Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-26 / 9. szám
ATÜD05 Miért kerteljek? Eva, számomra — persze tudat alatt — az volt, mint — mondtam — de la Roché számára Déli-Georgia- felfedezése, vagy Wilkes számára az a pillanat, amikor megérintette a Wll- kes-földet és Így tovább. Számomra Éva felfedezés volt, aki újat hozott az életembe. Valami nem Is sejtettet, nem Is keresettet. Olyasmit, ami megzavarta, kimozdította életem folyását addigi medréből, szóval mit magyarázzak sokat, egy darabig teljesen megbolondultam. Ma már látom, hogy alapos munkával, magam sem tudom, hogy miért, a- zonban alapos munkával igyekezett először rábírni, hogy szakítsak Helennel és Irmuskával, feleségemmel és kislányunkkal, és hagyjam ott őket. Nem akarja ö. mondta, hogy feleségül vegyem. Ez egyáltalán nem fontos; de azt sem óhajtja, hogy másodhegedűs legyen családi életemben, hogy árnyék legyen, aki csak akkor jelenik meg, ha fény Is van valahol. Volt-e ebben valami szerepe Haggardnak, a rendőrfelügyelö- nek? KI tudja ezt megmondani? Az, hogy valaki rendőrfelügyelő, egyáltalán nem jelenti, hogy okvetlenül százszázalékosan feddhetetlennek kell lennie. Hiszen a tisztesség hiányának egy rendőrnél nem kell, abban kiütköznie, hogy eltusol valami dlsznőságot. A férfi és a nő közötti viszony skálája olyan széles, hogy abban megtalálni mindent. Biztos, hogy Haggard rábeszélése Is hozzájárult ahhoz az elhatározáshoz, hogy egy hónapra elutazzam. Ez alatt az ügyvéd elintézte, hogy Helén beleegyezzen a válásba, és kötelezte magát, hogy kéthetente egyszer lehetővé tesz! találkozásomat kislányunkkal, Irmuskával. Akivel évekig eszembe sem volt találkozni. Az ördög tudja, mit akart tőlem Éva. Pontosan huszonkét év- volt közöttünk a korküiönbség. Szerinte ez volt számára a leg- csábftőbb és egyáltalán nem a jövedelem, amely — nem mondom — esetleg érdekelhette. Habár mint az egyik legnagyobb kiadóvállalat korrektora maga Is Igazán jól keresett. Az Ilyesmit az ember nem szereti részletezni, de a dolgok megítéléséhez mégiscsak tudnlok kell, hogy Éva szerint bennem óriást szexuális lehetőségek rejlenek, csak ki kel! őket bányászni. Ezt sosem tudtam. Helent nemigen érdekelték a szereim! kapcsolatok, jómagam pedig mikor belemélyedtem munkámba, az telje sen kitöltötte az életemet. Elsősorban a gyógynövények, de legalább annyim a különböző bogarak életének és ftsztönszükásRi nak a tanulmányozása. Számom ra az érzékeny aranysujtátos holyva (Staphylinus caesareus] életének megismerése legalább o- lyan Izgalmas volt, mint a mai gyerekek számára egy vadnyugati képregény. A szegélyes csíkbogárról (Óytlscus marginális! szó ló munkám volt az első, amely a tudományos világban számomra elismerést (és pénzt) hozott. Nos, főszenvedélyem mégis a gyógynövények tanulmányozása volt, és az a negyed hektárnyi földecske, az a kis melegház, melynek fűtőberendezését Is én terveztem, ahol nyugodtan s mégis izgalommal eltelve munkálkodhattam. A szkleroctumok. a gyepürőzsa, a Crataegus oxyacan- tha és főleg a különböző mákok, a Papaveraceaek és pipacsok, a Papaver rhoeas világa volt addig számomra az élet középpontja. Akkor jött Éva, valami kéziratot hozott vissza Helénnek. Neki kellett korrglálnla Helen egy cikkét. Amfg várt, könnyed és közvetlen társalgó volt, átszaladtunk a kertemen, és rettenetesen érdekesnek találta. Különösen a pipacsaimat. Nagyon tudott lelkesedni, s megkérdezte, eljöhet-e egyszer alposabban gyönyörködni a növények és bogarak nálam őrzött világában. Egy este átkarolt és szájon csókolt. De nem a szája csókolt csupán. Egész teste csókolt. Csak az érthet meg, aki meg- Izlelte a hasist vagy az ópiumot, és eljegyezte magát vele. Három hőnapja éltünk együtt, mikor Éva először hagyott ott. Egy este kijelentette, hogy számára ez az élet egyhangú, ne is haragudjak... Haggard ott vacsorázott nálunk. Haggard, mint mondtam rendörfelügyelő volt és fogalmam sincs, milyen kapcsolatai lehettek Évával. Éva azt mondta, hogy Haggard negyvenéves, míg én ötvenhat vagyok, de nem számít mert Haggard impotens. Mit tehettem? Tíz nappal később Haggard érdeklődni kezdett, hogy Éva nem jött e vissza. Nem — feleltem. Ogy nézett rám, mint aki egy kicsit gyanús előtte. Hülye. A melegház fűtőberendezése készen lett. A lényeg az volt,- hogy az elégetett szerves anyagok hamuja összegyűlt egy hamugyűjtőbe, és a világ egyik legremekebb trágyáját képezte. Mikor Éva visszajött, körülbelül három hét után, azt mondta, hogy nem szokott hazudni, egy tengerésztiszttel töltötte ezt a három hetet. Tévedett, házasodjunk össze. összeházasodtunk. Haggard volt az egyik tanú, a másik Éva kollégája’ a kiadóból. Esküvő után nálunk volt az ebéd, majd Éva megmutatta kollégájának kísérleti kertemet. — Isteniek ezek a diszmákok, igaz? — Imádta a pipacsokat, a mákot és dfszmákot. A többi növény, nem érdekelte. A bogarakat útálta. Körülbelül fél évvel később történhetett, hogy egyszerűen eltűnt. Eltűnt hazulról. Azonnal telefonáltam Haggardnak, aki jött, felkutatott mindent, és azt mondta, hogy megvallja, nem volt benne biztos, nem tettem-e el láb alól. — Bolond maga? — kérdeztem őszinte meglepetéssel. Hát mit képzel rólam? Kikérem magamnak! Éva megint visszajött. Először azt állította, hogy mostohaanyját látogatta meg valahol (már nem tudom, hol), de aztán bevallotta, hogy a házasságunknál tanúskodó kollégájával próbált szerencsét, de értsem meg, és bocsássák meg neki. Nem volt könnyű elviselni azt a tudatot, hogy. . . ö azonban kijelentette, hogy nyárspolgár vagyok. Megmagyarázta, hogy a testi „szerelemnek“ hívott kirándulások jelentéktelenek az ő életében. ín vagyok az egyetlen lény akinek ő adja magát. A többi az semmi. Olyan, mint egy kézfogás. Még annyi sem. Jelentéktelen találkozás egy felületes ismerőssel. Szerettem volna egyetérteni vele, de nemigen ment. Am amikor megcsókolt egész testével, mintha mindent elfelejtettem volna. Valami Ismeretlen erő húzta vagy vonzotta Évát. Mert hama rnsan Ismét eltűnt. Eltűnt, és tel jes fél évig nem hallottam rőla Akkor már magam kértem Hág gardt, hogy indítson formális el járást. Ha nem jött volna vissza azt hiszem, hogy a rendőrség so sem talált volna rá. — Hallod-e Éva — mondta Haggard neki. — Eleinte azt hittem, hogy az urad mégölt, és elásott a kertjében. Most már látom. hogy téged valami átkozott bolyongásra ítélt. — Csak hogy ismét Itthon vagyok! — felelte Éva, mint aki nem Is hallja barátja szavalt. Felém fordult. — A fontos, hogy ő megértse, megbocsásson és szeressen tovább. Milyen gyönyörűek az én pipacsaim. Istenem. Isteniek. Én