Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-09 / 15. szám

6 új

A csehszlovák sísport talán legnagyobb tehetsége Blanka Paulű, aki mindössze tizenkilenc éves, és máris a „szakma“ kiválóságának számít. Első felvételünkön őt látjuk rendkívül sikeres szezonja után.

A fiatalokra építenek

N

ový Tekov (Ojbars) a levies! járás egyik kisközsége. Lakosainak száma alig haladja meg az 1300-at. A felszabadulás óta rendszeres sportélet folyik itt. A legjobb eredményeket labdarúgásban és a lósportban érik el a község sportolói, de közkedvelt az asztalitenisz és a röplabda is.

A labdarúgók a Járás UL, II. B és II. A osztályában szerepeltek eddig. Több éven át megszakítás nélkül a „Járási első ligában“, a II. A osztályban szerepelnek.

1972-ben kétségbeejtő helyzetben volt a csapat. Még szerencse, hogy az utolsó hazai mérkőzéseket megnyerték, és így megmenekültek. A gyenge szereplés Jő oka azi, volt, hogy bátortalanul fiatalítottak. Az új vezetőség 1972-től rendszeresen foglalkozik az utánpótlás nevelésével, és ez meglátszik a csapat helyezésén is.

A Dinoma fellendülőben van. Kaszás László mérnök, az egyesület titkára, sokat tesz a labdarúgásért falujában, bár az egészségi állapota nem a legjobb. Magna András, Nagy Károly, Nagy András és Rybár János vezetőségi tagok a hnb elnökével, Molnár Árpáddal az élen mindent elkövetnek, hogy Ojbarson Jól érezzék magukat a fiatalok. Tavaly ősszel egyszerre öt fiatal ifjúsági Játékost igazoltak át az első csapatba, és nyolc forduló után pontveszteség nélkül álltak az első helyen.

Ojbars csapata a tisztes harmadik helyet szerezte meg ősszel, és mindössze három pontos hátránya volt Pläš- tovee (Palást) csapata mögött. Tavasszal ott szeretnének lenni a legjobb négy között.

Ottjártamkor a sportvezetők bemutatták az átépítésre váró sportöltözőt. A labdarúgók a mérkőzés vagy edzés után lezuhanyozhatnak, hideg idő esetén fűteni lehet. A sportolók az elmúlt évben több mint 1000 óráť dolgoztak 16 az új kultúrház építésén, melyet, ez év májusában szeretnének átadni. Ez lesz a község büszkesége, itt kapnak helyet a sportolók és a SZISZ-szervezet tagjai is. A kultúrház „Z"-ákció keretében épült nagyon rövid idő — másfél esztendő alatt.

Az ifjúsági és felnőttcsapat játékosai között kevesen vannak olyanok, akik nem SZISZ-tagok. Közösen szervezik a különböző kulturális rendezvényeket. A fiatalok a közeli tolmácsl gépgyárban, vagy községük faj- nemesítö telepén dolgoznak. Évenként egyszer Ojbarson rendezki meg az eseményszámba menő járási lóversenyt is.

Belányi János-Q

Ü fi*. S g c

? 'CB

M V) “ O

a

M S N W

> JS <« <o>

cb -r ed

H e £ *

. c 3 'CB

2 >» S .

'Cd 05 05 .. 4)

« =3 C £

5 *- c 2 o

o o

, s .2 05 P x a>

ES 01

. o 'O N

c ’O ® 2

U ® O V

■

S e

0) e o

g = 2 &

4) dJ C

e ESÍ

<. it -í: ľS 2

3 í.

05 'S N 'D CB -j

t <

z

N X

!S -3

4) Z 45

'5 ee

iS J:

a í s 4i a H C £ X! O.

'C3

L

adislav Kuna, a csehszlovák labdarúgó-válogatott és a Spartak Trnava kitűnő játékosa rokonszenves ember. Soha nem folyamodott alattomos gáncsoláshoz, nem Ingerelte sportszerűtlen megjegyzésekkel az ellenfelet, . nem sértette meg a bírót még akkor sem, amikor a többiek i- deggi felmondták a szolgálatot.

Kuna talpig sportember, példaképpé magasodott. Tudása hasonló fokon áll, mint az Adamecé vagy a Dobiáié, de sportszerű viselkedésből mérkőzésről mérkőzésre leckét ad két nagynevű társának.

Vele beszélgettem el a közelgő — és lapunk megjelenése napján erősen időszerű — témáról: hogyan állhat helyt a Dózsa a Bayern München ellen? Rövidre szabott időnkbe még néhány más kérdés is bejeiért, de kezdjük a legizgalmasabbal.

— Ha nem a Dózsa, hanem a Trnava jut tovább, akkor Beckenbauerék lettek volna az ellenfelei. Milyen esélyt ad a Dózsának a Bayern ?llen?

— Az esélyekről mindig nehéz beszélni, márcsak azért is, mert én Is azt tapasztaltam a BEK küzdelmei során, hogy itt gyenge ellenfél nincs is már. Ezen a

találkozón — véleményem szerint a pillanatnyi forma fog dönteni. Amelyik csapat Jobb napot fog ki, az lesz a győztes. A Bayern nagy csapat, tele világhírű labdarúgókkal, ők az esélyesebbek, de az csak a papírforma.

— Mit látott „belülről“ Ladislav Kuna a két Trnava- Dózsa mérkőzésen? Ez a kérdés már annyiból is izgat bennünket, hogy a közvélemény szerint az első találkozón a nagyszerű kezdet után visszaesett Trnava akár vereséget szenvedhetett volna otthonában, Budapesten viszont Trnava állt közelebb a győzelemhez.

— Én ezt egy kissé másképp látom. Trnaván győzhettünk vola, mer két óriási helyzetet hagytunk ki, míg a Dózsának szinte nem is volt helyzete. Budapesten itt is, ott is akadtak góllá értékesíthető momentumok, de ezeket egyik csapat sem tudta kihasználni, így a szerencsésebb jutott tovább.

— Még mindig beszélnek az emberek a trnavai tizenegyesről. Mi történt?

— FrAete belebotlott Va- radínba, aki úgy érezte, a magyar csatár szabálytalankodott, és a biztonság kedvéért ráhasalt a labdára. Smith azonban nem így látta és tizenegyest adott.

— Most kanyarodjunk vissza egy kicsit a Trnava szokatlan helyezéséhez a tabellán. Mi van az ötszörös bajnokkal?

— Sok volt a sérültünk, legerősebb csapatunkkal már nem is tudom mikor szerepeltünk. Ezt megéreztük.

— És néhány kulcsjátékos lassan kiöregszik már...

— Nem vagyunk a legfiatalabb csapat, az biztos, A- damac, Hrušecký és Haga- ra harmickettő már, néhá- nyan harminc esztendősek. Én is öregnek számítok.

— Azt nem mondhatnám, Ladislav Kuna huszonhét é- ves.

— Huszonhét, de tulajdonképpen Adamecékkel e- gyütt kezdtem.

— Sok szó esik a trnavai közönségről is, amely már nem olyan lelkes, mint valamikor.- A közönség nálunk, Csehszlovákiában, mindenütt rossz. Akár Trnaván, a- kár Prágában, Bratislavá- ban vagy Košicén szerepelünk, azt tapasztaljuk, hogy a nézők nagyhangon szidják és sértegetik a játékosokat, de buzdításukat legfeljebb a gól utáni percben halljuk.

— Trnaván nem ez volt a

helyzet...

— Évekkel ezelőtt nem. Akkor eszményi szurkolóink

voltak, akik a kilencven percből nyolcvanon át hajtottak előre, mindig éreztük, hogy segíteni akarnak. Ez ma már sajnos nem így van, pedig a szurkolóktól ezt várják a futballisták.

— ön már hosszó ideje játszik a csehszlovák ligában. Mi változott ott „belül“?

— A liga ma már egészen más, mint pályafutásom elején volt. A játék nagyon keménnyé vált, és ezt főleg az utóbbi két esztendőről állapíthatom meg.

— Keménnyé, vagy durvává?

