkőzés „színeiről“ szól. Szerettei ajánlom mindazoknak, akik a visszavágó mérkőzést nézik majd a képernyőn. Általában az volt a vélemény, hogy a Bayem simán veszi a budapesti akadályt, a Beckenbauerék itt nem akarnak győzni sem, jó nekik a döntetlen is, mert akkor a müncheni visszavágón több néző gyűlik majd a lelátókra. Ez persze csak egy elmélet volt a sok közül és helytelen. Láttam Gerd Müllert és Beckenbauert az öltözőben. Mindkettő nagyon sápadt volt, bár Beckenbauerröl közismert a higgadtsága. Amikor Gerd Müller elhagyta az öltözőt, babonásan megállt az ajtóban, és cipője orrát kétszer is hozzákoppantotta az ajtófélfához. Ezt mtn- den mérkőzés előtt megcsinálja, mintegy felhúzza a ravaszt, de ezen a találkozón nem segített a jól bevált módszer. A Dózsások öltözőjében Fekete dekázgat. Még zokniban van, de nem bírja a lassan múló perceket, a vadonatúj labdát ügyesen emelgeti a kis helyiségben. Várhidit, az edzőt egy szurkoló keresi, és átnyújt neki egy albumot. Ki tudja, ml van az albumban? Vár- hidi megköszöni az ajándékot, de most nem lapoz bele, talán oda sem tudna figyelni. A folyosón megjelenik Zámbó, szakállason is jókorákat mosolyog, sőt, autógrammot ad. Nem hajlandó viszont autogrammot adni Tortennssen, miközben kifut a kis edzőpályára, amelyet többszáz ember vesz körül, a játékosok alig tudnak mozogni a gyepen. Megpillantom Szentmihályit: sárga mezben véd, az arca holtsápadt, zöldes szeméből már most ki lehet olvasni azt a bizonytalanságot, amely később a német gólt eredményezte. Szentmihályiból nem sugárzik a hitnek és a bizalomnak a legkisebb sugara sem. Es amikor — később — arra a könnyű labdára ktnyúl, egy pillanatra felsztkrázik valami a marsetllest éjszakából, abból a felejthetetlen éjszakából, amikor azokat a felejthetetlen gólokat kapta... A pálya szélén közben megjelenik Szepesi György, sötétkék zakóban, világoskék ingben, szemében a nagy mérkőzés minden várakozásával. Es jönnek a csapatok, a Bayem fakópirosnak ható mezben, a kapus Mayer fekete nadrágban és fakókéknek ható felsőben. Amíg a két kapitány a bíróval egyezkedik, Mayer és Szentmlhályl egymást melegíti, egymásnak dobálja a labdát. Mint kiderült, Szentmlhályinak ez volt a legnagyszerűbb tette az egész mérkőzésen... A többit sok millióan látták a képernyőkön. Szepesi holtfáradt: elsősorban a döntetlen merítette ki. Kék szemében allg-alig ég a visszavágó reménylángocskája. — Esetleg meglephetjük őket Münchenben, egész biztosan játszik már Dunai Anti, Kollár és Nagy Laci. A mikrofon ott áll még a pálya szélén, kísértetiesen csillog az esti fényben. Most már nincs kedvem az öltözőbe menni. Pedig — elméletben — minden nagyon egyszerű még: elegendő egyetlen picurka gólocskát lőni és egyetlen egyet sem kapni. Jó lesz azonban az egészen könnyű labdákat Is megfogni a müncheni pálya kapujában, Szentmihályt Antal. Batta Gvőrgy Az új öltöző. Belányi felv Hajrá, Meteor Kvetná (Kéty) Valamivel több mint ezer lakost szám láló kisközség. A helyi Meteor nevet viselő sportegye sülét a felszabadulás óta aktív tevékenységet fejt ki. öt éve harcolnak a lévai járás III. osztályú bajnoksága keleti csoportjában a feljebb jutásért, de mindig csak a második helyre futotta erejükből. Tavaly mindössze egy-két gólon múlott a feljebb jutás sorsa, de Fámád (Farná) megelőzte őket. Amikor Kétyen jártam, elbeszélgettem Németh József csapatkapitánnyal és Kassal Árpád hnb-elnökkel, aki egyben a testnevelési egyesület titkára is. Elmondották; hogy eltökélt szándékunk továbbjutni, mert egyszer még kell szakadni a balszerencsés sorozatnak, nem végezhetnek mindig a második helyen. A tavaszi Idényben erre minden reményük megvan, mert legnagyobb ellenfeleiket otthoni pályán fogadják. A kétytek tavaly fejezték be az új öltözők építését amelyet a „Z“ akció keretében végeztek. A METEOR sportszervezet tagjai 2800 brígádőrát dolgoztak le rajta. Bekerítették a labdarúgópályát, anyagi segítséget kaptak a járástól is. Az SZNF harmincadik évfordulója tiszteletére nyírfákkal és díszfákkal ültetik körül a pályát, parkolót építenek mellette. jő kapcsolat alakult ki a SZÍSZ és a Meteor között. A labdarúgókon kívül eredményesen szerepelnek az asztaliteniszezők Is, akik a járási bajnokságban küzde nek. Támogatja a sportolókat a szövetkezet Is, amely autóbusz-megrendeléseket fedez és felszerelést is vásárolt. Belányi János
