Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
KOPOGTATNI ILLIK az ajtódon, kedves olvasónk, hogy bebocsátást nyerjünk, nehogy megzavarjuk a karácsony előtti sürgést-forgést, vagy ha később érkezünk, a pihenés kellemes perceit. Tudjuk, hogy a karácsonyod már jóval előbb megkezdődött, mint a naptár piros betűs számai jelzik. Elkezdődött, hiszen az emberek már hetekkel karácsony beköszöntése előtt szeretteik vágyát, kedvét forgatják gondolataikban. Szélesebb társadalmi összefüggésekben szemlélve az év végét, valamint a közelgő új esztendőt, az országot vezető párt is felmérte gazdasági lehetőségeinket, hogy a közeljövő realitásává formálja további elképzeléseinket. A társadalom és a család elválaszthatatlan sorsközösségének gyakrolati megnyilvánulása ez. Készülődés, tervezgetés. a szertelen képzelet és a józan számítgatás csap össze. Mit is szeretnék vásárolni, és mire telik? Érthető, mindenki a legnagyobb örömet, a legszebb meglepetést szeretné nyújtani férjének, feleségének, szüleinek és elsősorban a gyerekeknek. Az ajándékozás öröme a legnagyobb öröm, ezért az ajándékvásárlás boldog láza zsong a napokban mindenfelé. A soknyelvű emberiség szivdobbanása meggyorsul, életvágya felizzik. Családtagok, barátok, rokonok, mindjobban érzik az együvé tartozás láthatatlan, mégis oly erős kötelékeit. S erősebben érzik azt, hogy milyen jó, milyen felemelő érzés szeretni egymást. Kívánjuk hát egymásnak most a hazában és a határon túl Is, itthoni és távoli földek dolgozó, ünnepre készülő lakosai: legyen béke, barátság, bizalom és biztonság. Ezzel a számunkkal az óesztendőben búcsúzunk is olvasóinktól. Legközelebb már az 1374-es év első számával jelentkezünk. Szívből köszönjük kedves olvasóinknak eddigi támogatásukat, remélve, hogy érdeklődésüket, bizalmukat a jövőben is élvezni fogjuk. STRASSER GYÖRGY PAVOL HOROV: Karácsonyi ének Az idő tört szárnyú fehér sas-madarai — így emlékezem: Még a levegőben leng a sok pihe mint a párnákból melyet reggel az ágyban hancúrozó gyerekek téptek szét — anya átszaladt a szomszédasszonyhoz egy szóra — a levegőben hát leng a sok pihe s a napfény úgy csillog rajtuk oly élesen akár a puha lángok késel ott otthon az öreg kemencében fényük még ma is vakít bár rég ellobbantak már és melegít ma is a vastag gúnyában a gyermekkor báránybőr bundájában pedig a gyakran körmödbe ütő hideget is elűzte a víz a gémeskút jeges vize De tulajdonképpen ez nem Is fontos hiszen ha a zsúpszalma-kévét aznap szétterítettük az ajtó előtt a szobát Jézuska istállójává varázsolta és azzal eljött a karácsonyeste Kellemes Karácsonyt! És mindazt ami kell: például halat természetesen az emberi reménység halát hogy ne essünk kétségbe soha a vágyak örökzöld fenyőjét a fagyos éjszakát beragyogó csillagot hogy el ne tévedjünk és egy köteg szénát is melyben a jövő napja szendereg s melynek a sugarában holnap beérik a kalász kalászok és gyümölcsök a ma még éhes tenyereknek és szájaknak És a kezek a szívek és az ész erős láncát — nálunk így láncolták meg a tölgyfaasrtal lábát hogy év múltán is így... emlékszel? — hogy a vágy szava mielőbb testet öltsön ö mennyi volt a József a Mária és a Krisztus a húsz évszázad alatt! És mennyi a csillag-raj! És bár tudom jól hogy mindmáig nem teljesült az emberiség örök vágyaktól sarkallt hite könnycsepp-tiszta szeretettel énekelem nektek e karácsonyi éneket s rakom ünnepi asztalotokra a jászol hírét: Békesség ó békesség a jóakaratú embereknek még itt a földön! Tóth Elemér fordítása
