Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-05 / 10. szám

— új ifjúság 3 »Nincs abban semmi különös, ha a szövőlány autója a műszak alatt a gyárkapuban parkol.. Jarmila Ráchelová, a levicei gyapotfeldolgozó szövőnője. asszony H a egy szegényes Ipar- telepífiésü vidéken kétezer embernek munkát biztosító Ipa­rt létesítmény épül íel, az nagyon Jelen­tős dolog: kétezer ember életé­ben közvetlen változást Idéz e- 16, fordulatot a jobb felé. A Lenín nevét viselő tevloei gyapotfeldolgoző immár negye­dik esztendeje üzemel. Hazánk egyik legmodernebb üzeme, textiliparunk fontos láncszeme. Alkalmazottjainak több mint a nyolcvan százaléka nő. Nemzetközt nőnap lővén — e „nyolcvan százalékra“ vol­tunk kíváncsiak. Persze ez nem azt jelenti, hogy figyelmet csu­pán az ünnep apropójából ér­demelnek. A figyelem és a fi­gyelmesség egész esztendőben kijár nekik. 0 o o A hol ennyi nő dolgo­zik, ott szinte termé­szetes, hogy az üze­mi SZISZ-szervezet elnöke Is nő. Ludmila Horáková a tervezési osztályon dolgozik. Az elnöki tisztséget két éven át töltötte be, de a napokban átadta Ol­ga Kollárikovának. A funkció- csere oka nem holmi képes­híres dantei sor parafrázisa el­kerülhetetlenül fogalmazódik meg bennem: riporter, ki itt belépsz, hagyj fel azzal a re­ménnyel, hogy alanyaid egyet­len szavát is megértheted I Még csak a saját szavadat sem... Persze azért mindenkivel si­kerül szót értenem. A gépek közti tőblábolás, fényképezés után a műhelyvezető, Gregor Ernő közepesen hangszigetelt Irodájába vonulunk. Később né­hány lányt Is Idehívnak be. Va­lahányon az egyik legjobb „Szocialista munkabrigád“ cí­mért versenyző kollektíva tag­jai. Első kérdésem adott és mulaszthatatlan: hogyan vise­lik el ezt a zajt, s a deolbe- lek nem lépik-e túl a munka­biztonsági szabályokban enge­délyezett zajszintet? G regor Ernő megma­gyarázza. — Túllépi, de csak akkor, ha „szabad füllel“ halljuk. Min­den dolgozónk köte­lességből és saját belátásából fültömítöt visel. így a zajszint- érzékelés a norma alá csök­ken. Modern textilipart üzem vagyunk, mégis ilyen erős a zaj — kérdezheti a laikus. I- gen, mert a modem termelési Olga Kollárdíové hér Margit aa üzem egyik leg­jobb, élenjáró szövőnője be­szélget valakivel. Kiderül, hogy az elvtárs az üzemi pártbizott­ság tagja, s Fehér Margit párt- belépésének első teendőit ad­minisztrálják. A véletlen foly­tán így fontos pillanat tanú­ja lehetek. Elhatározásának hátteréről kérdezem hát a le­endő párttagot. — A férjeim Is párttag, s többször beszélgettünk már ar­ról, hogy én is belépek. Ré­gebbi tervem ez, most elérke­zettnek látom az időt rá, éret­tebbnek találom magam, s most már elég felelősséget is érzek ahhoz, hogy párttag le­gyek. Először a munkahelyi helytállással szerettem volna bizonyítani, és úgy érzem ez Fehér Margit ségbeli hiányosság. Közel sem. Másról van szó. Az üzem veze­tősége ügy látta jónak, hogy belső ifjúsági mozgalmuk szer­vezése, irányítása egész embert igényel. Fizetett funkcionárius­ra volt szükség, s ezt a posz­tot most Olga Koltáriková fog­lalta el. A termelésbe a már említett két lány kísér le, a sok sok lány közé Óriási termelőcsar­nokba lépünk... szövőgépek ren­getegébe, fülsüketítő zajba. A eszközöket nemcsak a modern gépek képviselik. Ezek egyen­kénti zajszintje valóban ala­csony. A módszerek is moder­nek. Ennyi gép az ország e- gyetlen hasonló üzemében sincs egy helyiségben. Mindez nagy zajjal, de ugyanakkor ter­melékeny gyártási módszerek­kel, hatékony munkaszervezési adottságokkal jár. Nem beszél­ve arról, hogy dolgozóink zaj- ártalml pótbért Is kapnak. Az iroda túlsó sarkéban Fe­Olexa József sikerült is. Szeretem a mun­kámat, messziről, a szomszédos járásból utazom ide. Hajnal­ban, négy előtt kell felkelnem, de ennek ellenére is szívesen ülök autóbuszra, mert szépen tudok