Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-13 / 7. szám
ŐKET IS MEGDICSÉRTÉK A SZISZ KONGRESSZUSÁN Oldfich és Ondrej. Két keresztnév. Két ifjú neve. A mai fiatalok példaképei. Szorgalmukkal, igyekezetükkel. Mielőtt azonban róluk Írnánk, hadd idézzünk Juraj Varholíknak, a SZISZ KB elnökének a Szocialista Ifjúsági Szövetség I. kongresszusán elhangzott előszavából: „Büszkék vagyunk, hogy sorainkban olyan elvtársak vannak, mint Rastislav Toman és kollektívájának tagjai. Az ő felhívásuk alapján több mint 2500 ifjúsági brigád versenyzett „A SZISZ I. kongresszusának kollektívája" címért. Büszkék vagyunk, hogy a SZISZ-ben olvan kiváló dolgozók vannak, mint Frantiáek Drgon, központi bizottságunk elnökségének tagja. Néhány évvel ezelőtt lett elnöke az egyik elmaradozó egységes földművesszövetkezetnek, amely vezetésével a nitrai járás jó mezőgazdasági üzemei közé került. Igényes szövetkezeti munkája mellett mindig szakít időt az ifjúsági szövetségi tagok részére, és a járási, illetve központi bizottság áldozatkész és közkedvelt ifjúsági funkcionáriusai közé tartozik. örülünk, hogy éppen tegnap kapott kitüntetést. Büszkék vagyunk, hogy olyan emberek tartoznak hozzánk, mint a vadászrepülő Oldfich Pelőák, aki mesterien elsajátította a legkorszerűbb repülőtechnikát, és szocialista hazánk nyugati határait őrzi.- Ez a fiatal tiszt, ifjúsági szövetségi tag és kommunista, nemcsak olyan eredményeket ér el a gépén, amelyek az emberi lehetőségek határain vannak, hanem politikailag Is teljesen elkötelezte magát Szocialista Ifjúsági Szövetségünknek. A Varsói Szerződés testvéri hadainak „Pajzs 72“ gyakorlatain,’ amely néhány nappal ezelőtt ért véget, bezizonyosodott. hogy fegyveres erőnkben ilyen parancsnokok vezetésével. Cseh Szlovákia Kommunista Pártja és Ifjúsági szövetségünk érdemeként, szocialista hazánk védelmére jól felkészült fiatalok nőnek fel. Joggal lehetünk büszkék, hogy közöttünk szakok mesterei Is vannak, fiatal művészek, sportolók, mint például Ondrej Nepela, a műkorcsolyázás olimpiai bajnoka. Mindnyájunk példaképei a társadalom javát szolgáló céltudatos, kitartó, mesteri és öntudatos munkában, amely elvezette őket a legmagasabb dicsőségig.“ A megdicsértek közül ezúttal két fiatalt emelünk ki- Oldfich Pelőákot, a vadászrepülőt és Ondrej Nepelát, a műkorcsolyázás olimpiai aranyérmesét és világbajnokát. Pelőák vakmerőén száguldozik MIG-gépén, felhők közt és felhők fölött kel versenyre a széllel, viharral. Fegyelmezett, hidegvérű, vakmerő repülő. Szovjet gyártmányú MIG-gépén, a világ egyik leggyorsabb vadászgépén, olyan biztonsággal száguld, mint a sebes röptű sirályok, sólymok, sasok. Jól képzett katona, kiváló szakember. A magasság megszállottja, a sebesség szerelmese. Ondrej Nepelát vajon be kell-e mutatnunk az Üj Ifjúság olvasóinak? Ügy érezzük, nem, hisz sokat írtunk róla, olvasóink láthatták és láthatják őt a televízió képernyőjén, a jég stadionok csillogó tükrén. öt miért dicsérték meg az Ifjúsági kongresszuson? Nem vitás, azért is, mert az egyik legsikeresebb csehszlovák versenyző. Világbajnok és olimpiai aranyérmes Nagy siker, fényes siker Ahhoz mégis kevés, hogy csupán ezért dicséretet kapjon a Szocialista Ifjúsági Szövetség kongresszusán. Ahhoz több kell, más is kell. Aligha hisszük, hogy például dicsérő hangon emlékez nének meg az Ifjúság kongresszusán az olyan sportolók ról. mint amilyen például Bobby Fischer, a sakkozás világbajnoka, vagy Bruch, a svédek fenegyereke, a disz koszvetés vllágcsúcstartéja, vagy Georgl Best, a labdarúgó. Fischer remekül sakkozik, Bruch nagyszerűen ha- jígáija a diszkoszt, Best a világ egyik legjobb futballistája, ám magatartásukról senki sem zenghet dicshimnuszt. Ez az egyébként kiváló három sportoló szinte mindenkiben ellenszenvet kelt viselkedésével. Bobby Fischernek semmi sem jé, semmi sem elég, egyre többet kér, egyre nagyobbak az anyagi igényei. Nos, a mi Nepelánkat Ilyesmivel senki sem vádolhatja Világbajnok, olimpiai aranyérmes, mégis szerény, csen des, jól nevelt, jó modorú fiatalember Szinte azt mond hatjuk, róla mintázhatják a szocialista sportolót. Példa képül állíthatjuk a fiatalok elé- nézzétek, ilyennek kell lennie a szocialista fiatalembernek, a szocialista élsportolónak. Nepela főképp azért érdemelte ki az ifjúsági kongresszuson elhangzott dicséretet; azért, mert nem kápráztatta el őt az olimpiai aranyérem csillogása, a világbajnoki cím, a sok sportsiker, megmaradt egyszerű, szerény, min denkihez kedves fiatalnak, a jégtükör Ondréjának. Oldfich és Ondrej, mi Is gratulálunk nektek és további sok-sok sikert kívánunk. -Á udják, mi az, hogy „melósbusz“? Az irodalmi nyelv tisztaságát védő nyelvészek bizonyára rosz- szallóan csóválnák fejüket e megjelölés hallatán. De hát ki Is mondaná Kladnó vidékén, hogy „munkásbusz“? Reggel öt óra körül jár, s mivel kizárólag műszakba induló munkásokat szállít, ráragadt ez a csúf név: melósbusz. Ezeken a buszokon a kladnői kohászok és bányászok százai érkeznek ide naponta a környékbeli falvakból. Néha persze a felnőttek közé vegyülnek serdülő ifjak is. Bár azóta már elmúlt egy teljes évtized, Milan Novy szívesen emlékszik vissza ezekre az évekre. „Sohasem kedveltem a reggeli koránkelést; még szerencse, hogy Zehrovicé- ből ketten, jártunk be az unokafivéremmel, Pruchá val — jelenleg Lovosicén korongozik —, akinek az apja. azaz a nagybácsim mindig költegetett bennünket. Ha a jó szó nem segített, hideg vízzel űzött ki az ágyból. Minden reggel a „melősbusszal“ jártunk be az iskolába. Előbb persze a jégpályára mentünk. A hetedik mennyországban éreztem magam, hisz felvettek a jégkorong-előkészítőbe...“ A jégkorongozás a vérében van. Elképzeléseink szerint a jégkorongoző magas növésű, jói megtermett, agresszív lény. Milan Novy láttán azonban megváltoznak elképzeléseink, „ ö u gyanis egy tetszetős külse jű, szégyenlős és szerény ifjú; de két ragyogó műfogáról mégis arra következtethetünk, hogy Milan mégsem tartozik a legjobb gyerekek közé. Nem árulunk el titkot, ha megállapítjuk hogy sok csintaianságban vett részt ő is, de sohasem tartozott a „bandavezérek" sorába. Ez így igaz. Volt edzője, Vertl a mai napig nem felejtette el Milant és a többi játékostársait, akik egy különleges „csemegedús“ edzés után úgy álltak rajta bosszút, hogy este a háza előtt parkoló új sze mélygépkocsiját felemelték és átcipelték egy másik utcába. Játékos! pályafutását mint szélső kezdte, de Prosek figyelmes szeme hamar ész revette, hogy Novy helye a középen van. Egyhuzamban nyolc ligamérkőzésen ját szott, és mivel egyike volt a legfiatalabb ligajátékosoknak, meghívást kapott az ifiválogatottba. Rövidesen vitte is a repülőgép Svédországba, az Eurőpa- bajnokság színhelyére. Mint a csapat kapitánya, lakása vitrinjében féltve őrzi leg- értésekesebbnek tartott e- reklyéjét, a ragyogő; ezüstérmet. Már előtte halhatatlan hírnévre tett szert azáltal, hogy a kladnót jégkorongkrónika fekete lapjaira nevét az „alvó férfi“ jelzővel írták be. Minek köszönhette, ezt a. „kitüntetést“? Csa pata utolsó mérkőzését a brnói üstökösök ellen ját szotta, és 5:7 arányban vesztett. Korongfeidobás követ kezeit. Milan odaállt, kö rülnézett, hogy meggyőződ jék róla, vajon helyükön vannak-e játékostársai, mi közben a bíró bedobta a ko rongot, melyet Farda még esésé közben egyik játékos társa hátába lőtt. A mi Ifink azonban nem vette észre a történteket, és csak vártvárt a korong bedobására Három évig edzett szór galmasan a kladnói fedett pálya jegén, és hovatovább egyre jobban felhívta ma gára az illetékesek figyel mét. Először — mint húsz éves — tavalyelőtt öltötte magára a válogatott mezét mégpedig Finn- és Svédor szagban. Részese volt « stockholmi 2:1 arányú gyó zelemnek. Bauer két gólja ugyanis az ő leadásából szü letett. Azóta mindenki tud róla. Csendes, szűkszavú, mindennapi jelenség, aki tudja, hogy mit akar. Ezért tanult szakmát és ezért tette le tavaly az Ipariskolai érettségit is, hogy utána bevonuljon katonának. Standa Nevesely örül az újoncnak, mert jól beilleszkedett a kollektívába. „„Mindjárt tudtam, hogy felgyorsítja a második csatársor játékát. Augusta hátra játszik, Milan Hrbatjíval lövi majd a gólokat...“ És lövik is. Milan tavaly 'll gólt lótt a bajnokság során, az idei évad második felét 21 góllal nyitotta meg. „Kladnón főleg a védelemre fektették a súlyt, ezzel szemben a Dokiéban a támadást szorgalmazzák. E- zért jutok többször lövéshez ...“ Ilyen fiatal, és már 12 jégkorongidény van mögötte. Átvészelte a jégkorong „cölibátust“, minden önsanyargatás nélkül és örömmel; egyedül az iskola jelentett számára gyötrelmet. Éjjelenként érkezett haza a mérkőzésekről, és noha fáradtnak érezte magát, csábította a kényelmes, meleg ágy, aludni vágyott, ellenállt a csábításnak; asztalhoz ült és tanult. Mindig nagyon szereteti jégkoron- gozni, de azért sohasem feledkezett meg saját továbbképzéséről. Leszerelés után testnevelési főiskolán szeretne továbbtanulni, ha pedig ez nem sikerülne, az edzői iskolát választja. A legsportszerűbb játékosaink egyike; éppen ezért tartják annyira szemmel az ellenfelek játékosai és edzőik. Az előbbiekkel való összecsapásokat szerencsésen el tudja kerülni; két kitört fog, egy alkar! csontrepedés és néhány forradás jelenti számára azt a szerény ajándékot, amelyet az a legkeményebb és legférfiasabb sport nyújthat híveinek. Az edzők figyelmességét örömmel veszi. Már mint fiatal kölyök, képzeletben ott látta magát a válogatottban játszani nagy mintaképei, Pospiäil és Ne- domansk? mellett. Ez a- vágy -álma már beteljesedett — vagy csak félig, vagy még ennyire sem? A technikás játékosok osztályába sorolható; kitűnő bottechnikája miatt ebben az évben a kapusok réme lett. Egyike azon kevés játékosainknak, akik csuklóból tudnak lőni, ez gyors és meglepő, váratlan mozdulat. Ennek köszönheti, hogy a góllövők élére került, hogy beszélnek róla. Ezért áll az ellenfelek nem kívánt érdeklődésének középpontjában. Mindezzel azonban nem sokat törődik, mert ennek így kell lennie; minden gólért, amelyben része van, kék foltokkal fizet. Tudja, hogy beleszületett a kemény, férfias jégkorong korszakába. Amikor Nedo- manskyval, Kochtával vagy Hlinkával áll szembe a bedobásoknál, Jarda Hojík. játékostársa a cserepadról e szavakkal buzdítja: „Ne hagy magad, gólya! Oda ne add a korongot!“ Ritkán „adja el“ a korongot. Inkább átpasszolja, vagy meglepetésszerűen úgy lövi kapura, hogy pörzik utána a jég. És nagy erejű lövései rendszerint meg is találják a kapusok gyenge oldalait. Romlatlan, nem felfuval- kodott ember. És ez a jé — neki és az egész jégkorongsportunknak is. (Duruttya M.) M inden igazi focirajongó jól ismeri az angol labdarúgást, annak minden csín- ját-bínjfit, sőt a lelátók sokszor eksztázisban hintázó közönségét is. Az elmúlt nyár végén Angliában jártam. Éppen kezdődött a labdarúgóidény, és al kalmam nyílt beleélni magam abba a hangulatba, amely még itthon a tévé előtt is „felforralja“ az embert egy-egy szigetországi fociközvetítés során. Ottlétem másnapján a „háziúr“ elmondta, hogy szombaton nagy nap lesz Norwichban. (Ebben a kelet angliai városban tartózkod tani — a szerző ntegj.l Az első divízió újonca, a norwichi sárga-zöldek a tavalyi bajnokot, a Derby Countyt fogadják. Elhatároztam, hogy erre a meccsre, ha törik, ha szakad, elmegyek. A BBC kelet-angliai stúdiója és a helyi és megyei újságok sportrovatai alig foglalkoztak mással, mint a szombati mérkőzéssel. A „háziúr“ a híres emeletes autóbuszon kísért el, de aztán magamra hagyott azzal, hogy túl gyengék az idegei a lélátók feszültségéhez. Már a buszban, később periig a stadion felé igyekvő tömegben feltűnt, hogy rengetegen viselnek sárga-zöld sapkát és sálat. Csak a helyszínen értettem meg, hogy ezek a csapat színei, a „KanáMíg a Derby County megérkezett AVAGY MIT LÁTTAM EGY ANGOL STADIONBAN? A pénztárnál negyven pennyt fizettem az állóhelyért, és még jegyet sem kaptam, pedig reklamáltam, de a pénztáros fölvilágosított, hogy náluk az ilyesmi nem szokás. Persze a kapukon kívül és belül sokféle cseesebecse, jelvény, zászló és programi füzet várt a fociért mindent feláldozó angol szurkolók zsebeire. Amíg a jellegzetes, al- bionosan fedett lelátók megteltek — a zöld pázsiton csodálatos látványt nyújtott a piros-fekete ruhába öltözött lányok és fiúk zenekara, akik aranyszínű trombitá jukon tüzesebbnél tüzesebb indulókat fújlak. A két szurkolótábor ütemesen skandált, tapsolt, hintázott. És ez a karneváli hangzavar csak fokozódott, amikor a zenekar elvonult, és a játékoskijáróban megjelentek a sárga-zöld mezes tipikus angol focistafejek. Ott volt a hazaiak kedvence és az angol válogatott reménysége: Bone. Majd fekete-fehérben az ellenfél vonult ki, az élén Nishsel, a mindenkori angol futball legdrágább játékosával, akit a mérkőzés előtt vásárolt meg a Derby 225 ezer fontért. A felvert por, után jó játékot vártam, de ahogy tellek a percek, rá kellett jönnöm, hogy ez a foci már nem a hatvanas évek látványos labdarúgását idézi. A szokásos küzdelem — szépség nélkül. De úgy tönt, hogy ez a közönséget nem nagyon érdekelte, mert körülöttem hevesen vitáztak, dicsérték a látványt és pipáztak. Számomra talán a két félidő közti szünet volt a legérdekesebb, ugyanis a mi pályáink környékén még ilyet nem láttam. Egy körülbelül húsztagú, indiánosan átkötött fejű huligánbanda furcsa hangok kíséretében megrohanta kívülről a csukott kapukat. Rúgtak, törtek mindent, ami útjakba került. És a híres Bobbyknak mindössze kettői sikerült elcsípniük, a többiek pedig körbe- rugdosták még néhányszor a stadion kerítését. A második félidő sem hozott jobb játékot, de sikerült a Norwichnak berúgni a mérkőzés egyetlen, győzelmet jelentő gólját. Misii ezen a mérkőzésen nem remekelt, de mini később kiderült, a többin se nagyon. Készben azért, mert sérüli volt; részben pedig azért, mert bajok vannak a Derby körül, hisz a bajnokságban jelenleg nagyon gyengén áll. A Norwich ez után a győzelme után sokáig ez első tiz csapat között tanyázott, de az utóbbi időben visszaesett. (így tűnik, m újoncokra jellemző lendület megtört, és a háttérben folynak a többi angol klubot is befolyásoló spnkuláciök a pénz és a já tékosok körül. Egyébként a találkozót vegyes érzelmekkel hagytam el. Talán csak a közönségben nem csalódtam. A szigetországi szurkoló még mindig szurkoló, akár megy csapatának a játék, akár nem. És a rövid beszámoló végére még annyit, hogy a Trnavának inkább az angol közön ség ellen kell majd küzdenie, mert a hi degvérű „supporterek“ forró torka képes gélt rúgni, ha már ez a csapatának nem megy. BODNAR GYULA \ A GÓLLÖVŐLISTA ÉLÉN: NOVY
