Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-06 / 10. szám
KÖVETKEZETES MUNKÁVAL SZLOVÁKIA JÁRÁSI KÖNYVTÁRAINAK POLITIKAI IRODALMI RÉSZLEGÉÉRT Az ember erkölcsi arcélének, jellemének, világnézetének kialakításában, fo-rmálásá ban nagy szerep jut a könyveknek. Épp ezért a könyvtáraknak eleve az a küldeté sük, hogy segítsék a lakosság szocialista nevelését. Az egységes könyvtárrendszerre hárul az a kötelesség, hogy szemmel tartsa a könyvtárak könyvállományának minőségi összetételét. Nem kerülhet könyvtárainkba olyan mű, a- mely negatívan befolyásolná az olvasók eszmei-politikai gondolkodásmódját. Szinte megdöbbentő az a tény, hogy 1938—69-ben a könyvtárakat Is felbecsülhetetlen kár érte, leginkább a marxizmus-lenintzinus klasz- szikusainak meggondolatlan ki- selejtezésével. Politikailag elavult műveket természetesen ki kell selejtezni, s megfelelő tartalmú, eszmeiségü társadalmi-politikai irodalommal kell őket pótolnunk. A könyvtárak könyvállományának politikai irodalommal való feltöltése jelenleg még nem kielégítő. A párt- és ve zetö szerveknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a CSKP KB ának I960. január 20-án keit határozatára, amely ki mondja, hogy a marxista-leninista tanácsadókból és tanulmányi központokból a politikai tartalmú könyvállományt fokozatosan át kell „vinni“ a népkönyvtárakba, azt a célt követve, hogy a járási népkönyvtárak önálló politikai irodalmi részleggel rendelkezzenek. Pártunk határozatának teljesítése kezdetben akadályokba ütközött. Ilyen, gátló tényező volt a helyiséghiány, -a könyvtárak munkaerőhiánya és nem .utolsósorban az egyes könyvtárak könnyelmű hozzá- áilág-a a feladathoz. Ezekről az akadályokról azonban már műit időben beszélhetünk, nem marad hát más hátra, mint figyelemmel követni pártunk legfelsőbb szerveinek könyvtárainkra vonatkozó utasításait. A közelmúltban végzett felülvizsgálat azt mutatja, hogy ott, ahol következetesen betartották a legmagasabb pártszervek utasításait, hamarabb és könnyebben megtalálták a könyvvel — különösképp a politikai irodalommal — való munka leghelyesebb formáit. A politikai irodalommal való munka a járási könyvtárakban jelentősen kibontakozott, de még nagyobb a küldetése a párttagok és pár tonkívüliek politikai oktatásé ban. Nem hallgathatjuk azonban el azt a valóságot, hogy a lendületes javulás ellenére is még mindig „hiánycikk“ könyvtárainkban a politikai i- rodalom. Jogos a párttagok kérése, hogy minden kerületben rendezzenek be szakosított, politikai irodalmat árusító köny vesboltot. Az SZLKP KB Elnöksége 1973. január 3-én foglalkozott azzal a kérdéssel, miként berendezni járási könyvtárainkban a politikai irodalmi részleget, és megtárgyalta a sza kosított könyvesboltok létesi tésének kérdését is. Határozatában kimondja, hogy a pán szervei, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a nemzeti bizottságok körültekintően dolgozzák ki az adott kerület, járás feltételeihez mérten és maradéktalanul valósítsák is meg az elfogadott intézkedéseket. A politikai részleg létrehozásának fő elve, hogy lassanként a legigényesebb politikai és társadalomtudományi művelődés központjává váljék. Feladatai pedig a következők: — segíti a párttagok'és a pár- tonkívüliek politikai oktatását, támogatja a járási párt-, szervezetek és egyéb társadalmi-politikai nevelő munkáját; — bibliográfiai és információs nyilvántartást vezet, s ezzel eleget tesz a párt-, állami és más szervek, intézmények igényeinek; — a járási pártszervezet beleegyezésével