keresni, s mióta brigá­dot alakítottunk, munkahelyi légkörünk Is megjavult. Vala­mikor nehezebb volt. Csehor­szágban tanultam ki a szak­mát. Szerettem ott Is, de mió­ta hazajöttem, mégis csak más az életem. Férjhezmentem, kis­fiam született, s most építke­zünk. Emeletes ház lesz. To­borzás útján kerültem ebbe a szakmába. Kettőezren felül ke­resek... úgy tudom falumban egyetlen nő sem keres nálam többet. Tavaly márciusban megkaptam a „Példás dolgozó“ címet. Mondom, szeretek itt dolgozni. K atarína Popracová ti­zennyolc éves, csinos fiatal lány, a brigád egyik legfiatalabbja. Az alapfokú Iskola befejezése után ke­rült az üzem szaktanlntézeté- be, s rövidített tanonoidő, hat hónap alatt tanulta ki a szak­máját. Igen, üzemi szak-tanintézete Is van a gyárnak. Létrehozták, mert a munkaerő-utánpótlás így kívánta. Mindannak ellené­re, hogy a dolgozók értékes munkalehetőség! orráénak te­kintik a gyárat, állandóan cse­rélődnek. Természetes jelenség. Ne feledjük, nőt munkaerők­ről van szó, akiket az anya- szabadság alatt pótolni kell. Nincsenek kevesen, de ez sen­kit sem aggaszt, hiszen szövő­női hivatásuk helyett olyankor a mindennél nemesebb hiva­tást, az anya szerepét látják el. Az ts természetes jelenség, ha férjhezmenés után egy-egy lány nem jön vissza dolgozni. Biztosan nem a gyár az oka, hanem az új, a fiatalasszonyt szerep. Különben sem az volt a gyár gondja, hogy nincs munkaerő-bázisa. A szakkép­zett és betanított munkások pótlása jelentett átmeneti gon­dot, mert az indulásnál ők ké­pezték a teljes létszámot. Ka-, tarína Popracová már a helyi tanoncintéaetben tanult ki. A- mint meséli, kezdetben nem nagy kedvvel indult el a tex­tilipar felé. Kereskedelmibe szeretett volna menni, de nem vették fel. Popravcová Katarína — Persze, nemcsak az anya­giak kötöttek a gyárhoz — mondja. — Megszerettem Itt. Fiatalok között dolgozom. Jó a hangulat, az egyetértés. Befo­gadtak a brigádba, s én ezt sokra becsülöm. Azt mondják, a tanoncintézetnek eddig leg­jobban bevált évfolyama volt a mienk. Büszke vagyok rá, s még büszkébb arra, hogy az egyik legjobb, a „Szocialista munkabrigád“ elmért verseny­ző kollektíva tagja lehetek. könnyű a ml munkánk, de én szeretem, s úgy érzem, jól be­gyakoroltam. Mindenek«**** a megérdemelt nyári pihenéshez kell az autó. Na és a bejárás sem olyan egyszerű. Korán ke­lés, zsúfolt autóbuszok... Na­gyon szépen tudtam itt taka­rékoskodni. Szüleim Is segíte­nek, s ahogy kitavaszodik, megveszem a kocsit. Nincs ab­ban semmi különös, ba a szö­vőlány saját autója a műszak alatt a gyárkapuban parkol. Utóvégre 1974-et írunk — mondja. Igaza van. A ham to chárom ta gű kollektíva — melyben az említett lányok dolgoznak — átlagé­letkora tizenkilenc év. Tizenhét taggal kezdtek, de létszámuk felduz­zadt, mert egy idő óta olyan példás munkacsoporttá koivá- csolódtak, hová olcsón nem le­hetett bekerülni. Az árat hoz­záértő, szorgalmas munkáya! kellett megfizetni. Heten van­nak köztük férfiak. Kisebbség­ben vannak, de azért jól meg­férnek egymással. Sőt, a bri­gád élére, vezetőnek férfit vál­asztottak. Olexa Józsefnek hív­ják. — 1972 elején, a folyamato­san jónak bizonyuló termelési', eredményeink hívták életre ü- zemünk első ifjúsági munka- brigádját. Hogy miért engem választottak? Talán a brigád férfitagjainak emancipálódását akarták előmozdítani, —mond­ja tréfálkozva a brigádvezetö, aki művezető és minőségi el­lenőr ts egyben. Büszkén emlí­ti, hogy a ružomberoki anya- vállalat 19 üzemegysége közül éppen ők, a legfiatalabb gyár­egység legfiatalabb brigádja bizonyult a legjobbnak. Mind­ezt a jó munkaszervezésnek, a „Szocialista munkabrigád“ cí­mért versenyző kollektívák ál­dozatkészségének tudja be. — Nálunk mindig Is termé­szetes volt — mondja — hogy az objektív okokból eredő terv- lemaradást egy-egy ledolgozott kommunista szombat, vagy más kötelezettségvállalás formájá­ban behozzuk. Nagyon nagy e- rényiink, hogy a fiatal gyár rövid időszaka alatt remek összüzemi kollektívává ková- csolódtunk. Ez csak úgy volt elképzelhető, hogy először jő sejteket, brigádokat kovácsol­tunk össze, melyeikből aztán összeállt a mai kép. Ráchelová jarmila J armila Ráchelová va­lamivel korábban ke­rült Ide. Fizetése így állandóan a kétezer felett mozog. Teljesít­ménybérben dolgoz­nak a lányok, s a tizenkilenc éves Jarmila minden álma egy autó. — Már bizonyos, hogy a nyá­ron meg is tudom venni. Nem o o o E kép fóalakjai fiatal lányok, asszonyok. Két műszakban váltják egy­mást a szövőgépek mellett, s persze az üzem többi üzemegy­ségében is. A nagy za jban nem értik egymás szavát, mégis szót érteneik, mert közös a cél­juk. RESZELI FERENC Átadtak hazänk legexkldzívabb kävéhäzAt Kísértetek nélkül is megmozdul a pohár Szlovákia fővárosában ta­valy adták át a forgalomnak Enrópa egyik legkorszerűbb hfdját, melyet ma akár a vá­ros új szimbálnmának Is mondhatnánk. Annak idején kissé csalódottak voltunk, mert a bídpillér csúcsán épü­lő kávéház üzembehelyezésére a hídavatáskor nem kerülhetett sor. Most viszont ürömmel adhatunk hírt arról, hogy a kávéház is megnyílott. Az SZNF hídjának Bystrica ne­vet viselő kávéháza március első napjaiban nyitott meg. A fővárosi nemzeti bizottság, az építmény beruházója, — a ki­vitelező és tervezeö vállalatok­kal közösen a nyitás előtti napokban sajtótájékoztatót tartott, melynek színhelye ter­mészetesen a nyolcvanöt mé­ter magasban elkészült, új, exkluzív vendéglátóipar! léte­sítmény volt. Ml újságírók lehettünk első utasai a hídpillér belsejében közlekedő gyorsfelvonónak is, melynek szerte a világon hiá ba keresnénk párját. Egyedi példány. A felvonó kabinja nem merőlegesen, de harminc fokos szögben, ferdén közle­kedik. A repüli csészealjhoz, vagy óriási diszkoszhoz ha­sonlítható építészeti remekmű ezzel be is sorakozott a vá­ros leglátványosabb neveze tességei közé. Es teljes jog­gal,, hiszen kevés város büsz­kélkedhet a kontinensen ha­sonlóval. A nyolcvanöt és fél méter magasban fekvő kávéház ten­gerszint feletti magassága 224 méter. Abiakalbál páratlanul pazar városkép tárni elénk. Belső berendezése Is — eny­hén szólva — szupermodern, Ízléses, úgymond egyetlen ha­zel vendéglátóipari berende­zéshez sem hasonlítható. Han­gulata sajátos és kellemes, mág akkor Is, ha a vendég poharában érintés nélkül is mozog az ital. Igen, mert az építménynek kilengése van. De azért nem kell megijedni, nincs ebben semmi különös, semmilyen veszéllyel nem jár. Oka egyszerűen a magas acél szerkezet természetes tulaj donságalbál adódik. A tiz sze­mélyes személyfelvonó érthető módon nem ingyen, de három koronáért szállítja majd a magasba a vendégeket. A tíz éven aluli gyerekek vileldlje egy korona lesz. Hogy ez snk- e vagy kevés, azt majd a gya­korlat dönti. A legdöntőbb vi­szont az, hogy vitathatatlanul megéri ezt a költséget. — Mit fogyaszthat majd a vendég? — kérdeztük Karol Másikat, a kávéhéz vezetőjét. — Egyszerre 130 vendéget tudunk fogadni, s elsősorban az alkoholmentes, üdítő ita­lok, koktélok, sütemények, fagylaltok és gyümölcspoha- rak hő választékát kínáljak. Többféle különleges kávét, bo­rokat, s alkohol-italokat is szolgálunk majd fel, — per­sze mértéktartóan. Ez termé­szetet, hiszen kínálatunkat 1 gyekeztünk a kávébáz speciá­lis jellegéhez, egyediségéhez és kettős küldetéséhez idomí­tani. Vendégeink kényelméről és já kiszolgálásáról harminc- tagú személyzet gondoskodik. — S az árak? — Osztályon felüliek. Az elmondottakhoz mi sem teszünk hozzá többet, legfel­jebb annyit, hngy jóslatunk szerint a következő hónapok­ban sorban állnak majd a vendégek a hídpillér felvonó­jánál. Elvégre Ilyen még nem veit.-k—

Next

/
Thumbnails
Contents