Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-04 / 49. szám
10 új ifjúság — Kérjük, szóljon néhány szót a Kumszo- molszkája Pravda testvérlapjairól: a szovjet ifjúsági lapokról és folyóiratokról. — Erre a kérdésre valóban csak néhány szóban válaszolhatok, hiszen mindegyik ifjúsági lapról sokat lehetne beszélni. A Szovjetunióban. csaknem 230 ilyen lap jelenik meg, összesen 70 millió példányban. Jellegük, cél juk a legkülönbözőbb': vannak társadalmi és politikai, irodalmi, műszaki és tudományos, ismeretterjesztő és sportlapok. Külön lapjai és folyóiratai vannak a városi a falusi fijúság- nak, sőt, az ifjúság különböző korosztályainak Is. A tizennégyévesek például az Ifjú Techni kusra, vagy az ifjú Természetbúvárra fizetnek elő, a pár évvel idősebbeket Inkább a Techni ka az Ifjúságnak, vagy A tudás — Hatalom című folyóirat érdekli. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ifjúsági lapok és folyóiratok a Szovjetunió szinte valamennyi népének nyelvén megjelennek. Az ifjúság számára és az ifjúság által a Szovjetunióban végzett újságírói és kiadói munka világviszonylatban egyedülálló jelenség. Tényleges. kézzelfogható bizonysága ez a fiatalok iránti bizalomnak. Az ifjúság kezében soha e- gyetlen nyugati országban sem összpontosultak ekkora eszmei, erkölcsi, és közművelődési erőforrások. A saját nyomdákkal, papírral, fiatal újságírókkal rendelkező és az olvasók x segítségére támaszkodó szovjet Ifjúsági sajtó, amelynek egyik alapelve, hogy a lapot az olvasókkal közösen kell írni, óriási népszerűségnek örvend, és példányszámait nem ritkán milliós számokban lehet kifejezni. Ugyanezet mondhatom a gyermeklapokról is. A legfiatalabbak számára készülő testvérlapunkat, a Pionyerszkaja Pravdát, amelyet 9-10 éves korban kezdenek ólvasni a gyerekek, több mint tízmllló példányban nyomják. Ehhez a számhoz a szövetségi köztársaságok úttörőlapjainak példányszámát is hozzáadva, a világ legnagyobb „úttörösajtó-konszemjéröl“ beszélhetünk. — Valóban így van, s most kérem, ismertesse olvasóinkkal a Komszomoiszkaja Pravda létre jöttének történetét. —A Komszomoiszkaja Pravda nem egészen két év múlva ünnepli megindulásának fél évszázados évfordulóját. Első száma 1925. május 24-én látott napvilágot. Lapunk a Komszo- mol Központi Bizottságának lapja, több mint kilencmillió példányban Jelenik meg. Majakovszkij, aki munkatársa volt lapunknak, és számos versét jelentette meg benne, az első években arról panaszkodott, hogy ..a példányszám százezernél befagyott, s azóta nem növekszik. ..“ „Kényes, nehéz, vagy épp vidám kérdésre fényt betűje önt hétköznap, ünnep: bölcs vitán a Komszomoiszkaja Pravda dönt.“ — irta lapunkról a „Komszomoiszkaja“ című versében Majakovszkij, s e sorait is feladataink költői megfogalmazásának tartjuk. 1930-ban nagy esemény történt a Komszomoiszkaja Pravda életében: elsőként kapta meg a Lenin-rendet. A lapot a szocialista verseny szervezésében és fejlesztésében játszott kezdeményező szerepéért tüntették ki, mégpedig az olvasók kívánságára. Amikor Mlhall Kaii- nyin átadta a kitüntetést, elmondta, hogy a- kormány hosszasan vitatta, kit jutalmazzon meg elsőnek a Lenin-renddel. £s akkor különböző kollektívák és a lap olvasói rengeteg levelet írtak, egyöntetűen azt javasolták: a Komszomoiszkaja Pravdáé legyen az elsőség. Kalinyin a Lenin-rend átnyújtásakor hangsúlyozta, hogy a „Komszomolszkänak“ nagy érdemei vannak az Ifjúság nevelésében. Visszatekintve a megtett útra, elmondhatjuk: lapunk a szovjet nép életének minden i- dőszakában ott volt az élet sűrűjében, az események középpontjában, vállalta a nép és az Ifjúság előtt álló fegfontosabb, döntő feladatokat, tevékenyen küzdött és küzd a kommunizmus felépítéséért a Szovjetunióban. — Kik írják a Komszomoiszkaja Pravda cikkeit, kik a munkatársai? — Több mint száz újságíró dolgozik szerkesztőségünkben, itt az „ötödik emeleten", mint mondani szoktuk. Külön rovat foglalkozik a munkás- és falusi fiatalsággal, az egyetemistákkal, a tanulókkal, a fiatal tudósokkal, van irodalmi és művészeti, sport- és külpolitikát rovatunk. A Szovjetunió minden köztársaságában és fontosabb körzetében vannak munkatársaink. A világ legkülönbözőbb részeiből 15 újságíró tudósítja lapunkat. Legnagyobb rovatunk, a levelezési rovat: kis híján ötven munkatárssal dolgozik. Munkájukról szeretnék kissé, részletesebben beszélni. Évente körülbelül 350 000 levelet kapunk, a- zaz naponta ezret — vagyis nagyon szoros, évről évre erősödő kapcsolat fűzi lapunkat az olvasókhoz. Ezekben a levelekben mindenről szó esik. A legkülönbözőbb dolgokról tájékoztatnak bennünket: ifjúságunk termelőmunkájáról, közélett szerepléséről, hétköznapjairól, legbensöbb ügyeiről és társadalmi törekvéseiről, fontos népgazdasági kérdések megoldásában játszott szerepükről. Az olvasók megszokták már, hogy mindent őszintén megírhatnak a lapnak. És nemcsak olvasnak bennünket, hanem tanácsokat is adnak, bírálnak, vitatkoz nak velünk, a legkényesebb kérdéseket is felteszik, vagy éppen segítségért fordulnak hoz zánk. A levelezési rovat kimeríthetetlen témaforrást jelent. A levelekből ítéljük meg cikkeink hatását, erkölcsi befolyását, belőlük tudjuk meg, mit kell érvekkel, tényekkel alátámasztanunk. Ösztönzik további munkánkat, a problémák továbbgondolására serkentik munkatársainkat. — Pankin elvtárs utalt arra, hogy a lap és olvasói tevékenyen részt vesznek fontos társadalmi és népgazdasági kérdések megoldásában. Miről van sző konkrétan? — Néhány éve például határozottan felléptünk azért, hogy a Komszomol-bizottságoknak hivatalos, törvényadta érdekvédelmi joguk legyen a munkában, a tanulásban, a mindennapi életben, és hogy élni is tudjanak ezzel a joggal. Javasoltuk, hogy az Ifjúsági szervezet szavának súlya legyen a lakások elosztásában,' elősegíthesse a fiatal munkások szakmai képzését, munkahelyi fejlődését, képességeinek kibontakozását, és hivatali előmenetelét. Fellépésünk nyomán sok vállalatnál úgynevezett „ifjúsági rendeleteket“ adtak ik. Ezekben a megfelelő intézmények vezetői kötelezték az üzemi adminisztrációkat, hogy minden, a fiatalokkal kapcsolatos kérdést a Komszomol-bizot- ság bevonásával oldjanak meg. Kitűnt azonban, hogy ezeknek a rendeleteknek akkor inég nem volt formális jogi alapjuk. Még az is é- lőfordult,- hogy az egyik ügyész óvást emelt egy ilyen rendelet ellen. Amint látja, a lap olyan javaslatokat vetett fel és foglamazoit meg, amelyek csak akkor kezdtek felszínre törni, de jogi formában még nem erősítették meg őket. Így aztán heves viták bontakoztak ki. Hallhattunk ilyen kérdést is: vajon miért kell oly nagy jelentőséget tulajdonítani az Ifjúság jogainak? Voltaképpen kivel szemben kell megvédeni ezeket a jogokat a szocialista társadalomban? Elvégre nálunk nincsenek tőkések! Akik így vélekedtek, abból a kétségtelen 1- gazságből indultak ki, hogy a Szovjetunióban nincsenek antagonisztikus osztályok, az egyén és a társadalom érdekei nem állnak szemben egymással. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden súrlódási felület megszűnt a különböző szociális, életkori és egyéb társadalmi csoportok között. Annak a lehetősége sem kizárt, hogy egyes dolgozók — köztük idősebbek is — visszaélnek jogaikkal, hivatali helyzetükkel. Végül lélektani alkatánál fogva az Idősebb ember nem mindig és nem mindenben érti meg azt, aki még egészen fiatal. És itt igen fontos lehet a Komszomol-blzottságok szava. E bizottságokba ugyanis legérettebb, leginkább kezdeményező, legigazságosabb társaikat választják be a fiatalok. Olyan