Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
16 */*» A szürke este, a felhő- szakadás, mintha csak hangsúlyozta volna hangulatomat. Egy vas nélkül maradtam és nem tudtam, hogy merre Induljak az e- sős alkonyaiban. Betértem egy talponállóba, sört rendeltem, és fohászkodtam az égiekhez, hogy küldjenek nekem ajándékba agypár bankót. Tíz perccel később tanácstalanul forgattam kezemben az üres poharat, sóhajtoztam, egyre hangosabban, üres zsebem miatt, és ekkor a sors meghallgatta fohászomat. Az ajtóban egy óriási termetű férfi jelent meg. Széles váliável szinte kitöltötte az ajtókeretet. Járás közben himbálózott, mint nyírfa a szélben. Az asztalom mellett állt meg. — Szervusz, Mike — köszöntem neki. — Régen nem láttalak. — Ügy látszik, nem virágzik éppen az üzleted — ereszkedett le a székre. — Szegény vagyok, mint a templom egere. — Akarsz nekem dolgozni? — Neked? — Miért ne? Szükségem van valakire, akiben százszázalékosan megbízhatok. Három ember kell az üzlethez. — KI a harmadik? — Eric Brierly. Okos ember, nem kérdezősködik feleslegesen. No, elvállalod? Elgondolkodtam. — Revnolds, az én Időm drága. Határozd el végre magad. Haboztam. Ilyen nagy nevek, mint Mike Trevi®. nem fognak össze csak úgy 1- lyem kis senkikkel, névtelen zsebmetszőkkel, mint én. — Mi a terved? — Meskönnyítiük Cartwheel üzletét néhánv ezer font sterlinggel. — Mi? Hiszen Cartwheel tízféle rád lóbe rendezést szereltetett páncélszekrényére! Ezenkívül éjjeli őröket szerződtetett, a páncélszekrény reltielét pedig naponta megváltoztatja. — Én pedig túl fogok járni az eszén. — Bizalmasan a fülemhez haiolit. — A műveletet úgy fogiuk vé erehajtani, mintha filmet forgatnánk az üzletről — Eric és én az utcán filmezünk, amíg te kirámolod a páncélszekrényt? — Igen. így nappal egyszerűbb lesz a dolog, már csak azért Is, mert ilyenkor a riasztóberendezés ki van kapcsolva. — De hiszen a járókelők körénk fognak csődülni! — Annál jobb, még hitelesebb lesz a dolog. Na, benne vagy? — Mennyi lesz a részem? — kérdeztem, és közben el- mélyülten szemléltem a poharam. — Kétszáz. Ennyit kap Eric is. No, csapj bele! — Rendben! xxx Mike megmondta, hol fogunk találkozni. Autóbuszon érkeztem. Egy elhagyatott ház pincéjébe vezetett. A sarokban ott álltak a filmkamerák. — Mi az, kiraboltál egy filmstúdiót? — kérdeztem. — Kibéreltem a filmfelvevőket egy kölcsönzőtől. Minden a törvényes keretek között van, emiatt ne fájjon a fejed. Megnéztem a 16 milliméteres kamerákat. Hamarosan hozzánk csatlakozott Eric Is, egy sovány, halszemű emberke. Hallottam már róla, de most találkoztunk először. Mike elmagyarázta, mit kelt tennünk. Én a bejáratot fogom „filmezni“, Eric pedig oldalról az utcát. — Én berohanok az üzletbe, megfenyegetem az alkalmazottakat revolveremmel, felkapom a pénzt, és kirohanok. Mihelyt eltűnök, ti is autóba vágjátok magatokat a filmfelvevő gépekkel együtt. Később ugyanezen a helyen találkozunk. Izegtem-tnozogtam a széken. Tudtam, hogy ez a munka óriási Idegfeszültséggel jár, nem lehetetlen, hogy gyomorfekély lesz a vége. Aztán gondoltam egyet, és húsz font sterling előleget kértem. — Hová mégy? — kérdezte Mike, amikor elindultam a pénzzel. — Bevásárolni — válaszoltam. A felhők egyre tömörültek, Mike azonban ragaszkodott hozzá, hogy azojjnal kezdjünk munkához, ftégy órakor találkoztunk Cartwheel üzlete előtt. Vagy öt percig próbáltuk a jelenetet, és közben felhívtuk magunkra néhány gyerek és asszony figyelmét. Kíváncsi pillantások követték mozdu pililantások követték minden mozdulatunkat. Megkezdődött a forgatás, a kamerák zümmögni kezdtek. Mike odarohant gépkocsinkhoz. Ki tudja, mit keresett ott. Aztán visszajött, felgyürte zakója gallérját, kendöt kötött a szája elé, és berohant Cartwheel üzletébe. A tömegben egy sötétkék egyenruhás személyt pillantottam meg. Izgalmamban nedves lett a tenyerem, a- líg bírtam tartani a gépet. Ekkor Mike jelent meg az ajtóban. Hóna alatt dobozt cipelt, futás közben két bankjegy a földre esett. Az arcáról lecsúszott a kendő, me’lőttünk Erin ab bahagyta a fényképezést, én is megállítottam a gépet. Ebben a pillanatban eleredt az eső, a tömeg szétszaladt. Eric futólépéssel haladt az autó felé, s közben még visszaülteti a rendőrnek. A kamerákat a hátsó ülésre tettük. Azonnal előrenyúltam, hogy bekapcsoljam a motort, ekkor a- zonban elhűlt bennem a vér. A ktilcs nem volt a zárban! Mike elvette. Ahelyett, hogy megrémültem volna, növekedett bennem a bosszúvágy. — Száll] ki lassan — szóltam oda Erlcnek. — Ne fordulj hátra, menj a sarok felé. Mihelyt a sarok mögé értünk, futásnak eredtünk. Egyenesen hozzám tartottunk. — Megölöm — mondta habzó szájjal Eric. — El akart bennünket fogatni! Eltaposom a férget. — Hát féregnek nem éppen féreg — nevettem el magam. — Nézd csak meg! Megmutattam neki a filmet. — Azt akarod mondani, hogy te valóban ftlmre vetted a jelenetet? — csodálkozott el. — Hát mit gondoltál? — bólintottam. — Remélem, tisztán látszik a filmen. A cfme: Mike Toevis a Cartwheel üzlet kirablása közben. Idősebb korában családi« körében valószínűleg gyakran megnézi maid. — Oda akarod neki adni? — Miért ne? Bármibe fogadok, hogy az egés\fesák- mányről lemond ezért a celluloiddarabkáért. Vagy nem? C-ed-) helmuf hochraín:----------balkon-tragédia Szidtuk az építészeket, pedig gyakran kellemes dolgokat találnak kt. Például az út épületeket szép, tágas, kellemes balkonokkal díszítik. Lendületesek, vidámak, és talán egy kissé hivalkodóak ts ezek a balkonok és a legutolsó divat szerint még színesek is. En például szeretem a balkonokat. Leó barátom a- ionban gyűlöli Okét. Bárhol megpillant egyet, becsmérlő megjegyzéseket mormol a bajsza alatt. — Olyanok, mintha daganat lenne a házon... anyások hafléka, no meg kétlak — mondta megvetOen. Ha rajta múlna, a mérnököket fejvesztés terhe mellett tiltaná el a balkonépítéstől. Leó balkonytszonya nem túlságosan régi keletű. Két évvel ezelőtt egy legénylakást bérelt. Természetesen balkonnal. — Ha az embernek baPkcmja van — mintha még egy szobája lenne — oktatott ki. Ez az összekötökapocs a természet és a lakás között, és ha úgy alakul akár egy olaszországi nyaralást ts pótol. Vásárolt egy napernyőt, két gerániumbokrot és egy hintaszéket. Ezt az utóbbi kelléket tulajdonképpen Ingének — tmádottjának, féltg-meddtg menyasszonyának szánta. A csinos Inge minden lakó szeme láttára üzletzárás után, hétvégeken birtokába ts vette a hintaszéket és a balkont. Aztán eljött a szabadságok tdefe. Leó egy földközi- tengeri üdülést választott kettőjüknek, csakhogy a barátomnak váratlanul egy beteg kollégáját kellett helyettesítenie, és így nem vehette kt a szabadságát. Vigasztalta Ingét: „Sokáig alszol majd, aztán eljössz Ide, és a balkonon kényelembe helyezed magad. Esténként majd egy viharlámpát teszünk az asztalra, és ha még egy pár lampiont Is felakasztok a balkonon, majdnem olyan lesz, mintha Olaszországban lennénk.* Inge beletörődött, és úgy tett, ahogyan Leó tanácsolta. Nem unatkozott, mért egy fiatal férfi, aki egy emelettel feljebb lakott, szintén balkon-vakációját élvezte, és magnó, meg lemezjátszó segítségével szinte dzsesszfesztlvált rendezett balkonján. Ogy látszik a- zonban nemcsak saját magának és nem is minden célzat nélkül, mert amint kiderült nemsokára élénk eszmecsérébe keveredtek a Beatlesék és a Póling Stone- sok felett, és így lassan, de biztosan áthidalták az e- meletek közti különbséget. A fenti gavallér nytlvrf kiismerte maaát egy pihenni vágyó, szabadságát élvező leányzó lelkivilágában. Különböző képesújságokat, üdítő italokat és édességet csomagolt egy bevásárló szatyorba —, mindezt spárgán'leeresztette —. és azután megtörtént, ami előre látható volt. Inge szabadságának utolsó előtti napján Leo árván találta a hintaszéket. Viszont azt Is látta, hogy Inge nagy kerek kalapja eav emelettel feljebb lóg a balkon peremén. Ha egy-két századdal korábban élünk, Leó valószínűleg megfojtja vetélytársát, vagy teszúr ja, vagy esetleg más szörnyűséget művel véle. Dehát ki tesz már manapság Ilyesmit? Manapság az ember elegánsan levonja a konzekvenciákat. Ezt tette Leó is. Összecsomagolta a hintaszéket, a gerániumbokrokat és egy távoli negyedbe költözött. Ezúttal balkon nélkül, természetesen. Fordította: — sí— M indig Mildred kelt fel elsőnek. Most Is hallottam, amint mezítláb lelopó- zott a lépcsőn, s a következő pillanatban már az ágyam mellett állt. Remekül festett rózsaszínű hálóruhájábam. — Roger — suttogta. — Ogy látszik, Wallace bácsi visszatért. — Visszatért? — kérdeztem döbbenten. — Hogy érted azt, hogy visszatért? — Ne mondd meg Cecilnek I Cecil az öccse volt. Mindig ö volt a család kedvence, biztosan puha szőke haja és kék szeme miatt. Költőként kezdte a pályafutását, de rádöbbent, hogy abból nem lehet megélni, és elhelyezkedett a BBC-nél. — Honnan gondolod, hogy Wallace vlsz- saatért? — kérdeztem megint Mlldredtól. — Több dolog is erre utal. Már napok óta tudom, de nem mertem megmondani. Napok óta ott találom kedvenc pipáját a szekrényen. A helyére teszem, másnap Ismét a szekrényen van. — Talán Cecil... — Mikor pipázott Cecil? — kérdezte fölháborodva Mildred. — Aztán. Emlékszel még rá, Wallace bácsinak az volt a szokása, hogy a fürdőszobában szanaszét kente a fogkrémet. Hát néhány napja a fürdőszoba úgy fest, mintha Wallace bácsi csak öt perccel előbb lett volna benne. És utána a bácsikénak az volt a szokása, hogy az ebédlőbe ment, kinyitotta az újságot, elolvasta a futtatások eredményeit. Reggel ott találtam az újságot az asztalon, a futtatások eredményeit közlő oldalon volt kinyitva. Semmi kifogásom sem lett volna az ellen, ha Wallace bácsi visszatér, hiszen mindig kedveltük egymást. Sajnos, ez tlsz- tárra lehetetlen, már csak azért Is, mert a bác9ikám három hónappal ezelőtt meghalt. — Biztosan van rá valami elfogadható L. P. DA magyarázat — vigasztaltam Mildredet. — Gondolod? Hát akkor halljam — fonta össze a karjait. — Ogy hagytam az újságot az asztaion, ahogy reggel megtaláltam. Gyere, győződj meg saját szemeddel róla! Engedelmesen követtem. Az újság valóban ott volt az asztalion, és még valami más Is. Wallace bácsinak az volt a szokása, hogy mindennap letépett egy szál szegfűt az Uvegházban. Nos, a virág ts az asztalon volt. Elgondolkodva felemeltem. — A szegfűt észre sem vettem — kiáltotta rémülten Mildred. — Remélem, most már elhiszed. — De nem értem, miért... — Én eltöprengjem már rajta. Csak egy dolog hajthatta vissza, és ez Cecil. Wallace bácsi soha nem szerette. Biztosan azért jött vissza, hogy elűzze innen. Világéleté- ben mindennek az ő akarata szerint kellett történnie, s úgy látszik, azóta sem változott meg a helyzet. — Azt hiszem, közölnünk kellene Cecillel — szóltam. — Jobb, ha tőlünk tudja meg, mintha maga döbben rá. — Nel — kapott szívéhez Mildred. Cecil ebben a pillanatban lépet be, szokása szerint kopogtatás nélkül. Selyem- köntös volt rajta. Ragyogott a tisztaságtól. — Mildred — szólalt meg nyafogva —, nem hoztad a teámat és a gyomortablet- tátmat. Tudod jól, hogy szükségem van rá! — Rettenetesen sajnálom — szőlt Mildred. — Éppen most keltem fel. Menj csak az ebédlőbe, mindjárt elkészítek mindent. — Csak ne csináld olyan édesre a teát, utat a múltkor — ezőlt vissza, és elballagott. Amikor becsukódott mögötte az jtó, fellélegeztem. De már vissza ts jött, a szét- nyltott újság volt a kezében. — R! hajtotta szét az újságot — forty ong ott a dühtől... — Mintha csak... Nem fejezte be a mondatot. A kezemre nézett, amelyben még mindig szórakozottan forgattam a szegfűt. Gyorsain a párnám alá dugtam. Ceoil az újságra nézett, aztán a párnámra, majd rám és Mlldredre. De lehetett olvasni az arcáról, hogy min gondolkodik. — Jobb, ha mindjárt megmondjuk neki... — szólaltaim meg. Mildred behúzta a nyalkát, és elfordította a fejét. — Cecil — suttogta — készül) fel egy kellemetlen hírre. Wallace bácsi visszatért! — Hogy kísértsen — tettem én hozzá, hogy eloszlassam a -félreértéseket. — Elájult! — zokogott fel Mtldred. — Tudtam, hogy ez fog történni. Amikor magához tért, megkért bennünket, hogy vezessük ki a kertbe. Ott üldögélt addig, amíg én összecsomagoltam holmiját. Aztán kivittem az állomásra. Távozása után a házban megváltozott az élet. Mildred egy ideig sírdogált, aztán megnyugodott. És végre én Is megpihenhettem. Nem kellett többé hajnalban kelnem, újságot hajtogatnom, virágot szedni, pipázni, fogkrémet kenegetnl... Köszönöm, Wallace bácsi! Megszabadultam egy unalmas élősködőtől. (—cs—) Holefiko Viktor illusztrációja HoIeCko Viktor illusztrációja