betölti az SZLKP JB mellett működő politikai oktatás háza könyvtárának tisztét; — információs, katalógus- és kartotékrendszert létesít, nyilvántartja a fontos cikkeket, híreket, határozatokat stb.; — az SZÍ,KP IB ideológiai osztályának segít üzemekben falvakon, városokban lei erufí- teni a politikai irodalommal való munkát; részt vesz a sajtóbizalmiak, könyvtárosok képzésében. A politikai irodalmi részleg mellett tanulószobát is szükséges nyitni, mert ez szavatolja csak a kiűzött célok elérését. A tanulószobában minden jelentős politikai és társadalomtudományi alkotásnak polcon a helye, de nem hiá nyozhatnak az enciklopédiák, lexikonok, terminológiai és e- gyéb szótárak, valamint az újságok, folyóiratok, bibliográfiai és tájékoztató anyagok sem. Ennek a részlegnek biztosí- tania_ kell a kölcsönzés két formáját: olvasótermi szükségletre és otthonra is. A nyitva- tartás időpontját úgy kell meghatározni, hogy az tökéletesen megfeleljen az olvasóközönségnek. A tanrendet és a témaköröket követve, biztosítania kell a pártoktatás ösz- szes fokozata számára a szükséges tananyagot. Tekintettel arra, hogy a politikai irodalom sok vonósában kapcsolatban áll egyébt- tudományágakkal, , legcélszerűbb a “politikai Irodalmi tanulószobát a többi szakágazat tanulószobáival szoros együttműködésben berendezni, vagy pedig együvé sorolni a politikai irodalmat — leginkább helyiséghiány esetén — más tudományágaikba tartozó művekkel. Azok a könyvtárak, amelyek csak politikai irodalmi tanulószobát rendezhetnek be, a kölcsönzést itt a könyvtár Ismeret- terjesztő irodalmi részlege végzi. Ha a könyvtár tanulószobát sem nyithat, a politikai irodalmat ideiglenesen az ismeretterjesztő irodalmi részlegben tartja. A politikai irodalmi és társadalomtudományi tanulószobát úgy kell berendezni, hogy az egyúttal információs központtá is váljék, hogy kapcsolatban álljon a könyvtár többi részlegével, és szükség esetén az olvasók rendelkezésére bocsáthasson minden kért és meglévő információs forrást. A könyvállomány gyarapításakor szem előtt tartjuk azt az elvet, hogy a könyvtárból nem hiányozhat egyetlen jelentős kiadott politikai mű sem. A politikai irodalmi részleg vezetőjének kapcsolatban kell állnia az SZLKP JB ideológiai osztályával, a pártoktatás vezetőivel, lektorokkal, propagandistákkal és más társadalmi-politikai személyiségekkel és intézményekkel, szemmel kell tartania a követelményeket és igényeket és a politikai élet minden eseményét. Az általa kiválasztott müveik jegyzékét az SZLKP JB ideológiai osztálya hagyja jóvá. Amint láthatjuk, munka van bőven, most már csak a politikai irodalommal dolgozók ügyszeretetén, igyekezetén múlik, hogy ebből a felelősség- teljes feladatból mit valósítanak meg. Jaroslav Kard oá, az SZLKP dolgozója EGER UTOLSÓ OSTROMA Tavaly beszámoltunk már egyszer az Új Ifjúság hasábjain arról az évfordulóról, amely nemcsak a magyarok, hanem egész haladó Európa ünnepének számit: négyszáz esztendeje halt meg Dubó István egri várkapitány. Dubó vezetésével egy kis tétszámú. de annál lelkesebb és fegyelmezettebb csapat megtörte a szinte egész Európát leruhanni kívánó török támadás legerősebb hullámát. Az egri vár védői és kapitánya ezért érdemelték ki a halhatatlanságot. Közöltök, hegy a Szlovák Televízió éppen a jubileum kapcsán mutatta be az Egfi csillagok c. filmét, és ünnepségsorozat zajlott természete sen Magyarországon is. Az egri utcák és maga a vár égy festett 1972 őszén mint az ostrom idején. Most azonban mosolygós civilek, tudósok, turisták, kutatók, diplomaták siettek „bevenni“, legfeljebb díszlövések dördültek, s a tanácskozások, e- löadásuk, tanulmányutak legfőbb célja az volt, hogy egymás történelmének megismerésén keresztül még őszintébben közeledhessenek egymáshoz a különböző országok. Az igazsághoz tartuzik, hogy a nagyszabású egri rendezvény nem csupán a Dobó-évfordulót köszöntötte. hanem egyszerre négy jubileumot Ünnepelt. Október elsején nyitották meg az országos múzeumi és műemléki hónapot a várbeli, egykori püspöki palota előtti téren. Október elsején kezdődtek meg az egri képtár és múzeum alapítása századik évfordulójának ünnepségei, október másodikén pedig a Gárdonyi Géza halálának ötvenedik évfordulója alkalmából készített műsorok. kiállítások. előadások. Turista vagy újságíró legyen a talpán, aki eligazodik az időpontok, témák és rendezvények pókhálójában! Elégedjünk meg annyival, hogy a történelmi évfordulókhoz méltó, színvonalas műsorokat élvezhettünk. Az olvasónak, aki nem járt E- gerben, ízelítőül és emlékeztetőül idézzünk most egy-egy kis részletet Dobé Istvánról és Gárdonyi Gézáról, írásokból, amelyek ecsetelik egyéniségük varázsát. Mindkettőre azokban a kiadványokban bukkantunk, amelyek még részletesebb, még alaposabb ismertetést kívánnak. Do bé István életéről Csipes Antal könyvében, Gárdonyi Géza egri otthonáról az Emlékmúzeum kalauzában olvastunk. DOBÖ ISTVÁN MAGATARTÁSA AZ OSTROM ALATT ........Személyes tulajdonságainak szinte mindegyike hasznára vált a védelemnek, melynek irányítását mindvégig kezében tartotta. Készen állt a bősi halálra, de képes volt úgy irányítani az e- seményeket, hegy a vereség szégyenét ne kelljen az erkölcsileg kétségkívül magasztos önfeláldozással tompítani. Mindenekelőtt bátorságát és megingathatatlan- ságát, lélekjelenlétét kell kiemelnünk, amely különösen a veszélyes helyzetekben tett jé szolgálatokat. Erre a legjobb példa talán az október negyedikl lőporrobbanás, ami nemcsak azért volt súlyos baleset, mert a levegőbe repült két malom, a közeli várfalak egy része, egy hadnagy, kilenc katona és jö néhány vágómarha, hanem azért is, mert a katonák körében pánikszerű zűrzavar keletkezett és a török ezt kihasználva azonnal támadásra indult. Dobó rögtön átlátta a helyzetet és felismerte a legsllrgetóbb tennivalókat. Legelőször is a fejetlenséget kellett megszüntetni, ezért a felrobbant puskapor mennyiségének jelentéktelen voltát igyekezett elhitetni a katonákkal, miközben a tisztek segítségével visszaparancsolta őket a falakra. Maga is jó példát matatva, a legveszélyesebb helyekre, a paloták falához rohant, i- dőt szakítva közben arra, hogy a parasztoknak parancsot adjon n robbanás nyomán keletkezett tűz eloltására. Amint a falakon az őrséget elrendezte, megparancsolta a mesterembereknek, hogy a két malom romjaiból haladéktalanul újat építsenek. A helyzet veszélyéből eredően az őrhelyeiket elhagyó katonákat halál- büntetéssel fenyegette. Nincs tudomásunk azonban arról, hogy Ilyesmire sor került volna. Állandóan biztatta, buzdította katonáit. Az állandó ágyútüz, az Ismétlődő ostromok, a hosszú éjjel-nappali szolgálat miatt növekvő fáradtság a csüggedés és kétségbeesés elterjedésének veszélyével fenyegetett. Ezért az erre alkalmas papok hiányában Dobó maga mondott buzdító beszédeket és különösen az ostromok előtt lelkesítette a vár védőit ...“ GÁRDONYI GÉZA DOLGOZÓSZOBÁJA A Gárdonyi-ház harmadik, legnagyobb és sok tekintetben legfontosabb helyisége a dolgozóvagy (rószoba. amit méretei miatt nyugodtan teremnek nevezhetünk. A tizenegy méter hosszá helyiségbe belépő látogatót a korabeli csillár fényében jól érvényesülő, teljes hűséggel helyreállított falfestés ragadja meg e- lőször. A falak barna színét talán a dohányzás iránti, elfogultságig menő rajongás diktálta. A szép mennyezetdísz és a körbefutó girlandok felemelóvé, szinte templomszerűvé teszik a termet. Elősegíti ezt a hatást a sokszor emlegetett tetővllágltás. Gárdonyi ugyanis, hogy a nappali külső zajokat minél teljesebben ki- rekessze, behajtotta az ablaktáblákat és felülről, a mennyezetbe és a tetőbe vágott ablak- rendszeren át kapta az Íróasztalára irányított természetes tényt. A dolgozószobában, a könyv- szekrények tartalmát tanulmányozva felfedezhetjük, hol húzódat meg az Író gazdagsága. Itt, ezeken a polcokon, a több ezer aranyozott, saját elgondolás szerint, külön rendelésre kötött könyvben! A háborús rongálások ellenére megmaradt az Író könyvtárának kb. 85 százaléka. A közel tízezer kötetnek több mint a tele Idegen nyelvű. A francia és német nyelven frott könyvek száma egyformán 2 500 -2 500 körül mozog. A trancia művek között szinte gyüjtemény- szerűen megtaláljuk a felvilágosodás nagy neveit. Gárdonyi vitatkozó kedve, gondolkodó szenvedélye, szabadságszeretete és humanizmusa ebből a forrásbál Is táplálkozott. Eger, 1972. Szép volt, tanulságos volt, mondták mindazok, akik szemlélői és élvezői lehettek az ünnepségeknek, mint például Gró- di Ambrus, a diakovcel (Deákl) látogatók csoportjának egyik tagja, vagy Lnkács József Koslcéről. Európa emlékezett. Köszönet mindazoknak — elsősorban dr. Baké Ferenc múzeumigazgatónak és Szabó jános Győző igazgatóhelyettesnek — a- klk mnnkát és fáradságot nem ismerve lehetővé tették, hogy ilyen fokon emlékezhessünk. (t> gy-1 Egy jtillantás a Föld-bástya felé. A bokros rész fűlött leplezték le a Dobó-emléktáblát. Szederkényiné Kovács Éva felvétele. Klubtagok egy műsoros rendezvényen Ádám Zsolt felvétele A TOMPA MIHÁLY KLUB TÁMOGATÁST VÁR A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) Tompa Mihály Klub nevében nem szerepel ugyan az „ifjúsági“ sző, mégis nyugodtan az ifjúsági klubok közé sorolhatjuk, hiszen tagságát és pártolóinak közösségét főként középiskolából kikerült vagy főiskolát végzett dolgozó fiatalok alkotják. Szép számmal találhatók a tagság soraiban fiatal ápolónők, kertészek, gyári alkalmazottak és más foglalkozású lányok és fiúk is. Nyilvános összejöveteleire pedig sok felső osztályos diákot ős Ifjú házaspárt is meghív a klub vezetősége. Sajnos, ma már mindezt inkább múlt időben mondhatnánk. A TMK ugyanis komoly válságban leledzik. Az 1971 —72-es kultűridénynek új vezetőséggel az élén vágott neki a klub. (Az előző vezetőség tagjai más irányú elfoglaltságuk miatt mondtak le.) Ekkor még sikeresen folyt a munka, de már érezni lehetett, hogy csak a régi lendület forgatja tovább a kereket, s az állapotok fokozatosan romlanak. Az említett idény klubrendezvényei közül okvetlen ki kell emelnünk a következőket: színes műsor a 700 éves Rimaszombatról, író-olvasó találkozó Szombathy Viktorral, majd Cselényi Lászlóval, megemlékezés Madách halálának évfordulójáról, megemlékezés Balassi Bálintról, dr. Zákonyi Ferenc balatonfüredi szakelőadó műsora Batsányi Jánosról és a Balaton-vidék kulturális emlékeiről, megemlékezés Haáekről és Ady Endréről, Gabonás Tibor zenetanár előadása Bartók Béláról, vitaest Janus Pannonius- ról stb. Saját rendezvényeiken kívül a TMK tagjai részt vettek más kultúrcsoportok akcióin is, pl. L. Gály Olga szerzői estjén, a járási kulturális napok keretében rendezett ünnepi esten — melyen Dráfi Mátyás szavalatokkal, Veroszta Magda budapesti zongoraművésznő zeneszámokkal szerepelt —, Kovács Győző Fábry Zoltánról szóló vl- tadélutánj^n, meghallgatták továbbá Pintér István kutatómérnök két «leadását és megtekintették a juhász Gyulakiállítást stb. Mindebből kitűnik, hogy a TMK tevékenysége Inkább szakköri jellegű. Munkatervükben elsősorban az irodalommal és más művészetekkel összefüggő témák szerepeltek, de a tudomány, a kultúrtörténet és a munkásmozgalom története sem hiányzott programjukból. Ezzel voltaképpen sokéves hagyományt folytattak: a hatvanas évek első felében pontosan ilyen célokat tűztek ki maguk elé a klub alapítói. Az önművelés és a város ifjú lakosai körében végzett ismeretterjesztő tevékenység példásan ötvöződött egybe a TMK fegyelmezett, céltudatos munkájában. Természetesen a TMK tagjai nem koravén aszkéták. Összejöveteleiket csaknem minden esetben igényes ismer kedést est, tánccal, minivetélkedőkkel tarkított nlvős szórakozás tetőzte be. Mi az oka a hanyatlásnak? Miért merül ki a klub „te vékenysége“ a mostani szezonban a városi rendezvényeken való passzív részvételben? Vegyük sorra azokat a tényezőket, amelyek egy klub rendszeres és sikeres működéséhez szükségesek: 1. Saját helyiség, mely mintegy „második otthona“ a klubtagoknak. Ez lehet esetleg egy pincében is, amelyet az anyaszervezet olcsón kibérel, s a klubtagok és pártolók öntevékenyen kicsinosítják. 2. Lelkes, rátermett vezetőség. Ennek olyan emberekből kell állnia, akiket a családi gondok vagy más elfoglaltságok nem kötnek le. 3. Az anyaszervezettől erkölcsi és — legalább minimális — anyagi támogatás. 4. Metodikai segédanyagok, főként olyanok, amelyek klubjátékokat is tartalmaznak. A Tompa Mihály Klub esetében a helyiséghíány a múltban sem jelentett és ma sem jelentene akadályt. A helybeli vendéglátóüzemek illetékesei hétköznap — csekély fo gyasztás ellenében — Ingyenesen rendelkezésükre bocsá tanák helyiségeiket. Bár nem eszményi és végleges megoldás az ilyesmi, mégis fontos problémát hidal át. A vezetőség jelenleg leányokból áll, akik — noha lelkesek és ügyesek — egyrészt nem rendelkeznek az Irányításhoz szükséges tapasztalattal, másrészt a tánccsoportban, esztrádcsoportban stb. is érdekeltek, Így nem jut elegendő Idejük az egész embert igénylő poszton való helytállására. A TMK anyaszervezete — a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezete — mindeddig nemigen vette komolyan a klub tevékenységét. A „jövedelmező“ ágazatok (tánccsoport, esztrádcsoport) sokkal több támogatást élveznek. Ez bizonyos szempontból persze érthető, de nem lehet felmentő körülmény a TMK gondjait Illetően. A régi klubvezetők „mankó“ nélkül Is boldogultak, ma azonban nem Ilyen rózsás a helyzet. A klub tagjainak zöme természetesen a SZISZ-nek is tagja, szívesen eljárnak táncolni, szórakozni a városi if júsági klubba. Mint már fentebb utaltunk rá: a Tompa -klubban általános műveltségük bővítésének további lehetőségét és a városi kulturális élet vérkeringésébe való még tevékenyebb bekapcsolódás lehetőségét keresték és keresnék ma Is. Jelenleg be kell érniük azzal, hogy a természettudományi szakkör műsoros estjeit látogatják. Ez is hasznos dolog, de semmiképp sem nevezhető klubéletnek. Reméljük, a klub múltbeli gazdag tevékenysége, hagyományul rádöbbentik az anyaszervezet választmányait, hogy a TMK munkáját fékező kérdéseket mielőbb meg kell oldani. VJ'■t