Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-02 / 14. szám

10 HUSZONKILENC ÉVE SZABADULT FEL MAGYARORSZÁG R eggel nyolc órakor beim vagyok a Ma­gyar Rádió Bródy Sándor utcai székházéban. Alig negyed óra múlva in­dulunk. Budapest szombat reggeli forgalma jóval ki­sebb, mint hétköznapokon, így rövidesen elhagyjuk a várost. Előttünk még jókora az út, így nyugodtan be­szélgethetünk a gépkocsive­zetővel. A téma: a rádió és ä riportkészítés csínja-bín- ja. A gépkocsivezető min­den szavát igyekszem jól a fejembe „vésni“, ugyanis a „pilóta“ nem más, mint Ho- lakovszky István, a Magyar Rádió belpolitikai rovatá­nak a vezetője. — Tudod — mondja —, nekem gyakran mondják, hogy könnyű neked, mindig nagyon jó riportalanyokra akadsz. így aztán nem ne­héz jó riportot készíteni. Az igazság az, hogy csaknem mindenki jó riportalany, csak tudni kell a nyelvén szólni, hogy elmondja azt, ami érdekes. Ha akarod, én ezt bebizonyítom neked! Ál­lítom, hogy Magyarország lakosságának 95 százaléka jó riportalany. —• No, erre befizetek! — mondom. A bizonyítás nem marad el. Az egyik ceglédi iskola úttörő-egyenruhás „portás­lánya“ az első riportalany. Kissé megszeppen a magnó láttán, de rövid, közvetlen beszélgetés után „Feloldó­dik“, és pár perc múltán Holakovszky becsomagol. Az eredmény: az egyik legjobb gyermekriport, amit valaha hallottam. — Na látod! — mondja elégedetten. Cegléd főterén megállunk. Itt látható az a szobor, — Somogyi József megrázó e- rejű alkotása — amelyet Dózsa György születésének 500. évfordulójára állíttatott fel Cegléd városa. Szinte magam előtt látom a 450 év előtti parasztvezért, amint „nyomában ott tolong száz- húszezer sátán — ahogy Illyés Gyula írta. C eglédet elhagyva aka­ratlanul is a költőó­riás szavai jutnak az észembe: „Te vagy oh szép Alföld végtelen rónája, Lelkem legkedvesebb mulatótanyája.“ Ha már itt járunk, akkor le kellene menni Kiskőrös­re is — gondolom. Kissé bátortalanul megemlíteni az ötletet Holakovszkynak. aki nyomban elfogadja az indít­ványom. De Kiskörös még jóval arrébb van. Útközben még akad látnivaló bőven. Nagykörös, majd a „hirös város“, Kecskemét felé t-n bogunk. Kecskeméten egy kis „körsétát“ teszünk a ko csival, elhaladunk az „öreg templom“ mellett is, amely­nek nagyharangja éppen ak­kor kondul meg, jelezvén a delet. A kocsiban kellemes az „i- dőjárás“, de kint viharos e- rejű szél tombol. Egy útszé1 li tanyasi iskola előtt meg­állunk. Tipikus tanyasi is­kola. T-alakú folyosó, balra az egyetlen osztály, jobbra a tanítólakás. A férj az i- gazgató, ő nincs odahaza: a felesége tanít. Az osztály­ban az alsótagozatos diá­kok. Szinte meghatódom, a- mikor arra gondolok, hogy mit kell ezeknek a 6-10 é- ves gyerekeknek vállalniuk, íl — Má’ hogyne kaphatná­nak, üljenek le! — mond­ják a háziak. Az idős házi­asszony már tálalná is a le­vest, de elhárítjuk és meg­köszönjük a kedvességét: már ebédeltünk... — tesz- szük még hozzá. Mindenesetre a „kontak­tus“ létrejött. Annak elle­nére, hogy az idős paraszt- ember és neje először ke­rültek ilyen kapcsolatba a mikrofonnal, minden elfo­gultság nélkül mondják el emlékeiket a földosztásról. Ez után a riport után kez­dem hinni, hagy Holakov­szky 95 százaléka nem volt túlzás. AZ AIF0LD0N PETŐFINÉL (Eqy rádiós naplójából) A kiskőrösi Petőfi-ház amíg a szétszórt tanyákról begyalogolnak az iskolába, hogy a „tudás kútjából“ mi­nél többet merítsenek.... mert ahol most járunk, az az alföldi tanyavilág... — „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!“ — i- dézi Holakovszky a „Puszta télen“ című verset, miután ismét kocsiba széliünk, a- melyet felváltva mondunk, csak úgy magunknak, mert ami a versben megíródott, azt most magunk előtt lát­juk... Nincs ott kinn a juh- nyáj méla kolompjával... Üres most a halászkunyhó és a csöszház... Most ural­kodnak a szelek, a viha­rok... Csak a betyár hiány­zik... kit éji szállásra prüsz- szögve visz a ló... Közben egy kis faluban megállunk egy nádfödeles kis ház előtt. Bemegyünk. Mikor benyitunk a konyhá­ba, húsleves illat „csapja meg“ az orrunkat... — Jó napot kívánunk! Ej, de finom húslevest főztek, nem kaphatnánk egy tá­nyérral?! — toldja meg a köszönést Holakovszky Ist­E zután meg sem ál­lunk Kiskőrösig. Én a Petöfi-házba megyek. Alig találok rá. Körülötte csupa új vasbeton épület. Egy pillanatra megállók a ház előtt. Izgatottan nyo­mom le a kilincset. (Hirte­len arra gondolok, hogy a- ml a hithű mohamedánnak Mekka, az a versszeretők „szektájának“ Kiskőrös, a KÖLTŐ háza pedig a költé­szet temploma.) Az udvaron Istenes József, a Petőfi-ház és múzeum igazgatója fo­gad. Belépünk a házba. A konyhából az előszobába nyíló ajtó fölött felirat: „Szent a küszöb, melyben beléptem én. Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert Itt születnek a nagyok, az ég a megváltókat ide küldi be.“ A szobában egy kis tábla, amely arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy az ágy, a sub­lót és a láda volt Petrovi- csék tulajdona a szoba bú­torzatából. Tehát e falak és e három bútordarab a léte­ző „szemtanúk“, amelyek a ngiat8u?[ S?speqBzsS$riA költőjét megszületni „lát­ták.“ A sublót ajtaját még 1848-ban újságpapírral lera­gasztották. Ki tudja mit ta­kar? Talán éppen a kis Petrovics első gyermekkori próbálkozásainak egyikét. Hisz a gyerekek általában mindenhová írnak, firkál­nak, ahová csak lehet... A ládán pedig egykor az „a- nyám tyúkja“ ugrándozott... A többi bútordarab korabe­li. A konyhában Petőfi fia­tal dajkájának, Kurucz Zsu­zsannának a „konyhaeszkö­zei“ és egyéb, jellegzetesen kiskőrösi edény. A hátulsó szobában a falon Orlay Pet­ries Soma képei a költőről, a szülőkről, István öccséről. Számos, különböző alkalom­ra készült falragasz, az ö- reg Petrovics pipája. A ven­dégkönyvek külön fejezetet érdemelnek. Nemcsak a múlt és a jelen kiváló ma­gyar közéleti és irodalmi személyiségeinek kézírása, bejegyzései találhatók meg itt, hanem nagyon sok kül­földi is „elzarándokolt“ ide. Néhány kiragadott bejegy­zés: „Látogatóba jöttem Petőfi Sándorhoz, s emlékül kap­tam a Világ Búsától egy kincset a sokból: a Világ­szabadságot. Kiskőrös, 1912 dec. 15. Móricz Zsigmond“. Harminchárom évvel ké­sőbbről egy bejegyzés: „Mi a Vörös Hadsereg tisztjei megnéztük ezt a há­zat. Átéreztük Petőfi mun­kásságát, melyet a népért fejtett ki. Otthon mesélni fogunk az ő műveiről. Ma­gyar nép! Ne felejtsd el a költődet, Petőfi Sándort. 1945. V. 14. Szamuljev kapitány“ A vietnami nép fiai is el­látogattak Kiskőrösre, és i- lyen szöveget írtak a ven­dégkönyvbe:. „Nagyon meghatódtam az óriási költő előtt, akit na­gyon szerettem, amikor Vi­etnamban az iskolában ta­nultam Petőfi Sándor vers­müveit. Mindig álmodtam, hogy egyszer volnék az ö- riás szülőhazájában. Szeren­csémre az álom megvaló­sult, nagyon szeretem Pető­fit. Nálunk nagyon magasra értékelik Petőfit, mert ő, az óriás költő, egyébként for­radalmár, hazafias volt. Ná­lunk még folyik a honvé­delmi háború — élethalál­harc. Elfogadjuk Petőfi sza­vát: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem le­szünk!“ P. H. vietnami egyetemi hallgató, 1967. V.“ Mészáros János ^^ ( A SZUEZt-CSATORNA REGÉNYE (2.) J A LAGIDÁK KINCSE III. Amenhotep fáraónak három tulajdonságát jegyezték fel a történetírók: szeretett vadászni, szenvedélyesen von­zódott a női nemhez, és tehetséges építőnek bizonyult. Nevéhez fűződik a második csatorna építkezéseinek meg­kezdése. Jószerivel ezzel a tettével sokkal inkább számíthat az utókor megbecsülésére, mint páratlan vadászteljesítményé­vel, amely azonban ugyancsak figyelemre méltó: tíz év alatt százkét oroszlánt ejtett el kétlovas harci kocsijából. Feleségének, a szépséges, aranyszőke Tyt-nek a hatalmas karnaki Amon-templom bejáratánál áll máig is tizenöt mé­ter magas szobra, a másik oldalon pedig a turisták most is megcsodálhatják az oroszlávandász fáraó hasonló mé­retű szobrát. HÁREMHÖLGYEK LÁZADÁSA Csak jóval utána, II. Ramzesz idején feleződik be a má­sodik csatorna építése. Ramzesz t. e. 1300 körül öltötte magára a fáraók fejdíszét. Hatvanhét esztendeig állt az akkori világ leghatalmasabb birodalmának élén. Háreme is méltónak bizonyult gazdagságához: több ezer rabszolganő leste, kit tüntet ki kegyeivel. Ha hinni lehet a korabeli feljegyzéseknek, százhetven gyermeket mondhatott magáé­nak, köztük ötvenkilenc fiút. Az első háremlázadások is ehhez a korhoz fűződnek. Az ágyasok tömege sehogysem állt arányban a fáraó férfiúi képességeivel. S amikor az unatkozó, elhanyagolt háremhölgyek jogaikért keményebb hangolt ütöttek meg, Ramzesz nem sokat teketóriázott: le­csapatta a zúgolódék fejét. Azt is róla jegyezték fel, hogy alkalmasint 6 tolt az első, aki — jórészt hatalmi meggondolásokból — megnyir­bálta a nagybirtokosok gazdagságát, s földet osztott a fel- lahoknak, a nincstelen egyiptomi parasztoknak. Ramzesz csatornája ts a korábbi nyomvonalát követte. Feltehető, hogy a nagy alkotó hírében állt fáraó tulajdon­képpen rendbehozatta a régi, Hatsepszut-féle csatornát. Hét évszázad múltán bukkan fel ismét a Vörös- és a Földközi-tengert összekötő vízi út a históriában. Ha úgy tetszik, ez már a harmadik. Hogy elődjeivel pontosan mi történt, erre vonatkozóan nincsenek szavahihető adatok. Minden bizonnyal hasonló sorsra futott, mtnt az első: be­temette a homok, ellepte az iszap, s a smaragdszemű kro- kodilusok is más vidékre költöztek. 120 EZER HALOTT 11. Neku fáraó t. e. 612-ben kezd hozzá az újabb gigászi munkálatokhoz. Oj árkot ásnak a rabszolgák és a fella- hok: időközben földrengés pusztít ebben a térségben, s en­nek következtében a Vörös-tenger és a Keserű-tavak el­szakadtak egymástól. Az új csatorna megépítése új mód­szereket követelt. Ezúttal már a két végéről kezdték a me­der kialakítását. Hiba is csúszott a számításokba: a mai Szuez közelében a Vörös-tenger hirtelen elárasztotta a vi­déket. A mérnökök ugyanis rosszul számították kt a ten­ger szintjét. A víz bezúdult a mederbe, s mindent elpusz­A sors iróniája, hogy Neku fáraó müve csaknem kilenc­ven év múltán készül csak el, s avatásáért Dareiosz Hisz- tapszesz perzsa királyt ünnepli a nép. Kétszázötven esztendő is alig pereg le, máris egy újabb csatornáról tudósítanak a krónikások. Ezt már vízduzzasz­tókkal építette II. Ptolemaiosz Philadelphosz. Egyes szaka­szokon a régi medret ásatta ki, de már jóval szélesebbre. Bizonyosra vehető, hogy ez az új csatorna lendítette fel Egyiptom kereskedelmi életét, s nyitotta meg az utat — a biztonságos, nagy hajókkal is könnyen járható vízi utat — India felé. A gazdag kereskedők ekkoriban már nem ingyen fuvarozták portékájukat a csatornán: az alexan­driai palotában nöttön-nőtt a Lagidák mesés vagyona, a királyi kincstár egyik fő bevételi forrása. A KÖZÖMBÖS KLEOPÁTRA Végül említsük meg ismét egy nő, egy csodálatos szép­ségű fejedelemasszoriy nevét: Kleopátráét, aki inkább, köl­tötte vagyonát a rómaiakra, a fáraók históriájában ts pár­ját ritkító fényűzésre, mint a gazdaságilag és hadászatilag egyaránt nagy fontosságú csatorna karbantartására. Ezért maga Caesar is korholta. Hasztalan. Az ókori Egyiptom dicsőségének hanyatlása, Kleopátra tragikus sorsa — egybeesik a csatorna újabb eliszaposo­dásával. Hogy mi volt az ok, s mi az okozat? Válaszolja­nak rá a történészek... tított, ami az útjába került (Következik: A vizek pezsgője) (Esti Hírlap) Jön az IL-86-os Készülőben van a szovjet közepes hatósugarú utasszál­lító repülőgépek újabb típusa, az IL-86. A repülőgép 350 utassal óránként 950 kilométeres sebességgel repülhet majd maximálisan 4600 kilométer távolságra. A gép négy Szolovjoo-féle turbohajtóművét á nyíl alakú szárnyakon helyezték el a konstruktőrök. Az 11-86 kétszintes gép lesz. A felső szintjén három, u- tasterem található. A hat méter szélességű belső térben kilenc ülés helyezkedik el egy sorban, három csoportra osztva. Az első szinten mindegyik utasteremnek külön cso­magtere van. A gépbe való beszállás a csomagtérén át történik, ott az utasok lerakják a magukkal hozott pogy- gyászaikat, majd egy belső lépcsőn felmennek az utastér­be. A 350 utas ki- és beszállása csomagjaival együtt nem tart tovább 20—25 percnél. A 40 tonna hasznos terhelésű gép a széksorok eltávolí­tásával könnyen és gyorsan átalakítható teherszállítás céljára. KARAKALPAK-FÜLD falusi dolgozói ma már komfortos, többszobás házakat építenek maguknak. A jurta azonban még ma is nélkülözhetetlen: a távoli legelőkön ez a pásztorok szálláshelye. E könnyű és kényelmes sátra­kat újabban gyárilag készí­tik. A Nukuszi Jurtanemez Kombinát a gyapjúszövődék ás a szőrmeipar hulladékai­ból igen tartós nemezt ké­szít. A Cimbalszki Bányaipa ri Gépgyárban szétszedhető, összeszerelhető vázat készí­tenek a jurtákhoz. 1975-BF.N MEGSZŰNIK A HIMLÖVESZÉLY A fekete himlő 1975 végére nem ölt már járványos mé­reteket az Egészségügyi Vi­lágszervezet genfi szakértői­nek véleménye szerint. 1967- ben még 30, tavaly már csak hét országban tört ki fekete- himlő-járvány. A legerőseb­ben érintett országok: Bang­ladesh, India, Pakisztán és Etiópia. Svájci és NSZK-beli orvosok mozgalmat indí­tottak annak érdekében, hogy a kozmetikai cik­keket előállító gyárak tüntessék fel készítmé­nyeiken az áru vegyi összetételét. Az utóbbi i- dőben ugyanis egyre gyakrabban fordult elő. hogy a különböző szappanok, krémek és egyéb kozmetikai cikkek használata megbetegedést o~ kozott. Az orvosok kívánsága élénk ellenzésre talált az érdekelt országokban. Dr. Erlemann, a svájci kozmetikus-vegyészek szövetségének elnöke sze­rint egyetlen rúzsrúd 30—40 anyag kompozíció­ja, ha valamennyit felsorolnák, a laikus vevő e- gyáltalán nem ismerné ki magát, az pedig elkép­zelhetetlen, hogy minden megvásárolt darabbal orvoshoz fusson. Franciaországban nemrég zajlott le az a tragé­dia-sorozat, melynek csecsemők estek áldozatul egy púder használata következtében, de az ök itt egy munkás hanyagsága volt, aki bizonyos anya­gokat összecserélt. Az lenne a helyes, ha a gyár­tó cégek megadnák összetételeiket a zürichi To­xikológiai Intézetnek. Ha tehát egy gyermek, mondjuk, megissza a hajápoló szert, orvosa az intézettől megtudhatja, milyen az összetétele, milyen ellenszereket írjon fel.- >i-'. A -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents