Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-12 / 11. szám

10 Üözel-keletl háború' A s nyomában az e- nergiavá’.ság, az o- lajszá'lütások aka­dozása vagy leállí­tása ráirányította a figyelmet a Földközi-tenger térségére, de általában erre a tengerre s a világtenge­rekre egyaránt. Kezdjük né­hány számmal: kiszámítot­ták, hogy a Földközi-tenge­ren egyetlen napon 2600 ke­reskedelmi hajó tartózkodik. Közülük körülbelül 1500 van úton, 1100 pedig a ki­kötőben horgonyoz. A Föld­közi-tenger térségének stra­tégiai jelentősége nyilvánva­ló: a tengeri szállítás útvo­nalat Itt kötik össze Euró­pát a Közel-Kelet, illetve Ázsia országaival. A közel- keleti olaj jórészt a Földkö­zi-tengeren át jut el a fo­gyasztóikhoz, a világ olaj­szállítmányainak majdnem a fele — a béke viszony ok közt — a Földközi-tengerem végighaladó tartályhajókban, érkezik Marseille vagy ké­sőbb Rotterdam kikötőibe, ha éppen nem az óceánon túlra, az amerikai kikötőbe. szállítás es HALÁSZAT ' A ‘ NATO szervezésében nagyszabású nemzetközi kol­lokviumot rendeztek 1973 nyarán az USA tengerészeti akadémiáján, Annapolisban. John Warner, amerikai ten- gerészetügyl miniszter Itt azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államokat, ame­lyet valaha a partjait mosó óceánok védelmeztek, most aggodalommal tölti el, hogy az amerikai gazdaság áltat feldolgozott 72 létfontossá­gú nyersanyag közöl 69-et tengeren túlról kell inmpor- ttNni. A nyersanyagellátás tehát a vízi utaktól függ. A tengeri hajózás roppant fejlődése furcsa módon még sebezhetőbbé teszi a szállí­tást: mennél nagyobb hajó­kat építenek, mennél na­gyobb kikötőket rendeznek be, mennél speclallzáltabb berendezéseket vesznek 1- génybe, annál könnyebb az őrlés hajókat mozdulatlan­ságra kárhoztatni, az óriás kikötök életét megbénítani, a különleges berendezése­ket használhatatlanná tenni. A világtengerek természe­tesen abból a szempontból Is fontosaik, hogy élelmet adnak: a tengeri halászat napjainkban egy év alatt körülbelül 75 millió tonnát eredményez, míg 1955-ben még csak 30 millió tonna halat fogtak. Az emberiség proteinszükségletének egy­negyedét a tengerek szol­gálják. Mivel a halászat rendsze­rint a partok közelében Iga­zán eredményes, az utóbbi évtizedben nemzetközi bo­nyodalmak származtak ab­ból, hogy a különböző or­szágok más-más határt szab­tak parti vizeiknek. Régen „egy ágyúgolyó“ hatótávol­sága“ volt a határ, aztán a XIX. században 3-12 mér­földben határozták meg, 1960-ban az ENSZ tengeri joggal kapcsolatos konferen­ciáján már öt ország jelen­tette be, hogy 200 mérföld­re terjeszti ki a parti vizel­nek határát: Salvador, Chi­le, Ecuador, Peru és Costa Rica. Az elmúlt években a kis Izland 50 mérföldes partmentl halászati övezetet tartott fenn magának, klhí- va ezzel maga ellen NATO- szövetségesének Nagy-Bri- tannlána.k hanagjáik is. A „tőkehalháború“ csak 1973 végére ért véget, kompro­misszummal. A természetesen nemcsak ilyen „háború“ révén lehet a tengereket és a katonai vonatkozásokat összekap­csolni. RAKÉTÁK ÉS ANYAHAJÖK A világtengerek jelentősé­gét az Is növelt, hogy a nagyhatalmak hadásztai csa­pásmérő eszközeinek egyik csoportját az óceánokon ta­láljuk; a haditengerészeti kötelékeket, amelyeket ra­kétákkal szereltek fel, min­denekelőtt az atorotenger- alattjárókat. Az amerikai hadvezetés 16. egyenként 30 000 — 75 000 tonnás repülőgép-a- nyahajóval rendelkezik. Ál­talában 9 a Csendes-Óceá­non, 4 az Atlanti-óceánon, 2 pedig a Földközi tengeren tartózkodik. A közel-keleti háború napjaiban azonban 4 amerikai repülőgép-anya­hajó sorakozott fel Izrael partjainak közelében. Egyik- másik anyahajó fedélzeté­ről startolva a repülőgépek 2500 kilométer távolságban Is képesek operálni. A 60-as évek elején a NATO-ban úgynevezett „sok­oldalú“ NATO-atomütőerő“ tervét dolgozták kt; vegyes nemzetiségű legénység tel­jesített volna szolgálatot a különböző országok által rendelkezésre bocsátott ha­jókon, amelyeken amerikai rakéták lettek volna... 1964- ben sikerült csak összehoz­ni a Claude Ricketts nevű, légvédelmi rakétákkal fel­szerelt romboló vegyes le­génységét: 165 amerikai, 49 nyugatnémet, 32 olasz, 26 angol, 26 görög, 20 török és 18 holland tengerész volt a fedélzeten. De ez volt az el­ső — és egyben utolsó több nemzetiségű hajó... Egy .flot­tát nem tudtak már létre­hozni, nem tudták megvaló­sítani a közös atomütőerőt. (1966-ban a Varsót Szerző­dés országainak Politikai Tanácskozó Testületé hatá­rozottan leszögezte: „Min­den nép létérdekei megkö­vetelik, hogy vessék el a NATO sokoldalú atomütőe­rejének létrehozására vonat­kozó terveket!“ Ugyanekkor javasolták a szocialista or­szágok, hogy az atomfegy­vereket hordozó külföldit tengeralattjárókat tltltsák ki az európai államok kikötői­ből.) A HÍRHEDT B. FLOTTA A NATO viszont ktsebb- nagyobb külön flottákat szervez a Földközi-tengeren és az Északi-tengeren ts, hol olasz, görög, török és amerikai hajóból, hol az é- szaki NATO-országok hadi­hajóiból. Tudnunk kell, hogy egyébként csak háború ese­tén kerülnek NATO-pamncs nokság alá az egyes tagor szágok flottái. A MARAIR- MED rövidítésű, nápolyi székhelyű NATO-parancs- nokság Olasz-, Görög és Tö­rökország, illetve a Földkö­zi-tenger keleti medencéje haditengerészeti és légi 1- rányítást kapta feladatul — háborúban, de békeidőben Is az a dolga, hogy ezt az Irányítást megszervezze... A második világháború 6- ta a Földközi-tenger térsé­gében állomásoztatja az E- gyesült Államok az ameri­kai haditengerészet egyik legnagyobb flottáját, a hír­hedt 6. flottát. A NATO dé­li szárnyának biztosítására éppúgy hivatott, mint Afri­ka és a Közel-Kelet népei­nek sakkban tartására, az amerikai imperialista érde­kek érvényesítésére. A 8. flotta állománya 2—3 repü- lögép-anyahajóből, 1500 ten­gerészgyalogosból, 2 bomtoá- zórepülö-századból és mint­egy 50—60 különböző osztá­lyú hadihajóból áll. A sze­mélyt állomány létszáma hozzávetőleg 30 000 fő. A NATO déli szárnyát egy­szer a görög katonai pucs- csok tehertétele, erkölcsi ki­fogásol hatósága gyöngíti, másszor az izraeli agresszió következményei teszik In­gataggá. Indónként érezte­tik hatásúikat a Ciprus miatt fennálló görög-török ellen­tétek Is. A BÉKE VÉDELMÉBEN Az utóbbi években a szov­jet flotta jelenléte Is lénye­gesen csökkentette a NATO urainak „harci kedvét“. Idézhetjük Haeley volt angol hadügyminisztert Is, aki kénytelen volt elismer­ni: „A szovjet flotta jelen­léte nem teszi lehetővé a nyugati nagyhatalmak szá­mára, hogy olyan könnyen beavatkozásra szánják el magukat, mint 1958-ban, a libanoni válság Idején tet­ték.“ (1958. július 15-én, egy nappal azután, hogy I- rakban kikiáltották a köz­társaságot, és megdöntöt­ték a reakciós erők ural­mát, az trakt forradalom elszigetelésére amerikai ten­gerészgyalogosok szálMak partra Libanonban. A nem­zetközi tiltakozás hatására és az ENSZ követelésére ok­tóber végén távozni kény­szerültek, de akkor még az amerikaiak valamelyest hi­telt tudtak adni a beavatko­zást szentesítő, ún. Eísen- hower-doktrtna érvényesítő­re való elszántságukat. Ma ez már lehetetlen... SZOVJET NYILATKOZATOK Gorskov tengernagy, a szovjet hadiflotta főparancs­noka egy nyilatkozatában így Összegezte a fejlődést: „A háború utáni években gyökeresen átalakítottuk a hadiflottánkat. A legszembe- tűnőkk változás az, hogy part menti flottából óceáni hadiflottává lett. A nukleá­ris energetika lehetővé tet­te, hogy föld körüli, tenger- alatti utazásokat hajtsunk végre atommeghajtású ten­geralattjáróinkon, akár a sarkvidék jege alatt Is. Oj, minőségi változást jelentett, hogy a hadiflotta erőit el­láttuk nukleáris fegyverek­kel és az ezek tökéletes célba juttatásához szüksé­ges ballisztikus és szárnyas rakétákkal.“ Szorokin ellentengernagy egyik nyilatkozatából: „Or­szágunk műszaki fejlettsé­gének vitathatatlan bizonyí­tékai a ballisztikus rakéták­kal és a célkövető torpe­dókkal felszerelt atomten­geralattjárók, amelyek fon­tos eszközei a stratégiai je­lentőségű feladatok megol­dásának. Hatósugaruk gya­korlatilag korlátlan, egye­dül a legénység fizikai ál­lóképességétől függ. Az a- tom-tengeralattjárók egy csoportja másfél hónap a- latt — felszínre emelkedés nélkül 25 ezer tengeri mérföldet megtéve körbeha - józta a Földet.“ Tiszteletet parancsolt az 1968-ban elkészült szovjet hellkopter-anyahajő. Gorskov tengernagy mon­datait Idézzük: „A szovjet óceáni hadiflotta megterem­tése véget vetett az ameri­kai és az angol hadiflotta uralmának a világtengere­ken. Ez a tény kihozta sod­rukból az Imperialista poli­tikusokat, akik minden esz­közt felhasználnak arra, hogy a világ népeit hami­san tájékoztassák hadiflot­táink céljait és feladatait Il­letően, s hogy minden le­hetséges alkalommal rágal­mazzanak bennünket. Az im­perialisták szemmel látható­an mindig akkor csapnak nagy hűhót a szovjet fenye­getéssel kapcsolatban, ha sa­ját agresszív terveiket akar­ják fedezni vagy Igazolni. A NATO-országok sajtójában akkor látott napvilágot több koholmány a szovjet hadi­flotta földközi-tengeri jelen­létével kapcsolatban, ami­kor az Észak-atlanti Tömb katonai és politikai vezeté­se azon fáradozott, hogy erő­sítse flottáját a Földközi- tenger keleti részén. Amikor nyélbe ütötték azt az egyez­ményt, amelynek alapján az Egyesült Államok 8. flottá­ja felhasználhatja katonai célokra Pireusz kikötőjét, s amikor azon mesterkedtek, hogy Ciprus szigetét Görög­országhoz csatolják, majd a NATO katonai bázisává te­gyék. ..“ A szovjet hadiflotta a Szovjetunió állami érdekelt, ugyanakkor a szocialista vi­lágrendszer érdekeit védel­mezi, becsülettel teljesíti in­ternacionalista feladatait is, és végső fokon nagy mér­tékben hozzájárul éppen a világbéke fenntartásához, hiszen el tudja rettenteni az imperialistákat bármely tá madástól. Dr. PÄLFY JÖZEF az Ifjükommuntsta c. lapból A „PSYCHOPHON“-NAL A technikai forradalom kora Is megteremő a maga szélhámosságait és hiszékeny embereit. Franz Seidl bé­csi mérnök azt állítja, hogy „psychophon“ nevű készü­lékével jeleket fog fel a „túlvilágról“, érintkezésbe lép elhunyt és eltűnt emberek „szellemével“. A Renner- család lánya, Sylvia, három évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt egy olaszországi kemping-táborből. A szülők két­ségbeesetten keresték lányukat, s végül a spritiszta mérnökhöz fordultak. Beszámolójuk szerint a „psycho­phon“ brummogó, sivító hangokat adott, közben egy páir „SI... S11“ kezdetű szóval. Rennerék ebből arra kö­vetkeztettek, hogy „valaki a túlvilágról Sylvia hollé­téről akart hírt adni.