Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-20 / 8. szám

új ifjúság 3 E E akik nem tagjai a szerve­zetnek. akik a kilencven szá­zalékot százra kerekíthet­nék, ha belépnének. Maga­tartásuk egyszerű passzivi­tás vagy több ennél? KÖ­ZÜL A bratislaval Duna utcai magyar gimnázium fiatal­jairól meglehetősen ritkán írunk. Pedig hát vannak, ta­nulnak, dolgoznak — még­hozzá több mint szóra ér­demesen: dicséretet érdem i'ló lelkesedéssel és eredmé- •rryekkel, s ugyanilyen ter‘ vekkel is persze. A tanulók több mint ki­lencven százaléka, csaknem kétszáz fiatal alkotja az is­kola SZISZ-szervezetének tagságát... Egy tanítás utáni délután beszélgetünk a 11. B osztály padjaiban. A csaknem két­száz . közül heten vannak itt. Többségük a vezetősé­get alkotja. Beutlschmidt Icát, az iskola SZlSZ-szer- vezetének újonnan válasz­tott elnökét kérdezem: —Azokról a néhány százalékot alkotó tanulókról szeretnék megtudni többet, — Tekintettel arra, hogy iskolai szervezet vagyunk, így is fogalmazhatjuk. Tu­lajdonképpen nem egyébről van szó, mint egy korábbi határozatunk betartásáról: azok a tanulók, kiknek ta­nulmányi átlaga három fe­lett van, addig nem léphet­nek be a SZISZ-be, míg ta­nulmányi átlagukon nem ja­vítanak. Szerencsére nagyon kevés emberre vonatkozik, s hozzá kell tenni, hogy ez semmiféle elzárkózottságc nem jelent, kimondottan épi tő szándékú határozni Hiszen a hármas fölötti át laghoz már több ötös vagy jó néhány négyes is „szűk ségeltetik" adásokat a kötelező témá­kon túl is igyekszünk tar­tani, mint például az elmúlt héten is, amely a proletár nemzetköziség értelmezésé­ről, szerepéről és fontossá­gáról, a nemzetek és nem­zetiségek kölcsönös meg­becsülésének szerepéről szólt. A közeljövőben a szo­cialista hazaflságról szóló előadást tervezünk, majd ideológiai' vetélkedőt, s egy további, előadást arról, hogy a. SZISZ mennyiben és hogyan lehet segítő szerve­zete a CSKP-nak. Még ebben a félévben elbeszélgetünk az első szövetkezetek alapítói­val, és a februári események közvetlen résztvevőivel. Iskolánk, szervezetünk teg­napelőtt! eseményéről a te­levízió és a szlovák lapok is tudósítottak. Ünnepi ak­tus keretében 133 tagunk lépett be a Csehszlovák Szovjet Rnráfi Szövetségbe-. is telne pályaépítésre, de hol? Mindenesetre a megle­vő lehetőségekkel §lü,nk, de vannak terveink is.-A SZISZ- szervezet is magáénak, tartja a problémát. Pék Zoltán kultúrfnlelős: A korábbi elnök Pathó Er­zsi volt, most a ó szervezet, ideológiai felelőse. így nyi-K latkozik: — A III. B-be járok, s elsős koromtól dolgozom a mozgalomban. A funkciócse­rét magam láttam jónak, mert úgy vélem, ideológiai téren többet tudok tenni. Az eszmei munka nemcsak ér­dekel, hanem szükségem is van arra, hogy az ideoló­giai szervező munkában gyakorlatot szerezzek, hi­szen politikai gazdaságtant szeretnék tanulni Moszkva ban, s epre az egyik jó fel­készülési forma, hogy a SZISZ-ben épp ezen a te­rületen dolgozhatom. Elő­A nyilatkozók között szót kap Szabó janos is. a III. A osztály tanulója, az iskola SZISZ-szervezetének sport- felelőse. — Az iskolai sport iránt sokan érdeklődnek, sa|nos, kevés a lehetőség. A torna­termünk kicsi, bár az is igaz. van Iskola, ahol még ilyen sincs. Ezért egyelőre csak teremsportokat űzhe­tünk, s elmondhatjuk, jő eredményeket érünk el. Égető kérdés a focipálya. Nincs. Pedig kitűnő a csa­patunk. Ä tavalyi városi bajnokságban a másodikok lettünk, akárcsak iskolánk kézilabdázó. , lánycsapata. Afíbgv áz Idő megjávul, elállhatunk a teremfocitól, kimehetünk az udvari asz­faltpályára, de hát a gyep lenne az igazi. Nagyon sok köztünk a bejáró, s itt is megmutatkozik, hogy a fa­lusi fiatalok között valóban sok a focitehetség, a ko­moly ígéret. A várost SZ1SZ- szervezet sportvetélkedőin így csak a» teremsportokkal vehetünk részt, mert nincse­nek meg a , lehetőségeink a kellő felkészülésre. Iskolánk igazgatósága szívügyének tekinti ezt a problémát, s bízunk benne, majd csak megoldódik. Saját erőnkből — Az elmúlt időszak leg fontosabb kulturális ese­ménye szervezetünkben a Pe- tőfi-matiné volt, amelyről már írt az Üj Ifjúság, örü­lünk, hogy nemcsak ml, má­sok Is jól sikerültnek lát­ták, s köszöntjük Gálán Gé­zának, hogv ötlete megvaló­sításához a mi segítségün­ket kérte. A tanév elején Petőfi pályázatot hirdettünk három témakörre: X. Az Apostol dramatizálása, 2. Szlovákiai Petőfi-emlékek és nyomok; 3. Versek Petőfi­ről, tanulmányok. A pályázat határideje, hosszabbítás után — most jár le, így még eredményt nem mondha­tunk. Számszerűen nem, de minőségben sokat várunk. Márciusra Petőfi-ktállítást tervezünk. Ügy gondoltuk, tananyagunk egyik legjelen tösebb alakját nekünk is méltón kell ünnepelnünk. A Petőfi-akciók sorozata után egy év végi kirándulás tenné a pontot. Erdélybe készü­lünk. Iskolánktól biztos ígéretet kaptunk hogy az út meg Is valósul. Szerveze­tünk, iskolánk irodalmi körének, iskolai szavalóver­senyünk győztesei részesül­nek majd előnyben. Negyven, esetleg nyolcvan emberrel számolunk. Elfelejtettem még megemlíteni, hogy több iskolarádió-adásunk volt már az első félévben, s a to­vábbiakban is élni akarunk ezzel a fórummal. De a kul­turális munka további rész­leteiről hadd szóljanak a többiek, a közvetlen szak­felelősök. — Október elején vettük fel a kapcsolatot tizenkét magyar gimnáziummal, s ezt ki akarjuk terjeszteni to­vábbi iskolákra is. Célunk összekapcsolni, megismerni, segíteni egymást, tanulni egymástól, s kialakítani egyfajta egészséges verseny- szellemet, és ez a legfon­tosabb. Azt szeretnénk, hogy minden hónapban vagy gyakrabban is, valamilyen eredménnyel kapcsolatban egy-egy iskola egy-egy talál­kozót rendezzen, ahová mindegyik iskola és SZISZ- szervezete elküldi néhány képviselőjét. Az első talál kozó házigazdái mi voltunk, most a fülekíek vannak so­ron. Szombaton lesz náluk a diákbál, tőlünk három diák képviseli az iskolánkat. Az év végére egyhetes közös táborozást szervezünk, ahol aztán a többiek is megismer­hetik egymást kulásának 50. évfordu­lójára nyitottuk meg isko­lánk Major-szobáját, mellyel Major István elvtársnak és a rrnmkásmozgalora harcos* múltjának állítottunk em­léket. Szólni kell még iskolánk Lenin-köréről s azokról a faliújságokról, mélyeket az, NOSZF 55. és a Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulója tiszteletére készítet­tünk. Egy faliújsága Szov- ' jetuníó múltját, egy a jele­nét, egy pedig képzőművé­szetét mutatta be. Az évfor­dulók tiszteletére nagysza­bású versenyt és több ísko- -1 larádió-adást Is rendez­tünk. A közeljövőben Ma- dách-emlékest, a februári győzelemmel kapcsolatos vetélkedő, atomfizikáról szóló előadás és dlszkotéka, zenés délután szerepel ter­vünkben, s úgy hírlik, Is­mét megjelenik majd a gimnázium diáklapja Is. ít Kovács Erzsi, plnKltp­K5£!— a II. A al­A kapós -lallereinlés kon­krét (orvéiról, a már foíya maiban levő akcióról Pölhijs Árpád beszél, s elmondja még, amiről a korábbiakban nem esett szó. Róla még annyit, hogy a III. A osz­tályba jár, tehetséges festő- rajzoló. — Most indítottuk el az iskolák közti fotópályázatun­kat. Ügy tervezzük, hogy a fényképanyag kiállítás for­májában végigjárja az isko­lákat, s a diákközönség pon­tozása alapján történik majd meg a végleges értékelés. Korosztályunkban nagyon sok a fényképező, festő, raj­zoló fiatal, s ezzel ez ötlet­tel szeretnénk tágabb teret nyitni számukra. Ügy tervezzük, hogy a kép­zőművészeti anyagot Is ván­dorkiállításon mutatjuk be egymásnak. A CSKP megala­— Az alapiskola, pionír- szervezete és iskolánk áZISZ-szervezete • közötti kapcsolatteremtésen, állan­dó fejlesztésén ... dolgozom - társaimmal. Tudatosítjuk, milyen szerepe' van, ha a .nálunk fiatalabbakat felké­szítjük, bevonjuk - őket ak­cióinkba. Ezért igyekszünk nekik példát mutathí. Ki­rándulni járunk velük, s minden tevékenység kap­csán teszünk valamit a kor­különbség elmosódásáért. Legutolsó közös akciónk a Kovács Attila- szervezte Kopernlkusz-emlékverseny volt, amelynek az előkészí­tésébe is bevontuk a pio­nírszervezetet. A legköze­lebbi megbeszélésen épp a további lehetőségek kiakná­zását, a további munka­formákat szeretném meg­beszélni a vezetőséggel. 0 0 0 Ennyit hál róluk — kom­mentár nélkül. A nyilatko­zatok önmagukért szólnak, s mindehhez csak a dicsé­ret szavait tehetjük hozzá. A dícséretét, amely közel kétszázukat illeti. KESZELI FERENC I. H at órakor a klubban rajtunk — az Ü| Ifjúság szerkesz­tőin — kívül még négyen voltak. Barkochbázáshoz ez a szám már magas, futballhoz meg alacsony. Viszont beszélgetéshez pont elég. Mát ezt tettük. Közben sűrűn nyílt az ajtó, s úgy nyolc óra felé már minden szék foglalt volt. Dióhéjban a klub történetéről: A klubot eleinte annyian látogatták, hogy a vezetőség arra gondolt, valamihez kötni fogják a klubtagságot. — Mi akkor mindnyájan húsz éven aluliak voltunk, a több ségünk tinédzser. A klubban kialakult egy csoport, megha­tározott érdeklődéssel — pontosabban kialakítottuk —, azt csináltuk, ami az Ízlésünket tükrözte igényeinknek megle lelt. Bizonyíthattuk tehetségünket, kedvünkre dolgozhattunk. Most sincs ez másképp, de ha körülnézek, nincs utánpótlás. Kivéve két-hárnm fiatal gimnazistái. Molnár Feri szavai kesergőként hatnak, de szerencsére a szóban forgó két-három fiatal jelen van, s megkérdezhetjük tólük, miben felel ineg nekik a klub, és miért nem felel meg kmlársaiknak. Aki válaszol: az elsős gimnazista Bobkó Ró bért: — Visszadubom a labdát: gondolkoztatok-e már afelett, miért tömött a nagyterem a vasárnapi leadélutánoknn. s miért csak páran jönnek el az igényesebb rendezvényekre? Lefogadom, hogy ebben a pillanatban a város tinédzseréinek a többsége diszketekét hallgat. Esetleg még azok is, akik értelmesen hozzá tudnának szólni az itt tárgyalt témákhoz. Azért ne essetek kétségbe. Ez nem a ti hibátok. Az ..Itt" tárgyalt téma: az égvilágon minden, egyedül az Üj Ifjúság tabu. Különös, nem? Megpróbáltuk „magunkra“ .te­relni a figyelmet, mire elhangzott egy két megjegyzés vagy inkább javaslnt. Konkrét és bátor. A Nővé Zámky-I fiatalok bizonyára észreveszik hogy az Üj Ifjúságnak ezt a számát már az ő javaslataik figyelembevételével készítettük. II. A klub a CSEMADOK klubja. Fiatalok alkotják a szerve­zet népi és modern tánccsoportját, az énekkar zömét, a szín­játszó csoportot, a honismereti kört stb. A CSEMADOK büsz­ke lehet rájuk, de ez fordítva is érvényes. A klub neve: KL1K, Kassák I,a|os Ifjúsági Klub. — Nem véletlenül adtuk ezt a nevet klubunknak, hiszen Kassák Lajos érsekójvári születésű és a „keresztelő“ alkal­mából verset és -üzenetet is frt hozzánk, amelyet a ki* ün­nepélyen a felesége olvasott fel. Sok személyére vonatkozó emlék van birtokunkban, állandóan kutatunk utánnk, és leg szebb álmaink között szerepel egy Kassák-emlékszoba megnyi tása De ezt majd csak akkor, ha megnyílik a pinceklub és itt egy kis üresedés lesz. ISMERKEDTÜNK Ügy kell dolgozni, hogy az mindenkit érdekeljen. az íj ifjÓság olvasöi között — Pinceklub? — ezt kérdezzük mi, idegenek, Takács Évi­től, a klub jelenlegi elnökétől. — Fersze. Már most a büszkeségünk. Hát még ha kész lesz! — Nem hiszitek? Gyertek, megmutatom. — Valamikor itt tojást tároltak — meséli Hübsch Samu bácsi idős munkásmozgalmi harcos, az ifjúsági klub gyakori vendége. A fiúk kifeszitik a mellüket: Képzeljük csak el, micsoda munka lehetett szétverni ezeket a betonkádakat. Mindent tár­sadalmi munkával végeznek, nagyon sok kéz lapátolta már itt a földét, tolta a talicskát, a CSEMADOK-titkártól kezdve, iskolaigazgatón tanítón keresztül egész a szerelőig, diákig. Ha elkészül, bizonyára Szlovákia egyik legszebb klubja lesz. III. Mire felmegyünk a pincéből, a kis klubban új arcok ül­nek. Egyenruhás vasutas, akinek most végződött a műszakja, egy kiskatoüa, Major Ferenc CSEMADOK-tltkár és ketten a népi tánccsoportból. A kör, amelynek közepét egy piciny asztal képezi — rajta vagy huszonöt pohár kofoia —, egyre bővül. A téma, amelyet közben nem szűntünk meg vitatni, a fia­talság, az ifjúsági mozgalom általában. Mindenki hozzászól, anélkül, hogy jelentkezne vagy a másik szavába vágna. Ügy néz ki, hogy nem untatjuk egymást. Eljutunk egy bizonyos pontig, amikor arról beszélgetünk, hogy — kis túlzással — a fiatalok bár szeretnek és lódnak is dolgozni, kevésbé lőrédnek szórakozásukkal, szabad Idejük helyes és gazdaságos kihasználásával. Sokszor tanácstalanok, de tanácsot nem kérnek, és ha igen. akkor sem fogadják meg. — Kinek a hibája? — kérdezzük csak ágy. a levegőbe. A pedagógusoké, a szülőké, a környezeté vagy akár az iro­dalomé, a sajtóé? A vitatkuzók közt volt pedagógus férj. szülő, irodalmár, és sajtőképviseló is. de a felelősséget egyikük sem vállalté. Vitánknak nem is ez volt a célja. Olyan kérdési feszegettünk, amely úgyszólván az egész világon megoldatlan IV. Plachta Tibor közben megérkezik a filmvetítő géppel, ba kapcsolja, már a viianyl is eloltják, mikor kisül, hogy rossz a vetítő égője. Tovább beszélgetünk zavertalanoi, de később minden rendbe jön, mégis csak van vetítés. Ami volt, azt szalagra rögzitették: a Czuczor-Unnepély, a klub budapesti kirándulása, a népi tánccsoport, a pincebrigád és agy klub­esküvő Is pereg a vásznon. — Ki van most soron? — kérdeni Oros Marikát. — A házasságban? Körülnéz, sokan kuncognak, mégis csak később tudom meg hogy több klubtag — többek között az első elnök, Molnár Feri is — a boldogító igen kimondása előtt áll. Oláh Gábor azt mondja, ő is szívesen nősülne, de se la­kása, se pénze. Dolgozik, érdekli is munkája, csak a pénz­ből valahogy nem tud kijönni. Másodállásban méhészkedik. Hogy is mondtam? Szereti a munkáját, jó szakember, szimpa­tikus és ráadásul jó üzletember Is. Egyik lány sem járna vele rosszul... V. — Hány óra van? — kérdezem a mellettem ülő Takács Évit. — Tizenegy. * —i Ugyan, ne tréfálj! De ő nem tréfál. Kollégáimtól félénken megkérdem, meg várjuk-e, mfg kidobnak bennünket. Bevallom, őszintén, csak a kiskorúakra való tekintettel szakítottuk félbe „ismerkedé sünket“. A félbeszakítás nem szimbolikus, mert ide még bizonyára visszatérünk. ZÁCSEK ÉRZSEBET-.1 t. S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents