Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-19 / 12. szám
I E gy kelet-szolvákiai városka, Humánná (Honion - na) egycsapásra ismert lett. A vegyi ipar eseményeit figyelő szakemberek persze már évekkel ezelőtt számontartot- ták a Chemlon-gyárat. 1951-ben megszületett elképzelés (új üzemekkel és gyárakkal gazdagítani a csehszlovák vegyi ipartj változtatta meg tulajdonképpen Humenné és környéke életét. Moszkvában készült el a gyáregység terve, de csak később döntöttek úgy, hogy az üzemet Humennére helyezik. A döntés helyes volt, hisz ez a vidék szinte semmiféle iparral nem rendelkezett, lakossága messzire vándorolt munka után. A ma Humennéje valóságos kis ipari centrum. Messziről látni füstölgő gvárkéményeit, s az utazó, aki először jön errefelé, afféle angliai kis ipari városnak nézné, ha az útjelző táblák nem figyelmeztetnék fiion útfélen arra, hol jár. A mikor a gyárba érkeztem és elmentem az i- gazgató, Pavol Hrivnák mérnök titkárságára, meglepetéssel tapasztaltam, hogy sokkal illusztrisabb vendégek Is befutottak velem együtt: egy japán cég ügynökei, akik a Chemlon valamelyik készítményét szeretnék megvásárolni. A titkárnő azonban szívélyes volt hozzám is és elkalauzolt az első emeletre, ahol megismerkedtem az üzemi SZISZ- szervezet titkárával, Stefan Fejkoval. Olvasóink rendszeresen értesülnek lapunk hasábjairól az egyes SZISZ-szervezetek életéről. Tudósításokat böngészhetnek innen Is, onnan is. Ebben a riportban egy szoktalanul nagy, több mint #zer tagot számláló Ifjúsági szervezet titkárával beszélgetünk. A Chemlonnak több. mint hatezer alkalmazottja van, és a dolgozók, műszakiak és mérnökök átlagos életkora 29 év. Elmondható tehát, hogy a „suba“ alapanyagát, a műszálat fiatalok készítik. Akt kezébe veszi legközelebb a bordó vagy sárga tekercset, gondoljon erre is. Stefan Fejko fiatalember, mindössze huszonöt éves. Nem humennét őslakos, Nižná JabOtt, ahol a S U B A alapanyaga készül LÁTOGATÁS A HÜMENNÉI CHEMLON-GYÄRBAN Szinte hetek alatt népszerű lett egy új műszál, a „Chemlon“, Popularitása két-három esztendővel kezdődött, akkor még „simán“ lehetett kapni a boltokban a piros, a sárga, a szürke, a kék, a bordó és a fekete műszálat. „Subázni“ kezdett az egész ország, csinosodtak a lakások, kézimunkáztak a nők. (Oj népművészet kialakulásának szemtanúi vagyunk?) STEFAN FEJKO TITKÁR — Jól lehet nálunk keresni. Az átlagkereset kétezer korona körül mozog, ezerkilencszáz- harmlnc azt hiszem, egészen pontosan nem tudom. — Van-e ennek az óriási SZISZ-szervezetnek problémá]a? — Van bizony. A kultúra és a sport terén létesitményhiány gátol a még sikeresebb munka végzésében. Egyelőre csak egy kis klubhelyiségünk van, de é- pül az új munkásház, és akkor ezek a gondok is megoldódnak. Ezenkívül új futballpálya is készül, innen az ablakból látni. — A gyár bizonyára nemcsak a helybeli lakosokat foglalkoztatja. Sok a bejáró? — Igen, a dolgozók fele bejáró. Sok lány dolgozik a Chemlonban. Négy műszakos PAVOL HRIVNÁK, A „SUBA GYÁR“ IGAZGATÖjA. lonkáról való (a falu a lengyel határ mentén fekszik), onnan jár be, hétfőn, és a hétvégén oda jár haza. Legényember még, így hát legényszálláson lakik. E lső kérdésünk természetesen — mi más is lehetne? így hangzik: elégedettek-e a gyárban a ftata lókkal? — Igen, amit az is bizonyít, hogy sok fiatal kap felelősség- teljes beosztást, két