Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-09 / 15. szám

Ifc 10 új ifjúság Adria kőolajvezeték Három szocialista ország nagyszabású M agyarország, Jugoszlá­via és Csehszlovákia képviselői a közel­múltban egyezményt írtak alá az Adriai-kőolajvezeték építéséről. A három szocia­lista ország ezzel nagysza­bású vállalkozásba fogott. Jindflch Záhradník mér­nök, a szövetségi kormány miniszterelnökhelyettese, aki csehszlovák részről az aláírásnál Jelen volt, az ün­nepi aktus után az újságí­rók előtt kijelentette: „Az aláírt egyezménynek Cseh­szlovákiára nézve mérhetet­len Jelentősége van, mivel lehetővé teszi a közel-keleti és afrikai kőolaj szállítását, amely más módszerrel mű­szakilag lehetetlen lenne. Ekkora mennyiségű kőolaj szállítása vasúton nemhogy költséges, hanem egyszerű­en lehetetlen.“ Majd hang­súlyozta, hogy a kőolajveze­ték építése tovább mélyíti Csehszlovákia és Jugoszlá­via amúgy is szoros gazda­sági együttműködését. A vezeték építésének gondolata nem új. Jugoszlá­viában már legalább egy év­tizede foglalkoznak vele. Az érdekelt felek azonban nem tudtak megegyezni a veze­ték útvonalán. Aztán elosz­lottak a nehézségek, a kő- olajvezeték építése iránt Csehszlovákia és Magyaror­szág is komoly érdeklődést mutatott. Egybehangolták a kívánalmakat, és ezek után kerülhetett sor a leendő ve­zeték kiindulópontján, Krk- szlgetén a fontos egyezmény aláírására. Miben rejlik az Adria-kő- olajvezeték jelentősége? Európa roppant szegény kőolajban, a világ tartalé­kainak mindössze egy száza­lékával rendelkezik. Gazda­sági fejlettségénél fogva vi­szont igen nagy mennyiség- , ben fogyasztja ezt a becses fűtőanyagot, amelyet — fő­leg Nyugat-Európa — a kö­zel-keleti országokból sze réz be, s a Földközi-tenge­ren át szállít. A tengert és a kontinens belsejét eddig három nagy olajvezeték kö­ti össze. Az egyik Marseílle- ből indul ki, a másik Geno­vából, a harmadik pedig Triesztből. T ekintettel a nagy mennyiségű anyag moz­gatására, a szállítás költsége nagy tétel a kőolaj­ipar gazdálkodásban. A szál­lítás műszaki megoldása te­hát igen nagy súllyal esik latba. Az alábbi táblázat mu­tatja, hogy — szárazfölden — leggazdaságosabb a cső­vezetéken való szállítás. Egy tonna kőolaj szállítá­sa 100 kilométeren a követ­kező összegbe kerül: — tartálykocsival — 33-50 korona — vasúton — 10-20 korona — folyami úton — 6-10 ko­rona — tengeri hajókon — 0,6-1 korona — csőveztéken — 2-3 koro­na i A fenti adatokat összeha­sonlítva megállapítható, hogy az a legolcsóbb meg­oldás, ha a tengeri szállí­tást kombinálják a csőveze­tékes szállítással. Mivel az elkövetkező é- yekben, évtizedekben a kőo­lajnak mind nagyobb jelen­tősége lesz az energiaellá­tásban, nagy behozatallal kell számolni. Ez késztetett bennünket is arra, hogy — bár kőolajszükségletünket úgyszólván teljes egészében fedezi a Szovjetunió — részt vegyünk az Adria-kőolajve- zeték építésében. Az évi öt­millió tonna közel-keleti kő­olaj minden bizonnyal újabb lendületet ad petrokémiai i- parunk fejlődésének. A korábbi tervek szerint Bakarból, a Fiumei-öbölből indult volna ki a jugoszláv kőolajvezeték. A későbbi vizsgálatok azonban azt mu­tatták, hogy a parttal átel- lenben, Krk-szlgeten, Omi- salj városka öblében sokkal jobb hely van a kirakodás­ra. Ebben a körülbelül egy kilométer széles és mélyen benyúló öbölben ugyanis a víz mélysége megfelel a legnagyobb tartályhajók ki­kötésére is, az öböl helyze­te pedig olyan, hogy meg­védi az ott horgonyzó hajó­kat az esetleges szélviha­roktól. A kis öböl előtt a nagy és mély Kvarnerói-öböl terül el, amelyben a nagy hajókkal is kényelmesen le­het manőverezni. Omisaljnál a hosszú, egyenes és nem tagolt partrész előtt nyom­ban ott a mélyvíz, úgyhogy nem kell túlságosan nagy építkezésekben bocsátkozni, mert a part kisebb méretű rendezésével négy kikötőhe­lyet lehet felállítani 500 000 tonnás tartályhajók részére, s ezenkívül beljebb még egy helyet 120 000 tonnás hajók részére. A kikötő fölött hú­zódik egy dombgerinc, a- melyre a kőolaj elraktáro­zására szolgáló nagy tartá­lyokat építik. A z építkezést valószínű­leg még az idén meg­kezdik. A vezeték rend­szer üzembe helyezését 1976 végére tervezik, s kezdetben kb. 16 millió tonna kőolaj elszállítására lesz alkalmas. Az utána következő években (1980-ig) már csak a hátra­maradt tartályokat kell megépíteni, hogy teljes ti­zemmel dolgozhasson a rendszer, e!s 34 millió tonna kőolajat elszállítson rendel­tetési helyére. Magyaror­szág és Csehszlovákia egy­aránt 5—5 millió tonna ola­jat kap majd rajta keresz­tül. A beruházás értéke 240 millió dollár. Ehhez Cseh­szlovákia és Magyarország 25—25 millió dollárral já­rul hozzá. Hazánk azonban elsősorban műszaki .felsze­reléssel nyújt segítséget. A Hydrostav építi majd a vállalkozása leendő csövezték egyes sza­kaszait Jugoszláviában és Magyarórszágon is. Az ti­zem dolgozói megfelelő ta­pasztalatokkal rendelkez­nek, a hazánk területén át­ívelő tranzit gázvezeték é- pítésén jelesre vizsgáztak. Az előkészületekről Ivan Franc mérnök, a távolsági csővezetékek építésének' részlegvezetője tájékoztatott bennünket. E szerint az omisalji ki­kötőből 900 mm átmérőjű csővezetéken áramlik majd az olaj a sziszaki finomító­ig. Itt elágazik az egyik ága Jugoszlávia belsejébe, a má­sik 700 milliméteres veze­ték a jugoszláv-magyar ha­tár felé vezet. Ezt a 102 ki­lométer hosszúságú szakaszt építi majd fel a Hydrostav. E szakaszon a munka teljes kivitelezése a Hydrostavra vár, beleértve a csővezeték szállítását Is. Ezenkívül a 900 milliméteres szakaszból Is lefektetnek 50 kilométert. A kőolajvezeték magyar ré­sze Csurgótól Százhalombat­táig vezet, hosszúsága 210 kilométeres. Ennek ponto­san a felét építi meg a Hydrostav. Százhalombattán az Adria-vezetéket rákap­csolják a Barátság-kőolajve­zetékre, és ezen érkezik majd a kőolaj Tupá határ­menti község érintésével Bratislavába. Ä Hydrostav dolgozói már felkészültek a nagy feladatra. Akár holnap is megkezdhetnék a csőve­zeték építését. Sőt, félő, hogy ha késik a munkála­tok megkezdése, a Hydro­stav tapasztalt csővezeték é- pítői munka híján elhagyják az üzemet. Egyelőre külön­féle helyi érdekű munkák vállalásával tartják együtt a tranzit gázvezeték tapasztalt építőit. Kilátásban van egy szovjet megrendelés nagy­szabású gázvezeték lefekte­tésére a Kárpátontúli Terü­leten. Remélhető azonban, hogy még az év utolsó ne­gyedévében megkezdhetik az Adria-kőolajvezeték építését. előzetes felmérések szerint a munkát másfél év alatt be­fejezhetik. Máskülönben az egész vezeték építése kö­rülbelül két évig tart. Elő­reláthatólag 1976 végén he­lyezik üzembe. Az Adria-kőolajvezeték a szocialista országok gazda­sági együttműködésének ú- jabb ragyogó példája lesz. (ti) #!■ A SZOC»CSATORNA REGÉNYE (3.) A vizek pezsgője f Sokfelé hagytak nyomot maguk után a rómaiak, Egyip­tomban is, amely a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott. 77. Ptolemaiosz Phtladelphosz csatornáját Traianus császár ki- szélesíttette, medrét mélyebbre ásatta. Ettől kezdve a csa torna neve: Amnls Tratanus. A 400 SZÍNHÁZ VÁROSA S ebben az időben példátlan fejlődésnek indultak a Ní­lus deltájánál fekvő városok, kiváltképpen Alexandria, a- mely fényűzésben, pompában és gazdagságban méltán ve­télkedett Babilonnal, Miszrrel, Heliopolisszal és Memphisz- szel, az Ókori fővárossal. Valamennyi házába bevezették c Nílus vizét. „A vizek pezsgője“ — így emlegették a fo lyam lágy vizét — nemcsak a házak kényelmét szolgálta hanem a város szépségét is: temérdek szökőkút csobogott' a tereken, s ezáltal a forró napsütésben is elviselhetővé vált a város klímája. Feljegyezték ebből a korból, hogy Alexandriában négy száz színház, négyezer közfürdő működött, s lakosainak száma elérte a 600 ezret. Falai között alkotott Euklidész. a matematikus, Arkhimédész, a mennyiségtan bölcse, Ápol lonius és Zenodotus, a két bölcselő. Kallimahosz és Li kophron, Theokritosz és Arisztophanész. A Szórnának ne vezeti mauzóleumban pihent Nagy Sándor földi maradvá­nya. S minden egyes Lagida király igyekezett túltenni e lődjén, hogy a város szellemi és anyagi javait gyarapítsa dmár kalifa Bagdadból az iszlám szent nevében időszá mításunk után 639-ben indította útjára Amr ibn el-Äszít, hogy meghódítsa Egyiptomot. Tizenkétezer harcos és lo vas 640-ben Heliopolisz közelében vívta a döntő ütközeteŕ az egyiptomiakkal. A csatában Amr serege fölényes győ zelmet aratott. A hadvezér nyomban utána 120 ezer emberi irányított a csatorna, az Amnts Traianus helyreállítására. Egy esztendő sem telt bele, már ismét közlekedhettek c hajók a Vörös- és a Földközi-tenger között. A vízi út ré vén Egyiptom közvetlen kapcsolatba került a mohamedár világgal, Mekkával, Medinával, Baszrával és Bagdaddal Hadászati és kereskedelmi szempontból egyaránt előnyös nek mutatkozott a csatorna: Arábiából könnyűszerrel c Földközi-tenger partjára lehetett vezényelni a seregeket, s ugyanezen az úton biztonsággal szállíthatták az adóga honát. Vallási okok is közrejátszottak: az északi, földkö zi-tengeri vidékről ezentúl nem teveháton vagy gyaloga san rótták a Koránban előírt zarándokútjukat a hívő mo hamedánok, hanem hajóra szálltak. FOSZTÁTBÖL — KAIRO Ehhez a korhoz fűződik Kairó alapítása. Amr hadvezért sátra állt a város helyén a döntő csata idején. Amikor c sereg elvonult, a sátrat nem bontották le, s körülötte ki sebb település keletkezett. Foszfát — sátor — névre hall­gatott egy ideig, s a győztes hadvezér emlékére mecset épült. Az Amr mecset máig is Kairó egyik nevezetessége A történelem egyébként Šzaladin szultán nevét jegyezte fel a mai Kairó megalapítójaként. De térjünk vissza a csatornához. Alig százhúsz eszten­deig tartott, ki tudja, hányadik felvirágzása. 7. sz. 760 tá ján ugyanis az egyiptomi zavargások miatt a kalifa seb­tében betemetteti. Több mint hét évszázad múltán a törő kök látnak ismét hozzá, hogy a két tengert összekötő vízi utat az ókori feljegyzések alapján helyreállítsák. Húszez­ren dolgoznak, de nem sokra jutnak. Egy olasz utazó: Lui­gi Rancinotti is megemlékezik a nagyszabású munkálatok ról, amelyek azonban szemmel láthatóan lassan haladnak. SE VELENCE, SE A PÁPA... A XVI. század végén a velenceiket foglalkoztatja a csa­torna újbóli feltárásának és megnyitásának ügye. V. Szix- tusz pápa az egyházi állam minden befolyását latba veti, hogy ismét megépüljön a csatorna. Ettől remélte ugyanis, hogy a misszionáriusok seregét rövidebb és kevesebb koc­kázattal járó úton küldheti a Távol-Keletre. Az elképzelé­sek és a tervek azonban egytől egyik meghiúsulnak: se Velence, se a Vatikán nem rendelkezik megfelelő anya­giakkal. Később XIV., XV. és XVl. Lajost foglalkoztatja a csator­na építésének gondolata. 1 IKövetkezik: La Pére mérnök tévedése) Esti Hírlap, ÁPRILIS 12: AZ ŰRHAJÓSOK NAPJA Mindig van abban valami torokszorító, amikor a lehetet­lennek, a szinte elképzelhetetlennek egy újabb korlátja dől lel Évezredeken át az ember irigyen, sóvárogva bámulta a madarak röptét. A levegő ócenája' —• úgy látszott — szá­mára örökre zárva marad. És még lehetetlenebbnek tűnt föl, hogy valamikor elhagy­hassa a Földet, a bölcsőt, ahol az emberiség megszületett. 1961. április 12-én a világ valamennyi rádió: és tévéál­lomása megszakította műsorát. Azon a napon, moszkvai idő szerint 9 óra 7 perckor egy addig ismeretlen város, Baj- konur ürrepülőteréről óriási rakéta emelkedett a magasba, hajtóművének lángcsóvája lentről nézve ragyogó virágszi­romhoz hasonlított, és csúcsában, a technika, a tudomány remekébe, egy űrhajóban — ember repült a végtelen koz­moszba. Az első ember, aki legyőzte a Föld vonzását... Nevét szárnyra kapta a világhír. Jurlj Alekszejevics Ga­garin, huszonhét éves űrrepülő őrnagy. Kommunista, a Szovjetunió polgára. Volt ebben valami jelképszerű. Mint ahogy jelképes volt az űrhajó neve is: Vosztok, azaz Kelet. Keletről jön a fény. Fantasztikus kalandregényekben a világűr meghódítóit különleges embereknek, szuperhősöknek ábrázolták. Jurij rácáfolt ezekre az elképzelésekre. Nagyon egyszerű, nagyon szerény ember volt. Talán csak abban különbözött sokezer más társától, hogy arcáról soha sem tűnt el a mőSoly. „Amikor az ismeretlenbe Indult, még nem tudhatta, hogy lesz-e onnan visszatérés!“ — mondta róla a Vörös téri fo­gadáson a szovjet miniszterelnök. És az örökké nevetős arcú pilóta még a rajt pillanatá­ban is tréfálkozott. „Nyomás, flúkl“ — vezényelt saját ma­ga, amikor a visszaszámolás során a nullára jutottak. És első szava, amikor az űrhajót védő burkolat a légkörön túl levált, és megpillantotta az ember nem járta magas­ságból a Földet, ez volt: „Milyen szép!“ Gagarin nem szuperhős volt. Sokkal több annál: ember! Emberként viselkedett, amíg nem ismerték, és szerény ember maradt akkor is, amikor már az egész világ tudta a nevét. Neki már nem sikerül többé a Mars a Vénusz felé re­pülnie, ahogyan terveiről első sajtófogadásán beszélt. Re­pülőbaleset áldozata lett, amikor újabb feladatokra ké­szült. így Is teljes és sikeres volt az élete. Nyomában tu­catjával startoltak szovjet és amerikai kollégái. Nem el­érhetetlen többé a Hold sem, és már készülnék azok a nagy űrállomások, amelyekről pár évtized múlva bolygó­közi útra Is Indulhatnak a kozmonauták. Szélsőséges születési gondok Az elmúlt húsz év során mintegy 270 nép csecsemői­nek születési súlyát mérték meg. A legkisebb születési átlagsúlyokat az ausztráliai bennszülött, a burmai, a ma­láj és az indiai törzsek új­szülöttei esetében találták 12,7 kg). A kis születési sú­lyok az elégtelen szociális­gazdasági körülményekkel vannak kapcsolatban. Né­mely törpenéger népek ese­tében azonban nyilvánvaló­an öröklést okokra vezethe­tő vissza az újszülöttek kis testsúlya. Feltűnően nagy­nak találták bizonyos ame­rikai tndiántörzsek újszülöt­teinek súlyát: a sziúk, a cheyennek csecsemőinek át­lagsúlya 3,6 kg volt. Az ő esetükben is nyilvánvalóan öröklést sajátosságokra ve­zethető vissza nagy test­súly, hiszen ezek a törzsek is rossz gazdasági viszonyok között, alacsony életszínvo­nalon élnek. mesterséges SEJTSZÜVET Tokiói kutatók a borjú kollagénjának (a kötőszövet alapanyagának) enzimes I«- bontásakor, keletkező vegyi - letekből más anyagok hozzá­adásával mesterséges sejt - szövetet állítottak elő. Az íj anyag Iikacsos szerkezetű, hajlékony* csiramentes, és i szervezetben könnyen felszí­vódik. Az állatokon végzett kísérletekben főleg felszívó­dó varratként és a bőr pót­lására használták. Minthogy alkalmazása csak kismérté­kű immunológiai reakciót vált ki. rövidesen emberen is kipróbálják égési és mi; sebek lefedésére. tCzoltözseilé Svédországban új vegyia­nyagot dolgoztak ki a tűz­oltásra. Ez az anyag egy fe­lületaktív vegyület és lé- hány illóolaj keveréke. Ha ebből a keverékből kis mennyiség kerül a vízbe, több mint hússzorosára nö­veli a tűzoltás hatékonysá­gát. Az ilyen vízzel oltott égő tárgy felületén kocso­nyás réteg képződik, sokkal gyorsabban alszik ki a tűz és hűl le az izzó felület, mintha tiszta vizet használ­tak volna. I

Next

/
Thumbnails
Contents