“ A kísérletet többször megismé­telték, ugyanazzal a csekély eredménnyel, ám Renne rék még mindig hisznek... Seidl abbahagyta mérnöki tevékenységét s a „szellem Idézésből" él. Arról nem nyilatkozott, hogy mennyit kér, ha bekapcsolja a „psy- chophon“-t, amely valószínűleg egy ócska rádióké­szülék. 1 ^ ——-------------­I Meríti oliíj von , 1 a Földül! í A geológusok kereken j 300 milljúrd tonnára he­'s , 1 csütik a Föld .».ver&ilajtar­j talékait: ebből eddig mirit­■ ! egy 100 milliárd tonnát 1 tártak fel. Ha tekintetbe vesszük, hogy az emberi­i ség eddig 40 milliárd ton­nát használt eT. • akkor a tartalékok óriásinak tűn­nék. Mégis, évi .8.5 s záza­lékos fervásztáspővekedés mellett füven mértékben ■ növekedett a fogyasztás az elmúlt 10 évben) a tarta­lékok a század végéig ki­merülnek. Műszaki és pénzű "vi szempor M r! azonban egyaránt lehetet­len a kiaknázás ijven mé­retű fokozása. Szakértői vélemények szerint. az olajbányászat 1285-ben éri el a maximális mennyisé* gét és azután lassan csök­I kenni kezd. ’ Mint kiderült, madarak is lehetnek erszényes ál­latok. A Dél-Amerikában élő, vízben úszó picarape nevű madárnak mindkét szárnya alatt egy-egy zseb található, amelyben a fiókákat hordozza. A zsebek puha tollal fedett bőrlebenyek. A fióka egy-egy i- lyen zsebben még repülés közben is kényelmesen elhelyezkedhet. Az anyamadár több fiókát is felve­het a „fedélzetre“ — mindkét zsebbe elegendő le­vegő jut. HŰTÖTT ALAPOK Sziklás vagy más szilárd talaj­ra építeni nem okoz különösebb szakmai problémát, annál nehe­zebb az építők dőlga az örökké fagyos vidékeken. Itt az épület fűti a fagyos földbe ágyazott a- lapokat, ennek következtében csökken az alapok teherbírása, és a falak megrepedeznek, szétvál­nak. A szovjet építőknek a Jakutföl­den tehát nehéz feladattal keli megbirkózniuk, hogy a mostoha természeti körülmények ellenére is tartós épületeket építsenek. A lehető legkisebbre csökkentik az alapoknak a talajjal való érintke­zési felületét: az épületek cölöpö­kön nyugszanak. A speciális cölö­pöknek kiásott gödröket műanyag­gal töltik ki, bár ez a megoldás sem a legideálisabb, ezért Mirnij város kutatóintézetének tudomá­nyos dolgozói újabb megoldáso­kon kísérleteznek. Marakov és Ga- pejev tudósok arra a következte­tésre jutottak, hogy a cölöpök kö­rül mesterségesen kell hűteni a levegőt. A földbe 100-125 mm át­mérőjű csövet süllyesztenek, a- meiynek egy részét szabadon hagy­ják a felszín felett. A csőbe pet­róleumot engednek — de nem -‘nültig, mert számolnak az eset­leges felmelegedés következtében beálló térfogatnövekedéssel —; a felső részben a hideg levegőtől a petróleum lehűlik és lefelé áram­lik az ott levő felmelegedett pet­róleum helyébe. Az így keletke­zett körforgással elvonódik az a- lapokból a hő. A csövet vasbeton réteg veszi körül. Ez a „hűtőszek­rény“ négyméteres körzetben —15 C#-on tartja az alapok hőmérsék­letét. További előnye, hogy az ed­digi 14 m-es cölöpök helyett ele­gendő 6 m-eseket a talajba sül­lyeszteni. A hűtőberendezésnek használt cső egyúttal armatúra­ként is szolgál, a petróleumot pe­dig benzin is pótolhatja. A négy évig tartó kísérletek be­bizonyították, hogy ezek a speciá­lis „hűtőszekrények“ tökéletesen beválnak az építészetben. — os— T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents