Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-02 / 14. szám
új ifjúság 3 Tavasz Magyarországon Ha Bratislava telöl érkezünk Budapestre, a várus szé lén, a Budaörsi úton Osztyapenko kapitány szobra fn gad. Osztyapenko kapitány a szovjet hadsereg hős ka pitánya volt, aki Magyarország felszabadításában. Bu dapest ostrománál vesztette életét. A szovjet hadsereg katonájának szobra láttán kegye lettel emlékezünk, és a magyar nép viharos történél mének legszebb tavasza, legneveztesebb napja, 1945 április 4-e jut eszünkbe. És ugyanerre a történelmi napra gondolunk az új Magyarország csaknem három évtizedes szabadságában felépült szocialista jelen láttán. Az egykori tízmillió koidus országnak helyén ma tízinillói szabad ember vi rágzá hazája áll és halad a napról napra formálódó jö vő felé Magyarország tízmillió dolgozójával együtt mondjuk, hogy ez volt a legszebb tavasz. Házgyárért lakás „A fiatalok felépítik a házgyárat — a házgyár lakáshoz juttatja a fiatalokat.“ — olvasom Prešov (Eperjes) északkeleti részén, a Sárosi réteken felépült házgyár tábláján levő jelszót. A jelszó fölött ez áll: kerületi ifjúsági építkezés. A tábla egyik oldalán a SZISZ jelvénye, a másikon egy lakóház karcsú vonalai, s mindezt mintegy szimbólumként össze— Ml az, hogy vannak-e? — válaszol kérdéssel a gyár főmérnöke, az építkézés egykori igazgatója, Ján Drosc mérnök — a legtöbben itt maradtak, ma is a gyárban dolgoznak. Arra törekszünk, hogy i- dősebb dolgozóinkat is fiatalok váltsák fel. Nem azért, mintha kifogásunk lenne az idősebbek munkája ellen, hiszen amint látja, magam sem vagyok fiatal, de nálunk kevés az olyan munkakör, amely megfelelne az idősebbeknek. Itt nemcsak a fiatalok fürgeségére, beideg- zettségektől mentes természetére van szükség, hanem fiatalos lendületre is. Az idősebbekben erős a megszokás, sokszor nem képesek megérteni, hogy itt nem lehet úgy dpi-, gozni, mint a korábbi munkahelyeiken, mondja, ést egy védősisakot fiiadva meghív a gyárba, hogy magam is meggyőződjem róla, igazat beszél, amikor azt mondja, hogy az új gyár dolgozóinak az átlagos é- letkora nem haladja meg a 28 évet. A fiataloknak nagy tekintélyük van len olyan eset sem, hogy a fiatalok fegyelmi vétséget vagy kihágást követtek volna el. Mindig számíthattunk rájuk, pedig nem volt könnyű munkájuk. Különösen, hogy beindult a gyártás. Évi kétezer lakást gyártunk, szükség van a fiatalok friss munkabírására, akaratéra. Ha csak egyetlen egy is hanyag lenne közülük, e- gvetlen egy is félvállról venné a munkát, ez a balesetek sorozatát, munkakiesést, a terv nem teljesítését vonná maga titán. Hogy ez így van, Simko 1st ván művezetőnek, a SZISZ üzemi szervezete tagjának a sza vaiből Is láthatom: — Tudjuk, hogy a panelgyár a vállalat szempontjából alapvető jelentőségű. Ezért mindnyájan érezzük, hogy felesősek vagvunk, hogy jól kell dolgoznunk, es teljesítenünk kell a- zokat a feladatokat, amelyeket ránk bíztak. Sokat segít az, hogy összeszokott, jóban-rossz- ban összetartó a gárdánk. Én ugyan nem dolgoztam, mint brl- gádos a gyár építésén, de az a szellem, mely akkor kialakult, megmaradt. Magam is abba M fc. ján Orosc mérnök, a házgyár főmérnöke, a házgyár építkezésének az igazgatója. leszkedtem bele. És most sokkal jobban megértjük egymást. Ha van is olykor valami prob léma, megbeszéljük, egymás között elintézzük. Fegyelemre van szükség, hiszen pontos, milliméterekre pontos munkát kell végeznünk; vigyáznunk kell egymás egészségére — mondja. Én elbúcsúzom tőlük és arra gondolok, hogy nem világra szóló építkezésről van szó, de olyanról, amilyen talán száz is van az országban. Talán nem ártana ezeken Is hasznosítani a tapasztalatokat, és az egyiket-másikat, akárcsak az eperjesi építkezést, ifjúsági építkezéssé nyilvánítani. Németh István Kerületi ifjúsági építkezés — A fiatalok felépítik a házgyárat — a házgyár lakáshoz juttatja a fiatalokat. köti a házgyár modellje. Vagyis: mint ahogy a táblán levő dátum is hirdeti, befejeződött a SZISZ kelet-szlovákiai kerületi bizottságának ifjúsági építkezése, és már a jelszó második részének a teljesítésén fáradoznak. Ez alkalmat nyújt arra, hogy krónikásként elmondjuk az ifjúsági építkezés történetét, de mi nem ezt fogjuk tenni, hanem megpróbáljuk megállapítani, megállták-e a helyüket a fiatalok az építkezésen, és vannak-e még fiatalok az új gyárban? Három év telt el azóta, hogy Ián Zozuľák, a SZISZ SZKB elnöke, a kelet-szlovákiai bizottságának akkori vezetője és a prešovi Magasépítő igazgatója aláírta a szerződést. Lassan jpár egy éve lesz annak, hogy 1973. május 18-án délután 14.00 órakor letették a szerszámot az utolsó brigádosok, de a fiataloknak azóta is nagy tekintélyük van a gyárban. Ha azt kérded, hogy miért, a több mint ezer műszak, a háromszázötven brtgádos névjegyzéke is mond valamit, a helyes válasz azonban az, hogy derekas munkát végeztek: — Negyvenezer köbméter föl det mozgattunk meg, húszezer köbméter betont ágyaztunk be az alapokba, falakba — mondja ismét Drosc mérnök — de elmondhatom, nem volt egyet- A házgyár dolgozóinak átlagos életkora nem több 23-nal A HÁZGYÁR ÉS Á FIATALOK A SZISZ kelet-szlovákiai kerületi bizottságának ifjúsági építkezése Mozdonyokat „gyógyítanak“ Nem véletlenül hívják a várost — a kék egyenruha városát — Vörös Vrútkynak. A vasutasok hőstettekkel írták be nevüket a CSKP forradalmi történetébe. Most azonban azokról szólunk, akik a vrút- kyi mozdonytelep jelen történelmét Írják. Mellénk szegődött a szerencse, és hamar megtaláltuk őket. Bejelentés nélkül jöttünk, és nagy ö- romünkre együtt találtuk a szocialista brigádot, ö- römünk csak fokozódott, mikor láttuk, hogy ezt a kollektívát kizárólag fiatalok alkotják. A brigád vezetője VI. Kachniak elvtárs, éppen munkakérdésekről tárgyal a fiúkkal. Egy villamos mozdony javítási munkálatait beszélik meg, s osztják szét a feladatokat. Aztán nekünk is szentel néhány percet. — Héttagú a kollektívánk, és kérem engedje meg, hogy bemutassam a fiúkat: Vendo Holdoš, Miroslav Hill, Ivan Sútovce, Barabás Fedő, Milan Surosiak és Alex Zimen. Mindnyájan fiatalok, csak én vagyok köztük „öreg“. Igazán meg vagyok elégedve velük. Manapság sokan szidják a fiatalokat, hogy lusták, hogy rossz a munkaerkölcsük, nem végeznek jó munkát. Én nem osztom ezt a nézetet. Az én fiataljaim, mind SZISZ-tagok, s éppen ezért példásan dolgoznak. Problémák? Természetesen akadnak. A mai élet hozza magával. Persze nem nagy ügyek, semmi komolyabb. Alkohol? Nem, ilyen probléma nálunk nincs, ez lehetetlen. Mi ezt nagyon komolyan vesz- szük, és a fiúk tudják, hogy a vasútnál a fegyelem mindenek előtt van. Ennek köszönhető, hogy még nálunk nem volt munkabaleset, és nem is szeretnénk. Tudom, hogy vannak fiatalok, akiknek nem fűlik a foguk a becsületes munkához, de ebben részben ml, öregek Is hibásak vagyunk. Tudni kell a fiatalokkal bánni. A mi kollektívánk majd minden tagja tovább tanul. Ahogy már mondtam. Ahol hét ember dolgozik, ott problémák Is adódnak. Mi a vitás kérdéseket férfiasán, egymás közt megoldjuk. Tanácsot van kitől kérni, hisz a mozdonytelepen 36 szocialista brigád dolgozik, azaz 203 ember. Beszélgetésünk alatt a brigád tagjai, már szorgalmasan végezték a mozdony javítási munkálatait. Jó érzéssel búcsúztam a fiatal brigádosoktól, és azzal a meggyőződéssel, hogy rájuk mindenkor lehet számítani. —Riz— Búvárkodnak Stefán István 1955-ben született Moldava nad Bod- vouban (Szepsij. Jelenleg a kassai magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai szakközépiskola negyedikes diákja. A város Triton nevű egyesületében sportol. Eddigi legjobb eredménye: szlovákiai bajnok a 100 méteres sportbúvár-úszásban. * — Mikor és hogyan kerültél közel ehhez a sporthoz? — Szepsiben úszkáltam, és a nagybátyám figyelt fel rám, ő hozott el Košicére 1966-ban. A CH Košice úszószakosztályába kerültem. 1969-ben megoperálták a fülem, egy évet ki kellett hagynom. Ezután nehéz volt újra kezdeni. Ezért léptem át a Tritonhoz. — Miben külnöbözik a sportbúvár a úszótól? — Csupán annyiban, hogy mi békalábak segítségével úszunk. — Melyik versenyed a legemlékezetesebb?. — A žilinai, mivel Innen öt ezüstérmet hoztam haza. — Milyen sportágakat űzöl még? — Tagja vagyok az iskola labdarúgó, atlétikai, kézilabda, kosárlabda- és honvédelmi csapatának. A honvédelmi versenyen második lettem a járásban. — Még iskolába jársz: hogyan marad időd a tanulásra? — Az edzéseket úgy osztom be, hogy két órától szabad vagyok. Heti három futball- és három úszóedzésem van. — Terveid? — Tavasszal szeretnék bekerülni a VSS ifjúsági ligás csapatába. Mint sportbúvár arra törekszem, hogy 100 méteren 50 mpet érjek el. (Eddigi legjobb időm 52 mp.) Szeretnék sikeresen leérettségizni és bejutni a testnevelési főiskolára. Zolczer János KISZOLGÁLNAK — Szabad telefonálni — kérek engedélyt M i t I é k Magdától, a selicei (sókszelőcei) vaskereskedés üzletvezetőjétől. — Tessék csak egész nyugodtan — válaszolja és bevezet az üzlet mögötti kis irodahelyiségbe. Az asztalon számlák, összesítések. Amíg a vonal másik végén jelentkeznek, megkérdem, hogy megy az üzlet. — Most, hogy megvolt a szövetkezetben az osztalék, egyre többen jönnek az üzletbe. Mosógépeket, televíziós készülékeket, tűzhelyeket vásárolnak. Sokan vesznek vaskaput, drótkerítést. El tudnánk mindent adni, csak lenne elég áru. A televízióban reklámozzák az új készülékeket, nekünk meg nincs belőle. Egyetlen készülékünk van, ez nem választék. Nem mondom, ma már minden házban van tévé, nem olyan nagy cikk, de ha valaki ki akarja cserélni a régit újra, nem tudjuk kielégíteni az igényt. Közben végzek a telefonálással. Mitlék Magda és munkatársa Fehér Erzsébet is már kint vannak a pult mögött. Egy néni leveses tálat vásárolna. Van, csak együtt kellene megvenni az egész készletet. Ennyi nem kell neki. A következő megvárná, amíg végzek, de aztán őt is kiszolgálják. Az újabb vásárló kettős létrát kér. Itt a tavasz, kell a szerszám. — Van — nagyobb, kisebb, amilyet óhajt — válaszolják a bácsinak és hozzáteszik az árat. — Akkor azt a közepest — mondja és leszámolja a pénzt a pultra. Az üzlet havi forgalma százhatvanezer kurnna. Sok embert ki kell szolgálni ahhoz, hogy együtt legyen az összeg. —nth—