— Más az, ha egy játékos elölről próbálja megkaparintani a labdát és közben kemény. És más az, ha hátulról teszi ugyanezt! Akkor, amikor ellenfele nem láthatja őt, nem készülhet fel a belemenésre! Ez durvasági És ezért van az utóbbi időben annyi sérült I

z

A beszélgetésnek vége. megjelenik Malatinský edző és Dobiái, Kuna szedelözkö- dik. Megköszönöm nyilatkozatát és további sikeres 6- veket kívánok neki a pályán. Bár minden játékos ilyen lenne mint Kunal A csehszlovák labdarúgásnak feleannyi Jondja sem volna!

Batta György

I Az év legnagyobb meglepetése a BANÍK OSTRAVA! |

Lapzártáig az volt a helyzet a csehszlovák labdarúgó-ligában, hogy az ősszel kitünően szerepelt Baník Ostrava tavasz- szal még jobb teljesíményt nyújtott, és a bajnoki cím e- gyik legkomolyabb várományosává lépett elől

Ezek a változások Tornái Pospíchal edző keze alatt történnek. Emlékszünk még jól arra a helyzetre, amelyben a chilei világbajnokság ezüstérmese átvette a csapatot. A Baník kiesésre állt, most viszont a * bajnokságra tör. Mi történt Pospíchal irányítása alatt? A kérdésre — a többihez hasonlóan maga az érdekelt, Pospíchal válaszol.

— Midenekelott: hét helyen megváltoztattam a csapatot. E- rőset javult az erőnlétünk, de technikai és taktikai téren még sokat kell javulnunk. Legnagyobb problémánk a gólhelyzetek értékesítése. Nyugodtan állíthatom, hogy csapatunk teremti a legtöbb gólhelyzetet a ligában. Még akkor is, amikor rosszul játszunk.

— Ki a Baník kulcsembere?

— Nem vagyunk a nagy e- gyéniségek együttese. Csapatunk stílusa ismert, másképp focizunk, mint a többiek. És válogatott csapat keretébe is bár néhány labdarúgónkat a válogatott csapat keretébe nevezték, erőnk a közösségben van. Legyen minél sokszínűbb egyes játékosok arca, de tudásukat bocsássák a közösség rendelkezésére!

— Még mindig „kis“ csapatnak tartja a Baníkot?

— Az idő engem fog igazolni. A mi csapatunk jobb helyet érdemelt ki a tabellán“ mint amire rászolgált. A játékunk nem olyan ragyogó, mint a helyezésünk. Óriási előnyünk viszont a többiekkel szemben: a csapat fiatal, és nagyon akar bizonyítani. Egy-két éven belül jubbak leszünk, ezt el kell, hogy ismerjék a többiek is. játékunk a jó erőnléten alapul. Kemények vagyunk, de nem durvák! Ezt megértik később a játékveztők is, és akkor nem lesz annyi megintett labdarúgónk, mint az ősszel, amikor összesen tizennyolc sárga lapocskát szedtünk össze. Albrechtét kétszer figyelmeztették, pedig a legszelídebb fiú.

— Hogyan lehetne a mi viszonyaink között eldönteni, melyik együttes „nagy“ és melyik „kis“ csapat a ligában?

— Sajnos, európai szemszögből nézve, ma egyetlen nagy

csapatunk sincs. A Dukla 6a a Trnava az volt annak idején. )

— Mit vár a tavaszi idény hátralévő találkozóin?

— Semmi rendkívülit. Egyet azonban nagyon szeretnék: fejeződjön be teljesen sportszerű és szabályos keretek között a

versenyünk!

(klochan)

EGY NAGYON FÉNYES EZÜST MARTINBÓL

Alexejev nem szereti a zajt

Mindenféle zaj rontja az idegeimet. Nem szeretem a rádió, televízió vagy a sajtó termelte „zajokat“ sem.

Egy beszélgetés kezdetének nem éppen eszményi bevezetője Alexejev két mondata. De az az újságíró, aki ismeri Alexejev, a kitűnő súlyemelő életét, nem vonul vissza és nem ijed meg.

A szovjet sűlyemelősport kiválósága ugyanis minden meghívásnak eleget tesz, és rengeteg élménybeszámolón vesz részt. Ezek után alig marad szabad Ideje.

Alexejev már mindent elért, amit egy sportoló elérhet Nyert olimpiai bajnokságot, tartott vagy tart világcsúcsokat, ismertté vált, a súlyemelést mégsem hagyja abba.

Nézze, én a súlyemelést akár holnap is befejezhetném, és talán nem is éreznék nagy fájdalmat, de sok szurkolóm van, akik újabb győzelmeket és rekordokat várnak tőlem, és őket nem hagyhatom cserben. Addig versenyzem, amíg esélyem van a győzelemre. Szeretnék eljutni a montreali olimpiára is

Győzni, győzni. Ez Alexejev hő vágya. És ez egyre nehe zebb feladat, hiszen a világhírű súlyemelő harmickét észtén dős már. Azután pedig, hogy egy kissé megreformálták a sportágát esélyei is csökkentek.

„Még mindig vannak erőtartalékaim. Sohasem bajszolpm magam lehetőségeim felső határáig. Itt a többiek nagy hiba kát vétenek. Nem úntam meg a vasakat, vannak lélektani tar talékaim.“

Alexejev bányászmérnök. A Súlyemelés számára csupán hob by.

„A mi sportágunkban nagy hibát csinál az, aki knpírozza mások edzésmódszereit. Mindenkinek saját magát kell felfedezni, saját lehetőségeit kiaknázni. Ha egyszer edző lennék, ezt megmagyaráznám a fiataloknak is.“

Ml kell leginkább egy sportolónak?

„Mindenkinek másra van szüksége, Az egyiknek jó edzőre, a másiknak jó barátra, a harmadiknak nyugodt családi légkörre.“

ön nem szokott Izgulni versenyek előtt.

„Ilyen alkat vagyok. Bízom magamban, az elvégzett munkában. Enélkül a hit nélkül aligha születhetnének sikerekl

A közelmúltban Vojnicén (Bátorkeszi) jártam és ellátogattam a helyi magyar tannyelvű kilencéves alapiskolába. „A nagy, sok diákot oktató intézmény nemrég tornatermet kapott“, — újságolta Szenei Gizella tanárnő.

A martini „ezüstről“ Miholics Zoltán mesélt. Mi Is az a „martini ezüst“? Az úttörőszervezetek szlovákiai országos sakkcsapatversenyén a gyönyörű második helyen végeztek a bátorkesziek. Nagyon közel álltak a győzelemhez, végül egyetlen pontocska döntött arról, hogy nem ők, hanem Martin nyert.

Miholics Zoltán tanár évek óta foglalkozik a fiatalokkal. A sakk nagyon népszerű sportággá vált Itt és ami örvendetesnek mondható: nem egy két évig szerepelnek csak jól a bátorkesziek, hanem évről évre javulnak, ami azt bizonyítja, hogy az utánpótlás nevelése terén is minden a legnagyobb rendben van.

Az itteni diákok először járási, majd kerületi méretben szerepeltek figyelmet keltőén Aztán kiharcolták a szlovákiai versenyen való' részvétel jogát, és ott is kitűnően helyetáll- tak. Évről évre feljebb kerülnek a listán, jövőre talán arany lesz az ezüstből?

Fellapoztam a krónikát, elolvastam a bátorkesziekről szóló cikkeket, megnéztem a fényképeket. Cséplő, a két Jóba, Száraz és Veszelovszky „öregeknek“ számítanak már azokhoz viszonyítva, akik most olyan sikeresen szerepeltek Martinban, de a sakktól ők sem szakadtak el. A martint második hplyet a Töröttő, Szegi, Szabó és Pallag összetételű csapat harcolta ki. Az csak természetes, hogy megdicsérjük lelkes tanárukat, Miholics Zoltánt, A dicséret mellé azonban hadd írjuk ide azt is, hogy a bátorkesziek bebizonyították, hogy nerpcsak a városokban, nagy központokban lehet országos hírű sikereket elérni. A község iskolájának úttörői lepipálták a bratislaval, a košicei és a többi nagyváros csapatait.

Csak így tovább, szorgalmas és tehetséges gyerekek! Csak így tovább, Miholics Zoltán!

t bt J

1

4