társadalmi mechanizmus ez, amely szabályozza az emberek különböző csoportjainak viszonyát. Az ezekről a kérdésekről — természetesen nemcsak a mt lapunk hasábjain — lefolyt vita igen eredményes volt. A vállalatoknál és a minisztériumoknál ma már senki sem csodálkozik a „Komszomol-rendeleteken“: ezek már teljes polgárjogot nyertek, az élet részévé váltak. — Ez a példa jól szemléltette, milyen harcos lap a Komszomoiszkaja Pravda. Kérem, mondjon közvetlenül az ifjúság népgazdasági munkájával kapcsolatos példát is. — Említettem már, hogy lapunkban igyekszünk kényes kérdéseket Is felvetni az élet minden területéről. A Szovjetunióban mindenütt dolgoznak fiatalok, és joggal érzik úgy, hogy közük van mindenhez, ami a hazájukban történik. Lapunk a Komszomolnak, az Ifjúságnak ezt a kezdeményező, aktív magatartását tükrözi és képviseli. Néhány évvel ezelőtt a páratlan szépségű Bajkál-tó vidékén Irtani kezdték az erdőt, hogy cellulóz- és papírgyárat építsenek anélkül, hogy alaposan meggondolták volna, milyen "következményekkel járhat ez. Lapunk és néhány más újságíró is fellépett ez ellen a rövidlátó döntés ellen. Éles és komoly vita bontakozott ki. Tüdősök, államférfiak, közéleti személyiségek, munkások, agronómusok. er dészek szóltak hozzá. Az Állami Tervbizottság és n kormánv többször is megtárgyalta a felmerült kérdéseket. Mindezek eredményeként számos komoly, sokoldalú intézkedésre került sor a Bajkál-tó vidéke természeti kincseinek ésszerű kiaknázása és védelme érdekében. A sajtó hangot adott a közvéleménynek. Rámutatott: ez a vélemény, semmlképnen sem alább- való, mint néhány rangos, de szűk Iparágazati szempontot képviselő Intézmény véleménye. Még egy példa, ezúttal a Szovjet Cellulóz- és a Papíripari Minisztérium gyakorlatából. A minisztérium több olyan nagy építkezést ira nyit, amelyek fölött a Komszomol védnökséget vállalt. Kitűnt, hogy szervezési hibák miatt nagy mennyiségű — részben külföldön vásárolt — berendezést nem szereltek fel határidőre, és hanyag módon raktározták őkét. Lapunk háromszor emelt szót ebben az ügyben, és el Is értük, hogy a vétkeseket szigorúan megbüntették. Ezt a kőt „gazdasági“ példát nemcsak annak szemléletetésére említettem, hogy az ifjúság lapja mennyire komolyan foglalkozik fontos államügyekkel, hanem azért is, hogy hangsúlyozzam, milyen különleges jelentősége van az Ilyen cikkeknek a fiatal munkások, mérnökök, gazdasági vezetők világnézeti nevelése szempontjából. Arra törekszünk, kifejlesszük a fiatalokban azt az érzést, hogy ők is érdekeltek a közügyekben, hogy ők Is gazdái a közös javaknak. Az Ilyen magatartásban mutatkozik meg a fiatal szovjet ember arculata, azé az emberé, akit az Irodalmi kritika általában pozitív hősnek nevez. — Pozitív hős? Nem túlságosan didaktikus e a lap magatartása ebben a kérdésben, nem türckszik-c a jellemek valamiféle uniformizálására? — Kényes kérdés. A kioktatás, a rossz érte lemben vett pártfogás mindig káros, és mint tudjuk, éppen a kívánttal ellenkező hatást válthat ki. Lapunkban írtunk egyszer egy nagyon rendes fejőlányról,, ám olvasóinktól i- lyen válaszleveleket is kaptunk: „Csakugyan ilyen vagy-e, vagy csak ilyennek találtak ki?“ A jóról tehát épp olyan meggyőző erővel kell szólnunk, mint amikor bírálunk. (Befejezése következik.) BORISZ PÁNKIN, A KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA FŐSZERKESZTŐJE VÁLASZOL KÉRDÉSEINKRE Képünkön a Komszomoiszkaja Pravda munkatársainak egyik csoportja Évente több millió kilót hízik a Föld A MALAKAI, METEORIT TITKA A Máliaikal meteorit kora 570 millió év. A három évve! ezelőtt Szudánban talált meteorit korát szovjet tudósok állapították meg a benne levő kis mennyiségű rádióaktív elem vizsgálatával A vizsgálat alapjául szolgáló mintegy 800 grammos meteoritdarabot El Raab professzor küldte Szudánból a Szovjetunióba. A khártúmi egyetemen őrzött meteorit teljes sólya öt kilogramm. A meteoritet az atmoszférán való áthaladása alatt keletkezett fekete olvadék borítja. Több jel arra mutat, hogy a meteorit az űrben tett útja alatt nemegyszer összeütközött más testeikkel. Az ütközések közben elvesztette néhány alkotóelemét, közöttük a rádíóaktív eredetű gázokat, és így a vizsgálat a valóságos koránál lényegesen fiata- labbnak mutatta. A meteoritok kora ugyani® általában több milliárd év. A tudósok szerint a Földre apró meteoritok tömege zúdul, s ez planétánkat évente több millió kilogrammal gyarapítja. Fénytovábbítás — lézersugárra] A Massachusetts! Műszaki Intézet szakemberei két és fél évig dolgoztak egy olyan találmányon, amellyel forradalmasítják a fényképtovábbítási rendszert. A lézersugárzáson alapuló találmány az AP hírügynökségnek készült, és ez már a jövő évtől alkalmazza is amerikai, később pedig külföldi vonalain A hírügynökség olyan sötétkamrákat szerel föl, amelyekben elektronagyak tárolják a fényképeket. A képek . kiválasztása ek- ránról, továbbítása a megrendelőknek pedig nagy sebességgel történik. A fényes felületű, retusált és körülvágott képek egyenesen a szerkesztők asztalára kerülnek. A távfotő új módszere kiküszöböli az eddigi bonyolult továbbítási rendszer hibáit. A fényt az úgynevezett laserphoto vevőkészülék szolgáltatja, különleges fotópapírra korlátlan számú vetítést / végezhet. Semmilyen vegyszerre nincs szükség. Az üj továbbítási rendszer kidolgozásában legnagyobb érdeme dr. William Schreiber tanárnak van. Ö fedezte fel, hogy a száraz, ezüstjódos fotópapírra lézersugárral képek vihetők rá, és hogy egyszerű hőkezeléssel helyettesíthetők az. előhívók és rögzítők. Dr. Schretder szerint a lézersugár összpontosíthatősága és hullámsávjainak stabilitása egyenletes minőséget ad. Az efféle készülékek rendkívül üzembiztosak, mert a felhasznált lézer elhanyagolhatóan kis energiát fejleszt. Dr. Schreiber készüléke az eddig használatosaknál jobb minőségű képet ad, és teljesen önpűködő. A vevőkészülék lézersugara a fotópapírra viszi a képet, majd a hengerszárítón hőkezeléssel előhívja végül önműködően körülvágja. A készüléket kezelő műszakiak egyetlen nagyobb feladata az, hogy minden második . évben kicseréljék a lézercsővet. A hírügynökség közlése szerint, miután ellátják előfizetőiket az új készülékekkel, tovább tökéletesítik a rendszert, hogy növeljék teljesítőképességét és javítsák a képek minőségét. A tökéletesebb fényképtovábbítási rendszert az ofszetnyomásra áttért nyomdászat és a mind több fényképet felhasználó sajtó 1- gényll. A lézeres fényképtovábbítási módszer bevezetése a fényképszolgálat teljes átszervezését vonja maga után. Szükséges a tárolás és a válogatás korszerűsítése, valamint a katódcsővel való villamos retusé lás bevezetése, ezenkívül az eddiginél olcsóbb és megbízhatóbb digitális távközlési hálózat kiépítése. Ha mindez meglesz, a megrendelők az eddiginél négyszer gyorsabban kapják meg a kért fényképet. Barbara Mitigate, ausztrál fiatalasszony húszéves karában megbénult, és csupán vastüdő segítségével tudták megmenteni Kezdetben érdemtelennek látta az életet, de férje kitartó hűségét látva, visszatért életkedve. A klinikán megtanult szájban tartott ceruzával frni, ecsettel festeni. Hosz- szú és gyakori edzésekkel olyan lélegzési mődot sajátított el, amely lehetővé tette számára a vaslüdö időnkénti mellőzését Négyévi kórházi ápolás után végre hazatérhetett. Eltelt néhány év, és dr. Dissevelt. a család orvosa a csodálkozástól nem tudott hova lenni, amikor kiderüli hogy Barbara terhes. Képünkön: a boldog család, ahnl anyja helyett nővére gondozza az egészséges újszülöttet