SZISZ-tag például cégvezető, vagy tizenöten vannak olyanok, akik „gazdasági vonalon“ nagyon fontos posztokon dolgoznak. A fiatalokkal elégedettek a gyárban, mert meg lehet bennük bízni. — És vajon milyen elégedettek a fiatalok? Milyen az átlagkereset a Chemlonban? nálunk a termelés, és éjszakai műszakokat éppen ezek a fiatal lányok „viszik“, így Igyekszünk a gyermekes anyákat megkímélni. — Az egyik fényképen futballozó lányokat látok. Ml van most velük? — Sajnos, a ligából távoz- niok kellett, mert nem akadt gazdája a csapatnak, senki sem akarta őket „befogadni“. Ogy fest azonban a dolog, hogy az őszi idény kezdetéig minden megoldódik. — Tud-e az üzem lakásokat biztosítani a fiataloknak? — Igyekszik. Humennén két teljesen új lakónegyed épült, rövidesen megkezdik az újabb, „Május 1.“ elnevezésű telep a- lapjainak lerakását. M iért döntöttél úgy, hogy a Chemlonba jössz dolgozni? — 1970-ben leszereltem. A- mikor úgv döntöttem, hogy ide jövök, azt vettem tekintetbe, hogy ez a gyár még fiatal, van jövője, és törődik a dolgozóival. Igyekszik lakást biztosítani nekik, dolgozóit üdülésre küldi. stb. — És hogvan látod a városnak a lövőiét? — ötvenezer lakosú központtá duzzad városunk. Oj mozi, fedett uszoda és műjégpálya é- pül. Megoldódnak — remélfem mielőbb — az említett helyiséghiányok, így felvtrágozhat a kulturális élet. Ma itt a fiatalok — sajnos — sokszor csak a kocsmába mehetnek „szórakozni“. Kocsma van bőven, mozi csak egy, régi. Főleg télen rossz a helyzet, nyáron vár a természet, van hová menni, jelenleg tehát a felsorolt problémák Humenné legnagyobb gondjai. — A SZISZ-szervezet mégis nagyon jól működik. — Igyekszünk mindent megtenni a jó munka érdekében. Ezért történhetett, hogy tavaly elnyertük a Slovchémía vándordíját, és úgy látszik, hogy ebben az esztendőben sem végezhetünk a második-harmadik helynél rosszabbul. Járásunkban a SZISZ a „mozgató erő". Dolgozni lehet bármilyen körülmények között, ha az ember akarjal BATTA GYÖRGY Negyedszázados évforduló 1949-ben alakult meg, és huszonöt éves a Csehszlováktat Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a CSEMADOK. A CSEMADOK országos események következményeként, a CSKP kezdeményezésére jött létre. A párt a reális és megfontolt nemzetiségi politikáfát szem előtt tartva döntött a kültúregyesillet életre keltéséről, és hogy helyesen ítélte meg a helyzetet, azt a negyedszázados évforduló bizonyíthatja és bizonyítja Is. Ha ugyanis emlékezetünkben vlsszapergetjük az eseményeket, egyszerűen felütjük a negyedszázados krónika lapjait, láthatjuk, hogy az elmúlt huszonöt év dolgos és eredményes munkanapokkal telt el. Ilyen például a csehszlováktat magyar alap- és középiskolák létrehozásának ragyogó fejezete. Több mint öt éves kimaradást, űrt kellett hirtelen betölteni, elfelejteni. Nem voltak tanítók, nem voltak tankönyvek, nem voltak segédeszközök és sokszor az Iskolák Is szuvasodó, korhadt falakkal árváskodtak a falu közepén. Eleinte természetesen nehezen ment minden, sok gond és nehézség közepette született az, amit ma csehszlováklat magyar szocialista Iskolának, tskolaügynek nevezünk, de hogy mégis van, számtalan Ismeretlen ember akarata, tennivágyása, hazaszeretete kellett hozzá. A legtöbbjük CSEMADOK-tag volt. Azokban az években negyvenezren voltak. A tagság később gyarapodott, és vele együtt a Szlovákiát magyar dolgozók kulturális élete ts. Tánccsoportok, énekkarok, színházak, múzeumok, kiadók, lapok és sok más Intézmény alakult. Es most, a huszonötéves évforduló alkalmával, mtnden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy akárcsak a magyar Iskolák vagy az egységes földművesszövetkezetek, Ok Is sokat köszönhetnek a Csehszlováklat Magyar Dolgozók Kultúregyesüle- tének. Es Ilyenkor veszt csak észre az ember, milyen gazdag Is a névsor. A CSEMADOK nemcsak a fent felsorolt intézmények, hanem a fel nem sorolt és talán nem Is sorolható Intézmények, kulturális osztályok, csoportok, munkahelyek életr ehív ásónál ts jelen volt, támogatta, kérte a létrehozásukat. Hogy csak egyet említsek még: az idén lesz tíz éves a Csehszlováklat Magyar Tanítók Központi Énekkara. Hogy a CSEMADOK hatékony segítséget nyújtott az énekkar megalakulásában, s hogy végülls befogadta, ma természetes. Mindez annak a reális és kézzelfogható politikának az eredménye, amelyet a CSKP nemzetiségi politikájának nevezünk. jA CSEMADOK nem öncélúan és nem puszta önakaratból tette azt, amit tett, hanem a CSKP segítőtársaként, politikájának a támogatójaként. Ezért ünnepelni sem elsősorban saját magukat óhajtják, hanem mindenek előtt a SZNF és a felszabadulás harmincadik évfordulóját, mert a CSEMADOK minden tagja tudatosítja azt, hogy a fent felsorolt eredmények nem jöhettek volna létre, ha nincsenek meg a szocialista társadalom alapjai. A huszonötéves évforduló így lesz méltó és Igazán jelentős ünnep. —nth— TOTHPÄL GYULA felvétele „ELVESZI“ A PÉNZÜNKET Pénteken délután különösen forgalmas Nové Zámkyban (Érsekújvár) a Szakszervezetek Háza közelében levő élelmiszerüzlet. A vásárlók úgy sorjáznak befelé, hogy még be sem csukják maguk mögött az ajtót, mert a nyomukba lépő már nyúl is a kilincs után. Kifelé tömött táskákkal jönnek. Bent az üzletben 10-12 fehérköpenyes elárusítőnő gondoskodik arról, hogy a polcokról semmi se hiányozzon, a bevásárlás egy pillanatra se akadozzon, s mindenki megkapja a kedvére való árut. Az egyik pénztárnál fiatal, kedves tekintetű leány, VICZI- ÄN MÁRIA kezeli a számológépet. Gyakorlott tekintettel veszi szemügyre a bevásárló kosarak tartalmát, boszorkányos ügyességgel járnak az ujjal a számológépen. Munkájáról örömmel beszél, hisz önként választotta a foglalkozását, nem rábeszélésre, nem is a ,fha más nincs, ez ts megfelel“ elv alapján. Negyedik éve alkalmazottja az üzletnek, három évig ipart tanulóként ugyancsak itt, ebben az üzletben tanulta a szakmát, majd tanulmányai befejezése után került a pénztárba. — Mit tart fontosnak a ke reskedelemben? — Nagyon fontos a megfelelő áruválaszték... Egyetértőén helyeseltem, s megemlítettem, hogy különösebb problémájuk ezen a téren aligha lehet, mert szétnéztem előzőleg az üzletben, láttam, hogy a mindennapos élelmiszereken kívül néhány fajta félkészárut, drogériái cikket, halféleségeket is tartanak. Egy fedél alatt több mindent vásá- solhatnak meg egyszerre a háziasszonyok. — Ez csak az egyik tényező v- mondta. — Mi a másik? — A kedves szó, a mosoly, a szolgálatkészség lagalább o- lyan fontos a kereskedelemben, mint a megfelelő áruválaszték. — Aztán az eladónak kötelessége türelmesnek lenni... Türelmesnek a végtelenségig, még akkor is, ha a vevő nyilvánvaló vásárlási szándék nélkül magyaráztatja el magának, hogy ml található az egyik, vagy a másik dobozban. Esetleg