Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-13 / 7. szám

■MHMMRMIMBIMÜIIIUI lág minden iskolájában. Ok­tatnák, beavatnak súgástechni- kájuk titkaiba. — Aki elöl ül, a tanár orra előtt, az nem súghat. Az sem, akit lát, tehát a jobb oldali padsor. Az ott' ülők csak ak­kor engedhetnek ki hangot a szájukon, ha a tanár az orrát fújja, vagy egy pillanatra el­fordul. — Hát akkor ki súghat? — Sajnos, nagyon kevesen, de azok aztán mindent bele­adnak.' Tapasztaltam. Tízórailopás A fiúból jő kosárlabdázó len­ne. Magas és karcsú. De ő nem kosárlabdázó akar lenni, ha­nem közgazdász. Az egyik leány felcsap „felvételiző bi­zottságnak“: Nem kifizetődő a lógás. — Mint jövő közgazdász, fel­tételezem, hogy nagy pénzek­kel fogsz bánni..,Hogyan osztat -nád be egy négytagú család háromezer koronás havi jöve­delmét? A'nyurga Kimegy a tábla'elé és három számot kanyarlntrá: 1000, 500 és 1500. — Ezer koronát adnék kosztra, ezerötszázat ruházko­dásra és ötszáz koronát egyéb költségekre. Az osztály megmozdul,, fel­zúg. Több jövendő háziasszony másképp képzeli egy háztartás költségvetését. De a fiúk Is. Legjobban azt ellenzik, hogy a jövendő közgazdász egy fillért sem tett a ban «könyvre... Ű különben arról is neveze­tes, hogy a legjobb tízóraikat hordja. Tudja ezt az egész osz­tály, és akkor teljes a megér­tés, ha a nyurga étvágytalan, kedvetlen vagy ha fogorvoshoz megy. Ilyenkor az osztály bel­ső szabályai megengedik, hogy mindenki egy harapásnylval ré­szesüljön étvágytalanságában vagy búbánatában. Mit tesz egy tízórai? Nép­szerűséget, közkedveltséget. A stílusos befejezés helyett Érettségi előtt állnak, és nem titkolják, hogy izgulnak, fél­ne«. Ami azután jön, más ka­tegória, s belülről kifelé néz­ve, valami Izgató érdekes és nagyon szép. A III. B további életének alakulását figyelem­mel kísérjük majd. Zácsek Erzsébet EGY ÓRA A III. B-BEN „Vigyázni kell rájuk. Csintalanok, áa ágyasak. 1 gyekvők is, és nem utolsósorban — teának. Azt lehet mondani, hogy az osztály összetartó, kitűnő kollektíva. Ahhoz, hogy ez a viszony kialakuljon, csaknem há rom évre volt szükség. Az osztálynak vannak jó sportolói; kézilabdázói és remek tájékozódási futói. Ezt bizonyítja a legutóbbi polgári védelmi verseny, amelyben ök lettek az elsők. A hat kilométeres, különböző szögű tekervényee utat negyven perc alatt tették meg és elsőként értek célba. Az osztály huszonegy tanulója közöl hat kitüntetett. Tanulmányi átlaguk 2.2. Az érettségi ntán tizenkettes egyetemen, öten felépítményi iskolában szeretnének ta nnlni. Nóhányuk Magyarországra jelentkezett tovább tannláara. Hogyan alakul majd az életük, még nem ta dóm. Többen választották a tanári pályát, ketten « közgazdaságit, egyikük katonaiskolára jelentkezett. Ka bízom mindnyájukban. Es abban is, hogy bárhová kerülnek, megállják helyüket, sikerül az életük.“ Tóth Endre, a semeci glmnáaium HI. B osztályfőnök«. 1:0 Anna javára Az apa elmélyedve olvas. Karosszék hiányában közönsé­ges széken ül. Kicsit kényel­metlen, de kárösszeghez pa­pucs illik, és itt az sincs. A képzeletbeli cigarettától ujjá- va! pöccintheti a hamut a képzeletbeli hamutartóba. Vagy a szőnyegre. — Apuci, apucikám... — Uhm, ml van? Felnéz az újságból az előtte álló tinédzserkorú lányára. — Nem is kérded, hová ké­szülök? — Hová készülsz? — Moziba a Sanyival. Az apa leteszi az újságot, ha szemüvege lenne, feltolná a homlokára, de nincs, így csak a helyzet komolyságához nem vágó huncut mosoly búj «ál az arcán. A „közönség“, a III. B buzdítja: Ne engedd, Gyurka! Az apának végre sikerül a ráncolt homlok, a kezek csí­pőre kerülnek: — Hát ezt meg hogy gondo- dolod? Tanulni én fogok he­lyetted? — Apucikám, holnap reggel felébresztesz, egyest hozok ha­za, egészen biztosan. Úgy ígé­rem. .. és tízre itthon leszek. A lány hízeleg, nehéz ellen­állni, az apa is csa« másod­percekig bírja a könyörgést. Támadása már csak gyönge kérlelés, és ő is érzi, hiábava­ló. — Na de ott a tévé, van magnód, rengeteg könyved ... A lány mindent elsodor. Sza­vaival, fürgén pergő nyelvével, mozdulataival, hadar, és az a Kihez vagyok bizalommal? Jól tneg kell gondolnom ... Az osztályelnök, Szabó Anna: Jó kollektíva vagyunk. pilíanfny.f benypmásom, hogy rögtönzött szerepét már nem egyszer felmondta. A „közön­ség“ nevet, a lányok visítanak, sokan az asztalt verik, impo­nál az apa tehetetlensége, pe­dig eleinte neki szurkoltak. A rögtönzött jelenetet min­den elő«észület nélkül a sene- ci (szenei) gimnázium III. B osztályának tanulói: Anna és Gyuri adták elő. így van ez az életben is? Beszélgetünk. A szülő és a gyerek viszonyáról, a bizalom kérdéséről. A fiúk megmoso­lyogják az egyik kislányt, aki bevallja, hogy legnagyobb bi­zalommal az édesanyja iránt van. A többiek? Testvérek, barátnők, havero« azok, akik­kel szívesen összebújnak. — Különben a jelenet élet­hű volt, vagy legalábbis olyan, amilyennek lennie kell egy szü­lőnek. Jő, ha egy kicsit akadé­koskodik, tudni akarja, kivel és hová megyünk, de a végén mé­giscsak enged — mondja egy kék köpenyes lány. — Ilyenek a ti szüléitek is? Senki sem mondja, hogy nem. Hallgatnak, pedig tudom, rengeteg mondanivalójuk len­ne a témáról. Megemlítik, hogy faluhelyen még lehet beszélni a szülő és gyerek kapcsolatá­nak szépségeiről. Mikor azt kérdem, városon miért nem, azt mondják, ezt kiérezni. Ab­ból, amit a tévében mutogat­nak, vagy amiről az újságok írnak. Megfeledkeznek róla A székeket összehúzzák, így az osztály egész kis helyen el­fér körülöttem. Kicsit izgulok az előlegezett bizalomtól és attól, hogy komoly kérdésre komolytalan választ kapok. — Milyen problémákkal ta­lálkozik leggyakrabban egy mai diák? Kisül, hogy rengeteggel. Ha felelni kell, fáj a foga, és a ta­nár ezt nem akarja megérteni. Otthon, ha. mosogatni kell, épp az lllésék énekelnek; az osz­tályban elég, ha az ember csak egy kicsit „elmélázik“, máris észreveszik, és megvan az osz­tály aznapi témája. Csak akkor szállnak le róla, ha jobb falat akad. De ilyen az élet... Egy diák nem lehet szerelmes, mert akkor nem tud tanulni. Nem is szórakozhat a maga módján, mert akkor nincs i- deje a tanulásra. Aki meg a- kar tanulni és ideje is van rá, az nem diák. Igazságtalanság, csalódás, boldogság — e szavak hallatán kuncog az egész osztály, s biz­tos vagyok benne, hogy a sze­relemmel hozzák őket össze­függésbe. Az is meglehet, hogy még hangosan ki sem mond­ták, és ez így helyes. Beszél­nek: még mindig akadt, aki megmagyarázta, nem igazság­talanságról, csak félreértésről van sző. Csalódás, boldogság? Várnak. Ezek „dumcsizása“ a- latt ismét visszatérünk a bi­zalom kérdéséhez. Egymás közt vitatkoznak, majdhogy nem megfeledkeznek rólam. Kapok egy kávét — Ez kevés — mondják töb­ben is méltatlankodva, ma­gukra gondolva. A kávé remek, és miközben iszogatom, egy lajt fagylalton és legalább harminc merőkanálon jár az eszem... Most én vagyok a tanító, pe­dig még nem is olyan rég u- gvanúgy rettegtem a felelés­től, mint ezek a fiúk és lá­nyok. — Találós kérdés: Nem léte­zik, a diákok mégis le tudják írni. — Marslakó. — Az is. — Ideális tanár? — Telitalálat. Na milyen, próbáljátok leírni! Igazságos és szigorú. Megér­tő és fiatalos. Egy kicsit diák, egy kicsit szülő, egy kicsit pe­dagógus, de mindenekelőtt ember, érző és gondolkodó. — Tanáraitok «őzül ki közelíti meg a legjobban ezt a jellem­leírást? A válasz meglepően gyors és egyértelmű: az osztályfőnök és Mázik Mária tanárnő. A diákok általában nem sze­retnek felelni. Bizonyítani i- gen, de ez egészen más, mint a felelés. Azt, hogy tudnak, sokféleképp be lehet bizonyí­tani. Például egyenesen retteg­nek az órától, amikor a tanár az egész osztályt felelteti. 1- lyenkor nincs nagy választék az osztályzatok között sem. Egyes vagy ötös. Aztán azt sem szeretik, ha magyarázat nélkül kapnak leckét, méghoz­zá nem is keveset. Nem kifizetődő lógás Ezek a diákok nem lógnak. Pedig titokban azt hittem, leg­alább egy' igaz, lógó akad köztük. Azt mondják, nem ki­fizetődő. Az anyagot úgyis meg kell tanulni, s magyarázat nélkül ez kétszer nehezebb. Még elsőben, másodikban meg­kockáztatták a lógást, de most, érett emberek lesznek nemso­kára, nem tizenöt évesek. Míg Gyurka elöl a lógásról beszél, a hátrább ülők minden erejükkel súgnak. A lógás és a súgás, vagy hivatalosan „ha­veri“ segítség, a legnépszerűbb diákcsünyek közé tartozik. Nemcsak Senecen, hanem avi­napok in. Előző számainkban e- zan a helyen a szlová­kiai helyzetlel foglal- kuztunk az 1947-es év végén. A cseh ország­részekben is ebben az időben a reakciés erők erős tevékenységet fej­tettek ki; ügy érezték, kedvező szél kezd szá­ntakra fűjdogálni. Fő­leg a gazdasági élet és a közellátás terén volt érezhető szabotáló te­vékenységük. Nagyban feketéztek textiláruval, a nagybirtokosok nem teljesítették kötelezett­ségeiket, elrejtették gabonájukat, holott a há­ború alatt épp ők voltak azok, akik a né­meteknek egyenesen mintaszerűen szállítottak. Ahol csak tehették, hazug hírek terjesztésé­vel nyugtalanították a polgárokat, rágalmaz­zák szövetségeinket s igyekeztek aláaknázni külpolitikánkat is. 1948 janaár elsején újévi rádióbeszédében Klement Gottwald mint a kormány elnöke, fő feladatként tűzte ki a nehézségek leküzdését, valamint azt, hogy szilárdan, elhajlás nélkül kell tevékenykedni a kétéves terv sikeres befejezésén, felkészülni még nagyobb, meré­szebb terv megkezdésére. A reakcióval kapcso­latban kijelentette, hogy 194S májusában odú­ikba bújtak el, s amikor kezdtek kimászni, az 1946-os választások visszakergették őket, de 1947 őszén ismét szemérmetlenül emelték fel fejüket. „Oj és még súlyosabb kudarcokat kell elő készítenünk — mondotta Klement Gottwald —, meg kell tőlük tisztítanunk világos, tiszta és szilárd utunkat a jobb holnap télé, amelyet oly nagy áldozatok árán építettünk. Ezért az 1948. év jelentős év lesz, melynek meg kell szilárdítania államunkat, gazdaságunkat, új demokratikus rendszerünket, ha ezt elérjük, akkor ősszel újból dúsabb és édesebb gyümöl­csöket fogunk betakarítani.“ Következő fejezeteinkben olvasóink látni fogják, hogy a fejlődés mennyire Gottwaldot igazolta. A reakció leleplezésében és leküzdésében nagy szerepet játszott az ifjú nemzedék is. A fiatalok legjobbjai megértették, hogy a sza­badságot csak nagy szövetségesünknek, a Szov­jetuniónak és hadseregének köszönheti. Meg­értették azt is. hogy a csehszlovák-szovjet szövetség megbontásával újrb elveszítené a jövőben ezt a szabadságot. Az a nemzedék, amely átélte és végigküzdötte a második vi­lágháború minden viszontagságát valóban Csehszlovákia legboldogabb nemzedékének tarthatta magát. A haladó ifjúság tapasztalataiból született az Ifjúsági egység gondolata is. Az ifjú nem­zedékben erős volt a vágyakozás az egység után, és erős volt az ellenszenv az alsó köz- társagból ismert régi pártoskodés ellen. Az egységért folytatott harc élén az ifjú kommu­nisták álltak. A CSKP KB útmutatásai szerint támogatták és szilárdították az ifjúsági sző vétségét, a többi fiatalok előtt bátran leleplez­ték az egység minden ellenségét és kártevő­jét. A CSKP a felszabadulás után nem alapí­tott külön ifjúsági szervezetet. hanem azt mondta Ifjú tagjainak, hogy nekik kell lenni ük az egységes ifjúsági szövetség legjobb és legáldozatosabb tagjainak, hogy nekik kell az ifjúságban kifejleszteniük az egység, az együ­vé tartozás gondolatát, a köztársaság boldo­gulása érdekében. Az ifjúság egységakarafa e- rős pillérévé vált az egész nép, az egész Nem­zeti Front együttműködésének, az ifjú mim késők, diákok és földművesek bajtárstasságá­február MÁR HAVILAPKÉNT JELENIK MEG A SZOVJETBARÁT A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség 5|:lo- vákial Központi Bizottságának magyar nyelvű lapja, amelyet három éven keresztül a Szov­jetunió életével összefüggő jelentős esemé­nyek és évfordulők alkalmával adott ki a szövetség, az év januárjától már rendszeresen havonta jelenik meg. A SZOVjETBARÁT a szövetség küldetésének szellemében ismerteti a Szovjetunió sok nem zetiségu népeinek a kommunizmus építésében kifejtett alkotó munkáját, lelkes és önfeláldo­zó erőfeszítésüket a kongresszusi batiruzatok sikeres teljesítéséért. Különös figyelmet szen­tel a szovjet« tudomány és kultúra, a sport és testnevelés nagyszerű sikerei népszerűsítésé nek. Az ulvasök figyelmét arra hívja fel. ami a legméltóbban jellemzi a szovjet társadal­mat: a hazaszeretetre, más országok népeivel való, együttérzésre, az internacionalista szo­lidaritásra. Mindezt abból a célból, hogy a szovjei népnek a szocializmus és kommuniz­mus építésében szerzett gazdag tapasztalatait nálunk is gyümölcsözően érvényasíthessük szo­cialista országépftő munkánkban. Az idei első szám, amely a nyomda késle­kedése miatt csak a napokban jelent meg.isnk érdekes Írást tartalmaz. Ízelítőül néhány cí­met: Moldava, a kertköztársaság — Nap a Kaukázus falett — A milliárdos Lenin szava­ira emlékeztet — A „szabadidő-probléma" — / Forradalmi tanításunk kútforrása — A jövő­kutatás jövője. A lap közli a CSSZBSZ új a­lapszabályzaiát is. Az Újévi küldetés c. cikk pedig Zalka Máté életrajzának eddig ismeret­len részleteit tárja tel. A lap állandó rovatai közé tartozik a humor ás a fejtörő is. Reméljük, hogy ifjú olvasóink széles tábora Is szeretettel fogadja az új csehszlovákiai ma­gyar havilapot. A lap évi előfizetési dija 38 koyona. az egyes példányok ára 3 korona A szerkesztőség új elme: Bratislava, Bezruüova

Next

/
Thumbnails
Contents