Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-05 / 10. szám

— új ifjúság 3

»Nincs abban semmi különös, ha a szövőlány autója a műszak alatt a gyárkapuban parkol..

Jarmila Ráchelová, a levicei gyapotfeldolgozó szövőnője.

asszony

H

a egy szegényes Ipar- telepífiésü vidéken kétezer embernek munkát biztosító Ipart létesítmény épül íel, az nagyon Jelentős dolog: kétezer ember életében közvetlen változást Idéz e- 16, fordulatot a jobb felé.

A Lenín nevét viselő tevloei gyapotfeldolgoző immár negyedik esztendeje üzemel. Hazánk egyik legmodernebb üzeme, textiliparunk fontos láncszeme.

Alkalmazottjainak több mint a nyolcvan százaléka nő.

Nemzetközt nőnap lővén — e „nyolcvan százalékra“ voltunk kíváncsiak. Persze ez nem azt jelenti, hogy figyelmet csupán az ünnep apropójából érdemelnek. A figyelem és a figyelmesség egész esztendőben kijár nekik.

0 o o

A

hol ennyi nő dolgozik, ott szinte természetes, hogy az üzemi SZISZ-szervezet elnöke Is nő. Ludmila Horáková a tervezési osztályon dolgozik. Az elnöki tisztséget két éven át töltötte be, de a napokban átadta Olga Kollárikovának. A funkció- csere oka nem holmi képeshíres dantei sor parafrázisa elkerülhetetlenül fogalmazódik meg bennem: riporter, ki itt belépsz, hagyj fel azzal a reménnyel, hogy alanyaid egyetlen szavát is megértheted I Még csak a saját szavadat sem...

Persze azért mindenkivel sikerül szót értenem. A gépek közti tőblábolás, fényképezés után a műhelyvezető, Gregor Ernő közepesen hangszigetelt Irodájába vonulunk. Később néhány lányt Is Idehívnak be. Valahányon az egyik legjobb „Szocialista munkabrigád“ címért versenyző kollektíva tagjai. Első kérdésem adott és mulaszthatatlan: hogyan viselik el ezt a zajt, s a deolbe- lek nem lépik-e túl a munkabiztonsági szabályokban engedélyezett zajszintet?

G

regor Ernő megmagyarázza.

— Túllépi, de csak akkor, ha „szabad füllel“ halljuk. Minden dolgozónk kötelességből és saját belátásából fültömítöt visel. így a zajszint- érzékelés a norma alá csökken. Modern textilipart üzem vagyunk, mégis ilyen erős a zaj — kérdezheti a laikus. I- gen, mert a modem termelési

Olga Kollárdíové

hér Margit aa üzem egyik legjobb, élenjáró szövőnője beszélget valakivel. Kiderül, hogy az elvtárs az üzemi pártbizottság tagja, s Fehér Margit párt- belépésének első teendőit adminisztrálják. A véletlen folytán így fontos pillanat tanúja lehetek. Elhatározásának hátteréről kérdezem hát a leendő párttagot.

— A férjeim Is párttag, s többször beszélgettünk már arról, hogy én is belépek. Régebbi tervem ez, most elérkezettnek látom az időt rá, érettebbnek találom magam, s most már elég felelősséget is érzek ahhoz, hogy párttag legyek. Először a munkahelyi helytállással szerettem volna bizonyítani, és úgy érzem ez

Fehér Margit

ségbeli hiányosság. Közel sem. Másról van szó. Az üzem vezetősége ügy látta jónak, hogy belső ifjúsági mozgalmuk szervezése, irányítása egész embert igényel. Fizetett funkcionáriusra volt szükség, s ezt a posztot most Olga Koltáriková foglalta el.

A termelésbe a már említett két lány kísér le, a sok sok lány közé Óriási termelőcsarnokba lépünk... szövőgépek rengetegébe, fülsüketítő zajba. A

eszközöket nemcsak a modern gépek képviselik. Ezek egyenkénti zajszintje valóban alacsony. A módszerek is modernek. Ennyi gép az ország e- gyetlen hasonló üzemében sincs egy helyiségben. Mindez nagy zajjal, de ugyanakkor termelékeny gyártási módszerekkel, hatékony munkaszervezési adottságokkal jár. Nem beszélve arról, hogy dolgozóink zaj- ártalml pótbért Is kapnak.

Az iroda túlsó sarkéban FeOlexa József

sikerült is. Szeretem a munkámat, messziről, a szomszédos járásból utazom ide. Hajnalban, négy előtt kell felkelnem, de ennek ellenére is szívesen ülök autóbuszra, mert szépen tudok keresni, s mióta brigádot alakítottunk, munkahelyi légkörünk Is megjavult. Valamikor nehezebb volt. Csehországban tanultam ki a szakmát. Szerettem ott Is, de mióta hazajöttem, mégis csak más az életem. Férjhezmentem, kisfiam született, s most építkezünk. Emeletes ház lesz. Toborzás útján kerültem ebbe a szakmába. Kettőezren felül keresek... úgy tudom falumban egyetlen nő sem keres nálam többet. Tavaly márciusban megkaptam a „Példás dolgozó“ címet. Mondom, szeretek itt dolgozni.

K

atarína Popracová tizennyolc éves, csinos fiatal lány, a brigád egyik legfiatalabbja. Az alapfokú Iskola befejezése után került az üzem szaktanlntézeté- be, s rövidített tanonoidő, hat hónap alatt tanulta ki a szakmáját.

Igen, üzemi szak-tanintézete Is van a gyárnak. Létrehozták, mert a munkaerő-utánpótlás így kívánta. Mindannak ellenére, hogy a dolgozók értékes munkalehetőség! orráénak tekintik a gyárat, állandóan cserélődnek. Természetes jelenség. Ne feledjük, nőt munkaerőkről van szó, akiket az anya- szabadság alatt pótolni kell. Nincsenek kevesen, de ez senkit sem aggaszt, hiszen szövőnői hivatásuk helyett olyankor a mindennél nemesebb hivatást, az anya szerepét látják el. Az ts természetes jelenség, ha férjhezmenés után egy-egy lány nem jön vissza dolgozni. Biztosan nem a gyár az oka, hanem az új, a fiatalasszonyt szerep. Különben sem az volt a gyár gondja, hogy nincs munkaerő-bázisa. A szakképzett és betanított munkások pótlása jelentett átmeneti gondot, mert az indulásnál ők képezték a teljes létszámot. Ka-, tarína Popracová már a helyi tanoncintéaetben tanult ki. A- mint meséli, kezdetben nem nagy kedvvel indult el a textilipar felé. Kereskedelmibe szeretett volna menni, de nem vették fel.

Popravcová Katarína

— Persze, nemcsak az anyagiak kötöttek a gyárhoz — mondja. — Megszerettem Itt. Fiatalok között dolgozom. Jó a hangulat, az egyetértés. Befogadtak a brigádba, s én ezt sokra becsülöm. Azt mondják, a tanoncintézetnek eddig legjobban bevált évfolyama volt a mienk. Büszke vagyok rá, s még büszkébb arra, hogy az egyik legjobb, a „Szocialista munkabrigád“ elmért versenyző kollektíva tagja lehetek.

könnyű a ml munkánk, de én szeretem, s úgy érzem, jól begyakoroltam. Mindenek«**** a megérdemelt nyári pihenéshez kell az autó. Na és a bejárás sem olyan egyszerű. Korán kelés, zsúfolt autóbuszok... Nagyon szépen tudtam itt takarékoskodni. Szüleim Is segítenek, s ahogy kitavaszodik, megveszem a kocsit. Nincs abban semmi különös, ba a szövőlány saját autója a műszak alatt a gyárkapuban parkol. Utóvégre 1974-et írunk — mondja.

Igaza van.

A ham to chárom ta gű

kollektíva — melyben az említett lányok dolgoznak — átlagéletkora tizenkilenc év. Tizenhét taggal kezdtek, de létszámuk felduzzadt, mert egy idő óta olyan példás munkacsoporttá koivá- csolódtak, hová olcsón nem lehetett bekerülni. Az árat hozzáértő, szorgalmas munkáya! kellett megfizetni. Heten vannak köztük férfiak. Kisebbségben vannak, de azért jól megférnek egymással. Sőt, a brigád élére, vezetőnek férfit választottak. Olexa Józsefnek hívják.

— 1972 elején, a folyamatosan jónak bizonyuló termelési', eredményeink hívták életre ü- zemünk első ifjúsági munka- brigádját. Hogy miért engem választottak? Talán a brigád férfitagjainak emancipálódását akarták előmozdítani, —mondja tréfálkozva a brigádvezetö, aki művezető és minőségi ellenőr ts egyben. Büszkén említi, hogy a ružomberoki anya- vállalat 19 üzemegysége közül éppen ők, a legfiatalabb gyáregység legfiatalabb brigádja bizonyult a legjobbnak. Mindezt a jó munkaszervezésnek, a „Szocialista munkabrigád“ címért versenyző kollektívák áldozatkészségének tudja be.

— Nálunk mindig Is természetes volt — mondja — hogy az objektív okokból eredő terv- lemaradást egy-egy ledolgozott kommunista szombat, vagy más kötelezettségvállalás formájában behozzuk. Nagyon nagy e- rényiink, hogy a fiatal gyár rövid időszaka alatt remek összüzemi kollektívává ková- csolódtunk. Ez csak úgy volt elképzelhető, hogy először jő sejteket, brigádokat kovácsoltunk össze, melyeikből aztán összeállt a mai kép.

Ráchelová jarmila

J

armila Ráchelová valamivel korábban került Ide. Fizetése így állandóan a kétezer felett mozog. Teljesítménybérben dolgoznak a lányok, s a tizenkilenc éves Jarmila minden álma egy autó.

— Már bizonyos, hogy a nyáron meg is tudom venni. Nem

o o o

E kép fóalakjai fiatal lányok, asszonyok.

Két műszakban váltják egymást a szövőgépek mellett, s persze az üzem többi üzemegységében is. A nagy za jban nem értik egymás szavát, mégis szót érteneik, mert közös a céljuk.

RESZELI FERENC

Átadtak hazänk legexkldzívabb kävéhäzAt

Kísértetek nélkül is megmozdul a pohár

Szlovákia fővárosában tavaly adták át a forgalomnak Enrópa egyik legkorszerűbb hfdját, melyet ma akár a város új szimbálnmának Is mondhatnánk. Annak idején kissé csalódottak voltunk, mert a bídpillér csúcsán épülő kávéház üzembehelyezésére a hídavatáskor nem kerülhetett sor. Most viszont ürömmel adhatunk hírt arról, hogy a kávéház is megnyílott. Az SZNF hídjának Bystrica nevet viselő kávéháza március első napjaiban nyitott meg. A fővárosi nemzeti bizottság, az építmény beruházója, — a kivitelező és tervezeö vállalatokkal közösen a nyitás előtti napokban sajtótájékoztatót tartott, melynek színhelye természetesen a nyolcvanöt méter magasban elkészült, új,

exkluzív vendéglátóipar! létesítmény volt.

Ml újságírók lehettünk első utasai a hídpillér belsejében közlekedő gyorsfelvonónak is, melynek szerte a világon hiá ba keresnénk párját. Egyedi példány. A felvonó kabinja nem merőlegesen, de harminc fokos szögben, ferdén közlekedik. A repüli csészealjhoz, vagy óriási diszkoszhoz hasonlítható építészeti remekmű ezzel be is sorakozott a város leglátványosabb neveze tességei közé. Es teljes joggal,, hiszen kevés város büszkélkedhet a kontinensen hasonlóval.

A nyolcvanöt és fél méter magasban fekvő kávéház tengerszint feletti magassága 224 méter. Abiakalbál páratlanul

pazar városkép tárni elénk. Belső berendezése Is — enyhén szólva — szupermodern, Ízléses, úgymond egyetlen hazel vendéglátóipari berendezéshez sem hasonlítható. Hangulata sajátos és kellemes, mág akkor Is, ha a vendég poharában érintés nélkül is mozog az ital. Igen, mert az építménynek kilengése van. De azért nem kell megijedni, nincs ebben semmi különös, semmilyen veszéllyel nem jár. Oka egyszerűen a magas acél szerkezet természetes tulaj donságalbál adódik. A tiz személyes személyfelvonó érthető módon nem ingyen, de három koronáért szállítja majd a magasba a vendégeket. A tíz éven aluli gyerekek vileldlje egy korona lesz. Hogy ez snk- e vagy kevés, azt majd a gyakorlat dönti. A legdöntőbb viszont az, hogy vitathatatlanul megéri ezt a költséget.

— Mit fogyaszthat majd a vendég? — kérdeztük Karol Másikat, a kávéhéz vezetőjét.

— Egyszerre 130 vendéget tudunk fogadni, s elsősorban az alkoholmentes, üdítő italok, koktélok, sütemények, fagylaltok és gyümölcspoha- rak hő választékát kínáljak. Többféle különleges kávét, borokat, s alkohol-italokat is szolgálunk majd fel, — persze mértéktartóan. Ez természetet, hiszen kínálatunkat 1

gyekeztünk a kávébáz speciális jellegéhez, egyediségéhez és kettős küldetéséhez idomítani. Vendégeink kényelméről és já kiszolgálásáról harminc- tagú személyzet gondoskodik.

— S az árak?

— Osztályon felüliek.

Az elmondottakhoz mi sem teszünk hozzá többet, legfeljebb annyit, hngy jóslatunk szerint a következő hónapokban sorban állnak majd a vendégek a hídpillér felvonójánál.

Elvégre Ilyen még nem veit.-k—