fanyarul mosolyogtam. D- gyan ki lehetett? Egy egyetem! hallgató volt. Januárban történt, hogy ismét nyoma veszett. Jelentettem. Haggard meg én ültünk a szobámban és gondolkoztunk. — Remélem, hogy hamarosan Jelentkezik újra — modta Haggard. — Nehéz őt elveszteni. Hm — gondoltam —. Ez felér egy vallomással. De milyennel? — Lehet — feleltem —, de mégiscsak március eleje van már. Mielőtt távozott végigmentünk a melegházamon. Az egyik kis parcellában a piros pipacsok üde szirmai, mint lángnyelvek, hajladoztak. — Ö — állt meg Haggard az ágyas mellett. — Milyen szépek. — Igen — mondtam. — Kz a Papaver rhoeas eva. 0) fajta. É- váről neveztem el, akt imádta pipacsaimat. Tényleg szépek és üdék. Haggard elment. Én visszatértem és még egy pillantást vetettem a pipacsokra. Melyek olyan üdén nyíltak és hajladoztak, Éva porai fölött. LEV KORSDNSZKtJ: A TELEFON Genyo barátom hívott fei telefonon. — Gyere át hozzám — mcmdta —, ma van a születésnapom. Fellapoztam gyorsan az újságot és megnéztem a te- levízlömüsort. Ma jégkorongmérkőzést közvetítenek. — Sajnos, ma nem mehetek — mondom Genyonak fáj a gyomrom. Másnap Vasija hívott fel. — Nem megyünk ki egy kicsit valahová? — kérdezte. Am a televízió ma este érdekes tévéjátékot közvetít. — Bacsáss meg Vasija — mondom neki de a feleségem, hiszen tudod... Es így ment ez nap mint nap. Az egyik telefonhívás a másikat érte. De mert sohasem értem rá, a hívások egyszerre csak elmaradtak. Egy idő után gondolkodóba estem: „Tulajdonképpen mire van nekem telefmom?" Felhívtam Genyo barátomat. — Genyo — mondja egy hang a telefonban —, Genyo nincs itthon. Bekapcsoltam a tévét. Éppen filmet adtak. „Ö te gazembert" — gondoltam magamban. „Tudom, hogy otthon vagy és a televíziót nézedr Hirtelen megszólalt a telefon. Vasija hívott fel. Egészen meghatódtam. — Köszönöm, Vasija — mondom neki —, te egyedül nem felejtettél el. Mit csinálsz? — Most semmit — felelte Vasija —, éppen elromlott a televízióm. —t— fordítás« NYIKOLAJ LABKOVS2KIJ: PONTOS EMBEREK emrég új lakásba kölN töztem. Kivettem egy hónap szabadságot, és hozzáláttam a lakás berendezéséhez. Annyi fáradozás és gond alatt gyorsan múltak a napok. Am az egyik napon megszólalt a telefon. — Nos, ml újság, hogy mennek a dolgok? — érdeklődött az egyik hivatali kolléga. — Ogy tűnik, hogy már egy hónapja, hogy átköltöztél, és mégcsak nem is jelentkezel. Szombaton meglátogatunk — az egész osztály ott lesz. Egy szót se szólj, majd alkalmazkodunk. .. szóval pontosan hétkor. Milyen kedvesek és figyelmesek ezek az én kollégáim. De rendbe tudom termi én akkorra a lakást? Négy nap a- lőtt? Már miért ne tudnám! Hát mire varmák a szolgáltatások? Keddre megrendeltem a villany szerelőket, hogy felszereljék a csillárokat. Szerdára a parkett-tisztítókat. Csütörtökre az ablaktisztítókat. Péntekre az egyik első osztályú étterem szakácsát és cukrászát. Szombatra ugyancsak az étteremnek a pincérjeit. Vasárnapra pedig mosogató asszonyokat és takarítónőket hívtam. Ettől kezdve minden úgy ment mint a karikacsapás. Kedden megjöttek a mosogató asszonyok és takarítónők. Alaposan átmosták a tiszta e- dényeket és kitakarították a tiszta lakást. Szerdán megjelent a főszakács a cukrász társaságában. Hoztak magukkal mindenféle konyhai felszerelést és mindenféle alapanyagot. A csodá- tos vacsora egy-kettőre az asztalon díszelgett. Csütörtökön betoppant hozzám két ügyes pincér. ízlésesen megterítettek húsz személyre. Pénteken érkeztek a parkett- tisztítók. A szakma mesterei voltak mondhatom. A parkett úgy csillogott utánuk, akár a tükör. Az asztalt azonban át kellett raknom tíz személyre. Egész éjszaka dolgoztam rajta. Végül szombaton megjöttek a villanyszerelők és az ablak- tisztítók. Ki hitte volna, hogy olyan könnyen megbirkóznak a süteményeimmel és az ttalok- kall Este, pontosan hétkor pedig befutottak a vendégek. A lakás ragyogott a tisztaságtól. A vendégek nekigyűrkőztek és először is elmosogatiák az edényeket. Aztán fogták a bevásárlót áskákat és tartalmukat kirakták az asztalra. Csodálatos vacsorát ettünk! Milyen kedves, és mennyire pontos emberek az én kollégáim! Egyikük se cserélte ki a szombatot csütörtökre [mint a pincérekf, vasárnapot keddre f mosogatóasszonyok és takarítónők), pénteket szerdára fa föszakács és a cukrász), aked- det és a csütörtököt pedig szombatra /villanyszerelő és az ablaktisztítók). Az én kollégáim pontosan a megbeszélt időben érkeztek: szombaton 19.00 órakor. Micsoda pontos emberek! Az ilyenekkel bizonyára a vállalat vezetősége is elégedett. Ezeket a gondolatokat elmondtam a mi osztályvezetőnknek Is. Valahogy furcsán nézett rám. — Már miért ne lennénk pontosak?! Hiszen nem a hivatalban vagyunk! —tó— fordítása ■ „Két virágszál“: Verse csupán rossz slagerszöveg- utánzat. Hiányzik belőle a gondolat eredetisége, tisztasága, az érdek mélysége, komolysága, Az olvasást a- jánljükl ■ S. Eszter: Verseié«? gyerekes, naiv. Ogy gondoljuk előbb a nyelvvel kellene behatóbban megismerkednie, mert az írásában található „botlások“ semmiképpen sem válnak annak előnyére. W Sz. J. E. Bátorkeszi: Kezdjük egy rövid idézettel: „Am én akkor Is szeretetni Mániákusan, őrjöngőn! Nem tudok nélküle élni. Nem a- karok élni! Olyan nehéz az élet, olyan igazságtalan. Nem, nem bírom elviselni. Gyűlöllek! Ilyen gyűlöletté csak a nagy szerelem változhat. Kínozz csak, megérdemlőm'“ Ha szellemes - kednl akarnók, akkor most azt mondanánk, hogy de mi nem érdemeljük meg! Szóval írása zavaros! Összehord bennük hetet havat, s közben megfeledkezik az ábrázolásról, a láttatásról. Tanuljon Gorkijtól: „Az elbeszéléstől megköveteljük a cselekmény helyének pontos ábrázolását, a szereplők életszerűségét, a nyelvezet pontosságát és színességét; az elbeszélést úgy kel! megírni, hogy az olvasó lássa mindazt, amit a szerző elbeszél “ Nem ártana előbb végiggondolnia a féméit... H „Üstökös“: Egyetlen próbálkozása alapján véleményt mondani nagyon nehéz, mert megtehet, hogy a jobb verseket hagyta a „fiókban“. A beküldött nehézkesnek, nyersnek tűnik. Logikailag is zilált. A gondolat költői leg nincs megmunkálva. Tanuljon! ■ „Holnap“: Ami ma rossz, az holnap se lesz jobb. Annyit telietünk még hozzá, hogy verse a József Attilától kölcsönzött sorokkal csak sivárabb lett, mert az igazgyöngytől nagyon elüt a korpa... 11. A vonatok áthaladtak az o- roll állomáson és pirkadatkor érkeztek Moszkva közelébe. Elől halad a cári szerelvény. Szfitlja Perovszká az őrhelyéről meglátja a közeledd mozdony fényeit és a tervnek megfelelően hagyja, hogy az első szerelvény áthaladjon, aztán, amikor a második szerelvény is feltűnt, jelt adott fehér szebkendőjével. Társa a bokrok közt elbújva várakozott, hogy a cár kocsija az aknab fölé jusson, s akkor összekapcsolta a kontaktusokat. Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. A szerelvény kocsijai meginogtak és lezuhantak a magas töltésről. Az összesküvők az erdőbe menekültek. Mayer Gartmann külföldre szökött és meg sem állt Franciországig. Szófija Pe- rovszká szerencsésen Moszkvába érkezett, és csak ott tudta meg, hogy nem sikerült a merénylet. Azon a szerelvényen, amelyet levegőbe röpítettek, nem a cár, hanem a kísérete ntazott. A cár az első szerelvényen ntazott, amelyet gyanútlanul tovább engedtek. De a felrobbantott szerelvény utasai közül sem halt meg senki. így hát a cár akkor is megmenekült volna, ha az fi szerelvényét röpítik a levegőbe. A robbanás u- gyanis nem volt elég erős, s nem szakította át a kocsik falát. A politikai rendőrség azonnal széleskörű nyomozásba fogott. Miden gyanús egyént letartóztattak, száz és száz lakásban tartottak házkutatást. Az egyik lakásban eredményesen kutattak. Amikor u- gyanis Viera Fingerová lakására erőszakkal betörtek le tartőztatták Alexander Kvlat- kovszkíj forradalmárt és az ágya alatt megtalálták a dinamit agy részét. Ezzel a fogással azonban nem sokra mentek. Az összeesküvő kemény flü volt és a legkegyet ledebb kínzások során sem á- rnlt el semmit. MERÉNYLET A TÉLI PALOTÁBAN Sztyepan Halturln asztalos egyik úttörője volt az orosz munkásmozgalomnak, s vezetője a pétervárl Orosz Munkások Szövetségének, amely célul tűzte ki a cári rendszer megdöntését. A szövetség ideológiai vezére Plehanov volt. Halturin azonban a maga útjfin haladt. A narodnyfk eszmék hatására ügy döntött, hogy megöli a cárt, és ezzel bosszút áll a kivégzett Szo- lovjovért Ügy döntött, hogy a cárt saját palotájában öli meg. Ehhez azonban a cár közelébe kellett férkőznie. Megtudta, hogy hol javítják a cár jachtját, és ott munkát vállalt. Mivel kitűnő asztalos volt és a festéshez is értett, nagyon meg voltak a munka jával elégedve. Felvették karbantartónak a cári palotába. Még a sikertelen vasúti merénylet előtt elfoglalta munkahelyét a Téli palotában. A zonnal munkához látott. A szolgaszemélyzettel együtt benn lakott a palotában, ahol megismerkedett az őrség parancsnokának a lányával. Mint az őrség parancsnoka lánya nak udvarlfija szabadon mozoghatott az egész palotában Tervét előterjesztene a narod nyikok vezetőségének. ahol azt elfogadták. Mivel el akarták kerülni az előző merényletek technikai hibáit, Haltu rlnt megkérték, hogy készítsen pontos alaprajzot a cár termeiről és lakúszobáirfil. Ennek alapján szakemberek döntöttek arröl, hogy hová, menny) dlnamitot kell elhelyezni, a többit Halturinra bízták. 18311 januárjában a merény lő már ölven kilogram dine mitot helyezett el a palotá ban. A hozzákapcsolódé gyújtó- és idözftőberendezés valóságos remekmű volt abban az időben. A robbanást úgy időzíthette, hogy a merénylő még elhagyhassa a palotát. Most már csak az alkalomra vártak. Sándor cár ugyanis felesége betegsége miatt nem szokott a nagy teremben ebédelni, hanem a kedvesei szobáiban Ezért nagy öröm mel fogadták a hirt, hogy február ötödikén ünnepi ebédel rendeznek a palotában, mivel Pétervárra érkezik a cárné bátyja. (Folytatjuk) \ 5