még az áru felhasználásának módjára ts kíváncsi... Közbeszóltam az ismert köz- modást idézve. — Kettőn áll a vásár... Kedves mozdulattal intett le. — Éppen ezért! Az eladó szaktudása, gyorsasága, türelmes mosolya döntő lehet. Különben még arra is ügyelni kell, hogy ne csukja be senki maga mögött elégedetlenül az üzlet ajtaját. — Mi bizonyítja azt, hogy ez így is van? Elmosolyodott, — Egy műszak alatt 50 000 korona a forgalmunk. Szóba került azonban a kereskedelmen kívül más is, mert Viczián Mária munkája végeztével hetente három estét az iskola padjai között tölt, mint a közgazdasági szakközépiskola esti tagozatának első éves tanulója. — Csak a munka és a tanulás fontos? — Oh, nem. Jut idő arra is, hogy az ifjúsági szervezetben eleget tegyek kötelességemnek. Szívesen megnézem a MATESZ előadásait is. Igaz, hogy az olvasásra fordított időt gyakran az alvásból kell ellopnom, de erre is van véleményem... — Mégpedig? — Addig tanuljon az ember, amíg fiatal! BENYÄK MARIA KOVÁCSOLNÁK, JAVÍTANAK — Hol tanulta a kovácsmesterséget — kérdem Lencsés Istvántól a selicei (sékszelő- cei) szövetkezet kovácsinűhe- lyében. — Nem vagyok kovács — válaszolja és közben kokszot rak a parázsra, megnyomja a fújtató gombját és amikor már felizzik, lobog a tűz, egy harminc centiméteres gömbölyű vasat dug a parázs közé. A foszforeszkáló vasat az ülő végére helyezi és mint egy igazi kovács, pontos, szakszerű ütésekkel karikát formál a vas végére. Amikor elkészül vele, így világosít fel: — Nem Itt dolgozom, hanem a szövetkezet telepén. Ide csak akkor jövök, ha azt amire szükségem van, nem tudom ott elkészíteni. Karbantartó vagyok. Rendbehozom a vízcsapokat, az ajtókat és motorokat, megnézem, működnek-e az Hatók. Mezőgazdasági gépjavítónak tanultam ki. 1964-ben végeztem Galántán. Három évig dolgoztam a Duslóban, mint lakatos, de aztán hazajöttem a szövetkezetbe. Nem kell utaznom, és Így többet lehetek a családommal. Amit megjavítok, azt nem kell holnap újra javítanom, mert tudom, hogy amit csinálok, magamnak csinálom, én felelek érte. Nős, van egy gyermeke, és akár a többi vele egyidős fiatalember, kedveli a futballt. —nth— Lencsés István KÖNYVET LAPOZNAK ÉS MAJDNEM ÉLETRE KELTENEK... Hulitka Ödön 17 . éves, a fi- fakovói (Fülek) gimnázium III. B-osztályos tanulója. „Szeretem a természetet és hobbym az állatok preparálása. Veöelkovon (Vecseklőn) é- lek, házunkhoz közel az erdő. Már régebben foglalkoztat a természet és az otthon kapcsolata. Elhatároztam, hogy a természetet becsempészem otthonomba is. Sikerűit összehoznom egy viszonylag gazdag madárházat. Sólymok, kányák, ölyvek és egy pár macskabagoly voltak a lakói. Etetésük azonban egyre nagyobb gondot okozott, ezért fájó szívvel szabadon engedtem gyűjteményemet. Ezután kezdtem preparálni. Először gyakorlásképpen kisebb emlősöket, egeret, patkányt, később baromfit, majd kellő gyakorlat után a vadászoktól vett madarakat, fácánokat, baglyokat. Egyedüli problémám csupán a megfelelő preparálószerek beszerzése. Arzént például nem tudok szerezni, s így kénytelen vagyok beérni a jóval gyengébb és bizonytalanabb eredményt hozó timsóval. igaz, ezzel is sikerült elfogadhatóan dolgoznom. Nemrég a kutyám „megtámadta“ az egyik kitömött görényt. Azt hiszem ez volt munkám eddig leghízelgőbb kritikája. Érettségi után zoológiát szeretnék tanulni.“ Pálházy József A
