Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-06 / 6. szám

8 új ifjúság —

A

mikor az esőkabátos, furcsa alak felbukkant az ajtóban, Gus Blattner meglepetésében kiejtette kezéből az iratköte- get. Csak nézte a fiatalember tömött fekete bajuszát, amely komikusán elütött vörös hajától és szemöldökétől.

— Dudley McBean vagyok — mondta az ismeretlen ünnepélyes hangon.

— Na és?

— Ha nem tévedek, ez az általános detektlvképző akadémia.

— Igen.

— Nos, én vagyok a 375-ös ügynök.

— A legjobb lesz, ha üzlettársammal beszélget — mondta Gus, és megtörölte izzadó homlokát. — Várjon egy ki- osítl

Valamit morgott magában, aztán eltűnt a vékony deszka- fal mögött, ahol egy kerek képű férfi ült lázasan tevékeny- kedve.

— A 375-ös ügynök van itt — mondta savanyú mosollyal Gus. — Az a szörnyű érzésem van, hogy az egyik diákunk.

— Mit akar? — vonta fel szemöldökét a kerek képű.

— Fogalmam sincs. Én csak egy jelentéktelen csavar vágyóik ebben a gépezetben.

— Ne elégedetlenkedj, társam, a munkában! Magad is tudod, hogy milyen sok tankönyvünk van raktáron. Magam is hozzálátnék a rendezgetésük- sükhöz, de nem engedi a sérvem. Az orvos megtiltotta, hogy megerőltessem magam.

— Nem mondok én semmit, de néha szeretnék egy kicsit kimenni az utcára, ha csak a postáiig Is.

— Gus, Gus — csóválta meg fejét a kerek képű. — Nagyon jól tudod, hogy a postára azért megyek én, mert csak így é- píthetek ki fontos kapcsolatokat. S végeredményben nem az a fontos, hogyan osztjuk fel a munkát, hanem az, hogy a kereset egyenlően oszlik meg. Nézd, mennyi levelet kaptunk ma. Ha a benzintöltő állomáson maradtál volna, egy év a- latt sem kerestél volna ennyit.

— Nekem már minden mindegy — sóhajtott Gus. — Nathalie miatt fő a fejem. Az az érzésem, hogy megcsal valakivel. Mit adnék érte, ha rajtakaphatnám és lepuffanthat- nám őketl

— Ez a sors vár azokra, akik szép nőt vesznek feleségül — vont vállat társa. — Számold meg a pénzt, addig én megnézem, mit akar az a 375-ös ügynök.

— Homer Fritch ezredes vagyok — mutatkozott be a kerek képű. — Mit kíván?

— A levelező akadémia diákja vagyok Snohomish-bél.

— Ö, Igen — csapott homlokára Fritch. — ön volt az e- gylk legjobb tanulónk. Mi szél hozta Los Angelesbe?

— Miután befejeztem a tanfolyamot, úgy gondoltam, eljövök, és személyesen veszem át a detektívjelvényt és az oklevelet. Elhoztam az ötvendol- láros utolsó részletet Is.

— Kitűnő, fiatalember — mosolyodon el Fritch, és szemében egy pillanatra gúny csillant meg.

Egy rozzant szekrényből kerek jelvényt vett elő, amelyet kitárt szárnyú sas díszített. Magándetektív — ez volt belevésve.

— Viselje büszkén, és legyen méltó rá! — mondta Fritch ünnepélyesen, — És most az oklevél. Csak beírom a nevét. így, ni, és most visz- szatérhet Snoqualamie-ba.

— Snohomish-be, ezredes úr — javította ki Dudley. — De nem megyek vissza. Az az érzésem, hogy Itt a nagyvárosban hamarább kapok munkát.

— Sok szerencsét kívánok. Forduljon valamelyik nyomozóirodához, és mutassa meg oklevelét.

— Nem is tudom, hogyan köszönjem meg...

Miután a jelvényt kabátjának hajtókájára erősítette, a 375-ös ügynök távozott. Előbb azonban még egy pillanatra levette álbajuszát, majd ismét visszaragasztotta, mintegy bizonyítvány mesterének, hogy milyen ügyesen tudja álcázni magát.

— A nyolcadik lecke — kacsintott Fritchre. — Az álcázás művészete.

Fritch megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor vendége mögött becsukódott az ajtó. Gus elődugta fejét a deszkafal mögül.

— Nem vitted túlzásba a dolgot? — kérdezte.

— Miért? — vont vállat Fritch. — Nem kerül pénzembe a dicséret, a fiúnak meg jólesett.

— Nem tudom, jó kedve lesz -e, amikor rádöbben, hogy oklevele legfeljebb szalonna csomagolására alkalmas.

— Egy világ fog összedőlni benne, de legalább a jövőben óvatosabb lesz.

— Bennünket viszont semmi sem fog megmenteni, ha a rendőrség egy napon bekopogtat hozzánk.

— A rendőségtől nem kell tartanunk. Ne feledd el, hogy szabályos munkaengedélyünk van, és eleget teszünk a levelező tanfolyamokról szólő előírásoknak.

— Ha te mondod — szólt Gus, és visszatért munkájához.

Másnap Fritch éppen fütyö- részve bontogatta a dollárral bélelt borítékokat, amikor Dudley ismét bekopogtatott, e- zúttal azonban álbajusz nélkül.

— Nem hittem volna, hogy ismét találkozunk — mondta ridegen Fritch.

— A segítségére van szükségem. Több nyomozóirodában Is megmutattam oklevelemet, de csak a szemembe nevettek.

— Igazán sajnálom az esetet, de nem segíthetek önön.

— Ügy határoztam, hogy nyomozóirodát nyitok — szólt Dudley.

— Valóban? Sok szerencsét kívánok.

— Azt hiszem, ön is befektethetne az üzletbe egy kis pénzt.

— Honnan szedte ezt a lehetetlen ötletet? — hűlt el Fritch.

— Jól befektetett pénz lenne, higgye el — bólogatott Dudley. — Azt hiszem, máris kész nyomozó vagyok. Nem tűnt fel önnek, hogy személyesen feilkerestem, noha a hirdetésben csupán az iroda pos- tafiókszáma volt feltűntetve? <j

Fritch kerek képe hirtelen elfehéredett. :i

— Gus — kiáltott társának' —, mi volna, ha elugornál a könyvkereskedésbe borítékokért?

6

Gus mogorva arccal megtő- rölte a kezét, és távozott. jj

— Na most halljam, hogy találta meg az irodát?

— A 3. lecke alapján. Lesbe álltam a postán, megvártam, ki nyitja írt a jelzett fiókot, aztán nem kellett mást tennem, csak követtem az Illetőt. Feltűnt például, hogy nem e- gyenesen az irodába jött, hanem előbb meglátogatott egy csinos hölgyet a Franklin sugárúton. Másfél órát tartózkodott ott. S ami a legérdekesebb, kinyomoztam, hogy a hölgyet éppen ügy hívják, mint az ön üzlettársát.

Fritch sóhajtott, és bólintott.

— Azt hiszem, adok kezdőtökét a munkához.

— Egyszerűen nevetséges — mondta Kubas —, hogy léteznek emberek, akik nem tudnak élményt szerezni. Hallanak, látnak egy s mást, tapasztalnak ezt vagy azt, de semmi sem tesz rájuk mélyebb benyomást. Bár látnak és hallanak, mégis vakok és némák. Ilyen ember maradjon otthoni Kár nekik helyet adni az ü- dülőkben!

Nem sokkal később találkozott Drygacz kollégával, aki mesélt neki falun eltöltött szabadságáról.

— Milyen volt?

— Olyan falu, mint a többi. A tehenek bőgnek, a bárányok bégéinek, a kecskék mekegnek, a teheneket és a kecskéket meg lehet fejni, tejet adnak. Reggel a kakasok kukorékolnak, a Nap felkel, később kakasok kapirgálnak a szemétdombon — és mi is volt még? Ja igen, a tyúkok kotkodá- csolnak. Már ahogyan ez Jalun van. Mi mást lehet várni egy falutól?

Kubas Ismerte Frygaczot is, akt a tengernél nyaralt. Hogy Fry- gacznak volt-e valami élménye? Semmi, de semmit

— A tenger nem más, mint egy nagy víz. Egyszer szürke, máskor zöld, s morajlik, minden ok nélkül. Ha úgy adódik az időjárás, a tenger viharos, a hullámok magasabbak lesznek. A sirályok vijjognak, a hajószirénák dudálnak. Az ég persze a tenger fölött látszik, a tenger az égboltozat alatt. Ez minden. Mit lehet mást megkövetelni a tengertől?

S még Migacz, Kubas sógora sem éi át soha semmit, ö a szabadságát a hegyekben töltötte. Legalább egyvalami emléket hazahozott onnan? Hatást tett rá a hegyek szépsége és jensőséges látványa?

— Kérlek, hogy milyen a hegység? Mint általában a hegyek. Néha minden kék, néha szürke. Van úgy, hogy szinte semmit sem látni. Ja igent Az erdők többnyire zöldek.

Kubas nem érti ezeket az embereket. Számára minden üdülés

egy élmény. Már volt vidéken, a tengernél, a hegyekben. Mennyi és mennyiféle emlékl Mily «ok csodálatos élményt

Például; amikor falun volt!... Az a nyugalom! Az a napfelkeltei Hogyan bőgnek a tehenek és bégéinek a bárányok. És milyen szívesen és könnyen ugranak a 'kakasok a szemétdombra!

Vagy a tenger... Oly sok szín és rengeteg változás... Egyszer viharos, egyszer sima, aztán kék, meg szürke. És a horizont meg az ég...

Ezt a művészetet nem lehet elsajátítani. Szerencsére, gondolta Kubas, nekem megvan az adottságom, hogy élvezzem a látnivalókat, egész életre szóló élményt szerezzek!

• „Cséjé“: Amikor válaszainkat fogalmazzuk, sohasem . a „külcsín“ érdekel bennünket, hanem elsősorban a „belbecs“! Nos, az ön verseiben azonban ebből a „belbecsből“ még nagyon kevés található. Amikor tanulásra biztattuk, nem az iskolai feladatok megoldására (bár az sem mellékes) gondoltunk, hanem elsősorban arra, hogy próbáljon magának egy szélesebb olvasási skálát kialakítani, hogy figyelje meg a nagy elődök alkotói módszerét, hogy tanuljon belőlük, tőlük. Ami a verseit illeti, nehézkesek, nyersek. Hiányzik belőlük a mélyebb gondolat és az irodalom.

/ Most egy percre tőled, / kedves könyvem elválok ... / Ráborulok lelkedre, / s tűnődöm, gondolkodom ...II Kezemmel betárnék barna hajába ...la szemébe néznék hosszan, / könnyesen.../ Ne! ne engedd meg könyvem, / hogy ez a szerelem lehessen / stb. Nos, ha az itt idézett sorokból sem jön rá, hogy ezt folytatni nem érdemes, nem tehetünk mást, mint megadással várni újabb verseit. A fájdalmas az egészben az, hogy aki ilyen szinten versel, az se verset nem ■ olvas, se mást...

• „Oroszlán“: Két sort idézünk csak a verséből: / Mindig újra kell kezdeni az elején, / nem fogózni a föld tengelyén. / stb. Ilyen sorokat olvasva tanácsot sem lehet adni. Hogy mégis ezt tesszük, okulásul szánjuk a többi verseiének. Szabó Lőrinc mondja: „Ami legjobb, az mindig egyszerűbb minden más megoldásnál — a költészetben a szavak titokzatos megelevenítő ereje mellett ugyanaz a gazdaságosság uralkodik, amely a természet formáiban, a matematika képleteiben és logikai meghatározásokban.

Legyünk egyszerűek, barátaim, jó és rossz köttök! Legyünk bátrak egyszerűnek lenni, a mindenkori tartalomhoz mérten!. Ha egyszerűek és igazak vagyunk, akkor közelebb jutunk ahhoz, hogy időálló érték legyen a versünk, ne pedig afféle díszehultató, álmodern irodalom, melynek tízhúsz évvel ezelőtti termékeiből keleten és nyugatom egyformán és örvendetesen máris kiábrándult az ifjúság.“

AZ ALKOHOL SZÉTROMBOLJA A LEGSZEBB SZERELMET IS

Fájó szívvel olvastam annak a háromgyermekes fiatalasszonynak a levelét, aki elpanaszolta, hogy a részeges férje mellett milyen az élete. Egy kicsit talán ő is hibás. Férjéről már udvariókorában is tudta, hogy túl sokat iszik, sőt a szülei is tiltották tőle, mégis hozzáment feleségül. Bebizonyosodott, hogy a szüleinek volt igaza. Zátonyra futott az élete, mert a férje továbbra is iszik, és rette gésben tartja az egész családját. A gyerekek úgy félnek az apjuktól, mint a fűztől. Azt írja, hogy különben dolgos ember, szép házat épített, de mi jtaszna, ha a házban nincs boldogság? Szerintem a férje már idült alkoholista, s ha a szép szé nem segít, akkor a gyermekei érdekében váljon el tőle. A gyermekei nagyon érzékenyek, a részeges apa durva viselkedése nagyon megviseli őket. Szomorú, hogy a férje sem önre, sem a gyermekeire nincs tekintettel. Ha elválnak, lehet, hogy jobb apukát talál a gyermekeinek. Hiszen sok az olyan magányos férfi, aki nyugodt családi életre vágyik.

Hogy bízhatunk-e a részeges udvarié ígéreteiben? Van, aki megjavul, de ez nagyon ritka eset. Általában nem hihetünk neki. Lehet, hogy amikor ígér, komolyan veszi ígéretét a legnagyobb alkoholista is, de mihelyt belekőstél az első pohárba, többé nem képes magán uralkodni. Az alkoholistábál hiányzik az erős akarat. Amikor gyakran italoztam, éreztem ezt magam is. És még valamit! Az ital nagyon rossz hatással van az ember idegeire. Csökken a szellemi képessége is. Amikor az ember részeg, mindent rózsaszínben lát, pedig a vészfelhők akkor gyülekeznek a feje fölé.

Azok a lányok, akiknek az udvarlőja kedveli az italt, vigyázzanak, nehogy úgy járjanak, mint a levelem elején említett háromgyermekes anya. Vigyázzanak, mert az ital

rombol és mint az áradat, magával ragadja az áldozatait!

Ifj. Górász József

AZ EGÉSZ CSALÁDJUK ALKOHOLISTA VOLT

Saját családom tapasztalatairól akarok írni. Az apám húszéves volt, amikor megházasodott. Már a házasság előtt is ivott, de aligha lehetett tőle mást kívánni, hiszen az egész családja alkoholista volt. Az édesanyám mindössze tizenhét éves múlt, amikor az apám elvette. Hásasságuk után négy gyermekük született. A gyerekek nevelése teljesen az anyámra hárult. Apám mindennap berúgott, teljesen elhanyagolta a családját és a feleségét. Ha odahaza csak ötven koronánk volt, akkor is százat kért, s mivel az édesanyám százat nem adhatott neki, a földre teper- te ás összerugdosta. Amikor vele végzett, mi kerültünk sorra. Ha nem volt otthon, azon rettegtünk, mi lesz, ha hazajön. Sokszor megesett, hogy télen, egy szál hálóingben a szabad ég alatt éjszakáztunk. A sok hidegtől az édesanyám veséje megfázott és tönkrement. Az is megtörtént, hogy apám késsel hajszolta az egész crt’ládját. Egyszer kis híján megölte az anyámat. Éjfél után tért haza, s mivel már nem volt meleg a vacsora, felkapta a disznéölő kést és az édesanyám felé dobta. Szerencsére a kés anyám feje mellett az ágydeszkába fúródott. Ezután összekötözött bennünket és kékre-zöldre vert. Gorombasága legtöbbször az ennivalón robbant ki. Édesanyámnak nem volt pénze, s így gyakran előfordult, hogy nem tudott miből főzni. Ezért aztán az apám az egész családot véresre verte. Mindez addig tartott, míg 1967-ben váratlanul meg nem halt. Azóta az életünk rendeződött, özvegy édesanyánkkal élünk. De apám miatt nem tanulhattam tovább, s miatta volt tizenkilenc évig szomorú az életem.

Sok olyan családot ismerek, amelynek semmivel se különb az élete, mint amilyen a miénk volt. Ezért a vita során felmerült kérdésekre válaszolva állítom, hogy az iszákos udvarlók 98 százaléka a házasság után sem javul meg. Hiábavaló az asszonyok minden erőfeszítése és áldozata. Az iszákos ember ígérgetéseiben nem érdemes hinni. A részegeskedés súlyos emberi hiba, amely további rossz tulajdonságokat szül. Ezeket pedig megsínyli az e- gész családja. Annak az érdekében, hogy csökkenjen a részeges emberek száma és enyhüljön a családjuk szenvedése, komoly intézkedéseket kéne foganatosítani. Szigorúan meg kell büntetni azokat a kocsmárosokat, akik haszonlesésből szeszesitalt adnak a tizennyolc éven aluli fiataloknak. Ezt a rendeletet ugyanis a legtöbb helyen megszegik. A javíthatatlanul részeges családapákat munkatáborba kéne vinni és kényszermunkára kellene fogni, így biztos, hogy a családjuk megkapná a fizetésüket. Amelyik feleségnek a körülményei megengedik, feltétlenül váljék el a részeges férjétől, s az fizessen tartásdíjat a gyerekeire. Természetesen az a legokosabb, ha a részeges udvariét messze elkerüljük, és nem megyünk hozzá fele ségül. Nagyon óvatosnak kell lenni, mert az iszákos legények legtöbbje kétszínű és „mindenféle kutyazsírral ki van kenve“. Igen fitogtatják a férfiasságukat, s ez sajnos a legtöbb lánynak tetszik is. A szülők felelőssége is nagy. ne engedjék gyermekeiket olyan helyre és olyan társaság ba, ahol elzüllhet. Aki a tizennyolc — húsz éves kort rendes életmódjában megéli, az megfontoltabbá válik, és nehezebben enged az ital csábításainak.

Fördös Dénes, Lűky.

AZ ÉLMÉNY MŰVÉSZETE